Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vágy és hit


Aranyosi Ervin: Vágy és hit

Mikor eljutsz a célhoz, egy újabb vágy fog el,
s mindaddig hajt a lelked, míg vágyad nem fogy el.
Amíg van késztetésed, addig felkel Napod,
amíg hiszel magadban, mire vágysz, megkapod!
Mert teremtő a vágyad, és bármit megteremt,
bejárhatod világod, az egész végtelent!
Akadályod kívül nincs, csak benned létezik,
ha a kétség nem gátol, minden elérkezik.

Hidd el csak rajtad múlik, milyen mag kel ki majd,
hisz erről szól az élet, hogy belülről mi hajt,
hogy miképpen tapasztalj, arra hited vezet,
mert vágyaid megélni siker és élvezet.
Egy isteni ajándék lelked mélyén a vágy,
s bár valós működése számodra még talány,
azért ha bízva bízol, egy szebb jövő jön el,
s ha tisztán látod célod, a lét körülölel.

Mert jó Atyád oly gazdag, s megad mindent neked:
szabad az akaratod, s tiéd a képzelet!
Igazi varázspálca, s ha hiszed, kész csoda,
s ha rosszul menne sorsod, nem mástól mostoha,
csak saját kétkedésed állja útját megint,
megváltozik a kérés, bevett hited szerint.
Mikor hited és vágyad egy irányba mutat,
megleled vágyaidhoz a helyes, jó utat!

Aranyosi Ervin © 2018-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Földi pokol


Aranyosi Ervin: Földi pokol

Létezik az ördög?
Úgy hívják, hogy ember!
Isten ruházta fel
sötét értelemmel.
Hagyta, hadd legyen rossz,
– az is tapasztalás –
ha az ember másnak,
s magának gödröt ás.

Csábította bizony a pénz,
a nagy vagyon,
a fényűző élet,
az erős hatalom.
Csak azt nem figyelte
meg a szegény pára,
hogy a vágyainak
túl nagy lesz az ára.

Az ördögöt bizony
az ember alkotta,
s vele a társait
mind sakkban tartotta.
Aki ellenkezett
a pokolra került,
máson uralkodni,
így könnyen sikerült.

Félelem rablánca
gúzsba köt sok lelket,
kik haláltól félve,
pokoltól rettegnek.
Nem marad idejük
boldogulni, élni!
Mást is riogatnak,
hogy kitől kell félni.

Bennük él az ördög,
mivel ők táplálják,
s hirdetik, hogy ők bíz’
az Istent szolgálják.
Hozzá imádkoznak,
hiszen őt is félik,
és a másképp látót,
rögtön elítélik.

Ha te is ilyen vagy,
akármilyen okból,
nem tudlak kihúzni
a saját poklodból.
Onnan kilábalni
csak te lehetsz képes,
te tudod számodra
mikor esedékes.

Ragaszkodhatsz persze
saját ördögödhöz,
hited erős bilincs,
oda köt a röghöz.
Ezért nem szárnyalhat
sosem képzeleted,
s hiszed, “ezt a sorsot
írták egykor neked”.

Csak súgom, a sorsod
saját magad írod,
hitrendszer a tintád,
s álmod a papírod.
Ám ha semmi újat
nem vagy írni képes,
akkor szabadságod
már igen kétséges!

Akkor a lelkedben
ott lakik az ördög,
s fájó napjaidat
árnyékában töltöd,
s nem kell külön pokol,
hisz belülről éget,
s így várod a reád
rég kiosztott véget.

Persze tudom, ezt te
nem fogod hallani,
ezt még magadnak sem
mered bevallani,
mert félsz, összeomlik
megszokott világod,
ha az ördögödet
szemtől szembe látod.

Lelkiismereted bánt
és kínoz téged,
de a színjátéknak
mégsem vethetsz véget.
Nem hiszed, hogy tetted
visszaszáll fejedre,
inkább a sorsodat
okolgatod egyre.

Hiszel az ördögben,
s vele istenedben?
A kétség madara
e két szárnyon reppen.
Ám az Istenünkkel
akkor leszünk együtt,
ha az ördögünket
végre elengedjük…

Aranyosi Ervin © 2018-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem vagyok Megváltó!


Aranyosi Ervin: Nem vagyok Megváltó!

Nem vagyok Megváltó,
bár, akár lehetnék!
Ha sok sérült lelket
boldoggá szeretnék.

Ha csak megmutatnám,
milyenné kell válni,
ha már képes lenne
magáért kiállni!

Megnyitva a szívét,
őszintén szeretni,
önmagáért, s másért
csak jót cselekedni.

Nem vagyok Megváltó!
Hiszem, él az Isten!
Az embernek útja
ő nélküle nincsen.

Hiszed, vagy nem hiszed,
tudod, ez sem számít!
Minden gondolatod
valósággá válik!

Nem létezik pokol,
csak a földi élet,
magad teszed azzá,
mikor rosszul éled.

Minden rossz tettedet
egyszer visszakapod,
jövőd fájdalmait
magadnak faragod.

Amíg a lelkünkben
ott lakik a kétség,
míg van megosztottság,
addig lesz sötétség!

Dobd el irigységed,
dühöd és haragod,
hadd járjon át fénnyel
az éltető Napod!

Bocsásd csak meg másnak,
mit ellened vétett,
az elengedéssel
saját lelked véded.

Mert a harag méreg,
megöli a lelket
akik egymást bántják,
bűnükért felelnek.

Ki lop, csal, hazudik,
mind-mind visszakapja,
majd új életében
áldozik le Napja.

Nem vagyok Megváltó,
mégis segíthetek,
felolvaszthatom a
megfagyott szívedet.

Nem fogom el venni
tőled bűneidet.
Élvezd csak hatását,
amit tettél, tied!

Inkább tedd a jót hát,
szeresd a világot.
Ha változik minden,
eredményét látod!

Nem vagyok próféta,
de ha ezt megérted,
akkor tudtam tenni
a legtöbbet érted.

Szeretet a jövő,
szeretet az élet,
ha szeretsz, világod
gazdagabb lesz véled.

Engedd el a fájót,
bocsájtsd meg a múltat,
ha a tanítását
végre megtanultad.

Kérlek, hited szerint,
tegyed jól a dolgod,
változzon világod,
s legyél tőle boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bennem él az Isten! Bennem, él!


Aranyosi Ervin:
Bennem él az Isten! Bennem, él!

Bizony, az Istenem itt él, mélyen bennem,
igaz, meg nem súgja mikor, mit kell tennem!
Mért súgná, hisz egykor minden megadatott,
mikor ránk testálta a szabad akaratot.
Enyém hát a döntés minden szabadsága,
teljesülhet szívem bármely nemes vágya,
csak minden tettemnek van következménye.
Felelős magáért az Isten teremtménye!

Ám nem csak bennem él, hanem mindenkiben!
Van kiben tevékeny, s van akiben pihen!
A szemét behunyja, bizony, olykor-olykor,
s leveszi a kezét az elkóborlóról.
Mert Isten legjobban akkor van, ha hiszed,
ha szeretettel élsz, s megnyitod a szíved!
Akkor neki tetsző dolgokat cselekszel,
akkor örül neked, akkor nagyon tetszel!

Minden kérdésedre ő tudja a választ,
ám jó útirányt az érző lelked választ.
Mert a lelked is csak Isten apró része,
mutatja az utat, s rajtad áll, hogy mész-e?
Rossz szándék, bűn, harag, mind, mind rajtunk múlik,
amikor a lélek sötét kútba hullik.
Pokol és az ördög emberi találmány,
báránybőrbe bevarrt rossz szándékú ármány.

Aki abban is hisz, már kétség közt gázol,
s nem hisz istenében istenigazából.
Rögtön ott a kétség, a fény és az árnyék,
mintha, hol jó úton, hol rossz úton járnék.
Istent beengedtem, itt él a lelkemben,
ő a jóság, szépség, szerethető bennem.
Nincs másra szükségem! Hát ezért éltetem,
nem hagyom árnyékba borulni életem!

Egész nap teremtek, éjszaka álmodom,
gyűjtött kincseimet lába elé hordom.
Legyen az szeretet, avagy rossz akarat,
a nap közben gyűlt “kincs” mind az enyém marad.
Más napokon aztán tőle kapom vissza.
Kincsem örömöt hoz, ha szándékom tiszta,
vagy ha bűnös szándék vezetett csak engem,
akkor eredménye visszaköszön bennem.

Bennem él az Isten, éltetem hitemmel,
csupán az öli meg, ki szeretni nem mer!
Ám szeretet nélkül nem érdemes élni,
a Földi pokolról tán nem kell mesélni!
Ha nem bántasz senkit, dobd el a félelmed,
hadd keljenek szárnyra jó érzések benned!
Ha lelkedbe nézel, te is megtalálod,
s rájössz: életed van, és nincsen halálod!

Aranyosi Ervin © 2018-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életerő


Aranyosi Ervin: Életerő

Az élet él, és győzni képes,
mert méltó fénylő Istenéhez!
Mert benne ott az őserő,
amely a magból tőr elő.

Nem állhatja a kő az útját,
nem dédelgeti fájó múltját,
inkább a fény felé rohan,
mert neki hite, s célja van!

Nincs benne soha semmi kétség,
az angyalok lelkébe vésték,
hogy neki itt lent dolga van!
S halódik a dologtalan.

A léleknek, ha van már célja,
fegyvere van, szép acélja,
páncél, mi védi gyenge testét,
s mindennap megéri az estét.

Lelkében hite támogatja,
s ez az, mely e bősz erőt adja:
– Legyőzni minden akadályt,
s nem várja sírva a halált!

Mi itt, mi mind élni születtünk,
szeretet lángja gyulladt bennünk,
mért vesztjük el mégis hitünk?
Magunkon mért nem segítünk?

Az élet él, s csak rajtunk múlik:
– Siránkozunk a léten túlig,
vagy inkább élünk, s szeretünk.
Rajtunk múlik a szerepünk.

Akarsz-e többé, jobbá lenni,
már itt a földön mennybe menni,
vagy csak hagyni, bármi jöjjön,
mert csak vendég vagy a Földön?

Tiéd lehet a főszerep,
hisz Istened féltőn szeret,
és támogatja minden vágyad,
csupán utad kell megtaláljad!

Aranyosi Ervin © 2017-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felemás cica


Aranyosi Ervin: Felemás cica

Honnan veszed azt, hogy kétségeim vannak?
Az ilyen véleményt tartsd csak meg magadnak!
Azt se gondold rólam, hogy kétszínű vagyok,
csupán egyéniség, és az is maradok!
Ezt a kétféle színt azért fejlesztettem,
hogy az okoskodót mind-mind megtévesszem!
Így az árulkodók mindig másnak látnak,
sosem fognak hinni egyetlen macskának.
Azt hiszik, hogy enni többi is járkál ide,
Így az hazugság lesz, s gazdám nem veszi be!

Aranyosi Ervin © 2017-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Császár Tamás festménye

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Látod ezt a képet? És milyennek látod?
Felfedezed rajta a nyílt boldogságot?
Vajon, a másik fél, a boldogság árnya,
ezt most megfejteni, az élet talánya?

Mert minden lélekben ott él e kettősség,
várva hogy a lelkek mind magukra öltsék.
Végül, hogy melyik győz, oly kevésen múlik,
– dilemma kísér el az életen túlig.

Tudod, minden ember szeretetre vágyna,
de hogyan kapja meg? Nincsen tudománya!
Mindenünket – mink van – mind-mind odaadnánk,
bármi is az ára, hadd vegyék el! Hagynánk!

S tudod, el is veszik, mert balga a lélek,
minden értékeset csupán pénzben mérnek!
Azt hiszed, a siker szeretetet hoz rád?
Vágyva megszereznéd, csak úgy eloroznád?

Pedig oly egyszerű, csak meglátnod kéne,
lelkedben ott ragyog a szeretet fénye.
Öltsed hát magadra, s kezd el adni, adni,
nem fog a világ sem sötétben maradni.

A szeretet a fény, lelked ragyogása,
s minden más élőben ott lakik a mása,
csak a lámpásokat kell felkapcsolgatni,
kezdj el a lelkedből szeretetet adni!

Figyeld, hogy fényétől menekül az árnyék,
nagy ám ez a világ, sok éhező vár még!
Koldusa a szívnek, szeretetnek, fénynek,
mert tudatlanságban, szeretetlen élnek.

Gyújtsunk végre gyertyát, apró, pici lángot,
melegítsünk szívet, szebbítsünk világot!
Meneküljön a fagy, lelkekből a kétség,
szeretet nyomában múljon a sötétség!

Aranyosi Ervin © 2017-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szólt hozzám az Úr

Szólt hozzám az Úr

Aranyosi Ervin: Szólt hozzám az Úr

Szóltam az Úrhoz, s válaszolt.
Lelkemben kelt egy gondolat.
Talán csak szívem álma volt?
– Oldd meg magad a gondodat!

Hiszen a gondolat teremt,
s a hit mindenben támogat.
Neked adtam a végtelent,
a szíved mégis fáj sokat.

Beléd ültettem a reményt,
s amire vágysz, azt megkapod!
Hogy megláthasd, kaptad a fényt,
és időt rá, – a holnapot.

Csak sóvárogsz, de nem hiszel,
nem érzed úgy, hogy jár neked!
Mindenbe kétséget viszel,
koldus vagy, ki csak kéreget!

És hiába nyújtom feléd,
neked adnám a kék eget,
csak elfogadnod illenék,
de nem nyúl felé két kezed.

– Hát nem kell mégsem? – Megmarad!
Lesz majd talán ki elveszi!
Te meg csak áltatod magad.
Más elfogadja, s élvezi!

Na persze, akkor fáj szíved,
az irigység megmérgezi,
a másiknak mindent lehet,
hát ezt az Úr miért teszi?

Biztattalak, álmodni merj!
Nagyot, gazdagot, fényeset!
Tapasztald meg, hogy végre nyerj,
a választás is rád esett!

Tárd ki karod, várd a csodát,
s képzeld, hogy máris a tiéd.
A jövőt mában élve át,
legyen öröm a földi lét!

Legyen kincsed és örömed,
tapasztalj, élvezd, boldogulj!
Mert vágyat megélés követ,
s nem kell, hogy ezért térdre hullj!

Hisz gyermekem vagy én nekem,
s ha kérsz, oly szívesen adok.
Lelkedben ott szól énekem,
s örökre veled maradok!

Aranyosi Ervin © 2016-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadság, vagy rabság

Szabadság_vagy_rabság
Aranyosi Ervin: Szabadság, vagy rabság

Mikor érezheted önmagad szabadnak?
Amikor fenn szárnyalsz, mert szárnyaid vannak?
Amikor eljuthatsz, hova szíved vágyik,
s azt csinál a lelked, amitől virágzik.
Saját döntéseid irányítják lépted,
s arra visz az utad, hol az álmok élnek!
Ahol az álmaid valósággá válnak,
ahol vidám lelkek kitárt karral várnak!
Azt teszed, amihez vidám kedvet érzel,
s minden lépéseddel új csodákat érsz el.

Mikor érezheted önmagadat rabnak?
Ha a boldog percek nélküled szaladnak?
Mikor más mondja meg, hogy hol van a helyed,
mikor az életben örömöd nem leled.
Monoton rabságban töltöd el a napod,
s amit nem szeretnél, mindig csak azt kapod.
Amikor sorsodat szívtelenül írják,
amikor megássák a vágyaidnak sírját.
Azt teszed, amit más neked meghatároz,
s naponta közelebb kerülsz a halálhoz.

És, ha most azt mondom, rajtad múlik minden?
Te döntesz jövődről, itt, e földi szinten!
Bármi, amit hiszel valósággá válik,
mert a jövőd magja lelkedben virágzik.
A vágy szabaddá tesz, s rabbá tesz a kétség!
Ne hagyd hát, hogy mások sorsod kőbe véssék!
Írd meg sorsod könyvét, teremts szép világot,
vívj ki önmagadnak élő szabadságot!
Vedd az irányítást a saját kezedbe,
s vonzz be minden csodát eztán életedbe!

Aranyosi Ervin © 2016-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: EGY az EMBER – EGY az ISTEN!

Egy az Ember- egy az Isteny
Aranyosi Ervin: EGY az EMBER – EGY az ISTEN!

Táncold át az életedet!
Legyél boldog, s elégedett!
Mikor szeretet vezérel,
Isten ölel két kezével!

Ha szívedben ott a hála,
az a kapzsiság “halála”.
Mert fájdalmat hiány okoz,
amit kétség, s harag fokoz.

Csak a félelem betegít,
rajta a szeretet segít,
általa válsz teljesebbé,
világoddal újra eggyé.

Benne fény van, s nincs sötétség,
teljessé válsz, semmi KÉT-ség.
Harmónia száll lelkedre,
és mosolyogsz, örülsz egyre.

Hidd el, mind-mind jó az ember,
– csak jó úton járni nem mer,
mert vagyonát, létét félti,
az életet félreérti.

De te tudd, és tedd is jobbá,
mindre egyként, mosolyogj rá,
melegítsd fel fáradt lelkét,
mert a mosoly öröm-jelkép.

Csalódás ért? Az csak próba!
Ez az út visz a pokolba,
mert, ha végképp reményt vesztesz,
nem jutsz vissza szép lelkedhez.

Hát bocsáss meg, s nyerj új hitet,
ki nem bízik, az ráfizet,
lelki nyugtát nem találja,
szívében nincs ott a hála.

Szeretetre bízd a lelked!
Önmagad is kell szeretned!
Lelkeddel vagy összezárva,
ezért sosem lehetsz árva.

EGY az EMBER – EGY az ISTEN,
így fonódik EGY-be minden,
s ami benned ott van régen,
megjelenik Földön-égen.

Aranyosi Ervin © 2015-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva