Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: KI-CSODA-vagy-OK (elgondolkodtató vers)

Aranyosi Ervin: KI-CSODA-vagy-OK
(elgondolkodtató vers)

Azt, hogy KI vagyOK én, azt még keresnem kell!
Bár a “KI” magában, azt jelenti: ember!
Azt hogy “CSODA vagyOK”, nem mindenki tudja,
csak akit dicsérnek és így megtanulja.
Vagy-OK, aKI vagyOK, vagyis hát vala-KI,
aKI testet öltött, mesterré vált szaKi.
A “vagy-OK” jelenti létezésem OK-át,
OK-osan teremtek, vagy tudást ad-OK át!
Ok-ot szolgáltatok, céllal, OK-kal élek,
saját világomtól OK-talanul félek!
Nem vagy-OK a nevem, mert azt csak viselem,
s bár OK-oz csalódást néha a jellemem,
de az sem én vagy-OK, csak hát meghatároz,
ahogy viszonyulok más-OK világához.
A hitem sem vagy-OK, azt is csak tanultam,
s nem vagyok a jövőm, s nem vagyok a múltam.
Csak egy lélek vagyOK, az EGÉSZ-nek része,
egy kis apró porszem. IS-TE-n az EGÉSZe!

Aranyosi Ervin © 2015-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar ivókultúra

magyar ivókultúra
Aranyosi Ervin: Magyar ivókultúra

Van, ki kidől, van, ki bírja.
Van, ki sorsát újra írja!
Van, kit legyűr pohár pia,
s van kit otthon vár hárpia!
Van, ki vedel, van ki hörpöl,
van ki borból, van, ki sörből.
Van, ki rumból, pálinkából.
Van, kit neje otthon ápol.
Van, aki csak búval bélelt,
ezért nem is tesz kivételt!
Ki üvegből, ki pohárból,
hotelben a minibárból.
Van, ki bízik az övében,
s lehever egy fa tövében.
Van, ki támasztja az asztalt.
Akad kezdő, s van tapasztalt!
Van, ki idegileg van ki,
s van, ki földön szeret lakni.
Van, ki iszik, van ki vedel,
van, kinek ez az eledel.
Van, ki ritkán, – van, ki sokszor,
van, ki mindig, s van ki rosszkor.
Van, ki szépen, elegánsan,
– a poharam le ne rántsam!
Van, ki kortyol, van, ki önti,
van, ki mind magába dönti.
Van, ki orrát földbe túrja.
Van, ki járni tanul újra.
Van, ki szépen, egyenesen,
van, ki cikk-cakkban, kecsesen.
Van, ki szépen kialussza,
van ki felszáll így a buszra.
Van, ki bele is köt másba,
van, ki kezd óbégatásba.
Van, akinek szép a hangja,
s van, ki torkát borogatja…

Aranyosi Ervin © 2015-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van, aki életre tanít…

Aranyosi Ervin: Van, aki életre tanít…

Van olyan, ki utat mutat,
hogy merre menj tovább?
Van, ki az úton elkísér,
egy szép életen át.

Van,  ki az éj sötét falát,
azt világítja meg,
és van, ki enged látni is,
és felnyitja szemed.

Van, ki az utat építi
és lent a földön jár.
Van, ki álmot vált valóra,
s föld felett szinte száll.

S van, aki egész lényével
az életre tanít.
S van, aki megosztja veled,
a féltett titkait.

Aranyosi Ervin © 2013-09-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

By

Aranyosi Ervin: Képes vagy-e Önmagadat szeretni?

Képes vagy őszintén Önmagad szeretni,
tisztelettel nézni arra, aki vagy?
Tudsz-e tiszta szívvel, magadra büszke lenni,
s akarni azt, hogy pont ilyen maradj?
Elhiszed azt, hogy rajtad áll világod,
és napról napra szellemed teremt?
Megéled-e a teljes boldogságot,
belátod-e a tágas végtelent?

Kit látsz akkor, mikor tükörbe nézel,
ki az a lény, ki mosolyog Te rád?
Hiszel neki, vagy rég hazugnak érzed,
– vagy úgy hiszed, téged sosem ver át?
Ki vagy tehát, és mit tudsz Önmagadról,
– mit mások mondtak, – az volna igaz?
A kritikust, azt ellököd magadtól,
s hazudsz magadnak? Ez sovány vigasz.

Ki vagy tehát? Már keresed a választ?
A hitelest, vajon honnan veszed?
Tudós agyad csak kétségeket támaszt,
becsaphat százszor, gondolkodó eszed.
Talán a szíved jó útra terelhet,
talán a lelked megmondja ki vagy.
Kit kéne büszkén, őszintén szeretned,
ki érted érez, s magadra sose hagy!

By

Aranyosi Ervin: Szeretem azt!

Szeretem azt, ki máshogy él,
különleges, vagy renitens,
kicsit lökött, kicsit bohém,
nagy szájú, harsány, érdekes.

Szeretem azt, ki nyílt szívű,
tudja a tutit, s mondja is.
A nagy szájút, a kishitüt,
olyat ki más istenben hisz.

Szeretem azt ki gyönyörű,
s ki csúnya,- nem tökéletes.
Szeretem azt ki alacsony,
s ki nagy darab, vagy “méretes”.

Szeretem azt, ki pici még,
kinek az élet új dolog.
És azt, ki túl van rajta rég,
mert Ők már voltak boldogok.

Szeretem azt, ha valaki más,
ha érdekes, titokzatos.
Lelkében hordja a tudást,
s nem adja ki, mert óvatos.

Szeretem azt ki egyedi,
s ki lóg Ő minden sorból már.
Szeretem azt, ki engedi,
hogy én legyek a jó tanár.

Szeretem azt, ki gyáva még,
s biztatni kell, hogy jobb legyen,
s azt is, ki bátran közbelép,
hogy igazságot Ő tegyen.

Szeretek esendőt, szegényt,
kinek a szíve hallgatag,
és harcosat, igen keményt,
ki előtt gát sosem marad.

Szeretem mind, mert fontosak,
színesítik az életet,
alakítják a sorsomat:
ha kell, mikor, milyen legyek?

By

Aranyosi Ervin: Ki vagyok én?

Én vagyok az érzés
a szíved rejtekén.
Én vagyok az árnyék
és én vagyok a fény.
Én vagyok a bánat,
mi homlokodra ül.
Én vagyok az öröm
lelkedben legbelül.
Én vagyok a bántás,
a düh és a harag.
A nyugalom világa,
hát engedd el magad!
Én vagyok a kín is,
a gyötrő félelem,
de én vagyok a tudás,
ha együtt élsz velem.
Minden jó, s rossz érzés
és minden gondolat,
minden, ami fontos,
mi tilos, vagy szabad.
Az egész világod,
mind-mind csak én vagyok.
Tudatnak is neveznek,
s világot alkotok.

By

Aranyosi Ervin: Ki vagyok én és ki vagy te?

Veled vagyok, hogy ne légy egyedül.
Ketten vagyunk, hogy újra eggyé váljunk.
Kívül vagyok, s lelkedben legbelül.
Külön váltunk, hogy egymásra találjunk.
Álom, s valóság, mint árnyék és a fény.
Megfoghatatlan, de minden benne van.
Örök körforgás és mozdulatlan tény.
Feloldódsz benne, mert határtalan.
Ne keress engem, kinyújtva két kezed!
Megfogni nem tudsz, s nem láthat szemed!
De rám találhatsz, ha szeretet vezet,
s befelé fordul szíved, s tekinteted!
Szemed elé, most tükröt tartok én,
szíveddel láss, merülj lelkedben el.
Ott megtalálsz, a lélek rejtekén.
Elcsendesülsz, s velem eggyé leszel.

By

Aranyosi Ervin: Önismeret?

Tükörbe hogyha nézel,
ki az ki visszanéz?
Ismered azt az embert?
Mit mond a józan ész?

Naponta többször látod,
de vajon ismered?
Tudod hibáját, báját,
mert együtt él veled?

Mikor szemébe nézel,
lelkében mit találsz?
Tudod ki él e testben?
Ki az kit benne látsz?

By

Aranyosi Ervin: Ki vagyok én, s mi lehetek?

Ki vagyok én?
S mi lehetek?
Egy mélyen szántó gondolat,
mely eltereli figyelmedet,
de nem oldja meg gondodat?

Ki vagyok én?
Egy cseppnyi porszem,
mit szellő könnyen elrepít?
De mondd mi lehetek szemedben,
ha előcsalom könnyeid?

Ki vagyok én?
Földre szállt angyal,
ki szebbé teszi napjaid?
És egyben ördög is talán,
ki jóra, s rosszra megtanít.

Ki vagyok én,
ha benned élek?
Buzdító lelkiismeret?
Keress meg engem Önmagadban,
s hogy ki vagy te, tán megleled…