Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébred a reggel


Aranyosi Ervin: Ébred a reggel

Álmokat kerget a hajnal,
tegnapról suttog a szél,
ébred a lelkünk a Nappal,
a világunk életre kél.

Madarak víg dala szálldos,
fény tölti ki a teret,
morcosan ébred a város,
egy újabb nap elérkezett!

Refrén 1.:
Nézz körül kérlek,
a lelked is ébred,
keresd a mában az égi jelet!
Lásd meg a szépet,
a földi igézet,
szívedbe markol és itt van veled!

Éled a reggel a Nappal,
hallgasd mit susog a szél,
fogadd be azt kitárt karral,
a holnap ma életre kél!

Ébredjen lelked a Nappal,
szívedben lüktet a vér,
dalolj a víg madarakkal,
s örüljön mind, aki él!

Refrén 2.:
Nézz körül kérlek,
a lelked is ébred,
átlép egy új nap szép kapuján.
Lásd meg a szépet,
a földi igézet,
ígéri lesz holnap, s holnapután!

Aranyosi Ervin © 2023-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: BÚ-ék


Aranyosi Ervin: BÚ-ék

Valahogyan kitámasztom
az újévnek kapuját,
kiékelem, hogy több bánat
ne jöhessen azon át!

Ha a bú majd távol marad,
volt értelme az éknek,
csak jóságot, kedvességet,
boldogságot remélek!

Éktelenül sok okom van
az újévet kizárni,
ne tehesse életünket,
tönkre eztán akárki!

Visszamennék az időben,
nem futnék el előle,
levonnám a tanulságot,
tanulhatnék belőle!

Visszasírom én a múltat,
az élhető világot,
emberséges, vidám, boldog,
szebb újévet kívánok!

Aranyosi Ervin © 2022-12-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…


Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…

Legalább a reményt,
azt, meg kéne hagyni!
Nélküle az élet,
nem is tud haladni.
Fényszóró a ködben,
mikor utad járod.
Nélküle bezárul
csodaszép világod…

Szükség van reményre,
örök biztatásra,
az elárvult lelket,
nem hagyni magára!
Az élethez cél kell,
a holnaphoz álom,
s hit, hogy az utamat
biztos megtalálom!

A reményét vesztett,
már nem életképes,
annak a jövője,
igencsak kétséges.
Hisz a lába alól
a talajt kihúzták,
összes édes álmát,
darabokra zúzták.

Legalább a reményt,
vissza kéne adni!
Legyen út előtte,
hogy tudjon haladni!
Az élet kapuját
megnyitni, kitárni,
hogy egy szebb jövőre
képes legyen várni!

Aranyosi Ervin © 2022-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Változni kell!


Aranyosi Ervin: Változni kell!

Csak csend van
a mélyben nem zúg a vihar,
az ember csak elvan
az álmaival.
Felsejlik
a lelkemnek tükörfalán,
mert ennyire telik,
de egyszer talán…

Refrén:
Változni fog, aminek változni kell,
tegnapból a fontosat áthozni kell,
a fájót, a rombolót átkozni el,
a változásomra a világ felel!

Csak csend van
a lelkemben mély csend honol,
a képzelet elvan,
csak elkóborol.
Bezárja kapuit
a szellemvilág,
kizárja tanúit,
nincs gondja ránk!

Refrén:
Változni fog, aminek változni kell,
tegnapból a fontosat áthozni kell,
a fájót, a rombolót átkozni el,
a változásomra a világ felel!

Csak csend van,
a csendemben ülök egyedül,
és még sincs,
mert itt bent tücsök hegedül,
hallgatom,
s a dalban olvadok fel,
jaj nagyon,
jaj nagyon változni kell!

Refrén:
Változni fog, aminek változni kell,
tegnapból a fontosat áthozni kell,
a fájót, a rombolót átkozni el,
egy szebbet, egy jobbat megálmodni kell!

Refrén2:
Változzunk, változzunk nyíljon meg az ég!
Tennék egy lépést most , mennék feléd!
A múlt nyomorából már végleg elég,
egy szebbet, egy jobbat tárok eléd!

Aranyosi Ervin © 2022-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva


Aranyosi Ervin: Az őszi erdőben járva

Tovatűnt a nyarunk, lassan őszbe fordult,
a bőség kapuja lassan megnyikordult.
Rövidül a nappal, az éj perceket lop,
sötétül a világ. Derűnk, fényünk elfogy.
A természet, mintha csendben haldokolna,
mintha tűnő nyárért bennünket okolna,
de még ideadja nekünk minden kincsét,
ezerszínre festve szél-tépázta tincsét.

Zöldellő levélre fest okkert, vereset,
aranyszín sugárból kever egy keveset,
színes palettáján ezer  szín pompázik,
felhőtakarásban, eső-könnyben ázik.
Gyümölcseit, magját szórja szerteszéjjel,
avarral terít meg, felmarkoló széllel,
s megágyaz, az erdő földjét betakarva,
mintha hosszú álmot aludni akarna.

Csoda és varázslat, s mindig megtörténik,
s az ott élők közül sokan élik végig.
Gyönyörű körforgás, s van ki megzavarja,
mert ilyenkor gyilkol a vadászok “karja”.
Védtelen vadakra támad rá az ember,
kikkel szembeszállni pusztakézzel nem mer.
Hősködik, lövöldöz, orvul, lesből támad,
s terítékre kerül a gyanútlan állat.

Búsul a természet, siratja vadjait,
őszi borongásban tengeti napjait,
s engedi lelkünknek szépségét csodálni,
szeretettel telni, emberibbé válni.
Festmény most az erdő, képei csodásak,
színek borítják el a megfestett vásznat,
virágot utánoz a levelek pompája,
miközben fáradtan téli álmát várja.

Aranyosi Ervin © 2021.09.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ellenőrzés


Aranyosi Ervin: Ellenőrzés

Bejelöltél barátodnak?
Ott vagyok a Facebookon?
Titkaimat nem osztom meg,
azt magamban eldugom!
Ellenőrzöm, mit teszel fel,
megosztanod, mit szabad!
Megnézem, hány szívhez ér el,
mennyi kaput nyit szavad!

Aranyosi Ervin © 2013-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A barátságról…

Aranyosi Ervin: A barátságról…

Élt egy ember itt a földön,
kutyájával éldegélt,
ám egy nap a földi útja,
váratlanul véget ért.
A kutyája, hű barátja,
követte a halálba is,
együtt szálltak, hát az égbe,
s nézték az út merre visz.
Arannyal kirakott úton,
mentek márvány kert mellett,
mely egy gyöngyből épült,
díszes, nagy kapuhoz vezetett.
A kapuban ült valaki,
kit emberünk megszólított:
– Bocsásson meg hol vagyunk?
– A menyben – szólt a szólított.
S megkérdezte a kutyusos,
– Kaphatnánk egy korty vizet?
– Persze – szólt a kapus erre,
– de kutyád be nem viszed.
– Sajna – szólt a kapu őrző.
– nem úgy van mint nálatok,
Erre a megszentelt helyre,
nem léphetnek állatok.
Emberünk ezért úgy döntött
ivóvízéről lemond,
s intett kedvenc kutyusának,
aki szintén szomjazott.
Poros úton odébb álltak,
– nehezen volt járható,
ahogy mentek, kert nélküli
fakapu volt látható.
A kapura támaszkodva,
egy ember könyvet olvasott.
Illendően köszönt néki
kutyás hősünk: – Jó napot!
Ezután még megkérdezte
– kaphatnánk egy kis vizet?
Persze, ott egy hűs vizű kút,
merítsen, akár tízet!
Ittak hát a kút vizéből,
amennyi csak jól esett,
ezután az emberünk
a kapustól így kérdezett:
Köszönjük a vendéglátást,
megmondaná hol vagyunk?
– A mennyben – szólt a kapu őre
s meghökkent a vándorunk.
– Össze vagyok zavarodva,
szólt a kutyás emberünk,
a másik portás is azt mondta:
kapun át mennybe megyünk.
Ó, az aranyozott útra,
a gyöngy kapura gondolt tán?
Az bíz’ nem a menny barátom,
az igazi pokol ám.
S nem zavarja, hogy a másik,
az Önök nevével kérkedik?
– Nem bánt minket, sőt örülünk,
mert mindazokat elveszik,
kik barátjukat hátrahagyják,
elfelejtik, s meglehet,
akiknek az ego fontos
és mellékes a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2010-06-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rövid a karácsony


Aranyosi Ervin: Rövid a karácsony

Egész évben a szeretetre vágyunk,
és eljön a nap, mikor adunk, s kapunk.
Érkezik Karácsony, s nyitott szível állunk,
s megnyitjuk végre kulcsra zárt “kapunk”.
Nem kellene szívünket visszazárni,
el kéne dobni az ócska lakatot.
Hisz nem akarunk csak szeretetre vágyni!
– Mondd, ez az érzés, mért nem marad ott?
Aranyosi Ervin © 2009-12-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva