Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára


Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára

Te sosem voltál az, aki én most vagyok,
s én nem leszek porrá, ha mindent itt hagyok.
Hisz elhagyom világom, egyszer majd testemet,
a por csak az, amit a világ majd eltemet.
De a lelkem akkor új létbe költözik,
s újra leszületik, s új testbe öltözik,
aztán ott folytatom a tanulmányaim,
s ott fogom megélni az újabb vágyaim.
De amíg itt élek, addig még alkotok,
ember mivoltommal szép nyomokat hagyok,
nem gyűjtök aranyat, anyagból kincseket,
bús gondolatokkal nem őszítek tincseket,
csak jót teszek, s adok, mikor csak adhatok,
hiszen folyton élek, s mindig élő vagyok!

Élünk, s higgyétek el, sosem leszünk holtak.
Hordjuk terheinket, miket reánk róttak,
ám ezek a terhek hitünkből erednek,
s akik reánk tették, szívükből szeretettek.
Csak azt adták tovább, amit ők is kaptak,
és kapott hitükben sajnos megmaradtak.
Nem fejlődött tovább, nem tanult a lélek,
ennek köszönhető, hogy még ma is félek.
Pedig én már tudom: Nem bánt, jó az Isten,
félnivalóm mástól, alapjában nincsen!
Hisz, amit én adtam, csak azt kapom vissza,
haragomnak mérgét, az én szívem issza.
Jóság és szeretet, az mind visszaszáll rám,
jól tenném, ha szívem teljesen kitárnám!

Aranyosi Ervin © 2018-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet homokórája

Kóródi Mária grafikája

Aranyosi Ervin: Az élet homokórája

Peregnek a homokszemek,
így múlik az élet.
Lelkedben, mint fénylő kincsek,
gyűlnek az emlékek.

Órák, percek, pillanatok
az arcodra írnak,
bőrödet e szép iratok
használják papírnak!

– Ne szégyelld! Az idő múlik,
s lelkedet tanítja!
Elviheted léten túlig,
hisz azt gazdagítja.

Arcodon a vésett ráncok,
végigtáncolt lélek-táncok!

Aranyosi Ervin © 2017-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hol van az Isten?

hol van az Isten
Aranyosi Ervin: Hol van az Isten?

Mikor imádkozol, fel, az égre nézel,
reményekkel telten, összekulcsolt kézzel.
Pedig a jó Isten mindenfelé ott van,
s érintkezel vele minden pillanatban.

Mert tudod, teremtőd ott van fűben, fában,
ott él a világnak minden kis zugában.
És, ha felismernéd, bizony, ott él benned!
Ő segít mozdulnod, s lélegzetet venned.

Maga a szeretet, ő maga a jóság,
és általa terem Földön a valóság,
és ha megtalálnád, szíved rejtekében,
túl tehetnéd magad dühön, irigységen.

Tudd hát, az Istened ott él mélyen benned,
a szívedre hallgass, s mondja mit kell tenned!
S ha tudnád a létet tiszta szívvel látni,
Istened magadban meg tudnád találni.

Nem kincset keresnél és nem pénzre vágynál,
minden pillanatban örömöt találnál,
s megszerzett tudásod tovább tudnád adni,
s képes lennél mindig boldognak maradni.

Nem félnéd az Istent, mert nincs mitől félned,
és ha ráfigyelnél, tudnád, hogy kell élned!
Mutatnád a példát, az Urat szolgálnád,
s benne minden percben önmagadat látnád.

Mert ahogy Ő benned, te is úgy élsz benne,
s ha ezt el is hinnéd, holnapod szebb lenne,
nem szorulnál többé vigasztaló szóra,
s hiszem, nem is vágynál másra, csak a jóra.

Tudod, mikor rossz ér, azt te hozod létre,
aztán számon kérve nézel fel az égre.
Ő elnézi neked, az Úr megbocsátó,
csupán a gondolat lehet fájó, ártó!

Ne hallgass azokra, akik mást papolnak,
akik szemed elé bántó Istent tolnak!
Mikor imádkozol, nézz inkább magadba,
hiszen Ő veled van minden pillanatban!

Aranyosi Ervin © 2016-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mennybe menni

Tudod, a boldogság nem kincseket jelent.
Csendben összegyűjtött kedves emlékeket!
Apró mosolyokat, megtisztító könnyet,
támogató lelket, mellyel élni könnyebb.

Mert akik boldogok tiszta szívből adnak,
szeretetet vetnek, s mindig azt aratnak.
Élik a világot és sohasem félnek,
már ezen a földön mennyországban élnek.

Meg kéne tanulnunk őszintén szeretni,
mint éltető búzát, szétszórni, elvetni,
szeretet magokat ültetni szívekbe,
hagyni azt kikelni, ugyanazt teremve.

A gonoszt, a rosszat tanítani jóra,
a hazudozókat tiszta, igaz szóra,
a felzaklatottat,megnyugvásra lelni.
A gyűlölködőket békére nevelni.

Ez volna a dolgunk, s tán egy jó cél lenne,
és az emberiség, földi mennybe menne!

Aranyosi Ervin © 2015-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Álmodj szépet!

Aludj mélyen, álmodj szépet,
aztán mondd el az egészet.
Meséld el, hogy merre jártál,
milyen kincseket találtál?
Álmaid, ha újra látod,
volt-e ott is jó barátod?
S visszahozott az az álom?
Én ott voltam? – Kitalálom!
(Aranyosi Ervin)

https://www.facebook.com/1kep1vers