Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A döntés a tiéd!


Aranyosi Ervin: A döntés a tiéd!

Itt van a mennyország,
s a pokol is itt van,
s minden, mit elképzelsz
élő álmaidban!
Hiteddel teremtesz,
gondolattal alkotsz,
világod olyan lesz,
milyen képet rajzolsz!

A döntés a tiéd,
jót akarsz, vagy rosszat
amire koncentrálsz,
az él majd naphosszat.
Jobban teszed tehát,
ha jóra hangolódsz,
s nem lesz úrrá rajtad,
rossz akaró gonosz!

Lehet a világunk,
gyönyörűen fénylő,
ha szeretetet adsz,
annak, ami élő!
Félelem, aggódás
leterel az útról:
– Nem vagyunk képesek
tenni önmagunktól!

Különleges lény vagy,
csak még nem tudsz róla,
ha már tisztán látnál,
szép lelked dalolna.
Ám gyermekkorodban
vakságra ítéltek,
mert tisztaságodtól,
mint a tűztől féltek!

Elvették, mit hoztál
mikor leszülettél,
pórázra kötözött
kis rabszolga lettél,
s olyanok uralnak,
kik gyengébbek nálad,
elvették jövődet,
ellopták hazádat!

Sosem tanították meg,
hogy hogy kell élni!
Egyre oktattak csak,
rettegni és félni!
Aranyborjút tettek
eléd, azt imádjad!
Amit parancsolnak,
folyton azt csináljad!

Egyéniségedet
ellopták, elvették,
a kétség magjait
benned elvetették,
ezért nem ismered
teremtő erődet,
ezért nem tudhatod,
hogy rettegnek tőled!

Félnek, hogy felébredsz,
s rájössz ki is vagy te?
A jó Istennek vagy
teremtett szülötte!
Atyád pedig mindent
tereád ruházott,
csak még nem ismered
fel az igazságot!

Isten-ember vagy te,
bűntelen, s nem gyarló,
csupán a hazug szó
ami fékentartó!
A pokol sötétjét
járod itt a Földön,
csak vakon bolyongva,
csak idődet töltőn.

Ameddig nem tudod,
ki vagy, s miért lettél,
amíg egy világot
jobbá nem szerettél,
sehogy sem találod
meg a mennyországod,
addig megvezetett
kanosszádat járod!

Ebből az álmodból
fel kéne ébredned,
akinek születtél,
azzá kéne lenned!
Fénnyel beragyognod
a rád bízott Földet,
s magad teremteni
mától a jövődet!

Míg kétség közt borongsz,
nem látod a szépet,
el kéne oszlatnod
mind a sötétséget,
szeretettel, hittel,
önmagad ismerve,
hiszen ez volt Atyád
eredeti terve!

Ébredj fel kegyes nép,
légy önmagad ura,
ez a természetes!
Az eddig élt fura,
hiszen csak egy eszköz,
ami ural téged,
melynek csillogása
küld rád vaksötétet!

Hiszen világunkat
a PÉNZ betegíti!
A pusztulás árnyát
bolygónkra vetíti.
Több lett önmagánál,
nem csak értékmérő,
csalók eszköze lett,
s gyilkol is már, félő!

Aranyosi Ervin © 2022.02.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgass a medvére!


Aranyosi Ervin: Hallgass a medvére!

– Irgum-burgum – szólt a medve.
– Ne legyetek elképedve,
hogy ember nyelven beszélek,
de én gondolkodva élek!
Ha már gondolkodva élek,
az árnyékomtól se félek,
megy előttem, jön utánam,
eddig is a fényben jártam.

Az árnyékom néha hosszabb,
ha elfutnék, annál rosszabb,
hiszen úgyis utolérne,
talpam alatt is elférne,
s akkor sötét lenne bennem.
Ki kéne a fényre mennem,
hogy a sötét meneküljön,
és örökre elkerüljön!

De ha Napom bennem ragyog,
úgy érzem, hogy teljes vagyok.
Elkerül félelem, kétség,
elmenekül a sötétség!
Szeretet lép a helyébe,
s minden rossznak így lesz vége!
Csak utánozz, s lépjél végre,
s gyere ki a tiszta fényre!

Aranyosi Ervin © 2021.12.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jóra éhezőnek


Aranyosi Ervin: A jóra éhezőnek

Hiszem, a jóra éhezel,
mint egy darab kenyérre!
Hát napi félelmeidet
mától tedd csak félre!
Ne legyen saját börtönöd,
elméd félelem-rácsa,
rettegés többé szívedet,
ne tőrje meg, ne bántsa!

Emeld fel fejed, nézz körül,
miről is szól világod,
hogy kívülálló az az ok,
ami szívednek ártott!
A valóságod ott terem
a lelked mély zugában,
ott vannak mind kétségeid,
mában valóra váltan.

De te a jóra éhezel,
miért fogadsz el mást is,
a média, a kebleden,
hőn melengetett jáspis!
Méregfoga lelkedbe mar,
s te azt figyeled mégis!
Megéled, bár nem élvezed,
hogy rád szakad az ég is!

A valóság takart tükör,
előtte pénz a fátyol,
s az ígéret meg oly hazug:
– Megoldódik magától!
Érzés a bilincs kezeden,
és félelem tesz vakká,
s mintha a sorsod valaki,
egy kőben megfaragná!

Bár értenéd az életed,
s nem tennéd tönkre másét!
Retteged ébrenlétedet,
s tucatszám iszol kávét!
Habár a jóra éhezel,
hagyod mérgezni lelked,
saját csapdád nem engedi,
hogy kiutad megleljed.

Ha nyitogatják szemedet,
na akkor persze lázadsz,
s véded a rád szórt szemetet,
mert amellett kiállhatsz.
A jó szó sérti lelkedet,
mely megtelt hazugsággal,
és szembeszállsz, mint egy tudó,
az ébredő világgal.

Teli tüdőből harsogod,
amit szájadba adtak,
s nem érzed, hogy a lét inog,
mint ócska szék alattad.
Nyakadon ott már a kötél,
mit pórázként viseltél,
s a hatalom kérdésére,
az elvártként feleltél.

Te rúgod ki magad alól,
vagy megteszi egy másik?
Jössz majd, s kezdesz új életet,
amíg lelked elvásik.
Vajon a jóra éhezel,
mondd, megadja világod?
Vagy hatalmasokért teszel,
s tőlük a hasznod várod?

Itt lenne már az ideje,
a dolgod rendbe tenni,
s a teremtésnek menetét
újra kezedbe venni!
Kiállni végre magadért,
a szeretett világért,
átprogramozni tegnapot,
egy tényleg élő máért!

Át kéne írnod sorsodat,
saját kezedbe véve,
s nem várni mástól a csodát,
kezed öledbe téve.
Vagy szenvedni jöttél ide,
s ezt adni utókornak?
Te rajtad áll, hogy ébredsz-e,
hogy milyen lesz a holnap!

Aranyosi Ervin © 2021.11.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A legrosszabb, ha látod..


Aranyosi Ervin: A legrosszabb, ha látod…

A legrosszabb, ha látod azt, ami megmérgez,
de nem tudsz eljutni az emberek szívéhez,
az értelem, mint kő a falról lekoppan,
és nincs megváltás már fénylőn holnapokban.

A legrosszabb, ha látod, győzött a sötétség,
s nincs az emberekben ellenkezés, kétség!
Elfogadnak bármit, ha szépen hazudnak,
s elfelejtik azt is, amit régen tudtak.

A legrosszabb, ha látod tehetetlenséged,
s hiába világít gondolkodó fényed,
elvész az esélyed, hogy jövőt teremthess,
visszavezess mást is az isteni rendhez.

A legrosszabb, ha látod, hogy akiben hittél,
a sátánra hallgat, hazugság szerint él,
s nem látja világát, s nem akarja látni,
így hát könnyű vele bármit megcsinálni!

A legrosszabb, ha látod, több van már a vakból,
süketből, ki nem ért jobbító szavakból,
s kit nagyra tartottál, ma beáll a sorba,
buta követőit magával sodorva.

A legrosszabb, ha látod, s nem tudsz cselekedni,
nem tudod világod jobbá, szebbé tenni,
s mint egy ócska filmet, könnyes szemmel nézed,
hogyan rombolják le fentről az egészet.

A legrosszabb, ha látod, s nem akarod látni,
a megoldást nem vagy képes megtalálni,
csak mocsarat látsz, hol lelkek fuldokolnak,
s mindennap zsákutca, s tán nem is lesz holnap.

A legrosszabb, ha látod, börtön a világod,
s éljük a tervezett, rút rabszolgaságot,
és a rabszolgákból már nem is kell ennyi,
elfelejt az ember őszintén szeretni.

Aranyosi Ervin © 2021-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Játékvezető

Aranyosi Ervin: Játékvezető

Ez az egér játszik velem,
ám én lesből támadok.
Elkapom, mert tudnia kell,
hogy a macska én vagyok!
A játékot én vezetem,
ahhoz kétség sem férhet:
– Ahol cica van a háznál,
nincs helye egy egérnek!

Aranyosi Ervin © 2013-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő vágy


Aranyosi Ervin: Teremtő vágy

Olyan a világod, amilyennek látod,
lehet ellenséged, lehet a barátod.

A hitrendszereden keresztül ha nézed,
magad tőle jobban, vagy épp rosszul érzed!

Mert a világodat nagyrészt te teremted,
s ha nem tetszik, akkor tegyél benne rendet!

Keresd a világban a jót és a szépet,
amire koncentrálsz, az talál meg téged.

De, ha amire vágysz, nincs, csak a hiánya,
rögtön rosszra fordul figyelmed iránya.

Irigység, sóvárgás, hit nélküli vonzás,
nemigen teremtés, úgy hiszem, nagyon más.

Lásd, amit szeretnél, képzeld el, hogy megvan,
eljön, reád talál, s nem csak álmaidban!

Mikor elképzeled és meg is érinted,
akkor bevonzhatod, s megkaphatod mindet.

Megkapod, ha hiszel, ha nincs benned kétség,
hiszen az angyalok neved belevésték.

De ha kétely támad benned, akkor nem megy,
azzal tönkreteszed a teremtőkedved!

Azzal saját magad zárod el az utat,
amely teremtésed irányába mutat.

Álmodd meg, találd ki, hagyd gerjedni vágyad,
aztán képzeld csak el: – Megvan, megtaláltad!

Eljött, már a tiéd, kézzel érintheted,
hiszem, amire vágysz, mind a tiéd lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-27
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem akarok megfelelni!


Aranyosi Ervin: Nem akarok megfelelni!

Már nem akarok minden áron másnak megfelelni,
mások elvárt hite szerint megnyugvásra lelni!
Nem akarok megváltozni, feladva világom,
ma már inkább különcként is saját utam járom.

Nem akarom ma már pénzért eladni a lelkem,
minek kéne kincs, vagy vagyon, ha magamra leltem?
Szeretetért kuncsorogni értelmetlen állás,
egyetlen egy cél vonz engem, az emberré válás.

Nem érdekel ígérgetés, nagylelkű ajánlat,
hiszen tudom, a megoldás úgy sem lehet nálad!
A boldogság fényes útját lelkemben találom,
saját utam feladása egyben a halálom.

Nem akarok szeretetért másoknál koldulni,
és nem hagyom a szívemet másoknak feldúlni.
Lelkem mélyén a nyugalmam meg lelhetem hittel,
nem akarok háborúzni a kétségeimmel!

Azt várom, hogy a lelkemre végre béke szálljon,
az öröm és a megnyugvás bennem összeálljon.
Elégedett legyen lelkem, hála melegítsen!
A világom érző része jókedvre derítsen!

Megtalálni önmagamat, ez a végső célom,
ne legyen a nagy világgal bántó, rossz afférom.
Találjam meg az értelmét az emberi létnek,
hadd mutassak példát, és majd a nyomomba lépnek!

Aranyosi Ervin © 2019-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vágy és hit


Aranyosi Ervin: Vágy és hit

Mikor eljutsz a célhoz, egy újabb vágy fog el,
s mindaddig hajt a lelked, míg vágyad nem fogy el.
Amíg van késztetésed, addig felkel Napod,
amíg hiszel magadban, mire vágysz, megkapod!
Mert teremtő a vágyad, és bármit megteremt,
bejárhatod világod, az egész végtelent!
Akadályod kívül nincs, csak benned létezik,
ha a kétség nem gátol, minden elérkezik.

Hidd el csak rajtad múlik, milyen mag kel ki majd,
hisz erről szól az élet, hogy belülről mi hajt,
hogy miképpen tapasztalj, arra hited vezet,
mert vágyaid megélni siker és élvezet.
Egy isteni ajándék lelked mélyén a vágy,
s bár valós működése számodra még talány,
azért ha bízva bízol, egy szebb jövő jön el,
s ha tisztán látod célod, a lét körülölel.

Mert jó Atyád oly gazdag, s megad mindent neked:
szabad az akaratod, s tiéd a képzelet!
Igazi varázspálca, s ha hiszed, kész csoda,
s ha rosszul menne sorsod, nem mástól mostoha,
csak saját kétkedésed állja útját megint,
megváltozik a kérés, bevett hited szerint.
Mikor hited és vágyad egy irányba mutat,
megleled vágyaidhoz a helyes, jó utat!

Aranyosi Ervin © 2018-06-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Földi pokol


Aranyosi Ervin: Földi pokol

Létezik az ördög?
Úgy hívják, hogy ember!
Isten ruházta fel
sötét értelemmel.
Hagyta, hadd legyen rossz,
– az is tapasztalás –
ha az ember másnak,
s magának gödröt ás.

Csábította bizony a pénz,
a nagy vagyon,
a fényűző élet,
az erős hatalom.
Csak azt nem figyelte
meg a szegény pára,
hogy a vágyainak
túl nagy lesz az ára.

Az ördögöt bizony
az ember alkotta,
s vele a társait
mind sakkban tartotta.
Aki ellenkezett
a pokolra került,
máson uralkodni,
így könnyen sikerült.

Félelem rablánca
gúzsba köt sok lelket,
kik haláltól félve,
pokoltól rettegnek.
Nem marad idejük
boldogulni, élni!
Mást is riogatnak,
hogy kitől kell félni.

Bennük él az ördög,
mivel ők táplálják,
s hirdetik, hogy ők bíz’
az Istent szolgálják.
Hozzá imádkoznak,
hiszen őt is félik,
és a másképp látót,
rögtön elítélik.

Ha te is ilyen vagy,
akármilyen okból,
nem tudlak kihúzni
a saját poklodból.
Onnan kilábalni
csak te lehetsz képes,
te tudod számodra
mikor esedékes.

Ragaszkodhatsz persze
saját ördögödhöz,
hited erős bilincs,
oda köt a röghöz.
Ezért nem szárnyalhat
sosem képzeleted,
s hiszed, “ezt a sorsot
írták egykor neked”.

Csak súgom, a sorsod
saját magad írod,
hitrendszer a tintád,
s álmod a papírod.
Ám ha semmi újat
nem vagy írni képes,
akkor szabadságod
már igen kétséges!

Akkor a lelkedben
ott lakik az ördög,
s fájó napjaidat
árnyékában töltöd,
s nem kell külön pokol,
hisz belülről éget,
s így várod a reád
rég kiosztott véget.

Persze tudom, ezt te
nem fogod hallani,
ezt még magadnak sem
mered bevallani,
mert félsz, összeomlik
megszokott világod,
ha az ördögödet
szemtől szembe látod.

Lelkiismereted bánt
és kínoz téged,
de a színjátéknak
mégsem vethetsz véget.
Nem hiszed, hogy tetted
visszaszáll fejedre,
inkább a sorsodat
okolgatod egyre.

Hiszel az ördögben,
s vele istenedben?
A kétség madara
e két szárnyon reppen.
Ám az Istenünkkel
akkor leszünk együtt,
ha az ördögünket
végre elengedjük…

Aranyosi Ervin © 2018-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem vagyok Megváltó!


Aranyosi Ervin: Nem vagyok Megváltó!

Nem vagyok Megváltó,
bár, akár lehetnék!
Ha sok sérült lelket
boldoggá szeretnék.

Ha csak megmutatnám,
milyenné kell válni,
ha már képes lenne
magáért kiállni!

Megnyitva a szívét,
őszintén szeretni,
önmagáért, s másért
csak jót cselekedni.

Nem vagyok Megváltó!
Hiszem, él az Isten!
Az embernek útja
ő nélküle nincsen.

Hiszed, vagy nem hiszed,
tudod, ez sem számít!
Minden gondolatod
valósággá válik!

Nem létezik pokol,
csak a földi élet,
magad teszed azzá,
mikor rosszul éled.

Minden rossz tettedet
egyszer visszakapod,
jövőd fájdalmait
magadnak faragod.

Amíg a lelkünkben
ott lakik a kétség,
míg van megosztottság,
addig lesz sötétség!

Dobd el irigységed,
dühöd és haragod,
hadd járjon át fénnyel
az éltető Napod!

Bocsásd csak meg másnak,
mit ellened vétett,
az elengedéssel
saját lelked véded.

Mert a harag méreg,
megöli a lelket
akik egymást bántják,
bűnükért felelnek.

Ki lop, csal, hazudik,
mind-mind visszakapja,
majd új életében
áldozik le Napja.

Nem vagyok Megváltó,
mégis segíthetek,
felolvaszthatom a
megfagyott szívedet.

Nem fogom el venni
tőled bűneidet.
Élvezd csak hatását,
amit tettél, tied!

Inkább tedd a jót hát,
szeresd a világot.
Ha változik minden,
eredményét látod!

Nem vagyok próféta,
de ha ezt megérted,
akkor tudtam tenni
a legtöbbet érted.

Szeretet a jövő,
szeretet az élet,
ha szeretsz, világod
gazdagabb lesz véled.

Engedd el a fájót,
bocsájtsd meg a múltat,
ha a tanítását
végre megtanultad.

Kérlek, hited szerint,
tegyed jól a dolgod,
változzon világod,
s legyél tőle boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva