Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: De jó szeretni téged!


Aranyosi Ervin: De jó szeretni téged!

De jó, de jó szeretni téged!
Tükröt tart benned nekem az élet.
Szebbé teszed minden napom,
szeretetem visszakapom!
Mert visszhang vagy a kedvességre,
te is vágysz jóra és a szépre,
s tudod, hogy hogyan kell szeretni,
csak adni vágysz, sosem elvenni!
Nekem is jó, hogy adhatok,
így telnek széppel a napok!

Aranyosi Ervin © 2022-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó útra lépve…


Aranyosi Ervin: Jó útra lépve…

Majmolod a sikereset
és feladod önmagad,
abból, akinek születtél,
végül semmi sem marad!
Álmaidat elfelejted,
a másokét másolod,
s úgy érzed, hogy elveszett vagy,
sors által elátkozott.

Uniformizált világban
egy vagy csak a sok közül,
s elhiszed, hogy tiszta lelked
csak ily módon üdvözül.
Kockafejként, megvezetve,
idegen életet élsz,
hasonulsz a többiekhez,
s a tömeggel együtt félsz.

Elhiszed, hogy azzá válhatsz,
akit leutánozol,
ha jól tanulsz, sikerülhet,
így hát nem gondolkozol!
Adod, amit várnak tőled,
olykor meg is hasonulsz,
a lét ködében elveszel,
s a munka-hullámsírba hullsz.

Jó lenne, ha megtalálnád
végre régi önmagad,
ki a saját útját járja,
s csak a jó felé halad!
Nem törődnél lehúzókkal,
mennél utadon tovább,
megtapasztalnád a létet,
s megértenél sok csodát!

Mindannyian egyek vagyunk,
és egyek a sok közül,
s nem kell folyton keringenünk
egy kialudt Nap körül!
Ha akarjuk, mi ragyogjuk
be fénnyel az életet!
Ha önmagad vagy,
színesebbé válik a világ veled!

Merj hát mindig az maradni,
ki lelkét büszkén követi,
ki a saját élő magját
itt, a Földön elveti!
Ki tanulni jött, jobbá válni,
nem tömegbe olvadni be,
ki megtalálja saját útját,
mert önmagában van hite!

Aranyosi Ervin © 2022-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bárányok hallgatnak


Aranyosi Ervin: Bárányok hallgatnak

Bárányok hallgatnak,
némán bólogatnak,
a vezérkos nyomán
szép sorban haladnak.
Nem is gondolkodnak,
csak mennek utána:
– Mert, ha gondolkodnék,
a főnök utálna!

Mert, ha gondolkodnék
egyedül maradnék,
járatlan utakon,
másfelé haladnék,
biztos, farkasoknak
martaléka lennék,
ismeretlen réten,
rossz füvet legelnék.

Megyek a nyáj után,
leszart füvet eszek,
de ha bevállalom,
hát jó birka leszek!
Mert jónak lenni jó!
Veregesd meg vállam,
legyél te is birka
és gyere utánam.

Igaz, így birkaként
unalmas az élet,
viszont nem halok meg,
ameddig csak élek!
Bárányok hallgatnak,
némán bólogatnak,
a vezérkos nyomán
szép sorban haladnak.

Aranyosi Ervin © 2021-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rossz boszorka

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: Rossz boszorka

Volt egyszer egy rossz boszorka,
a holmiját széjjel szórta.
Nem viselte el a rendet,
mindig csak rumlit teremtett!

Egyszer aztán felöltözött,
s ide hozzám, beköltözött,
lett is belőle galiba,
s én nem tudtam, hol a hiba!

Mert a boszorkát nem láttam,
– amit persze nem is bántam –
ám valami megváltozott,
a boszikám elátkozott!

Attól a csúf naptól kezdve,
napom mind meg lett mérgezve,
eltűnt minden fontos holmim,
pulóverem, fél pár zoknim.

Imádta a bosszantásom,
kifigyelte sok szokásom.
Úgy tűnt rendetlenné váltam,
holmijaim nem találtam.

Leültem hát, s gondolkodtam,
s mert nem tudtam boszim hol van,
úgy döntöttem, kifigyelem,
hogyan is packázik velem?

Elbújtam hát a sarokba,
s telt és múlt a percek sodra,
s bizony, hosszú órák teltek,
egymás után meneteltek.

De nem történt közben semmi,
hát én kezdtem mérges lenni:
– Hol van már a csúf boszorka,
ki az átkát reám szórta?

Lassan sötétedni kezdett,
s ez a perc lett hát a kezdet.
Íróasztalom tetején,
egy kis pontból ömlött a fény.

Aztán fényesen gomolygott,
s eltűnt. – Talán nem is volt ott?
Később lent a szőnyegen,
egy kalapos tök terem.

Aztán a tök megrázkódott,
s már egy kis boszorka volt ott.
Megérkezett, széjjel nézett,
s elkezdődött az igézet.

Elkezdődött egy varázslat,
asztalomról mind a tárgyak,
levegőbe emelkedtek,
s hullámzó körtáncba kezdtek.

Kis boszorkánk meg varázsolt,
kezéből szór szét varázsport,
és a tárgyak elgurultak,
elrejtőztek, jól elbújtak.

A boszikánk felkacagott,
varázsolt néhány kacatot
és azt tette asztalomra,
mintha az én holmim volna.

Elegem lett, előléptem.
Gúny szikrázott a szemében,
s az, hogy látom nem zavarta,
a levegőt megkavarta.

Varázspálcájával intett,
varázsporral körbe hintett,
ám kiléptem bűvköréből,
nem kértem varázsszeréből.

Lassan kezdett bosszankodni,
s mert nem hagytam rosszalkodni,
rájött, rajtam sosem győzhet,
nem hat rám a varázsfőzet.

Én annak mind ellenálltam,
rendetlenné mégsem váltam.
Addig-addig bosszantottam,
nem tarthatott engem rosszban.

Aztán szóltam: – Most már végre,
költözhetnél más vidékre,
máshol átkozd el a házat,
mert az én lelkem fellázad.

Ezért aztán rossz boszorkám,
több időt nem pazarolt rám,
szomorkásan búcsút intett,
s magával vitt végül mindent.

Eltűnt hát a rendetlenség,
mától azt máshol keressék,
vette hát a sátorfáját,
máshol éli már világát.

Jól figyelj, mert megjelenhet,
nálad forgatva fel rendet,
és ha holmid nem találod,
a rossz boszorkányom járt ott.

Ám, ha mindent rendben tartasz,
rossz boszorkányt nem marasztalsz,
abbahagyja gonoszságát,
másra küldi rossz varázsát.

Gondolkodom, hogyan kéne,
hatni az ő rossz fejére?
Hogy változna meg a beste,
mikorra eljön az este.

Talán tündért kéne hívni,
varázzsal rá kéne bírni,
hogy jó boszorkánnyá váljon,
hogy a jó oldalra álljon.

Tanítanám rendet tenni,
másokkal csak jónak lenni,
Ami eltűnt megtalálja,
eztán csak a jót szolgálja.

Talán, ha a szépet látná,
a jóttevést kipróbálná,
s örülne más örömének,
abból lenne öröm-ének.

Volt egyszer egy rossz boszorka,
de mától más lesz a dolga,
nem csinál rendetlenséget,
rendet tenni segít néked.

Rumliból rendet varázsol,
előnyökből erényt ácsol,
segíti az elesettet,
megtalál sok keresettet.

Jó boszorka lesz már végül,
kit szívesen látsz vendégül,
kivel együtt ünnepelhetsz,
mert mi eltűnt, most már meglesz!

Ő lesz majd a jó boszorka,
szert tehet majd jó modorra.
Kedves lesz és szolgálatkész,
ami rossz volt, az majd elvész.

Ha majd látod, segíts neki,
mutasd, hogy kell rendet tenni,
hogy mindent helyén találjon,
csuda jó boszivá váljon!

Aranyosi Ervin © 2021-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin verses-mesekönyvei Húsvétra gyerekeknek


Aranyosi Ervin verses-mesekönyvei Húsvétra gyerekeknek

Jön a Húsvét, és a nyuszi
hímestojást festeget,
locsoláshoz te is mondhatsz
szép locsoló verseket.

Olvashatsz is verses-mesét,
kalandosat, kedveset.
Meseország vár már reád,
s jó lesz majd, ha meglesed!

Minden mese tanulságos,
és gondolkodni tanít,
megmutatja hogy éljed meg
hétköznapi álmaid.

Többnyire a jó győz benne,
elmenekül a gonosz,
ha megtanulsz teremteni,
csupa jó élményt okoz.

Hitet ad és bátorságot,
egy jó mese felemel,
szókincsedet fejlesztheted,
ezért mondom neked el.

A mesekönyv jó barátunk,
szórakozva tanulunk,
s néha olyan, mint a tükör,
megmutatja kik vagyunk!

Megrendelhetők a webáruházban, az alábbi linkre kattintva:
http://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2020-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázspálca


Aranyosi Ervin: Varázspálca

Mire jó a varázspálca?
Kavarni a levegőt…
Föld színéről felemelni
az addig nem lebegőt!
Legyőzni a nehézséget,
súlytalanná tenni azt,
napi gondra varrni véget,
bajokra hozni vigaszt.
Szárnyat adni vágyainknak,
létrehozni, ami nincs,
mosolyt csalni sírós arcra,
mert a mosoly drága kincs.

Valósággá tenni álmot,
jóvá tenni, ami rossz,
az emberrel elhitetni,
nem létezik a gonosz!
Segíteni elképzelni,
majd valóra váltani,
reményt adni tiszta hittel,
hogy alakul valami.
Teremteni varázsszóval,
s lelkünk mélyén látni már,
hogy mindaz, mit elképzeltünk,
megvalósulásra vár.

Legyen hát egy varázspálcánk,
segítsen a képzelet!
Merjük hinni, elképzelni,
hogy az élet szép lehet!
Mert a képzelet varázslat,
ne engedd, hogy elvegyék!
Mások gúnyos víziói,
sorsod rosszabbá tegyék!
Hunyd be szemed, s képzeletben,
varázspálcád vedd elő!
Érezd, ahogy benned vibrál,
a jót teremtő erő!

Ám vigyázz, csak jóra használd,
ne bánts vele másokat!
Segíts inkább lebontani
a képzelet rácsokat!
A lelkünk hadd meneküljön,
s legyen végtelen szabad!
Használd hát a varázspálcád,
s varázsoló szép szavad!
Ha majd végre minden ember,
tisztán lát és jót teremt,
szeretetben fogunk élni,
varázsolva szebb jelent!

Aranyosi Ervin © 2019-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felkavart világ


Aranyosi Ervin: Felkavart világ

Felkavarták a világot,
épp az alja van felül,
de a lélek, bizony, érzi
hogy a nyakán gonosz ül.
Ám ha érzi, miért hallgat,
miért nem tesz ellene?
Mert bizony a világ löttyét
rendbe tenni kellene!

Aki aljas legyen alul,
felette a jó, nemes,
ülepedni kéne hagyni,
az lenne az érdekes.
Mert míg velünk kavartatják,
a jót fent lefölözik,
az értékes meg feladja,
s behódol, vagy költözik.

Aranyosi Ervin © 2019-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megszülettem…


Aranyosi Ervin: Megszülettem…

Helló világ, hát itt vagyok,
– megkezdem hát az életem!
Érezni jó, hogy vártatok,
s gazdagabb lett a lét velem.
Helló világ, épp álmodom,
jóleső érzés vesz körül,
s remélem, túl az álmokon,
az egész Föld velem örül…

Helló világ, hát itt vagyok,
a születés kész rejtelem.
egy szebb világot alkotok,
erről szól majd az életem!
Elhoztam nektek a jövőt,
s ti hiszitek, butus vagyok.
Ma még szót szóba nem szövök,
nem beszélek, mint a nagyok.

Helló világ, hát itt vagyok,
s bennem a mag, az értelem,
és villám gyorsan tanulok.
Ne kelj versenyre én velem!
Én alapjában jó vagyok,
ti tudtok csak el rontani,
azt adom majd, amit kapok,
azt tudom csak kibontani.

Helló világ, hát itt vagyok,
s engedd, hogy szép csodát tegyek!
Ha lelkem jóságtól ragyog,
örülnek majd az emberek!
A szeretet szívemben él,
de éreznem kell, hogy milyen!
Apró kis lelkem jót remél,
ha vártatok rám ennyien.

Helló világ, hát itt vagyok,
jöttem, hogy jó ember legyek!
Magam mögött nyomot hagyok,
szeressetek, s kövessetek!
Hisz nem kell már mást tennetek,
menni a fénylő jel után!
A jó ott éled bennetek,
ne veszítsétek el bután.

Helló világ, hát itt vagyok,
és kész vagyok teremteni!
Nap, mint nap új reményt adok,
holnapunk meg kell menteni!
Talán ti is megértitek,
hogy ezt csak egy módon lehet,
ha a jövőt nem félitek,
mert végre győz a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha látnád, ha értenéd


Aranyosi Ervin: Ha látnád, ha értenéd

Elhitették veled, hogy nem vagy rá képes,
s képtelenné tettek, ellopták erődet?
Igazságnak vélted, pedig a szó téves,
frusztrált, tehetetlent faragtak belőled!

Nincsen elég pénzem! – mondogatod gyakran,
elzárod forrásod hömpölygő vízét!
Pedig gazdagságod ott hordod magadban,
csak nem kóstolod meg, nem érzed ízét!

Szolgaként, munkával mennyi időt töltesz,
saját álmaidra sosem jut időd.
Naponta magadra csúf álarcot öltesz,
és a tartozásod az, ami kinőtt!

Látod, még nem érted ezt a szép világot,
mely hatókörödön kívülre esett!
Keresd hát a választ, leld meg igazságod,
mert addig a léted úgy sem élvezed!

Ide-oda lökdös utadon a sorsod,
azt hiszed más írja előre neked.
Pedig születésed óta benned hordod
az erőt, amellyel magad tervezed!

Ne higgy hát a téged degradáló szónak,
légy azzá, aki vagy, ismerd meg magad!
Akarj megmaradni igaznak és jónak,
ki tervezett útján, jó felé halad!

Képes vagy megélni dédelgetett álmod!
Teremtő a lelked, létrehoz csodát!
Csak ha az engedélyt, a bólintást várod,
akkor odázod el, s egy álmot alszol át!

Aranyosi Ervin © 2018-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről


Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről

Azt hiszed, ha végére érsz, megítélnek téged?
Bírád elé fogsz kerülni, s jön a végítélet?
Az fog rajtad ítélkezni, aki mindent látott?
Aki hagyta, hogy tönkretedd csodaszép világod?
Aki látta bűneidet, és mégsem szólt közbe,
mintha nem is lenne kapocs teközted és közte?
Mindent rád hagy, mint a szülő buta gyermekére,
és a végén ráolvassa bűneit fejére?

Azt mondjátok, egyszer élünk, s azért állunk sorba,
hogy ki menjen mennyországba és ki a pokolba?
Ha bűneid elköveted, s azután megbánod,
csak a jótett lesz érvényes, s veheted kabátod?
Nem számít már amit tettél, a lét tanítása,
úgy sem születsz le a Földre, s nem lesz rád hatása?
Ha ez így van, valójában mi motivál téged?
Szerintem még ma sem érted miről szól az élet.

Hányszor jövünk, hányszor megyünk? Nem tudom a választ.
Keressük a helyes utat és a lelkünk választ.
Érzések és gondolatok befolyással vannak.
Hogy mi a jó? Megtalálni neked kell, magadnak!
A jó Isten figyel téged, általad tapasztal,
ha a lelkedet kitárod fényével vigasztal.
Szűrőiden engeded át azt, mik reád hatnak,
s vagy megoldódnak a dolgok, vagy új rejtvényt adnak.

Nincs jó ember, nincs rossz ember, bűntelen, vagy bűnös!
S el ne hidd, hogy boldogabb, ki közelebb a tűzhöz!
Az életünk csak tanulás – senki nem osztályoz –
csak a lélek kerül közel igaz valójához.
Minden tetted visszakapod, ezért úgy bánj mással,
hogy ne legyen túl sok dolgod majd a megbánással.
Azt add, amit te szeretnél, amit várnál mástól,
s akkor nem lesz félnivalód e szép tanulástól.

Mindannyian egyek vagyunk, hát egymásért élünk!
Leszületünk újra, s újra, csak testet cserélünk.
Cipeljük a bűneinket, míg jóvá nem tesszük.
A másokét megbocsájtjuk, s végleg eleresztjük.
Az csak a baj, a legtöbbünk csak a végét várja,
s iskoláját tudatlanul újra, s újra járja.
A túl sok kör felesleges, elszenvedett élet,
ezért aztán sokakba csak hálni jár a lélek!

Ha mindenki megértené, miért jött a Földre,
létünk csodás, közös útja átválthatna zöldre.
Egymásért és támogatva tennénk mind a dolgunk,
s rájönnénk, hogy bizony eddig vakok, buták voltunk.
Nem harcolnánk, versengenénk többé már egymással,
lelkünk összhangba kerülne milliárdnyi társsal.
Nem bántanánk világunkat, vígan élnénk benne!
Végleg eltűnne a pokol. Itt Mennyország lenne!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva