Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka


Aranyosi Ervin: Cicám ajándéka

Dorombolva hozod szíved közel hozzám,
apró. kedves lelked én bearanyoznám.
– Simogatás indul! – Kínálod az állad,
nagyobb kéjenc nincsen – drága cicám – nálad!

Hosszan elnyújtózol, kitárod a tested,
apró örömökkel telik meg az ested.
Puha, selymes bundád tenyerem simítja,
ez a szíved kulcsa, örömteli nyitja.

Akár egy zongorán, billentyűkön játszva,
úgy futnak ujjaim élményre vadászva,
doromboló hangok kelnek szárnyra tőle,
igazi szeretet-zene lesz belőle.

Talán te így akarsz földi mennybe menni?
Egyszer csak megunod, elég is lesz ennyi!
Hosszasan nyújtózol – púpos tevét játszol –
aztán az ölemből le, a földre mászol.

Úgy látszik most ki kell a konyhába menned,
pocid megéhezett, muszáj lesz már enned!
Bizony szép az élet: – Alszol, eszel, játszol,
vagy épp élvezkedni az ölembe mászol.

Jól esik lelkemnek ez a közös játék,
s amit kapok tőled, igazi ajándék,
mert megtiszteltetés a ragaszkodásod,
a szívedet adod, talán nincs is másod…

Aranyosi Ervin © 2017-09-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne vedd túl komolyan!


Aranyosi Ervin: Ne vedd túl komolyan!

Ne vedd túl komolyan ezt a szép játékot!
Fogadd életedet úgy, mint ajándékot!
Élvezd minden percét, mintha úton lennél,
mintha egyik pontból, egy másikba mennél.

Mintha tengerparton kagylók közt sétálnál,
s minden szép darabot bámulva csodálnál.
Mintha a homokban száz szétszórt kincs lenne,
hogy te felfigyelj rá és gyönyörködj benne!

Mintha Nap az égen csak neked ragyogna,
mintha még a szél is táncba érted fogna.
A madarak mind-mind érted repülnének,
mintha rád nevetne mindennap az élet!

Észre kéne venned, és folyton csodálni,
hagynod kéne lelked boldogabbá válni!
Elfogadni mindent, ami történt véled,
hiszen téged tanít általuk az élet.

Régi hiteidet, kérlek gondold végig.
Földhöz kötött madár sem szállhat az égig!
Hagyd lelked szárnyalni, mintha madár volna,
mintha ez a világ csakis rólad szólna!

Mert a te világod, neked lett teremtve,
s te vagy mindennap a főszereplő benne.
Élvezd hát a filmet, alakítsd világod,
s ha kedved szerint élsz, szép is lesz, meglátod!

Egy másik világból születtél e Földre,
leélsz egy életet tanulással töltve.
Halál nem létezik, “mennyországod” vár rád,
mi lenne, ha dolgod boldogan csinálnád?

Nem kell sosem félned, nem ronthatsz el semmit,
vágyad gondjaidon majd keresztül lendít!
Ne ragadj hát bele a hitetlenségbe,
kövesd vágyaidat, s emelkedj az égbe!

Kísérjen szeretetet, hallgass szép szívedre,
ez a szép forrásod vízét őrző vedre!
Ne hagyd kiszáradni, s tölts belőle másnak,
légy része a mindent éltető  forrásnak!

Ne vedd hát komolyan ezt a szép játékot,
sokkal kellemesebb mikor szívből játszod,
gondolataidat szépen válogasd meg,
s meglátod általuk szebb napjaid lesznek!

Aranyosi Ervin © 2017-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyermeknapi gondolat


Aranyosi Ervin: Gyermeknapi gondolat

Mi a dolga egy gyermeknek?
Szerintem a játék!
A figyelmed, szereteted,
mind fontos ajándék!
Kisgyermekként tehetségét
keresgéli szépen,
a szárnyait bontogatja:
– S mi van a kezében?

Van már benne száz adottság,
hagyd, hogy megtalálja,
ha hagyod kibontakozni,
büszke lehetsz rája.
Emeld fel a csillagokhoz,
érje el a Holdat?
Mesélj neki új csodákról,
amit hoz a holnap!

Mi lenne, ha te is inkább
kisgyermekké válnál?
Leguggolnál, lehajolnál,
alacsonyan szállnál?
Használnád a képzeleted,
szépeket mesélnél,
a korábbi önmagadhoz
szívvel visszatérnél.

Szerethetnél önzetlenül
szívedet kitárva,
csukott szemmel képzelődve,
új csodákra várva.
Képes lennél mosolyogni,
vidáman nevetni,
mi lenne, ha képes lennél
újra gyermek lenni?

Mi lenne, ha megtanulnád,
az élet csak játék!
A szívedben kinyílna
a megengedő szándék.
Mi lenne, ha szabad lennél,
s lelked újra szállna,
boldogságot csepegtetnél
a még bús világra?

Játszd tehát az életedet,
s élvezd minden percét!
Hadd gyűljön a napjaidba
sok-sok kedves emlék!
Keress hozzá játszótársat,
élvezd ki a percet,
s ameddig a lét virágzik
legyél boldog gyermek!

Aranyosi Ervin © 2017-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyuszi Gyuszi nevenapja


Aranyosi Ervin: Nyuszi Gyuszi nevenapja

A falunkban él egy nyuszi,
úgy hívják őt: Nyuszi Gyuszi!
Névnapja volt épp a héten,
megünnepelte a réten.

Jöttek is a jó barátok,
nyuszifiúk, nyuszi lányok,
jó nagy mulatságot csaptak,
káposztatorzsát haraptak.

Patak vizét iszogatták,
s kergették a nyuszi-labdát,
Elfogyott a répatorta,
pedig Gyuszink odatolta.

Aztán kezdődött a játék,
Húsvétra kell sok ajándék:
– csokitojás, csokinyuszi –
ezt találta ki a Gyuszi.

Csokitáblák sorakoztak
és a nyuszik szórakoztak,
karmaikkal szobrot véstek,
tojást festeni sem késtek.

Felköszöntötték a Gyuszit,
aztán a sok csokinyuszit,
festett tojást széjjel hordták,
kertek alján széjjelszórták.

Húsvétkor, ha kerted járod,
ajándékuk megtalálod,
hímes tojást, csokinyuszit…
Köszöntsd hát fel Nyuszi Gyuszit!

Aranyosi Ervin © 2017-04-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobd el a labdám!


Aranyosi Ervin: Dobd el a labdám!

Dobd el a labdámat, én meg visszahozom!
Te mosolyogsz rajtam, én sem unatkozom.
Élvezem a percet, ez egy csodás játék,
és veled játszani, igazi ajándék.

Dugd el a labdámat, én majd megkeresem!
Azt, hogy hova dugod, nem nézem, nem lesem.
Tudod, a szimatom elárulja nékem,
ilyet kinyomozni egy kopónak érdem!

Dobd el a labdámat, én meg visszahozom!
A rám szánt idődet úgyis viszonozom.
Egy kis játék után csak téged szolgállak,
s közös játékaink szép emlékké válnak!

Aranyosi Ervin © 2017-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csúfolódunk

Csúfolódunk
Aranyosi Ervin: Csúfolódunk

Csúfolódunk, csúfolódunk,
de ez még csak játék.
Nincsen benne rossz akarat,
vagy lenéző szándék.

Ezt láttuk  a felnőttektől,
s látod, mi is tudjuk!
Életünket a példához,
hozzáigazítjuk.

Ezért fontos a jó példa,
mert a gyermek másol,
nem mindegy, hogy milyen felnőtt
lesz az óvodásból!

Csúfolódunk, csúfolódunk,
– maradjon ez játék!
Ebben nincs még a másikat,
megbélyegző szándék!

Aranyosi Ervin © 2017-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-őrző Télapó

Álom-őrző Télapó
Aranyosi Ervin: Álom-őrző Télapó

Kis manó szunyókál csendesen szépen,
Télapó ringatja lágyan ölében.
Őrzi az álmát, hadd járjon messze,
belőle Mikulás, egyszer majd lesz-e?

Száncsengő csilingel, indulni kéne!
Várja még sok-sok ház csúszka kéménye,
ám míg a kis manó alussza álmát,
Télapó sem tudja használni szánját.

Jaj, ez most túl komoly, nem csak egy játék,
ott van a szánon a sok-sok ajándék.
Múlik az éjjel, hát kiviszi házhoz?
Télapóra ez a kis manó frászt hoz!

Kis manó, kis manó kelni kell, ébredj!
Álomutadról most visszatévedj!
Menj szépen ágyadba, s folytasd az álmod,
búcsúzik, mert siet a Mikulásod…
Aranyosi Ervin © 2016-12-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A nagymama ilyen

a nagymama ilyen
Aranyosi Ervin: A nagymama ilyen

Nagymama, egy büszke nő,
vajas kenyeret kenő!
Hát hol itt a bökkenő?

Nincs, és ez benne a jó!
Cukorból van Nagyanyó,
unokáknak Ő való.

Akkor mitől büszke nő?
Unokákra büszke Ő!
Meleg szíve szerető!

Minden nagyi fiatal,
lesi szíved mit akar,
meleged van? Kitakar!

Ám ha fázol, melegít,
melegével beterít.
Figyeld szorgos kezeit!

Ha kell süt, főz, csak neked,
főztjében a szeretet,
s azt várja, hogy mind megedd!

Azt kívánja, nőj nagyot,
rád vetíti a Napot,
s fejedre tesz kalapot!

Teljesíti álmodat,
s ha a szíved fáj sokat,
elhesseget másokat.

Drága kedves Nagyanyó,
unokádnak csuda jó
álmokat hoz a hajó.

Mert a Nagyanyó mesél,
s a mesébe belefér,
király, hercegnő legyél.

Kiszínezi álmodat,
minden jóban támogat,
s mikor csak tud látogat.

Boldog, mikor itt lehet,
megdicséri kis kezed,
enged, és ha kell vezet.

Mert a Nagyikád szeret,
vele lenni élvezet,
s mosoly lesz az ékszered!

Csak ad, s nem vár semmit el,
megy veled, ha menni kell,
s nem éri be ennyivel.

Bár már úgy fáj mindene,
s pihennie illene,
veled táncot lejtene.

A játékban benne van,
fájós lábbal is rohan,
nem is értik ezt sokan.

Engedékeny, s mindig ad,
szívesen veled vigad,
s magából mindent kiad.

Mert a Nagyik ilyenek,
nincs is sírós kisgyerek,
hisz vigasztal és szeret!

Aranyosi Ervin © 2016-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyra várva

Karácsonyra várva
Aranyosi Ervin: Karácsonyra várva

Ugye, várod a karácsonyt, mint a többi ember?
Elképzeled, hogy töltöd meg szívvel, szeretettel?
Rohansz tehát vásárolni – szeretet jeléül?
Befekteted érzéseid, talán majd meg térül?

Pénzt adsz minden ajándékért – megdolgozol érte –
hadd kapja meg a szeretted, ha vágyta, remélte!
A karácsony ettől válik szeretet ünneppé?
Nem gondoltál arra még, hogy hogy tehetnéd szebbé?

Mondjuk adnál kis figyelmet, érző kedvességet,
hadd örüljön: – veled lehet, beszélgethet véled.
Közös program, közös játék, mind javára válna,
a békesség szép madara vállatokra szállna.

Nem gyűjtene kacatokat, mi szemétté válik,
melegségre nem kellene várakozni nyárig.
Az emberség térne vissza az ünnepnapokba,
s nem torkolna a hétköznap szörnyű viharokba.

Az ünnepet megtölthetnéd fénylő szeretettel?
Egész évben erre vágyik minden érző ember.
Azt nem értem valójában, mért kell erre várni,
miért nem tud minden napunk karácsonnyá válni?

A borzasztó rohanásban nincsen időd élni,
ami lenne, azt munkával pénzre kell cserélni!
Szomorúság a szívedben, mert gyötör az élet,
nem álmaid, valaki más rút életét éled.

Összespórolt forintokon veszel ajándékot,
addigra már belefáradsz, unod a játékot.
A tömegben tolakodva utálsz minden embert,
s azt is, aki karácsonnyal az idén is megvert!

Mire eljön a karácsony, nincs is kedved élni,
fáradtságod képtelen vagy örömre cserélni,
nem marad hely ölelésnek, boldog, közös percnek,
az ünnepek a vásárlás árnyékában telnek.

Ugye, várod a karácsonyt, s megpihennél végre!?
Gondjaidtól szabadulnál, s kitennéd a jégre?
Inkább meleget csinálnál otthonban, a lakásban,
nem maradna a szeretet folyton takarásban.

Hozzuk vissza a karácsonyt a mindennapokba,
szeretetet, kedvességet gyúrva csomagokba.
Egy-egy mosoly, pár ölelés, biztos beleférne,
felvidító kedves, jó szó, biztos többet érne.

Legyen minden nap karácsony, telve szeretettel!
Ugyan mire, mire másra, vágyhatna az ember?
Akarjunk hát közös élményt, szép emléket adni,
próbáljunk meg “boldogulni”, embernek maradni!

Aranyosi Ervin © 2016-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kecskebéka

kecskebéka
Aranyosi Ervin: Kecskebéka

Kecskéből, s békából nem lesz közös állat,
nem is egyesülhet, eggyé sose válhat.
Az sem magyarázat, hogy mikor nagy: kecske,
és béka nagyságú míg még gyerekecske.
Szóval ez a neve, ez csak nyelvi játék,
nincsen képessége, hogy kecskévé váljék.
A hátulsó lába hosszabb, mint az első,
úgy úszik a vízen, mint egy kerékbelső,
ám ha kedve támad, víz alá is lemegy,
mert hát lételeme ez a nedves elegy.
Néha olyan, mint egy kovászos uborka,
ám, ha nyúlnál felé, biztos elugorna.

Aranyosi Ervin © 2016-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva