Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Istennek tetsző lét

Aranyosi Ervin: Istennek tetsző lét

Tán nem látszik, ám még ma is fiatal a lelkem,
öröklétű fiatalság forrására leltem.
Megtanultam mosolyogva nézni a világra,
a lelkemet melegíti örökké a hála!
Derűs kedvvel ébredek fel, a napom így kezdem,
magamban a sok jó érzést még tovább fejlesztem.
Vidámságom óvja, védi folyton egészségem,
napközben a nevetésből is kiveszem részem.
Kiélvezem minden percem, nincsen okom félni,
megérem a száz évet is, ezt merem remélni!
Hisz én tudom, nem szenvedni, siránkozni jöttem,
már eddig is annyi boldog perc szállt el fölöttem.
Azt is tudom, míg jó szándék és jó cél vezérel,
a jó Isten utamon tart, mind a két kezével.
Ha szeretek, boldogulok, s együtt örül vélem,
hiszen látja: –  neki tetsző életemet élem.

Aranyosi Ervin © 2020-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Különleges szemüveg

Aranyosi Ervin: Különleges szemüveg

Jártamban-keltemben
egy szemüvegre leltem.
Megváltozott a világom,
ha belenéztem, menten.
Nem nagyított, kicsinyített,
mégis minden más volt.
Valahogy rajta keresztül,
minden másnak látszott.

Szavak mögött, tettek mögött,
a szándékot láttam.
Szívek mélyén irigységet,
titkokat találtam.
Olyan fájó érzést,
ami kínozza a lelket,
amitől a szív haldoklik,
mitől nem szerethet.

Őrizgetett sérelmeket,
bosszúságot láttam,
félreértést, nagy csalódást,
s kínokat találtam.
Kimondatlan szavakat,
sok mélyen titkolt érzést,
értéktelen vágyakozást,
ördögi kísértést.

Ragaszkodást fájdalmakhoz,
kín dédelgetését,
önbecsapást, a világnak
legsötétebb részét.
Láttam szeretetlenséget,
önbecsülés nélkül,
árulást és hazugságot,
ami meg nem térül.

Azt is láttam, hogyan vágynak
a szívek a jóra,
másoktól a jó szándékra,
tiszta igaz szóra.
Kiszáradt szíveket láttam,
forrásuktól fosztva,
s furcsa hitet, hogy a világ
átfordult a rosszba.

Gondolkodtam, szemüvegem,
hogy tudnám használni?
Hisz nem elég tiszta szívvel
a rosszat meglátni!
Mit is kéne tenni,
hogy a világ megváltozzon,
hogy a szív fényben fürödjön,
érzésben napozzon?

Hogyan kéne tanítani,
hogy az ember értse,
hogy úgy álljon társaihoz,
hogy szívüket ne sértse.
Azt tudtam, hogy a gonosszal
nem kell harcba szállni,
elegendő jobbá lenni,
s őszintévé válni.

Kimondani minden érzést,
mi szívünket nyomja,
megkönnyebbülhet az a szív,
amelyik kimondja.
Őszinteség, elfogadás
és megértés kéne,
hiszem, hogy e felismerés
a szívre ráférne.

Szeretettől, kedvességtől
szívünk melegedne,
a jó érzés szép forrása
rögtön eleredne.
Ha a lélek tisztán látna,
felragyogna minden,
a szeretet megtalálná
helyét minden szívben.

Ha ez segít, hát od’adom,
azt, amit találtam,
szemüvegem tisztán láttat,
használd te is bátran!
Rakj rendet saját szívedben,
lomtalaníts végre,
hogy ne legyen többé okod
a szeretetlenségre.

Bocsáss meg a megbántónak,
engedd el a múltat,
ha kiürülsz a méregből,
lelked jót tanulhat.
Engedd el a sérelmeid,
hisz csak téged bánthat,
hagyj helyet a szeretetnek,
az javadra válhat.

Bizalom kell, derűlátás,
hinni csak a jóban,
meglátni a jó szándékot
a jót akaróban,
kimondani, amit érzünk,
ha kell magyarázni,
az érzelmi terheinket
le kellene rázni.

Más szíveket gyógyítgatni
a szív erejével,
megmutatni, mire képes
a szeretetével.
Intrikának, hazugságnak,
jó szó vethet véget.
Egyenes beszéddel lehet
elűzni kétséget.

Felemelni, megbecsülni,
méltón naggyá tenni,
a háborgó nagyvilágnak
tettekkel üzenni.
Hiszem, ha a lélek szabad,
másra hatni képes,
szeretet az egyetlen út
a mások szívéhez.

Eldobom a szemüvegem,
én már tisztán látok.
Azt remélem, követnek majd
szívvel a barátok!
Ha az ember jó útra tér,
változik világa!
Szerethető, élő világ,
ez a szívem vágya!

Aranyosi Ervin © 2020-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megvan benned minden


Aranyosi Ervin: Megvan benned minden

Megvan benned minden,
mégsem tudsz örülni.
Mégsem tudsz az Isten
lábaihoz ülni.
Inkább azt keresed,
ami bosszant téged,
s ezzel igazolod,
bizony, harc az élet!

Igen, ha így látod,
vagy, ha ez a célod,
s naponta élezed
kardod, szép acélod,
hisz haragod, dühöd
az élét csorbítja,
hited a gonoszban
lelked nyomorítja.

Minden egyes vágást
önmagadon ejtesz.
Érzést, jó szándékot
pajzsod mögé rejtesz,
nem csoda, hogy a jó,
mind lepattan róla.
Gondold át, kinek van
veszteni valója.

Míg a dühöd vakít,
nem látsz tőle semmit.
Bánat nyomja lelked,
szakadékba lendít.
Habár van eszközöd,
mégsem tudsz kimászni,
önmagad lényegét
nem tudod meglátni.

Lelki szemeidet
hazugság takarja,
földre lök és lent tart
az ördögöd karja.
Nem tudsz szembeszállni,
hiszen te teremted,
s minden haragodtól
erősödik benned.

Ki kellene zárnod
a külső világot,
ott van a lelkedben
mindaz, ami áldott.
Nyugalmat és békét
kellene találni,
akinek születtél,
azzá kéne válni.

Megvan benned minden,
magadba kell nézned!
Erősítened kell
a szeretet részed!
Hiszen, ha magadra
végre rátalálnál,
emberibbé lennél,
boldogabbá válnál.

Ne háborúzz tovább,
békélj meg magaddal!
Merj nagyot álmodni,
teremts szép szavaddal!
Becsüld önmagadat,
érezz együtt mással,
hiszen te is egy vagy
az egész világgal!

Lelkedből a jóság
teremtőn, hadd szálljon!
Tetteidnek nyomán
másokra találjon!
Bár a világodnak
vagy az apró része,
de ha cseppje gyógyul,
gyógyul az egésze.

Egyetlen lépéssel
kezdődik az út el,
s aki jó útra tér
szebb világba jut el.
Azt add a világnak,
mit kapni szeretnél,
s előbb-utóbb látod,
csodát teremtettél.

Áldásként hull majd rád,
örömöt okozva,
lelkednek erejét
jósággal fokozva.
Mert a világ tükör,
belsőd tiszta mása,
a baj, hogy elvakít
lelked háborgása.

Csillapítsd le végre,
leld meg lelki békéd!
Ne várd a megjósolt,
sötét világvégét!
Hiszen világodat
csak te mentheted meg,
s ehhez minden eszköz
ott van régen benned!

Aranyosi Ervin © 2019-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten gyermekei


Aranyosi Ervin: Isten gyermekei

Isten gyermekeként születtünk a földre,
angyali lélekkel, földi testet öltve.
Teremtő tudással is meg lettünk áldva,
csodákat tehetünk a létet csodálva.
Gondolatainkkal, s tettekkel teremtünk,
ehhez meg van minden szép képesség bennünk.
Figyelmünket kéne jó felé terelni,
s az egész világot boldogabbá tenni!

Naponta árad ránk Isten tiszta fénye,
s a lelkünkben él a szeretet erénye.
Ezt, mint gazdag vetést, széjjel kéne szórni,
szerető szavakra, jóként válaszolni.
Segíteni egymást, kezet nyújtva szépen,
a porból az embert felemelni készen.
Szeretetet adva jó példát mutatni,
mások jó szándékát kedvesen fogadni.

Ha angyallá válnánk máris jobbak lennénk,
egymás hétköznapját szebbé, jobbá tennénk!
Élveznénk a létet, nem a halált várnánk…
Mi lenne, ha végre, együtt megpróbálnánk.
Mennyet építenénk idelent a földön,
nem lenne többé bűn, nem kellene börtön!
Nemcsak elképzelnénk, tudnánk Istenünket,
így válna számunkra minden napból ünnep!

Aranyosi Ervin © 2017-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva