Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A kemény munka eredménye


Aranyosi Ervin: A kemény munka eredménye

Meg kellett néznem,
hogy miből van a párna!
A kemény munkámért,
most dicséret járna!
Ám mégsem dicsérsz meg.
– Miért kell haragudni?
Ezen a párnán már
úgysem fogsz aludni!

Aranyosi Ervin © 2023-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hálózsák


Aranyosi Ervin: Hálózsák

Vettem egy új hálózsákot,
járt hozzá egy ember.
Aki megsimogat,
ha a cica felkel.
Meg is tud etetni,
nem is volt túl drága!
Így válik teljessé,
egy cica világa.

Aranyosi Ervin © 2022-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Lóbeszéd – szóbeszéd


Aranyosi Ervin: Lóbeszéd – szóbeszéd

Hej barátom, miért fetrengsz ott a porban,
mielőtt megálltam, idejében szóltam!
Nem hiszem, hogy nekünk versenyeznünk kéne,
persze, ha egódnak erre van igénye…
Az őrangyalodat éppígy megelőzöd,
sebed nyalogatni azután nem győzöd!
A nagy rohanásnak látod, ez a vége?
Kászálódj fel szépen, és ülj vissza végre!
Hej barátom, miért kellett úgy sietned,
most pórul járt embert láthat a nép benned!
Persze, én a mesés repülést is láttam!
Na, felülsz, vagy inkább kullogsz csak utánam?

Aranyosi Ervin © 2022.02.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne irigykedj!

Aranyosi Ervin: Ne irigykedj!

Az a baj az irigységgel,
megfoszt attól, hogy teremts!
Amíg irigykedve nézel,
nem engedi, hogy szeress!
Negatív az energiád,
nem vonz, inkább távolít,
nem tudod közelebb húzni
a tőled még távolit.
Az irigység akadályoz,
elvakítja lelkedet,
vágyaidat köd borítja,
így elérni sem lehet!

Haragszol, mert neked nincsen?
A másiknak bezzeg van!
Eszed nem jár vágyott kincsen,
nem hiszed el komolyan
azt, hogy neked is lehetne,
csak akarnod kellene,
ha a szíved lelkesedne,
hozná a vágy szelleme!
Ám te duzzogsz, azt keresve,
másnak mért jár, mily jogon?
Mintha néha jobban esne,
hogy forronghatsz száz fokon.

Csak azt kéne megvizsgálnod,
érzed-e, hogy jár neked?
Megérdemled, s el is várod?
Mit hitettek el veled?
Azt,hogy nem tudsz, nem vagy képes,
neked nem jár, nem lehet?
Gyermekkorod bilincse ma,
megszerzett hitrendszered.
Mást gyűlölsz, mert képes volt rá,
s megkapta, amit akart.
Vágyainak szárnyat adott,
s nagyra tárta ki a kart!

Képes rá, hogy elfogadja,
és helyet teremt neki,
vágyát napi imádattal
az izzásig élteti.
Képes már előre látni,
érinteni, ami kell!
Élőn képes elképzelni
azt, hogy hogyan veszi el.
Nem irigyen, s más kárára,
csak, hogy neki is legyen!
Nem keresve, mi az ára,
csak, hogy boldoggá tegyen.

Ha képes vagy adni, s kapni,
a teremtés működik.
Nem kell elébe szaladni,
mert az álom eltörik.
Lásd inkább a lelked vásznán,
megkaptad, már a tiéd!
Élvezd úgy ki, hogy a látvány
kívánatos, csodaszép.
Amit vágyaddal teremtesz,
rögtön elindul feléd,
és, ha akadálya nem lesz,
hirtelen botlik beléd.

Ne irigykedj, csak varázsolj,
keltsd életre vágyaid!
Álmaidból hidat ácsolj,
így teremthetsz valamit!
Szórd kincseid bőkezűen,
adj magadból, mit lehet!
Az erőd – uradhoz hűen –
a vágy és a képzelet.
Szeretettel adva, kapsz is,
céljaid elérheted!
Ha már utadon haladsz is,
szebbé válik életed!

Aranyosi Ervin © 2020-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva