Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jobbá tenni a világot

EL-LA: EGYSÉG , 60x80cm, olaj-vászon

Aranyosi Ervin: Jobbá tenni a világot

Jobbá tenni a világot, ez a mi feladatunk!
Szeretetünk megformázva, világképet is adunk.
Megbékélést, igazságot, emberséget és csodát,
megsúgjuk a Földlakóknak, hogy létezik odaát.
Létezik egy más-világ is, ami jobb és szebb lehet,
hol a lelkek fényben élnek, s élvezik az életet.
Talán éppen azért jöttünk: a földi lét szebb legyen,
mást is beragyogjon fényünk, s mást is boldoggá tegyen!

Tegyük jobbá a világot, adjunk reményt és hitet,
csak a tiszta, érző lélek, ezt csak az értheti meg!
Tanítsunk a művészettel, hogy akik nem képesek
meglátni a valóságot, mutassunk értékeset.
Ám az érték önvalónkból áradjon, mint tiszta fény,
s terjedjen a jóság, bőség körbe itt a földtekén!
Engedjük az ébredőket, hogy sorunkba álljanak,
felébredve, tisztán látó fénylényekké váljanak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyali segítség


Aranyosi Ervin: Angyali segítség

Hogyha karod rövid,
hogy felérj az égig,
csak nyújtsd fel magasra,
amíg bírod, – végig!
Majd egy angyal segít,
hogy felérj az égbe,
csak add a kezedet,
félúton kezébe…

Angyalok vigyázzák
folyton a léptedet,
így tud gazdagodni
a napi lét veled!
És ha figyelsz rájuk,
tanítanak élni,
hogyan kell jó úton,
jót akarva lépni!

Lelkeden át súgják,
mikor, mit kell tenned,
így az örök jóság,
ott parázslik benned!
Hallgass a szívedre,
ott van az üzenet,
így külső világod
gazdagodik veled!

Ha szemed lehunyod
és szíved kitárod,
angyalokkal telik
rögtön a világod!
Ha figyelsz is rájuk,
jó utat mutatnak,
békésen nevelnek,
szép lelkedre hatnak!

Ha lelkedbe nézel,
felérhetsz az égig,
angyalok kísérnek
az utadon végig.
Fogják a kezedet,
hogy te el ne tévedj,
teremtő erőddel,
szebb jövőbe révedj!

Enged meg hát nekik,
hadd vezessék lelked,
velük kell világod
szebbé ünnepelned!
Élhetőbbé tenned,
szerető világgá,
s jó lenne, ha lelked
ezt az utat látná!

Aranyosi Ervin © 2022-05-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy jó csere!


Aranyosi Ervin: Egy jó csere!

Nem vagyok én túl szép,
gazdagságom sincsen.
Nem is veszekednék
semmiféle kincsen.
Ám adnék valamit,
tiéd lesz ha kéred,
ha a kedvességem,
jóságra cseréled…
Szeretem adom,
add hát a tiédet!
A szívembe zárlak,
mint barátot, téged!

Aranyosi Ervin © 2022.02.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetbe öltöztetve


Aranyosi Ervin: Szeretetbe öltöztetve

Összedugjuk a fejünket,
s a szívünk is összeér,
nem adnánk mi ezt az érzést
soha oda semmiért!
Milyen jól esik szívünknek,
s megszépül a külvilág,
szeretetem szép ruháját,
mindig oly jó adni rád!
Szeretetbe öltöztetve,
mind a ketten jól vagyunk,
szívünk telik a jósággal,
s már jó úton haladunk!
Bárcsak tudná a sok ember,
ennyit kell csak tennie,
jóllakatni a világát,
érzéssel etetnie!

Aranyosi Ervin © 2022.01.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gyermeket csodálva


Aranyosi Ervin: A gyermeket csodálva

Ő megbecsül minden szépet!
Megérinti, megcsodálja.
Tudja, miről szól az élet.
Ő a létezés csodája.
Szeretetet, gyengédséget
és figyelmet öröm adni!
A világgal eggyé válni,
s boldog gyermeknek maradni…

Felfedezi a világát,
s élvezi annak szépségét,
nem uralja, s nem is várja
épp ezért a világ végét!
Beleolvad csodálkozva,
megnyílva és felfedezve,
nem vezérli önös érdek,
leigázó, gyilkos eszme.

Élvezi a látványt, szépet,
az érintés nagy csodáját,
ebből alkot saját képet,
ezek színezik az álmát.
Talán, ha jobban figyelnénk,
tanulhatnánk szebben élni,
s megérthetnénk, a világtól
az embernek nem kell félni!

Hisz egy gyermek lelke tiszta,
amíg felnőtt nem fertőzi,
amíg megengedő létét,
beidegzés le nem győzi!
Míg nem teszik rabszolgává,
míg együtt él a világgal,
harmónia, együttérzés,
megfér benne a jósággal…

Ha az ember az maradna,
eredendőn tiszta lélek,
tanulhatna gyermekétől,
s szebbé válhatna az élet!
A hatalom, a birtoklás
életéből kimaradna,
megélhetné szép világát
s emberségből többet adna!

Aranyosi Ervin © 2022.01.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az én hiszekegyem


Aranyosi Ervin: Az én hiszekegyem

Hiszek a mesében,
hiszek a jóságban,
hiszek egy létező,
igaz valóságban.
Hiszem, hogy az ember
eleve bűntelen,
s hiszem kárhozottak,
akikben bűn terem.

Hiszek a végtelen
isteni csodában,
hiszek az emberben,
hiszek fűben, fában!
Hiszem, e világra
mind okkal születtünk,
s minden perc egy csoda,
amikor szerettünk!

Hiszek önmagamban,
s hiszek minden lényben,
s hiszek a világot
átölelő fényben!
Hiszem, hogy azért van,
hogy lelkünkkel lássunk,
feléledjen bennünk
elveszett tudásunk!

Hiszek a reményben,
hiszek én a hitben,
hiszem, jót akarva
bennem él az Isten!
Hiszem, okkal jöttem,
s keresem az okot,
és a sötétségből
lassan kiragyogok!

Aranyosi Ervin © 2021.11.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A borongásnak vége


Aranyosi Ervin: A borongásnak vége

Borongva a mában,
vajon, mit teremtek?
Meglátom-e így is
az isteni rendet?
A világ szépségét
észre fogom venni?
Megkapom a választ,
vajon, mit kell tenni?

Rossz erőknek adom
az energiámat,
közben a lelkem is
dühtől egyre lázad?
Lám a sötét erők
egyre erősödnek,
én adok hatalmat
a pusztító ködnek?

De nem ez a dolgom,
kiragyognom kéne,
fénylő sugaraim
küldeni az égre,
hogy a Nap tükrözze
Földünkre a fényét,
megvilágosítva
a világ minden lényét.

Már nem is borongok,
azzal nem segítek,
inkább más lelkébe
álmot közvetítek,
mely rendet tesz végre,
jövőképet formál,
s erősebb a hazug,
gyilkos hatalomnál.

A szeretet fényét
küldöm ki magamból,
csodás fény-virága
nyíljon ki a magból!
Szirmait, magvait,
szórja szét a szélben,
s legyen fény-virággá
az emberek lelkében!

A borongás helyett
szívemben a hála,
Isten rám mosolyog,
s vendég vagyok nála!
Szeretet vízével
öntözgeti lelkem,
szeretet-virágom
növekedjen bennem!

Nem hagyom, hogy tovább
az anyag uraljon,
hitem és reményem
így kudarcot valljon!
Megosztom veletek
a titkot, mi éltet,
amit elrejtenek,
s ami miatt féltek!

Nincs a hatalomnak
akkora ereje,
mint a mi lelkünknek,
mit Isten öntött tele!
Csak a szeretetet
kellene használnunk,
igazi, értelmes
emberekké válnunk!

Ha – mi lelkünkben él –
az igazzá válna,
s szellemünk emberként
élni megpróbálna,
ha használni mernénk
isteni erőnket,
élhetővé tennénk
ránk váró jövőnket.

Hisz a sötét erők
oly kevesen vannak,
csak eszközeikkel
ránk könnyebben hatnak,
ám, ha csatlakozunk
mind a tiszta fényhez,
eltűnik az árnyék,
s mindenütt csak fény lesz!

Próbálj hát magadból
küldeni jóságot,
fényeddel emelve
a megtört világot!
Hiszem, ha majd fényünk
mind összeadódik,
a teljesség végre
egységbe rakódik.

Az igaz természet
minket fog szolgálni,
képesnek kell lennünk
részeivé válni!
Mi nem uralhatjuk,
nem tehetjük rabbá,
nem fokozhatjuk le
egy éltető darabbá!

Egyek vagyunk a világgal,
s nem szabad leválnunk,
magunkban a harmóniát
meg kéne találnunk,
majd egymásra hangolódva,
együtt, szebben élnünk,
s elhinni, hogy miértünk van,
s nincsen mitől félnünk.

Hétköznapi borongásunk
abba kell hát hagynunk,
rátalálni a jó útra,
amin kell haladnunk!
Felismerni, hogy jólétünk
önmagunkból árad,
és a lélek teremteni
soha el nem fárad.

Legyünk úrrá félelmünkön,
jó érzéssel teljünk,
hogy a világ napos felét
mindennap megleljük!
Ne borongjunk! Mosolyogjunk,
vidáman derüljünk,
a nyomasztó napok után,
csodás jövőt szüljünk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van még remény!


Aranyosi Ervin: Van még remény!

Felkavarodott a sár, a mocsok,
és hazugságban fuldoklik a lélek.
Bakanccsal taposva az emberi jogok,
hazugok a múltból felmerült emlékek.

Jogtalanság épít törvényekből várat,
képmutatók élik gazdagon világuk.
A megoldás pedig nem jön, egyre várat,
s nem épít csodákat a teremtő vágyunk.

Már rég nem tudjuk miről szól az élet,
a tudomány nem megtapasztalás!
Átírtak rég a nemzeti emlékek,
mindent takar a pénzen vett palást.

De még mindig hiszünk a holnapunkban,
akad ma még bölcsen gondolkodó…
Ha teremtünk, nem maradunk magunkban,
még megszépülhet ez a Földgolyó.

Csak ős-tenünkhöz kéne visszatérnünk,
feléleszteni régi hagyományt,
a lelkünk mélyén megtisztulva élnünk,
és használnunk az égi tudományt.

A Föld-anyánkkal szép harmóniában,
a természetet megtisztelve még,
a szeretet éltetve a mában,
s csak tegyük dolgunk úgy, ahogyan rég!

Az igazság, a békesség, a jóság,
legyen zászlónk szép, trikolór színe,
csak hadd jöjjön egy élhető valóság,
s tisztuljon meg Földünk felszíne!

De lelkünkben kell ma még rendet tennünk,
és kitűzni értelmes célokat,
az istenségünk hadd éledjen bennünk,
hogy ébreszthessünk szívvel másokat.

Hogy lemossuk a sarat és a mocskot,
s a hazugságnak máza tűnjön el,
ledobhassuk a lehúzó koloncot,
mert ősi népünk többet érdemel!

Hát ne hagyjuk szép reményünk kihalni,
a világunkért őszintén tegyünk,
a szeretetet kell szívünkbe varrni,
hogy őseinkhez is méltók legyünk!

Aranyosi Ervin © 2021-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Festmény. Hartman Judit

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Luca apró, kedves és jó boszorkány volt,
ki a természettel kapcsolatot ápolt.
élte az életét a földi világban,
örömet lelt minden fűben, vadvirágban.
Pontosan olyan volt, mintha angyal lenne,
ugyanaz az áldott jóság megvolt benne.
Gyakran megálmodta, ami később történt,
látóként tisztelte az isteni törvényt.

Úton és útfélen mindenkin segített,
örömöt varázsolt, szeretetet hintett.
Érzékelni tudta az energiákat,
s gyakran megölelte az útszéli fákat.
Mások érzéseit szintén átérezte,
s fájdalmat csitított minden varázs-tette.
Nem csoda hogy számos állat lett barátja,
hiszen őket mindig, jól vendégül látta.

Egy öreg tölgyfának tövében állt háza,
apró házikó volt, s volt neki varázsa.
Benne apró tűzhely, asztalka két székkel,
s még az éjszakai ágyikója fért el.
Nem is fogadott ő nagyobb társaságot,
ám vendégül látott pár kedves barátot,
akik őt az erdőn keresztül kísérték,
s tudták, Luca szíve, mekkora nagy érték!

Házán volt egy ajtó, s oldalán egy ablak,
amelyen a napfény keresztül szaladhat.
Pár méterre tőle egy kis forrás eredt,
vize érré válva kicsit szélesedett,
majd megvastagodva patakká változott,
part mentén szomjazó fáknak vizet hozott.
Messzebb aztán végül kis tó nőtt belőle,
partját a nád itt-ott csendesen benőtte.

Luca gyakran sétált, kosárral kezében,
gyógyfüveket szedett az út mellett szépen,
vagy az erdő alján gombákra vadászott,
mikből finomságos, jó ételt varázsolt.
Kiszárított makkból sütött friss kenyeret,
kifacsart málnából finom ivólevet,
ismerte az erdő minden vadnövényét,
tudta, mi ehető, és mi rejti mérgét.

Házában egy polcon őrzött egy nagy könyvet,
benne varázsszavak, s ha kellett működtek!
Gyerekkora óta megtanult jó párat,
s amikor csak kellett, megjött a varázslat.
A varázslatait csak jóra használta,
és, aki ismerte, tőle a jót várta.
Ha sietni kellett, seprűjére pattant,
s vitte tarisznyáját, a másnak láthatatlant.

Seprűjén utazott kedvenc kiscicája,
szirénaként hatott az ő nyávogása,
így az erdőlakók tudták, közeledik,
s ha Lucára vártak ez jó hír volt nekik.
Ha Luca érkezett, jobban lett a beteg,
gyógyító ötlete mindig volt rengeteg,
nem csoda hát, ezért őt nagyon szerették,
apró ajándékkal szívesen meglepték.

Ha erdőben sétált, állatok kísérték,
vállán a madarak a helyüket kérték,
sokszor tenyeréből etetgette őket,
kedvesen becézve a vállán ülőket.
A kerek erdőnek volt a boszorkánya,
természetet óvott az ő tudománya.
Varázslataival megvédte az erdőt,
amelyikben lakott, amelyikben felnőtt!

Aranyosi Ervin © 2021-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amiért születtünk


Aranyosi Ervin: Amiért születtünk

Milyen egy igazi vendégváró asztal,
amely egy vendéget hosszasan marasztal?
Amihez jót enni a lelkek visszajárnak,
mert újabb ízeket, finomságot várnak.

Pont ilyen a bölcs is, a tudásnak kútja,
aki tudja merre visz az élet útja,
aki megmutatja, mitől szebb az élet,
hogy, aki jót teremt, gazdagabban élhet!

De, aki csak disznó, és magának kapar,
bár elérheti mind, mindazt, amit akar,
de majd később rájön, nem lesz boldog tőle,
ha nem ad jószívvel másoknak belőle.

Hisz a jó lelkeknek kevesebb is elég,
hiába is tesznek egy bőrönd pénzt eléd,
azt csak rövid távon tudod kiélvezni,
ha nem leszel képes osztozni, s jót tenni!

Ám a szeretetünk másképpen működik,
amikor szívünkbe jóérzés költözik,
mert ha másnak adsz is, bármilyen nagy zsákkal,
szíved újratelik szeretetmorzsákkal.

Figyeld meg, a mosoly, a szeretet magja,
kivirágzik abban, aki tőled kapja!
Jól esik a szívnek tükörképét látni,
szép szóval etetve gazdagabbá válni.

Talán ez hiányzik ebből a világból,
kevés az a lélek, mely lelkeket ápol.
Pénzével kérkedik és ural a gazdag,
egy egész világot félelem igazgat.

Kihűl a kedvesség, kimerül a jóság,
haragot, megvetést teremt a mohőság.
Lám, a sok jó ember szinte tehetetlen,
szemeket felnyitni ma már lehetetlen?

Együtt és egymásért. Ez lenne a lényeg!
Lelkünket ne adjuk el a hazug pénznek.
Egymásra figyeljünk, míg csak szívünk dobog,
szeretet fényétől lehessünk boldogok.

A szeretetlenség, a legnagyobb betegség,
ébredjetek már fel, végre látni tessék.
Félelem betegít, ezt kell megérteni,
mert a szeretetünk gyógyító, isteni!

Ölelés és mosoly, kedvesség a gyógyszer,
a szeretet magját a világban szórd el.
Locsold mások szívét a mosoly vízével,
lakass jól másokat az élet ízével!

Legyünk végre, újra szerethető lények,
gyúljanak szemünkben simogató fények.
Emeljük fel végre meggyötört világunk,
csupán szeretnünk kell, s egymásért kiállnunk!

Hadd tűnjön el végre Földünkről az átok,
hadd mondhassuk el, hogy: – Tiszta szívvel látok!
Legyünk jóemberek, méltón Istenünkhöz!
Szeretet legyen, mit a lét visszatükröz!

Öleljünk, nevessünk, táncoljunk csak bátran,
egymást felemelve a lét áramában.
Gyógyuljon a lélek, s vele végre testünk,
ez az igazi ok, miért leszülettünk!

Aranyosi Ervin © 2021-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva