Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mosolyogj reám!


Aranyosi Ervin: Mosolyogj reám!

Nevet az ég, s te búslakodsz?
Így nem mehet tovább!
Könnyes szemmel nem láthatod
a számtalan csodát!

Nevet a Nap, velünk örül,
nézd csak hét ágra süt!
Tárd ki szíved és nézz körül
mosoly van mindenütt!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!

Nevetek én, hát tarts velem,
vidám az életem,
csak a mosolyom éltetem,
ez sorsom, s végzetem!

Hiszem, a dolgom ez lehet,
felnyissam két szemed,
s csak akkor szép, ha élvezed,
ha két szemed nevet!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!

Hogy tegyem szebbé holnapod?
álmodj róla, s megkapod!
Vedd csak példádnak szép Napod,
s tárd ki az ablakod!

Boldogan élni egyszerű,
álmodd meg holnapod!
Lelkedben ragyogjon Nap, s derű!
S az örömöt láthatod!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!
Hát mosolyogj reám!

Aranyosi Ervin © 2017-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézőpont

Aranyosi Ervin: Nézőpont

Azt mondják, a tisztánlátás,
nézőpont kérdése.
Mitől van, hogy az emberek
nem boldogok mégse’.

Én megnéztem a világot,
minden nézőpontból,
és rájöttem, az irigység,
ami kedvet rombol.

Ezt teszi a keserűség,
a harag, a bánat,
nézd csak meg, ha rossz a kedved
mi marad utánad?

Tedd jobbá a világodat,
majd hajolj le, s nézd meg
nevess rá a többiekre,
s mosolyban lesz részed!

Aranyosi Ervin © 2016-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly-malac


Aranyosi Ervin: Mosoly-malac

Én vagyok a mosoly-malac!
Ha rám nézel, komoly maradsz?
Vagy nevetni támad kedved?
Büszkeséged tán nem enged?
Tudsz rám nézni szenvtelenül,
s nem ingerel jókedv belül?
Jobb, ha a szívedbe vésed,
gyógyító a nevetésed!
Legyél te is mosoly-malac,
buta vagy, ha komoly maradsz!

Aranyosi Ervin © 2016-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Oszd meg a mosolyod!

oszd meg a mosolyodAranyosi Ervin: Oszd meg a mosolyod!

Oszd meg a mosolyod, ne tartsd meg magadnak!
Van belőle bőven! Boldogok kik adnak!
Mosolyod vizével locsolj fát, virágot!
Tegyed mosolygóssá az egész világot!
A mosoly osztásba, hogy kell belefogni?
Ne törd ezen fejed, csak kezdj mosolyogni!
Hidd, elmosolyodik az is, aki látja,
a vidám embernek több a jó barátja.
Mosolyod ragyogjon, úgy, mint a Nap – szinte –
arra nagyon vigyáz, legyen az őszinte!
Hidd el, ha mosolyogsz, csuda jó lesz kedved,
legjobb az életet vele ünnepelned!

Aranyosi Ervin © 2016-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

A barátom vagy

Csodás, hogy így hagyod megad szeretni,
jó tudni azt, hogy a barátom Te vagy!
Nekem is jó a barátodnak lenni,
s azt akarom, mindig velem maradj!
Átölellek, hogy szívünk összeérjen,
arcomra tőled, víg mosoly kerül.
Akarom, hogy a kedved visszatérjen,
vidítalak, s remélem sikerül… (Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Ha sírni volna kedved…


Aranyosi Ervin: Ha sírni volna kedved…

Ha sírni volna kedved,
csak engedd el magad,
ne leljen gátra benned,
elomló könnypatak.
A könny csak lélek forrás,
múltad tisztítja meg.
Napfényt vetít, ahol más,
fájó árnyék lebeg.

Ha sírni volna kedved,
oldódj nyugodtan fel.
Engedd szabadon szíved,
hisz többet érdemel.
Ne tartson vissza semmi,
belül legyél szabad!
Akarj boldogabb lenni,
szabadítsd fel magad.

Ne zabolázd a lelked,
dúljon, mint tenger ár!
Ami fáj, elfelejted,
legyen hát vége már!
Zokogj, ordítsd világgá,
szíved fájdalmait.
Szelídítsd gyertyalánggá,
a  máglya lángjait!

Nevetve és sikoltva,
vulkánként törjön fel!
Lelkedben lázat oltva,
lazán ömöljön el!
Menekül mind, mi bántott,
észt vesztve elszalad.
Vesd le mint rossz kabátot,
csak engedd el magad!

S ha magadból kiadtad,
lelked elcsendesül.
Szívedre írként hathat,
s üres vagy legbelül…
Zord felhők tovakúsztak,
már látod a Napot,
a kínok messze úsztak,
szemed ismét ragyog.

Borúra napsütés jön,
szeretet, béke vár.
Engedd, hogy tündököljön,
szép szemed fénye már.
Szádon mosoly ragyogjon,
tükrözze a napot,
vigyázz, hogy ki ne fogyjon,
– amit adsz, azt kapod!

Ha tiszta már a lelked,
ha két szemed ragyog,
a jók így ünnepelnek,
– a lélekben nagyok.
Lásd szebbnek a világod,
láss meg minden csodát.
Szép napod legyen áldott,
nyíltan lépj csak tovább…

Aranyosi Ervin © 2012-08-07.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével, azonosítójával és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva