Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Sose hagyd el magad!


Aranyosi Ervin: Sose hagyd el magad!

Hej, de sokan sírnak, hogy megöregedtek,
hogy nehezen mozgók, fáradtabbak lettek.
Pedig ez nagy dolog, hosszú létet élni,
sok régi kalandot, újakra cserélni.
Persze, az embernek, gyakran fáj a teste,
nyűgös, lassan jön el számára az este.
Kár, hogy a vágyait hagyja kialudni,
pedig jó lett volna, ennyi mindent tudni!

Csakhogy a figyelem iránya változott,
s amit egykor talán álmokra áldozott,
az most fájdalmakra, testi betegségre,
s hogy az pont attól van, nem is veszi észre.
Hiszen, ha figyelme, a rosszra irányul,
még több rosszat vonzhat, s az élet silányul.
A panaszkodással és a kesergéssel,
fájdalmat, kórságot a szívedbe vésel.

Pedig van már időd magadra figyelni,
bölcsen gondolkodni, új utakra lelni,
csak az öregségért hálásnak kell lenned,
és a régi szikra újra gyúlhat benned.
Hiszen akad olyan, mit még te sem láttál,
amit fiatalon sohasem próbáltál,
Amire az idő, akkor nem volt elég,
mikor csalogatón tették egykor eléd.

Most a régi vágyat le kéne porolni,
írj hát bakancslistát, kezdjed felsorolni,
mi az, amit régen, úgy szerettél volna,
aztán fogj csak neki, valósítsd meg sorban.
A kifogásokat ne keresd, sőt, vesd el,
vágyaidnak sorát soha ne temesd el!
Amíg élsz és mozog a kezed, a lábad,
keress örömöket, teljesítsd be vágyad.

Nyisd, hát ki az ajtót, mi rabbá tett téged,
enged ki rab lelked, vár reád az élet!
Okkal éltél eddig, s nem, hogy beteg legyél,
hanem örülj, szeress, alkoss, csodát tegyél!
Valósítsd meg álmod, vagy segíts másoknak,
kik negatív hittől folyton nyomorognak!
Mutasd meg, hogy lehet örülni, nevetni,
panaszkodó létet magadról levetni.

Sose hagyd el magad, járd az utad végig,
ne félj, hogy a lábad, lekopik majd térdig!
Élvezd az életet, s ne károgj, mint varjak!
– Szélként jöttem ide, hogy nagy port kavarjak!
Hogy, ami nem tetszik, azon én javítsak,
jövő nemzedéket új hitre tanítsak!
A zokszót, a panaszt, a földbe tapossam,
hogy a lelkem vásznát szép, tisztára mossam.

Ami berágódott, meg kell olajozni,
lelked a pokolból vissza kéne hozni!
Rájönni, hogy sírod eddig magad ástad,
esélyt kéne adnod a feltámadásnak!
Hát ne hagyd el magad, mutass másnak példát,
s mire régen vágytál, azt a mában éld át!
Meglátod, ha végre szeretet vezérel,
Isten is támogat, mind a két kezével!

Hiszen mit veszthetnél, ha tennéd a dolgod?
Mi szeretnél lenni, szomorú, vagy boldog?
Nyisd ki azt az ajtót, mit magadra csuktál,
s engedd létrehozni, amit szíved diktál.
Élőn haldokolni többé sohasem kell,
a szép földi létbe élni jön az ember!
Teremts szeretettel, holnap váró vággyal,
gazdagodj az élő, csodaszép világgal.

Aranyosi Ervin © 2020-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Mint eddig annyiszor,
hát ma is eljöttem,
a mese új része
felsejlett előttem.

Most a varázsedény,
feltöltetlen maradt,
mert a mai mese
szavak útján szaladt.

Tündérem elkezdte
elmondani nékem,
hogyan gyúlt szerelem
kedves, jó szívében.

Mert hát volt ideje
gyakran végignézni,
a varázsló várát
újra felidézni.

Figyelte a fiút,
hogy válik legénnyé,
s tudta, az ő lelke,
nem csak egy szegényé.

Azért, mert sosem volt
gazdag eddig őse,
nem vonzották kincsek,
s nem lesz gazdag ő se.

Ám a lelke mélyén,
oly sok volt az érték,
a jószívűséget
nagy kanállal mérték.

Szülei jóságát,
s eszét örökölte,
csupa nemes tettet
várhattak csak tőle.

Nála kiválóbbat
Tündér még nem látott,
így hát reá bízná
a tündérvilágot.

Nagyon megszerette
a varázsló fiút,
s tudja a szerelmük
az egyetlen kiút.

Örömmel venné
ha ő lenne a férje,
de el kéne jöjjön,
hogy kezét megkérje.

Száműzetéséből
akkor szabadulhat
a tündérleányzó,
ha szerelmet gyújthat.

Szerelmet lobbanthat
egy férfi szívébe,
aki majd bármire
képes lehet érte.

Ám az átok gonosz,
hát nem varázsolhat,
távolról nem súghat,
közvetlen nem szólhat.

De az nincs megtiltva,
hogy követet küldjön,
és a rút varázsból
ekképp meneküljön.

Ezért örült nekem,
mikor rátaláltam,
és a meséken át
barátjává váltam,

mert én elmondhatom,
elvihetem hírét,
és a szerelmüktől
megszűnhet az itt lét.

Kérlelt hát, szerelme
követe én legyek,
remélte, ha megkér
én boldogan megyek.

Bizony jól gondolta,
persze, hogy segítek,
életük kerekén
jókorát lendítek.

Csak még tudnom kellett,
merre is induljak,
nehogy a gonosznak
csapdájába hulljak.

Hogy, akit keresek,
azt meg is találjam,
s a megtaláláshoz
a jó utat járjam.

Kaptam hát térképet,
tündéri tanácsot,
útra való ételt,
friss foszlós kalácsot.

Varázs vándorgúnyát
öltöttem magamra,
így indított engem
tündérem utamra.

Holnap neki vágok,
a varázsos útnak,
remélem, kalandok
holnapra is jutnak.

Ma már későre jár,
leteszem a könyvet,
elpihen a lelkem,
színes álmok jönnek!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Cica és a Hold


Aranyosi Ervin: Cica és a Hold

Ha a Holdat nézem,
rokon lelket látok.
Talán a különbség az,
hogy ő nem nyávog,
és nem a Földön jár
kalandot keresve,
égi útján sétál
minden áldott este.

De kalandot keres,
tudom is, és látom!
Elkísér utamon,
mint legjobb barátom.
Este alig várom,
feljöjjön az égre,
hogy reám kacsintson:
– Indulhatunk végre?

Aranyosi Ervin © 2017-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kandúr Bandi meséje


Aranyosi Ervin: Kandúr Bandi meséje

Egyszer volt egy Kandúr Bandi,
nem tudott nyugton maradni!
Neki folyton menni kellett,
nem ült a gazdája mellett.
Minden reggel nekivágott,
felfedezni a világot.
Felfedezni és bejárni,
igazi vadásszá válni!

Legelőször fára mászott,
a fakérgén kaparászott,
élesítette a körmét,
– hallotta is ezt a környék.
Minden egér, minden madár,
odabújt, hol nyugtot talál,
hol a vadász el nem éri,
hol a holnapot megéli.

Szóval, Bandi neki vágott,
hogy bejárja a világot,
pontosabban a környéket,
s felfedezze, hol van élet?
Ment, mendegélt kíváncsian,
cicaszeme fel-felcsillan,
mikor meglát gyíkot, lepkét,
kik mozgásukkal meglepték.

Ha mozgás van, Bandi lapul,
a figyelme sosem lazul,
figyeli a mozgót, élőt,
incselkedőt, félve félőt,
aztán huss, mint nyíl úgy repül:
zsákmány alulra kerül.
De Bandink nem éhes fajta,
vagy csak most nem látszik rajta.

Inkább játékosnak látszik,
akit elkap, azzal játszik.
Feldobja a levegőbe,
mégsem futhat el előle,
mert a Bandi ezzel becsap,
s zsákmányára újra lecsap.
Alaposan kifárasztja,
s mert nem éhes, futni hagyja.

Már újabb kalandra vágyik,
kerítés tetején mászik.
Ott fent illegeti magát,
felbosszantva Morzsi kutyát.
Mert a kutyus is vadászna,
de Bandink fúj a vadászra,
bosszantja csak, felhergeli,
az örömét ebben leli.

Szegény Morzsi ugat, tombol,
s álmodik szép jutalomról…
Macskabunda jól mutatna,
s a kutyák közt rangot kapna,
mert egy kandúrt levadászott,
kényes szép nyakára mászott…
Ám ez a kép álom marad,
csak csahol a macska alatt.

Bandink is megunja végül,
s nem is marad eleségül.
Mivel már a gyomra korog,
lám most már haza csámborog,
Az ablakon kopog, kapar,
beeresztik nagyon hamar.
A gazdája hazavárja,
s táppal telik meg a tálja.

Gazdájához törleszkedik,
megköszöni a reggelit.
Ölébe ül és dorombol,
az ételért, jutalomból,
meg hogy végre simogassák,
álomszépen elringassák.
Álmában megint vadászik,
de ott oroszlánnak látszik!

Aranyosi Ervin © 2017-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen az élet…


Aranyosi Ervin: Legyen az élet…

Legyen az élet nagy kaland!
Ne ússz az árral szembe!
Ha szállsz – érzed – szíved szabad,
merülj a végtelenbe!

A zöld Föld meglásd felvidít,
derűje elvarázsol,
lassíts, csak tárd ki szárnyaid,
s meríts erőt a mából!

Légy ember, legyél önmagad,
álmodó, tiszta lélek!
Teremtsen jobbító szavad,
s gazdagítson az élet.

Ne bántson múlt, mely tovaszállt,
ne sírj tovább felette!
Ne várd a végzetes halált,
mely álmaid megette!

Tiéd a szabad akarat,
használd, s te tervezd sorsod!
Tedd boldogabbá önmagad,
hisz gondjaid megoldod.

Feledd tehát a gondokat,
légy önmagadra büszke!
Éld meg a szép világodat,
mely lelked tiszta tükre!

Aranyosi Ervin © 2017-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magamhoz ölellek…


Aranyosi Ervin: Magamhoz ölellek…

Magamhoz ölellek, igazi barát vagy,
ki nem vár el semmit, inkább mindent rám hagy!
Ahhoz, hogy szeressél, nem kell megfelelnem,
emberi értékem észreveszed bennem.
Csak szeretetemért könyörögsz naphosszat,
s hagyod, hogy tiédben egész nap napozzak.
Nem hagysz lustálkodni, avagy eltunyulni,
az én jó alakom nem fog rajtam múlni.
Mert mennem kell veled, elviszel sétálni,
s hagysz engem egy igaz játszótárssá válni.
Nem irigykedsz reám, nincsen elvárásod,
csak azért könyörögsz, legyek a barátod!
Persze, nem mondhatod, kutyába sem veszlek,
s tudom minden napon kalandjaink lesznek!

Aranyosi Ervin © 2017-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lélek nem öregszik

A lélek nem öregszik
Aranyosi Ervin: A lélek nem öregszik

Tudod, a lélek nem öregszik,
sőt gyakran újjászületik.
Ha azt teszed pont, ami tetszik,
lesznek még szép ünnepeid!
– Bizony, a lélek halhatatlan,
csak új testben új létre lel,
és megjelenik más alakban,
s elhiszi, hogy itt félni kell!

Nincs mitől félni a világban,
hisz minden érted létezik!
Találd meg célod itt, a mában,
lelked a jóra éhezik!
Szeretetre, megbecsülésre!
Szeresd hát előbb önmagad!
Szeretni kell, hát vedd már észre,
ha többet adsz, több is marad!

Ha félelmeid elfelejted,
szabad leszel, mint a madár.
Az ember teremtésre termett,
okot, szép célt mindig talál.
Keresd a vidámat, a szépet,
azt, ami jókedvre derít,
te rólad szóljon ez az élet,
fiatalítsd meg sejtjeid.

Keress magadnak új kalandot,
olyat, mi tetszik, s érdekel!
Pengess meg mától egy új lantot,
s lelked is boldog létre lel.
Teljesítsd végre be a vágyad,
s léted legyen örömteli.
Legyen az Isten vendég nálad,
ki benned jó kedvét leli!

Aranyosi Ervin © 2017-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A cicám tudja…

cica-hinta-kisgyerek
Aranyosi Ervin: A cicám tudja…

Milyen apró dolog, vagyis annak látszik,
amikor a cicám az ölembe mászik.
Hozzám dörgölődzik, keresi a szépet,
mert a cicám tudja, miről szól az élet!
Szeretetet koldul, traktorként dorombol,
közös játékunk ez már kicsi koromtól…
Bundájába túrok, s élvezi a drága,
kinyílik szívében a szeretet virága.
Hosszan elnyújtózik, simogatom, s hagyja.
Ez közös napjaink csodás, nagy kalandja.
Mert a kapcsolatunk bizalomra épül,
s hiszi, hogy nem élhet szeretetem nélkül.

Aranyosi Ervin © 2016-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Foltos szalamandra

Fotó: Béres Attila - Attis fotó

Fotó: Béres Attila – Attis fotó

Aranyosi Ervin: Foltos szalamandra

Az erdőben járt a foltos szalamandra,
komoly kedve támadt egy jó kis kalandra.
Magát vízbe vetve úszott a patakkal,
habzó, durva vízzel, sárfoltos csatakkal.
Azután egy fánál megállt körülnézni,
hogyan lehetne e kalandot tetézni?
Talán, ha mostantól árral szembe úszna,
az olimpián tán dobogóra kúszna!

Aranyosi Ervin © 2016-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álomutazás

álomutazás
Aranyosi Ervin: Álomutazás

Vettem a bőröndöt és telepakoltam,
az ébresztő órát magam mellé toltam.
Aztán macikámat az ölembe vettem,
s így belefeküdtem, jól elhelyezkedtem.

Behunytam a szemem, s elkezdtem repülni,
s hittem hogy az álmom jól fog sikerülni.
El tudok így jutni szép meseországba,
hol annyi kaland vár, s hisznek a csodákban.

Hol mindenki nevet, szeret, örül, játszik,
ahol a boldogság gyümölcse virágzik!
Azért is utaztam – s repített az álmom –
hittem boldogságom, ott meg kell találom!

Ezt a szép bőröndöt tele fogom rakni,
s mivel nem akarok mindig ott maradni,
amikor megszólal majd a vekkeróra,
átváltom napomat mától szebbre, jóra!

Aranyosi Ervin © 2016-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva