Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Meleg otthon


Aranyosi Ervin: Meleg otthon

Kibéleltük szeretettel,
s benne olyan jól vagyunk!
Jöhet a tél, jöhet a fagy,
mi egymástól olvadunk.

Lehet zord a külvilágunk,
ha megóv egy kis család,
akkor nem kell a csillogás,
vagy fényűző kacsaláb!

Sok kastély kong ürességtől,
hiányzik a szeretet,
nincs mosoly és nincs ölelés,
ami adjon meleget.

A szeretet, mint a kályha,
szív mélyéből melegít,
így hát könnyebb átvészelni
a világ zord teleit.

Összebújva és szeretve,
átmelegszik a szívünk,
a szeretet erejében
talán épp ezért hiszünk!

Aranyosi Ervin © 2019-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A hóból figyellek

a hóból figyellek

Aranyosi Ervin: A hóból figyellek

Bekúsztam a hóba,
szinte alig látszom.
Beépített macskát,
láthatatlant játszom.

Persze a fehér hó
nem takaróálca,
segíthetne rajtam
tán egy varázspálca.

De, ha már itt vagyok,
azért megfigyellek
mert hógolyót gyúrhatsz,
s ezért irigyellek!

Hógolyókat gyúrni
ügyetlen a mancsom,
na meg kesztyűm sincsen,
és meleg bakancsom.

Havas lett a bundám,
kicsit át is áztam,
azt hiszem bemegyek,
itt a hóban fáztam.

Vár a meleg kályha,
elbújok egy zugban,
s álmodom a nyárról,
mikor kint aludtam…

Aranyosi Ervin © 2016-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Melegítsd át a lelkünk!

aranyosi_ervin-melegitsd_at_lelkunk

Aranyosi Ervin: Melegítsd át a lelkünk!

Ha úgy érzed, körötted kihűlt a világ,
ha elveszíti szirmát minden vadvirág,

mikor megfagy az élet, s a lélek kong, – üres,
mikor minden, mi élő, menedéket keres,
akkor van te rád szükség! Hát legyél te a tűz,
mely élő melegével gondhalmokat elűz,
és világítson fényed, mely bevonz lelkeket,
mely felcsillanó remény zsarátnoka lehet!

Légy kandalló, vagy kályha, amely meleget ad,
s minden gyarló lelket bűvkörébe fogad!
Engedd a közeledbe, ki csepp örömre vár,
legyél a gondoskodó, termőre fordult nyár!
Biztasd az éhezőket, adj éltető hitet,
ne hagyd pokol tüzében kínok közt fagyni meg!
Mutasd meg a világnak a szeretet mit ér,
olvadjon fagyos szívünk, tűnjön a sarki tél!

Legyél hát te a kályha, s gyűljön köréd a nép,
mert mindannyian fázunk, s a fagyból rég elég.
Szeretet melegével olvaszd fel jégszívünk,
add vissza szép reményünk, add vissza szép hitünk.
Ha átmelegszik tőled a kihűlt, zord világ,
és újra nyitja szirmát millió vadvirág,
ha szívünk is felolvad, mert értelmet kapunk,
majd együtt világítunk, mint fénylő szép Napunk…

Aranyosi Ervin © 2013-10-23.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva