Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész

Jaj de nagyon vártam
a mai nap végét,
hogy a könyv tündére
folytassa meséjét,

s persze résztvevőként
én is ott lehessek,
vígan táncolhassak,
nagyokat nevessek!

Hogy kivegyem részem
a nagy boldogságból,
amely két szép szívet
szépen összeláncol.

Ettünk is ittunk is,
vidáman mulattunk,
Tündérország földje
dübörgött alattunk.

Pedig úgy éreztem,
mintha égben járnék,
mintha magam is egy
jó tündérré válnék.

E naptól a fiú
tündérnek öltözött,
az apja, s az anyja
a várba költözött.

Soha többé nem volt
gondjuk már semmire,
a tanyát rábízták
menten valakire.

De nem csak rábízták,
hanem neki adták,
a szegény életet
maguk mögött hagyták.

A fiuk király lett,
a vándor utódja,
varázstudományok
legnagyobb tudója.

Kell-e ennél nagyobb
áldás a szülőnek.
Kell hát! Mert mikor
a kis unokák jönnek,

akkor lesz csak teljes,
igazi az élet,
mikor boldogsággal
telik meg a lélek.

Jöttek is hát sorban
az apró tündérkék,
kik a szeretetet
nagykanállal mérték.

Nem is csoda tehát,
hogy a szegény ember,
az öreg királyhoz
jussáért nem ment el.

Nem kellett már neki
se fele királyság,
sem az, hogy tengernyi
sok szép kincsét lássák.

Hol adhatott volna
több örömöt nekik,
hisz a szeretteik
voltak a kincseik.

Ahol szeretet van,
ott csodás az élet,
erről tanúskodtak
mind-mind a tündérek.

A varázsló pedig
gyakran jött hozzájuk,
ettől életükben
lett elég csodájuk.

Én is gondolkodtam,
hogy ideköltözöm,
s a tündérek között
jóságba öltözöm.

Ám az én szívem még
visszahív a mába,
a gondokkal teli,
nehezebb világba.

Ahol, úgy gondolom,
van még feladatom,
tündérek jóságát
szívből osztogatom.

Tanítom az embert
tiszta szívvel élni,
őszintén szeretve,
szebb jövőt remélni.

Azt, aki kíváncsi,
arra biztatgatom,
utazzon mesébe,
ha lesz rá alkalom,

menjen el, várja őt
a tündérek vára,
az élet receptjét
náluk megtalálja.

Annyi csak a dolga,
nyissa ki a könyvet,
tündérhez eljutni,
így lesz a legkönnyebb!

Minden évben párszor,
én is megyek oda,
mert tündérek között
elidőzni csoda!

Itt a VÉGE!

Aranyosi Ervin © 2019-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 41. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 41. rész

Visszatértem újra,
hosszú napom végén,
varázskörben lássam,
a folytatást még én.

A varázsló mellett
álltam a teremben,
annyi kíváncsiság
gyúlt az én szívemben.

Ám a kíváncsiság,
csak szomj a tudásra,
megértést szolgálja
bennünk egyre-másra.

A tündér, s a fiú
egy füstgömbben szálltak,
amíg tündérország
előtt meg nem álltak.

Aztán felszállt a füst,
színe szerte foszlott,
tündérek várának
nagy kapuja volt ott.

Megnyílott előttük,
szépen, hívogatva,
és ámult a tündér,
aki nyitogatta.

Köszönt, de már futott,
vitte őt a lába,
ő meg a hírt vitte
fel a palotába.

Hiszen csoda történt,
hazatért a lányka,
akit soká gyászolt,
szerető családja.

Pici lányként tűnt el,
felnőtt hölgyként jött meg,
vitték gyorsan a hírt
a tündér szülőknek.

Mindenki boldog lesz,
ki itt él a várban,
hazajött a kislány,
de csak nagy korában.

Tündér-kürtök szóltak,
hirdették a csodát,
itt nagy ünnep lészen,
meglásd, több napon át!

Tündérek királya,
rohanvást érkezett,
ölelte a lányát,
s a szeme könnyezett.

Ám ez öröm könny volt
és milyen jól esett,
s látszott, nem szégyenli,
szívből eredezett.

A tündérkirálynő
is eléjük szaladt,
az ő lelkéből is
végre öröm fakadt.

Hisz újra láthatta
elveszett kislányát,
drága szeme fényét,
legszebb tündér-álmát.

Le sem lehet írni,
mennyire örültek,
s köröttük mind a
népek összegyűltek.

Így, együtt kísérték
őket ünnepelve,
felszabadult szívvel,
jó érzéssel telve.

Fent a palotában
folytatódott tovább,
hiszen tündérország
élvezte a csodát!

Hét nap és hét éjjel,
mind együtt vigadtak,
tündér meséjének
vidám szárnyat adtak.

Minden tündér táncolt,
vidáman nevetett,
búslakodó tündért
látni sem lehetett.

A nyolcadik napon
aztán megpihentek,
de jót tett az ünnep
a tündér szíveknek.

Ekkor minden tündér
elment a dolgára,
így maradt a Király
családja magára.

Ott a könyv tündére,
meséjébe kezdett,
hol mély kútba vivő
lépcső volt a kezdet.

Ám én e pontnál már
kezdtem elaludni,
becsukva a könyvet,
jó volt hazajutni.

A tündérem biztos
végig elmeséli,
s aki visszalapoz,
az majd újra átéli.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Megnőtt Pötyi, a tengerimalacom…

Ujvárosi László digitális festménye

Aranyosi Ervin: Megnőtt Pötyi, a tengerimalacom…

Este még játszottunk, úgy, ahogyan szoktunk,
aztán a napunkat szögre akasztottuk.
Pizsamát vettem és bebújtam az ágyba,
egy kis pihenésre, s szép álmokra vágyva.
Pötyi, a barátom szintén megágyazott,
– hagyta a kerekét, tudva: – Megvár az ott!
Puhafa-forgácson elnyúlt lustán, hosszan,
a jó vacsorától telten, jóllakottan.
Beszéltem még hozzá, csak hogy elaludjon,
álma csodálatos tengerébe hulljon.

Aztán az én szemem szintén csak leragadt,
valóság-lufimból a szusz messze szaladt.
Áteveztem lassan az álom világba,
valami csodára, nagy kalandra várva.
Ott találtam magam a saját szobámban,
épp az ágyam előtt, a szőnyegen álltam.
Kivettem Pötyikét alvó kuckójából,
s letettem a földre, s elindult magától.
Futott ki a kertbe, na én meg utána,
az utunkat állta egy kedves platánfa.

Az a hintás fám volt, hintám rajta lógott,
csalogatott engem, szinte morgolódott,
mert bizony, nem ültem rajta tegnap óta,
s nem hangzott a számból vidám gyereknóta.
Na jó, ha már hívott, rögtön beleültem,
és egy csodálatos mesébe kerültem.
Ahogy szállt a hinta, egy varázslat éledt,
minden körülöttünk apró, törpévé lett.
Lám az egész világ összement köröttünk,
az égen apró Hold nevetett fölöttünk.

Én is átváltoztam, egy manóvá váltam,
s hittem, hogy majd Pötyi változik utánam.
Jaj, de nem ez történt, mert ő nem lett kisebb,
hanem inkább megnőtt, már nem kis Pötyis lett.
Aztán rám ijesztett, amikor megszólalt,
s elnyomtam magamban egy nagy, ijedt sóhajt.
Azt mondta: – Gyere csak, ülj fel a hátamra,
induljunk az útra, izgalmas kalandra.
– Hát én mit tehettem, rögtön szót fogadtam,
s elindult barátom, csak futott alattam.

A rohanás végén egy kastélyhoz értünk,
szép tükörfalából nevetett ránk képünk.
Kinyílt a kapuja, mintha csak ránk várna,
mintha csak miattunk, csakis értünk állna.
Tükör folyosókon vezetett az utunk,
oly kíváncsi voltam, vajon hová jutunk.
De tudod, az álom mindent jól elrendez,
odaértünk hát egy tükör trónteremhez.
A folyosón végig tükörképünk kísért,
tőlünk jobbra-balra a mennyezetig ért.

Lám a trónteremnél nyitott ajtó várt ránk,
által lépni rajta, együtt megpróbálnánk.
Bent hatalmas tömeg és mind tükörmásunk,
ahogyan haladtunk, mind bámult utánunk.
Pötyi és én hősként vonultunk előre,
taps szólt, s ettől kaptunk mindketten erőre!
A trónterem végén, a király ott trónolt,
mellette a Pötyim hasonmása hódolt.
A király fülébe furulyáján zenélt,
ami egy klasszikus zenekarral felért.

Mit gondolsz, a király, hogy nézett ki éppen?
Szakasztott olyan volt, mint a tükörképem.
Szólott is énhozzám: – Hűséges lovagom,
tudom, neked nem kell holmi kincs, vagy vagyon,
de a bátorságod meg fogom hálálni,
meséld el, hogy mivé szeretnél te válni.
Legyőzted a sárkányt, bedobva pár trükköt,
mert ő össze akart törni minden tükröt.
Tükörképünk nélkül, mi nem tudnánk élni,
de te megmentettél, s nem kell többé félni.

Várjon rád vidámság és terített asztal,
és a tükörképed, ki folyton marasztal.
Legyél a lovagunk, s úgy végezd a dolgod,
tükörképeid közt, legyél mindig boldog.
Hisz tükör a szívünk, s bármit visszatükröz,
pont azt kapod vissza, mit adsz életükhöz.
Ha szeretetet adsz, az tér vissza hozzád,
csupa kedves érzést, és jóságot hoz rád!
Ám, ha a szívedben düh, vagy harag ébred,
azt kapod majd vissza, még ha nem is kéred.

– Felséges királyom – feleltem én bátran –
ahonnan én jöttem, abban a világban,
ott is pontosan így, tükröt tart az élet,
ott is ügyelek rá, mikor, s hogyan élek.
Ebből az álmomból vissza kell, hogy menjek,
hogy holnap keléskor újra megjelenjek.
Tudod, hiányoznék, fájdalmat okoznék,
a szeretteimre bús perceket hoznék.
Otthon kell, hogy legyek, ha véget ér az álom,
az élet tükreit ott is megtalálom.

Elköszöntem szépen, Pötyire felültem,
szaladt is a drága, így haza kerültem.
Hátáról hintámra szépen visszamásztam,
s ringattam magamat, hosszasan hintáztam.
Aztán új varázslat vette a kezdetét,
nőni kezdett minden, s nagyobb lett szerteszét.
Tengerimalacom viszont nem nőtt velünk,
Pötyi kicsi maradt, amilyet kedvelünk.
Így együtt futottunk a kertből a házba,
szépen visszabújva a ránk váró ágyba.

Majd eljött a reggel, szépen felébredtem,
tengerimalackám felébredt mellettem.
A mókuskerekét kezdte el hajtani,
aranyos kis hangját lehetett hallani.
Csak mi ketten tudtuk, hol jártunk az éjjel,
az álombuborék mikor pattant széjjel.
Tudtuk az életünk tele van tükörrel,
s tartoztunk magunknak egy szép álomkörrel.
Tetteink a létben visszatükröződnek,
s éjjel álmainkban új meséket szőnek.

Aranyosi Ervin © 2019-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutyaországban jártam!

Fotó: Facebook

Aranyosi Ervin: Kutyaországban jártam!

Lefeküdtem, elaludtam, álmom útján jártam,
álmomban én önmagamat – képzeld – hol találtam!
Olyan országba jutottam, hol csak kutyák voltak,
kutyanyelven beszélgettek, kutyanyelven szóltak.

Vakkantottak és csaholtak – én figyeltem őket –
láttam kutya-férfiakat, s persze kutya-nőket!
Volt ott sok kis kutyagyerek, pedigréjük nem volt,
mégsem láttam kutyaorrot, mit gazdája fenn hord!

Bár a rangsor megvolt köztük, nemigen harcoltak,
nem siettek, nem futottak, csak úgy araszoltak.
Szépen köszöntötték egymást, szépen körbejárták,
megszaglászva társaikat szívüket kitárták.

Néha összedörgölőztek, vagy játszottak egyet,
kivel jó volt ez a játék, jó barátok lettek.
Kutyaházat, kutyaólat én sehol sem láttam,
kint laktak mind a szabadban, szabadon és bátran.

Néha, mikor megéheztek, élelmet kerestek,
kutya vonyító-koncerttel teltek el az estek.
Mindannyian énekeltek a nagy, kövér Holdnak,
elmondták, hogy milyen jó is itt egy Földlakónak!

Jól megfértek egymás mellett, hisz szívük nem ártott,
kutyák között, bizony senki, senkit meg nem bántott.
Csak egy dolog hiányzott e nemes kutyanépnek,
mind-mind egy gazdára vágyott, kiért szíve éghet.

Hát, amikor észrevettek, mind odajött hozzám,
udvaroltak, kedveskedtek, hátha viszonoznám.
Mindegyiket simogattam, kedvesen becéztem,
mindegyiknek a szemébe mélyen belenéztem.

Belenéztem a szemükbe, s a szívükbe láttam,
szeretettel telt meg szívem, hisz jó helyen jártam.
Mindegyik csupán azt kérte, legyek a gazdája,
hűséges lesz, szeretni fog, s ezzel meghálálja.

Mindnek mondtam, hogy szívesen, hiszen erre vágyom,
s én lennék a legboldogabb ember a világon.
Így lettem hát kutyaország első, nagy királya,
s egyből milliónyi kutya kedves, jó gazdája.

Úgy döntöttem, minden éjjel vissza fogok térni,
s a kutyáim szeretetét mindig fogom kérni!
Jól fogok majd bánni velük, s lesz részük a jóban,
simogató két kezemben, kedveskedő szóban.

Ezért, ha az álom eljön, mindig visszatérek,
az áradó szeretetből nagy adagot kérek.
Kitárom az én szívem is, szolgálom a népem,
hisz a legszebb foglalkozás: – Ez, tulajdonképpen!

Aranyosi Ervin © 2018-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légvárat építesz?

légvárat építesz
Aranyosi Ervin: Légvárat építesz?

Légvárat építesz, képzeleted játszik?
Mesebeli fala sok tornyosnak látszik?
Mások nem hiszik el, hogy a várad állhat,
hogy amit elképzelsz, valósággá válhat?

Hát kérlek, ne add fel, légy e vár királya,
ki az élet nehéz próbáit kiállja,
mert hisz önmagában, s teremteni képes,
s szeretettel fordul mások szép szívéhez.

Legyen a te várad, a szeretet vára,
legyen egy békés hely végre, valahára,
hová elvonulhatsz, ahol megpihenhetsz,
ahonnan a népnek szívedből üzenhetsz!

– Jöjjetek emberek, jöjjetek csak bátran,
békére lelhettek csodapalotámban!
Mosolyra találtok, jóra, szeretetre,
legyen a szívetek végre megetetve!

Aranyosi Ervin © 2017-02-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 16. rész

tunderorszagAranyosi Ervin: A könyv tündére 16. rész

Megint elszállt egy nap,
s kinyitottam könyvem.
S várt a könyv tündére,
én pediglen jöttem.

Éhezett a lelkem
újabb folytatásra,
amíg távol voltam
nem gondoltam másra!

Nem csigázott tovább,
a tündér elkezdte.
Éppen ott folytatta,
ahol tegnap este.

Megrémült királyunk
új csapatot szervez,
Tűzzel-vassal irtó,
szörnyű harcot tervez.

Immár csatlakozik
a sok király hozzá,
bárcsak a szövetség
a győzelmet hozná.

Ám a banya erős,
nem bírnak el véle,
minden tűz kialszik,
csorbul a kard éle.

A nyíl vesszők vissza,
ellenük fordulnak,
a katonák sorra,
holtan porba hullnak.

Fejük felett csendül
gyilkos banya-átok:
– amit reám szórtok,
visszahull reátok.

Így hát a háború
ma is úgy ér véget,
a banya legyőzi,
mind az ellenséget.

Végül a királyra
küldött szörnyű átkot,
olyan betegséget,
mit senki sem látott.

A hatalmas sereg,
– vagyis, ami maradt –
ezek után bizony
ezer felé szaladt.

A király beteg lett,
s nyomta csak az ágyát,
száz orvos próbálta
rajta tudományát.

Ám egyik sem tudott
megoldást a bajra,
ellágyuló csontra,
szertehulló hajra.

A király, bíz, ekkor
kürtölte világgá,
annak ki banyát öl,
annak meghálálná,

Ha jönne egy ember,
ki leveszi az átkot,
rögvest neki adná
azt a fél országot.

A fele hatalmát
és a fele kincsét,
kincses kamra kulcsát,
zárját és kilincsét.

Csak az egészségét
adja vissza néki,
mert a banya átka
végképp elemészti.

Akkor jelentkezett
az a szegényember,
de ezt már elmondtam,
ismételnem nem kell!

Honnan is folytassam,
ami még hiányzik?
Hát Tündérországban
is a bú virágzik.

Mert a banyává vált
tündérlányt keresték,
s nem találták lelkét,
se köddé vált testét.

A Tündér királynak
volt egy másik lánya,
övé lett az ország
teljes hozománya.

Erre a leányra
már jobban vigyáztak,
csak a másik miatt
volt évente gyásznap.

De most időm lejárt,
búcsúzkodni kezdtem,
a mese sodrába
belefeledkeztem.

Becsuktam a könyvet,
innen majd folytatom,
figyelmem, tündérem,
majd holnap is adom.

Rohanok majd hozzád
a folytatást várva,
várj reám könyvtündér,
szíved nagyra tárva!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 15. rész

könyv tündére 14Aranyosi Ervin: A könyv tündére 15. rész

Hosszú és dolgos nap
van ma is mögöttem.
– Drága könyvtündérem,
látod, visszajöttem.

Folytasd a mesédet
ott, hol abbahagytad,
ezt a történetet
ne tartsd meg magadnak!

Szóval, ott tartottunk,
hogy a király támad,
egy erdőt rohamoz
nem egy homokvárat.

Először kémeit
küldte csak előre,
de egyik sem jutott
élve ki belőle.

Elnyelte az erdő,
mint egy falánk állat,
lásd az óvatos is
eledellé válhat.

Úgy döntött a király,
a csapat egy részét,
küldi hát előre:
Száz legjobb vitézét.

Aztán eltelt egy nap,
kettő lett belőle.
Eltűnt a száz harcos,
s nem hallott felőle.

Őket is elnyelte,
a boszorkány erdő,
ez már önmagában
riadalmat keltő.

Hát mitévő legyen,
így bemenni nem mer,
nem jött onnan vissza
eddig élő ember.

A király, s tanácsa
új tervet eszelt ki,
tüzet kell gyújtani,
mindent elégetni.

Több száz szolga futott
körbe, erdőszélre,
s mindenütt tűzcsóvák
másztak fel az égre.

Éghető anyaggal
kenjék be a fákat,
tűz égessen porrá
minden törzset, ágat.

Körben ég az erdő,
a bozót is lángol,
ám a füstből felhő
képződik magától.

Sűrű, sötét felhő,
szinte feketéllik,
és amint növekszik
villámok kísérik.

Szörnyű mennydörgéssel
kezd az eső esni,
eloltva a tüzet,
s nem lángol már semmi.

Kialudt tűz nyomán,
üszkös erdő marad,
és csak azt hallani,
hogy a banya kacag!

Ám, aki azt hallja
nem derül jobb kedvre,
inkább szedi lábát,
szédülten, remegve.

Kiürül a tábor,
menekül a sereg,
fut hát a király is,
s mérgében kesereg.

Bosszantja, hogy terve
sehogy sem sikerült,
pedig e háború
sok pénzébe került.

Elhatározta hát,
szövetségest keres,
mert egyedül, látta,
nem lehet sikeres!

Tüzes íjászokkal.
ágyúval, kartáccsal,
tűzálló páncéllal,
gyilkoló varázzsal,

kellet felkészülni,
s talán azok hatnak,
a boszorkány felett
tán sikert aratnak.

Küldöttséget küldött
hát minden királyhoz,
csatlakozzanak majd
az Ő csapatához!

Talán, összefogva
legyőzik a banyát,
ízzé-porrá törik
e gonosz, rút tanyát.

Eddig szólt a mesém,
mára itt ért véget.
Holnap is mesélek,
ha érdekel téged…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 3.rész

A könyv tündére
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 3.rész

Egy nap megint elszaladt,
eljött hát az estem.
Egész nap e perceket,
s a könyvet kerestem.

Kiveszem a könyvjelzőt,
– újra belevágok,
néhány szó és már megint
a könyvtündérnél járok.

Elém rohan lelkesen,
repked örömében,
én is jól érzem magam,
bűvös, szép körében.

Leülünk, s én hallgatom,
induljon a móka,
folytatásra várok én
tegnap este óta.

A tündér mesélni kezd,
szót, szavába ölti,
érzem hogy a történet,
lelkemet betölti.

Életre kel a tanya,
jószággal és kerttel,
családjával éldegélt
ott a szegény ember.

Történt aztán, egy napon,
a vásárban jártak,
ami otthon nem terem,
pont olyat találtak.

Tojásért, meg zöldségért,
ruhát, cipőt vettek,
mondhatnánk, hogy ennyivel
gazdagabbak lettek.

Egyszer lovas érkezett
vásár közepére.
Dobolása hangos volt,
– ne gondolj zenére!

Kihirdetni érkezett
a király parancsát,
s kezdte: – Ezer pénz üti
annak majd a mancsát…

…aki képes a gonosz
boszorkányt legyőzni,
s ezzel minden nyavalyát
meg tud majd előzni.

Mert a király beteg lett,
– a vasorrú átka
fertőzte meg csúfosan,
s elkapta a nátha.

Éjjel-nappal didereg,
eldugult az orra,
s az orvosa sem talált
gyógyszert még e kórra.

Király szíve megfagyott,
olvadni nem képes,
szeretni is képtelen,
csak fájdalmat érez.

Gyógyírt erre nem talált
ezer tudós doktor.
Így járt bizony a király,
– rossz helyen volt rosszkor.

Ha akad hát valahol
tiszta szívű ember,
ki az átkot leveszi,
nagy szakértelemmel,

vagy megöli a gonoszt,
a varázsló boszorkát,
azt meg ajándékozom,
– övé a félország!

Hej, kapkodott mindenki,
gazdag akart lenni.
s törni kezdte a fejét,
mit kellene tenni.

S lám a szegény ember is,
hazaszalad rögtön,
vele futott asszonya,
s a gyerek, a pöttöm.

Mert a szegény emberünk
szerencsét próbálna,
hátha egyszer sikerül,
és gazdaggá válna.

Felesége csomagolt
útravalót néki,
és a poros országútig
szépen kikíséri.

– Aztán Kend vigyázzon ám
mindig önmagára!
Addig nekem gondom lesz
itthon dolgára.

A szerencse kísérje,
s intézze a dolgot!
Legyünk aztán gazdagok
s legyen szívünk boldog!

A szegény ember búcsúzott.
Én is búcsút vettem.
A mesével egy kicsit
gazdagabbá lettem.

Holnap újra eljövök,
ígértem meg újra.
Várt az ágyam, indultam
az álmokon túlra…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miki Mókus a király

Aranyosi Ervin: Miki Mókus a király

Miki Mókus itt a király,
fején sárga korona.
A rettegett oroszlánnak
túl távoli rokona.
Alattvaló minden állat,
lent az erdő talaján,
mindenek felett Ő állhat,
ahogy fenn szalad a fán…

Aranyosi Ervin © 2012-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Egy király…

Összedugtuk a fejünket.
Álruhába öltözünk.
Nem jó itt az állatkertben,
szebb vidékre költözünk.
Egy király nem él rabságban,
fontos minden parancsa,
Ő szabadon uralkodik,
nincs megkötve a mancsa!
(Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers