Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Drága madaraim…


Aranyosi Ervin: Drága madaraim…

Drága madaraim, odakint a kertben,
dalotoktól megint vidámabban keltem,
trillátok segíti lelkem égben szállni,
magasba repülni és szabaddá válni!
Máris csupa jókedv költözködik belém,
egy vidám, jó reggelt tárva rögtön elém.
Átjárja a szívem melegség és hála,
ahogyan világom ablakát kitárja.

Drága madaraim, hallom dalotokat,
az lehet csak boldog, ki ebből ért sokat,
aki felfedezi, mitől szép az élet,
akit nem fertőz meg bölcsnek hitt ítélet.
Aki világában csak a szépet látja,
nem kesereg múltján, nem holnapját várja,
hanem képes élni, pont itt, a jelenben,
mikor a titkokról a fátyol lelebben.

Drága madaraim, édes tanítóim,
szárnyaló testekbe bújt csoda-manóim,
ti tényleg tudjátok, mért érdemes élni,
dalolva a hajnalt, szép napra cserélni.
Jó veletek kelni, hallgatni a csendben,
milyen vidámság van apró szívetekben,
s mennyi szép dallammal tudjátok mutatni,
a semmi porából öröm tud fakadni.

Drága madaraim, tanítsatok engem,
hogyan kell napomért hálásabbnak lennem,
hogy mikor felkelek, mozog kezem lábam,
és a víg dalotok vendég lehet nálam.
Néha azt is látom ágról-ágra szálltok,
színessé teszitek az egész világot,
fejet nem lógattok, soha nem csüggedtek,
örök boldogságra, vígságra születtek.

Drága madaraim, angyali barátok,
hiszem, szüksége van a Földnek reátok!
Mutassátok végre meg az embereknek,
ők is dalolhatnak, boldogok lehetnek!
Csak szívüket kéne reggel megnyitniuk,
dalt és vidámságot, hálát tanulniuk.
Meglátni a szépet ebben a világban,
az ébredő napban, s a madarak dalában!

Aranyosi Ervin © 2020-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valami hiányzik


Aranyosi Ervin: Valami hiányzik

Valami hiányzik ebből a családból…
Talán a szeretet, ami szívet ápol?
Talán a figyelem, talán egy kis játék,
jó példa mutatás, kedveskedő szándék?

Ha jobban megnézem, lehet, nem is család,
látok egy gyermeket, de nem látok anyát,
és az apuka sincs igazán a képben,
elmerült figyelme a virtuális térben.

A valóság árva, helyét nem találja,
keresi a választ: – Hová tűnt családja?
Nem baj, neki is majd egy szép mobilt vesznek,
és ha majd akarja, szülei ott lesznek!

De vajon akarja? Vagy majd másra vágyik,
lesz, mi motiválja majd felnőtt koráig?
Fogja vajon tudni, miről szól az élet,
vagy hagyja elfutni? Ez rá az ítélet?

Élőn haldokolva, nyomkodva a gépet,
hátha talál rajta majd valami szépet?
Olyat, mit egymásnak nem akarunk adni?
Nem akarunk érző emberek maradni?

Minden, ami fontos, kívül esik rajtunk,
s elhitetik velünk, hogy pont ezt akartuk.
Csak fogyasztók lettünk egy dömping világban,
programok tartanak örökös rabságban?

Aranyosi Ervin © 2019-08-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet értelme

Fotó: Pinterest

Fotó: Pinterest

Aranyosi Ervin: Az élet értelme

Zöld erdőn vezetett keresztül az utad,
nem nézted a világ mennyi csodát mutat.
Nem álltál meg látni, csak úgy átsiettél,
hidd el, sok élménnyel szegényebbé lettél!

Körülötted zajlott a nagybetűs ÉLET,
ott hol nincs gyanakvás, ott hol nincs ítélet,
csak gombák, virágok, szép levelek nőnek,
élő szemtanúi a múló időnek.

Te csak átrohantál, s nem bírtál megállni,
nem tudtál a csoda részesévé válni.
Nem lelted örömöd  lomb közötti fényben,
nem találtál társra sok tündéri lényben.

A hétköznapokban az utad így járod,
nem látsz és nem hallasz, tán nincs is barátod.
Egy, csak egy a fontos, célba akarsz érni,
mert csak az a siker, úgy fognak lemérni.

Ha végig gondolod, születés a kezdet,
a végállomásra sorsod figyelmeztet.
Ha így végigrohansz, s ha célod a halál,
lelked életedben mi örömöt talál?

Hát én csak azt mondom, lassítanod kéne,
amíg nem vagy öreg apó, avagy néne,
jó lenne utadon gyakran körülnézni,
s hagyni a lét által, lelked megigézni!

Mert tudd meg, az élet, nem egy nagy feladat,
hanem egy csodás út, hol sok öröm fakad.
Hogyha odafigyelsz, s nyílt szívvel csodálod,
az élet értelmét biztos megtalálod!

Aranyosi Ervin © 2015-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyisd ki szíved kapuját!


Aranyosi Ervin: Nyisd ki szíved kapuját!

Tudod, mi jó abban, ha szeretet éltet?
Nem vakítja szemed megrontó ítélet.
Eleve kitárod szíved szép kapuját,
s beengedsz másokat, a nyitott kapun át!
Akkor látod, milyen sok hely akad benne,
mintha a szíved, egy nagy palota lenne.
Figyeld, a szívüket mások is kitárják,
látogatásodat napról napra várják.

Ám, mi van, ha szíved zárját kulcsra zárod,
mások közeledtét, zárt kapuval várod?
Mikor elzárkózol, mert bizalmad nincsen.
Senki sem babrál, majd a lógó kilincsen.
Lelked sírdogál a magány börtönében,
sorsod hibáztatod, mit megírtak régen.
Mindig mást hibáztatsz, mást okolsz magadban,
s nem hiszel a hitet adó feladatban.

Mert a vágyaiddal, holnapot teremthetsz,
s ha felfognád súlyát, azt, hogy mit jelent ez,
kitárnád a szíved, s várnál minden élőt,
s elfogadnád őket, mint méltó kísérőt.
Mert, ha a kapuról lehull a lakatja,
lesz, aki hitedet, s a reményt visszaadja.
Ha vágyad hiteddel valóra is váltod,
teremtővé válik szép belső világod.

Mert, tudod a szíved nem börtön, nem ketrec,
minden benne lévőt szabadon ereszthetsz,
mert, ha a szeretet ízét megismerték,
ismét vágyni fogják, tudva, hogy milyen szép.
Újra vágyni fogják minden tiszta szavad,
akit nem köt rablánc, az valóban szabad!
Nyisd hát meg a szíved, szép kapuját tárd ki,
hogy ne kelljen többé a szeretetre várni!

Aranyosi Ervin © 2015-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva