Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Küldjünk szeretetet


Aranyosi Ervin: Küldjünk szeretetet

Küldjünk sok jóérzést
az éhező világnak,
szívből szeretetet,
kik sötétben fáznak,
éltet adó napfényt,
érző tisztaságot,
tegyük boldogabbá
ezt a zord világot!

Tudod, szeretettel
többre megy az ember,
az energiákat
ne másoktól vedd el!
Mert csak a szeretet
képes megújulni,
s mennyi lesz belőle,
csak rajtunk fog múlni!

Mert a szeretetet
minden szív tükrözi,
nem csak raktározza,
elrakja, hogy: – Köszi!
Hanem, ha megtelik
a szív melegséggel,
rögtön adni képes,
s ami van, nem ég el!

Hiszen a szeretet,
csupán mag a szívben,
gyorsan kivirágzik,
s ragyog ezer színben,
az arcunkra kúszva
szép mosolyt varázsol,
s meggyújtja a szívet,
ami csak parázsol.

Ennyit kéne tudni,
megérteni végre,
csodát így teremtünk,
más szívekhez érve!
Attól gazdagodunk,
mikor szívünk adhat,
és miközben adunk,
nekünk is maradhat.

Nem lehet zsugori
így semelyik lélek,
hisz, ha szívvel adok,
nem csak elcserélek,
hanem a szeretet
virága nő bennem,
vele szebb jövőmet,
álmaim teremtem!

A gyermekek tudják
ezt a csodás titkot,
s próbálják ők adni,
másoknak is itt-ott!
Ám a felnőtt nem lát
már lelki szemével,
ezért hát korholón
bánik gyermekével.

Aztán a gyermek is
elfelejti látni,
nem tud színes felhőt
jóságként csodálni.
A glória ezért
tűnik el szemüknek,
s ők is ezt tanítják
később gyermeküknek.

Így hát világunkból
a csodák kifogynak,
megvakított lelkek
inkább csak nyafognak.
Ha kihűl a szívünk,
elkezdünk vacogni,
csak mást hibáztatni,
mindent másra fogni.

Jó érzés, szeretet,
a szív tűzifája,
s csak akkor melegít
ez az élő kályha,
ha egymás tűzhelyét
nap, mint nap megrakjuk,
szerető szavakkal
jobbá simogatjuk.

Küldjünk szeretetet
a kihűlt világba,
a szeretet-magok
hadd szökjenek szárba!
Töltsük meg szívünket
a Nap melegével,
olvasszuk a jeget
a szív szeretetével!

Aranyosi Ervin © 2022.01.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amiért születtünk


Aranyosi Ervin: Amiért születtünk

Milyen egy igazi vendégváró asztal,
amely egy vendéget hosszasan marasztal?
Amihez jót enni a lelkek visszajárnak,
mert újabb ízeket, finomságot várnak.

Pont ilyen a bölcs is, a tudásnak kútja,
aki tudja merre visz az élet útja,
aki megmutatja, mitől szebb az élet,
hogy, aki jót teremt, gazdagabban élhet!

De, aki csak disznó, és magának kapar,
bár elérheti mind, mindazt, amit akar,
de majd később rájön, nem lesz boldog tőle,
ha nem ad jószívvel másoknak belőle.

Hisz a jó lelkeknek kevesebb is elég,
hiába is tesznek egy bőrönd pénzt eléd,
azt csak rövid távon tudod kiélvezni,
ha nem leszel képes osztozni, s jót tenni!

Ám a szeretetünk másképpen működik,
amikor szívünkbe jóérzés költözik,
mert ha másnak adsz is, bármilyen nagy zsákkal,
szíved újratelik szeretetmorzsákkal.

Figyeld meg, a mosoly, a szeretet magja,
kivirágzik abban, aki tőled kapja!
Jól esik a szívnek tükörképét látni,
szép szóval etetve gazdagabbá válni.

Talán ez hiányzik ebből a világból,
kevés az a lélek, mely lelkeket ápol.
Pénzével kérkedik és ural a gazdag,
egy egész világot félelem igazgat.

Kihűl a kedvesség, kimerül a jóság,
haragot, megvetést teremt a mohőság.
Lám, a sok jó ember szinte tehetetlen,
szemeket felnyitni ma már lehetetlen?

Együtt és egymásért. Ez lenne a lényeg!
Lelkünket ne adjuk el a hazug pénznek.
Egymásra figyeljünk, míg csak szívünk dobog,
szeretet fényétől lehessünk boldogok.

A szeretetlenség, a legnagyobb betegség,
ébredjetek már fel, végre látni tessék.
Félelem betegít, ezt kell megérteni,
mert a szeretetünk gyógyító, isteni!

Ölelés és mosoly, kedvesség a gyógyszer,
a szeretet magját a világban szórd el.
Locsold mások szívét a mosoly vízével,
lakass jól másokat az élet ízével!

Legyünk végre, újra szerethető lények,
gyúljanak szemünkben simogató fények.
Emeljük fel végre meggyötört világunk,
csupán szeretnünk kell, s egymásért kiállnunk!

Hadd tűnjön el végre Földünkről az átok,
hadd mondhassuk el, hogy: – Tiszta szívvel látok!
Legyünk jóemberek, méltón Istenünkhöz!
Szeretet legyen, mit a lét visszatükröz!

Öleljünk, nevessünk, táncoljunk csak bátran,
egymást felemelve a lét áramában.
Gyógyuljon a lélek, s vele végre testünk,
ez az igazi ok, miért leszülettünk!

Aranyosi Ervin © 2021-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva