Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked


Aranyosi Ervin:
Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked

Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
hiszen okos felnőtt belőle így lehet!
De ne csak tanítsd meg, könyvet adj kezébe,
hogy amikor felnő is jusson eszébe,
hogy a képzeletét a betűkhöz adva,
teremtsen világot, jövőbe haladva!

Hiszen az olvasás lelkünk mozivásznán,
új világba repít képzeletünk szárnyán.
Amikor olvasol, önmagadban látod,
a könyvíró által álmodott világot.
Az olvasás közben más bőrébe bújhatsz,
röpke percek alatt bármit megtanulhatsz.

Az idő kerekét forgathatod épp el,
ami múltba vihet, vagy jövőbe képzel.
Láthatod, ami volt, s azt is, ami nincs még,
magadnak tudhatod mások vágyott kincsét.
Lehet Deja Vu-d is, amit már megéltél,
egy könyvből már ismert történetbe léptél.

Mint színész ezernyi új szerepet játszhatsz,
álmokat, vágyakat valóságként láthatsz.
Bejárhatod szinte az egész világot,
szemed elé tárul, amit csak más látott!
Találkozhatsz akár múltban élt személlyel,
lehet télen nyarad, vagy nappalod éjjel.

Nem csak képzeleted emel fel magasra,
s nem kell más tudása előtt esned hasra,
hiszen az a tudás mind a tiéd lehet,
az olvasás ekképp szolgálja életed.
Több leszel általa, gazdagodsz is tőle,
életedben előnyt kovácsolsz belőle.

Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
ahogy elődeid bölcsen tették veled!
Hiszen, ha a lelke a nyelvtől gazdagabb,
könnyebben lebont majd tudást rejtő falat.
Az olvasás közben kitárul a világ,
s könyvvel a legkönnyebb a tudást adni át!

Adj hát örökségül könyvbe zárt világot,
táguló értelmet, örök szabadságot!
Szabadítsd fel lelkét, engedd könnyen szállni,
könyv által, világot teremtővé válni!
Tanítsd meg olvasni, gyönyörű gyermeked,
s olvass, az olvasás a jó példa lehet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…


Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…

Szeretnélek téged verssel köszönteni,
szerető szívedbe örömöt önteni!
Tudatni, mily fontos vagy az életemben,
bármi is történik, hidd el, minden rendben!

Minden történés az életünk szolgálja,
az élet nem verseny és nem küzdőpálya!
Feladatok vannak, megtapasztalások,
amiben gátolnak, vagy segít’nek mások.

Tudd, hogy rám számíthatsz, csupán szólíts engem,
van segítő készség és jószándék bennem.
Segítek terheid válladról letenni,
boldogabbá válni, könnyedebben menni!

Keressük az utat, s együtt megtaláljuk,
önmagunkat, s egymást közösen szolgáljuk.
Megtanulunk együtt és egymásért élni,
s megértjük haláltól nincsen okunk félni!

Tereljük figyelmünk inkább életünkre,
s lássuk mit mutat meg nekünk élő tükre?
Tanuljuk meg együtt, miről szól az élet,
legyünk segítői egymás életének.

Leljünk hát örömöt létben, szeretetben,
lássuk világunkat napról napra szebben!
Tegyük a dolgunkat tudatosan, jobban!
Jobb, hogyha a szívünk szeretettel dobban!

Éljünk világunkkal szép harmóniában,
élhető, szebb jövőt tervezzünk a mában!
Higgyünk önmagunkban, álmodjunk merészet,
és váltsuk valóra sorban az egészet!

Jó lenne a szépre, jóra fókuszálni,
másokkal törődve jó emberré válni!
Jó példával járni más előtt az élen,
mutatva a módját, szebben hogyan éljen.

Visszaadni hitét minden elesettnek,
megmutatni, hogy még boldogok lehetnek!
Ne hagyjuk magunkat csúnyán megvezetni,
tanuljunk meg mind-mind őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2018-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Becsüld elődöd és utódod!


Aranyosi Ervin: Becsüld elődöd és utódod!

Lehajolni, közel kerülni,
egy szinten lenni szép lehet.
Közelről nézve megbecsülni,
elismerni az életet!
Észrevenni a feltörekvőt,
meglátni benne a csodát,
hadd lássa benned léte múltját,
ha stafétádat adod át!

Légy büszke rá, akitől kaptad,
örökké érted alkotott,
tette a dolgát lankadatlan,
s a mádba szép jövőt hozott.
A múlt terheit mind lerázta,
legyőzött érted száz veszélyt,
nyomot hagyott, hogy útját folytasd,
életre adott szép esélyt.

Becsüld meg hát, hisz ez a dolgod,
múlt és jövő ma összeér.
Becsüld elődöd és utódod,
s legyél csak hálás mindenért.
Fogd hát kezét és ne ereszd el,
érezze, tőle több a lét,
segítsd, hogy méltón megélhesse,
a reá testált életét!

Aranyosi Ervin © 2018-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Helyed az időben


Aranyosi Ervin: Helyed az időben

Tova szállt a tegnap,
a mának lassan vége.
Azt, hogy lesz-e holnap,
senki nem ígérte!
Ha lesz, az milyen lesz?
Csupán rajtad múlik,
napi teremtésed
a jövőbe nyúlik.

A múlt már megtörtént,
hát tanulj belőle,
ami nem sikerült,
ne vetítsd előre!
Ne ismételd újra,
ne járj körbe-körbe,
mosolyogva nézhess
holnap is tükörbe!

Bármit megteremthetsz,
ne állj meg a vágynál!
Képzeld el, hogy tiéd
az, amire vágynál.
Lásd lelki szemeddel,
kezeidben érezd,
s vigyázz, kétségekkel
nehogy összevérezd!

Ha tudsz hinni benne,
majd kézbe foghatod,
ha éppúgy elvárod,
mint a kelő Napot!
Akkor is, ha éppen
felhő eltakarja,
azért tudd, hogy ott van,
hisz lelked akarja!

Mindaz, amire vágysz,
az elindul feléd,
s ha hited nem gátol,
el is juthat eléd.
Hacsak hitrendszered
meg nem akadályoz,
lelked vágyott tárgyát
bevonzza magához.

Ne merengj hát azon,
hogy más írja sorsod,
a teremtés kulcsát
önmagadban hordod.
Jó kedved támogat,
a rossz akadályoz,
tőled függ, hogyan állsz,
a táguló világhoz!

Aranyosi Ervin © 2018-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csupán kíváncsi voltam


Aranyosi Ervin: Csupán kíváncsi voltam

Csupán kíváncsi voltam.
Kifőztem keserűn, sótlan…
Szavakkal fűszereztem,
talán csak átmegy a teszten…
Ám nem vette senki sem észre,
igen, ez más madár fészke,
s én beléje rondítottam.
– Itt vagyok! – ordítottam.
Itt voltam, s nem vettek észre,
én nem vártam, csak köszönésre.
Csupán csak kíváncsi voltam,
s a képemet pont ide toltam.

Na jó, nem égett a lámpa!
Vagy nem vesznek itt emberszámba?
Csak átlibbentem épp a léten,
s nem álltam meg mások szemében.
Mert kimondtam számtalan dolgot:
– Hogy az ember itt miért nem boldog!
Léptemmel utat mutattam,
bár nem voltam jó hangulatban,
de hittem, tán javítom másét,
és néhány szép szívdobbanásért
már eleve megérte élnem.
De csend volt csak, amiben féltem!

Emberek, láttok-e engem?
Éppen a jövőt teremtem,
hisz csírája itt telel bennem,
s a termőföldje a lelkem.
Ha tavasszal pirkad a hajnal,
szárnyra kell madárnyi dallal,
s gondolat-felhőn ér égbe,
s újat visz a mába, s régbe!
Kibújik föld alól szára,
rákacsint a bús világra,
s a nyári nap fénysugarától
magsor nő ki a kalászból.

A gondolat kenyérré érik,
de itt volt az – én bennem – végig.
Bár kimondtam észre sem vetted,
mert te nem az élőt teremted!
Barátom, tudod a dolgod?
A teremtést lelkedben hordod,
ne krónikása légy csak a múltnak,
s ne tanúja a megtanultnak.
Légy inkább teremtő elme,
mely itt a jelenben elkelne.
A teremtő magokat vesd el,
és legyél egy nyíltszívű ember!

Aranyosi Ervin © 2018-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hol vannak a tartalmas szavak?


Aranyosi Ervin: Hol vannak a tartalmas szavak?

Hol vannak a tartalmas szavak,
amik a csendnél is többet mondanak?
Melyek többet adnak és teremtenek,
amelyek halott lelket életre keltenek?

Vajon hová lett a teremtő erő?
Az élet honnan jött, és honnan bújt elő?
És vajon hová bújik, mikor nem leled,
mitől tud köddé válni bennünk a képzelet?

Megannyi kérdés kínoz, választ hol kapok,
tudatlan kérdések közt lesznek-e válaszok?
A csupa kérdésre a választ hol lelem?
Kell, hogy a világ egyet forduljon velem!

Zavar a zajos lét, az őrült rohanás,
tudom és érzem is, hogy jobb lehetne más!
Befelé fordulok, s ott nem látok Napot,
a kínos kérdésekre választ hol kapok?

Remélem, jönnek majd a tartalmas szavak,
amelyek létrehoznak, jövőt mondanak.
Amikkel megteremtem szép világomat,
amikkel létre hozok vágyott álmokat!

Közben a kíváncsiság bennem egyre nő,
a gondolatban ott a teremtő erő!
Elmémben cikáznak a képek, ötletek,
de gyors a gondolat, hogy teremtő legyek.

Hiába hajt a vágy, ha lelkemben a fék!
Amikor mások szólnak, ebből már elég!
Amikor jó barátok sem hisznek nekem,
amikor kicsúszik kezemből az életem.

Keresem, hol vannak a tartalmas szavak,
amik a belső csendnél többet mondanak?
Amelyek megmutatják merre menjek én,
amikben felcsillan a fény és a remény!

Aranyosi Ervin © 2018-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vágy és hit


Aranyosi Ervin: Vágy és hit

Mikor eljutsz a célhoz, egy újabb vágy fog el,
s mindaddig hajt a lelked, míg vágyad nem fogy el.
Amíg van késztetésed, addig felkel Napod,
amíg hiszel magadban, mire vágysz, megkapod!
Mert teremtő a vágyad, és bármit megteremt,
bejárhatod világod, az egész végtelent!
Akadályod kívül nincs, csak benned létezik,
ha a kétség nem gátol, minden elérkezik.

Hidd el csak rajtad múlik, milyen mag kel ki majd,
hisz erről szól az élet, hogy belülről mi hajt,
hogy miképpen tapasztalj, arra hited vezet,
mert vágyaid megélni siker és élvezet.
Egy isteni ajándék lelked mélyén a vágy,
s bár valós működése számodra még talány,
azért ha bízva bízol, egy szebb jövő jön el,
s ha tisztán látod célod, a lét körülölel.

Mert jó Atyád oly gazdag, s megad mindent neked:
szabad az akaratod, s tiéd a képzelet!
Igazi varázspálca, s ha hiszed, kész csoda,
s ha rosszul menne sorsod, nem mástól mostoha,
csak saját kétkedésed állja útját megint,
megváltozik a kérés, bevett hited szerint.
Mikor hited és vágyad egy irányba mutat,
megleled vágyaidhoz a helyes, jó utat!

Aranyosi Ervin © 2018-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A versen át súgom…


Aranyosi Ervin: A versen át súgom…

Kevés a vers, ha szép csak.
Kevés, ha nem tanít!
Kevés a szó, ha épp csak
csendben elandalít.
Hiába szól a létről,
útmutatást nem ad,
s te járod újra, s újra,
bejáratott utad.

Kevés a vers, ha altat,
s nem rázza lelked fel.
Kevés, ha nem ad vágyat,
hogy változtatni kell!
Ha bezárul körötted
köröd, s rabságban tart,
ha téves késztetések
bénítják meg a kart.

Hiába írom versem,
ha csupán szép neked,
s nem mutat szebb világot,
nem ad szebb életet.
Ha nem kelt benned vágyat:
erős és jobb legyél!
Azért, hogy szebb jövődért
lépéseket tegyél.

Nem hiszel Istenedben,
csak féled a halált.
Lelked testedben szenved,
méltó célt nem talált!
Nem tudsz jobbá szeretni,
embert és állatot,
nem tudsz magadba nézni,
nincs önvizsgálatod.

Ítélkezel, s nem ismersz
engem, vagy másokat.
Mások tükröznek téged,
hát szíved fáj sokat.
Hiába van kezedben
a szabad akarat,
ha hited erejével
elzárod magadat.

Egy életen keresztül,
csak haldokolva élsz.
Nincs időd semmi másra,
a holnapoktól félsz.
A félelmed teremt csak,
– mérgezett gondolat –
amely a rosszat vonzza,
s teremti poklodat.

Ember, tanulj hát élni!
Szeret az Istened!
Szabaddá tette lelked,
csodát is tett veled:
A teremtés csodáját,
s csak tőle vársz csodát,
bár bármit megteremthetsz
mit vágyó lelked lát!

Te építsz mennyországot,
ha szívvel akarod,
de ha a poklot féled,
hát azt is megkapod.
Választhatsz jót, vagy rosszat,
s az mind meglesz neked,
mert csak tapasztalásról
szólhat az életed.

Sosem más írja sorsod,
– nyújtson neked vigaszt! –
te alkotod világod,
vagy rombolod le azt.
Hiába látod szépnek,
ha versem elvakít!
Ha csak egy pillanatra
poklodból kiszakít.

Ha sosem ismered meg
életed szép okát,
ha nem tudok a verssel
érthetőn hatni rád,
akkor hiába minden,
a versem céltalan!
Hiszen a költészetnek
fontosabb célja van!

Rést nyitni a világra,
megmutatni neked,
hogyan teremt világot
az áldott képzelet.
Hogy minden gondolattal
bevonzod a csodát,
s ha félelem nem gátol,
a jövőd írod át!

És bizony, mondom néked,
lelkünk, ha összefog,
elmúlik minden bánat,
mitől a Föld sajog!
Ha közösen teremtünk,
világunk szebb lehet,
ezt súgja folyton lelkem
a versen át neked!

Aranyosi Ervin © 2018-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Rigódalra ébredve


Aranyosi Ervin: Rigódalra ébredve

Vidám rigó szállt a fára,
felébredtem víg dalára.
– Mitől van ily vidám kedved,
az emberen kell nevetned?

Honnan a te vidámságod,
szépnek látod a világod?
Tán útközben megtanultad,
nem aggaszthat folyton múltad,

És a jövőd? Bízol benne?
Rábízod a jó Istenre,
Te csak dalban imádkozol,
a a világra csodát hozol?

Ki rád hallgat, szeret élni,
búját víg dalra cserélni!
Hinni jóban, szerelemben,
hogy élhetünk jobban, szebben!

– Hej, te rigó, de jól látod,
fütyüld szebbé a világot!
Nekünk még van mit tanulni,
dalt dúdolva boldogulni.

Megtanulni vígan élni,
múlttól, s holnaptól nem félni,
inkább itt élni a mában,
s hinni szívünk víg dalában!

Aranyosi Ervin © 2018-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Szitár Éva azonos című festménye

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Nyugalomban pihen súlyos hegyek lánca,
színekkel telik a pillanat varázsa.
Tükörképe feszül a tó hűs vízére,
a valós világnak szép ikertestvére.
A nyugalom árad, a csend szinte kongó,
nem rohan a világ, nem jár itt bolyongó.
Még a szél sem rebben, időben megállva,
meditál a világ, önmagába szállva.

Az égen, s a tóban szürke felhők úsznak,
távoli vidékről jöttek el tanúnak.
Nem bírták a nyüzsgést, a folytonos harcot,
a nagy akarástól felnyögő kudarcot.
Most hát megpihennek, lelküket kitárják,
a nyugalom percét önmagukba zárják.
Merengnek csak némán, létüket csodálva,
amíg fel nem dereng lelkükben a hála.

Talán csak az ember nem képes megállni,
belül csendesülve életét csodálni.
Nem pihen meg soha vágtató elméje,
űzi, egyre hajtja, buzgó szenvedélye.
A múlton háborog, a holnaptól retteg,
a jelen percei így feldúlttá lettek.
Közben nincs nyugalma megélni a máját,
elmormolni halkan teremtő imáját.

Múlt és a félelem teremt hát helyette,
mindaz, ami napját izgatottá tette,
pedig, ha megállna és elcsendesülne,
egy boldog világnak vízébe merülne.
Vonzana nyugalmat, csodatevő szépet,
szeme előtt nyíló, boldogító képet.
Megláthatná végre élete értelmét,
ha a szív hangjára terelné figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva