Aranyosi Ervin: Kirakós játék az életem


Aranyosi Ervin: Kirakós játék az életem

Keresem az okot,
hogy miért születtem,
milyen céllal jöttem,
ember miért lettem?

Keresem az utam,
mit végig kell járnom,
ki fog segíteni,
ki lesz a barátom?

Keresem a módját,
hogy kell szépen élni,
hogyan lehet sorsot
átírni, cserélni?

Hogyan vagyok képes
jó emberré válni,
tanítani mást is
másokat szolgálni?

Megérteni mindazt,
ami nincs megírva,
s amit megtanulok
nem vinni a sírba.

Próbálok a létben
értelmet keresni,
néhány rejtett titkot,
feltárni, ellesni.

Keresek, kutatok
és néha találok,
egy-egy gondolattal
gazdagabbá válok.

Aztán tovább adom,
mind megosztom mással,
egyedül mit kezdjek
megszerzett tudással?

Gyakran én is kapok,
hiszen más is kutat,
mások is keresik
a járható utat.

Talán éppen ezért
születik az ember,
hogy az útját járja
szívvel, szeretettel.

Szeretni tanítson,
mással együtt élni,
tervezni, okulni,
szép szívet cserélni.

Adni önmagából
néhány csepp emléket,
amiből összeáll
majd egy teljes élet.

Egy kirakós játék,
millió darabbal,
s a végén a halál,
tán a torta habbal.

Addigra áll össze,
miért is születtem?
Együtt lesz a nagy terv
akkor végre bennem.

Átlátom, mi lett kész,
vajon mi hiányzik?
Hisz az útja során
az ember hibázik.

Ám ha még nem teljes
visszatérhet újra,
új életet kezdhet,
amíg megtanulja.

Bejárja világát,
végig éli létét,
egy csokorba szedi
sok-sok szép emlékét.

Egyszer csak összeáll
a kirakós játék,
és az örök élet
lesz tán az ajándék.

Mikor kiélvezed
amit összeraktál,
ha már visszakaptad,
mit másoknak adtál.

Akkor tudni fogod,
mi is volt a lényeg.
hisz fel fog ragyogni
belső, tiszta fényed.

Szeretni tudod majd
az egész világot,
mert a szép játékot
végre, egyben látod!

Aranyosi Ervin © 2018-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva