Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Jóisten úgy szeret


Aranyosi Ervin: A Jóisten úgy szeret

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
adott nekem életet, életet,
ha megélem szép lehet, szép lehet,
csupa jót remélhetek, és élhetek!

A Jóisten jó nagyon, jó nagyon,
van már őrzőangyalom, angyalom,
amit kérek megkapom, megkapom,
amint lesz rá csudaszép alkalom.

A Jóisten nem fiú, nem leány,
nem vizsgálja jelenlétét tudomány.
Ő pont olyan, amilyennek képzelem,
ő a világ, ás mégis egy én velem!

A Jóisten úgy szeret, úgy szeret,
csak az enyém világából egy szelet,
ő küld nekem napsütést, vagy szelet,
s nem mondja meg mit tilos és mit lehet!

A Jóisten, de jó hozzám – Istenem! –
a lelkembe szép verseket írt nekem.
Azt írom le, valahányszor alkotok,
a Jóisten hírvivője én vagyok!

A Jóisten, Ő maga a szeretet,
de jó, hogy az Ő írnoka lehetek,
Szép szívekhez verseken át eljutok,
tőle kaptam minden jót, amit tudok!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
s csudajó, hogy nem egyedül engemet,
hisz szereti Ő az összes gyermekét,
és ha tudod, hogy létezik, szebb e lét!

A Jóisten úgy szeret és tesz csodát,
fogadd el a szeretetét, s add tovább,
A fényével gyújts tüzet más szívekben,
ne maradjon érző lélek hidegben!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
adott nekünk életet, életet,
engedd hát a szeretetét hatni rád,
s meglátod, hogy szebbé válik a világ!

Aranyosi Ervin © 2023-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!


Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!