Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Múzsámhoz (Évikéhez)

Aranyosi Ervin: Múzsámhoz (Évikéhez)

Óh, kedves Múzsám, drága kincsem!
Édes csókodra vágyom én!
Nélküled élő versem sincsen,
belém hal minden költemény!

Méz íze szádon minden szép szó,
szívből jövő a gondolat.
Mosolyod megfestésre méltó,
s minden merengés hódolat.

Letörölsz gondot homlokomról,
felvidítod éhes szívem.
Nem csoda hát, ha versem hódol,
s amikor kész van, s eléd viszem.

Dicséret, néha biztatás kell,
remény, hogy lesz még holnapunk!
Lelkem lelkedben megnyugvást lel,
hogy jól vagyunk, ahol vagyunk.

Fűszerezed hát a napjainkat,
ízedtől szebbül a világ.
Közben körülleng virágillat,
s könnyebb a léten menni át.

Kísérőm vagy, s így kéz a kézben,
amint szép lelkünk összeér,
ott vagy egészben és a részben,
s minden szavam téged dicsér!

Óh, kedves Múzsám, drága kincsem!
Veled teljes az életem.
Verssé tetőled válik minden,
hozzád szól minden énekem.

Téged dicsér az álmos hajnal,
ha kinézek az ablakon,
szívem dalol a madárdallal,
tudd hát, hogy szeretlek nagyon.

Nap fénye benned tükröződik,
szemedből árad vissza rám,
lelkem a lelkedhez kötődik,
tőled való a glóriám.

Történjen bármi a világban,
sosem leszek így védtelen,
s megtalállak bármely virágban,
s csak annyi kell, hogy légy velem.

Iker-szívünk rég együtt dobban,
gondolatunk egy srófra jár.
Benne élsz hát a verssorokban,
s ha más olvas ott megtalál.

És mégis jó, hogy nem vagy másé,
örökre hozzám tartozol,
sosem lehetsz az elmúlásé,
s naponta új reggelt hozol.

Együtt feküdve, együtt kelve,
nem múlhat éjem nélküled,
lelkünk a szeretettel telve,
égőn tartja e szép tüzet.

Aranyosi Ervin © 2019-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kísérődnek jöttem!

kísérődnek jöttem
Aranyosi Ervin: Kísérődnek jöttem!

Kísérődnek jöttem, hát ne kövess, kérlek!
Ne is menj előttem, mint vezető lélek!
Gyere csak mellettem, légy a méltó párom,
te is kísérj engem, által a világon.

Kísérődnek jöttem, ne akarj vezetni!
Látni is akarlak, s őszintén szeretni.
Lépteinknek hossza szépen igazodjon,
megértő mosolyunk fényesen ragyogjon.

Kísérődnek jöttem, s te is kísérj engem,
lásd a szerethetőt, lásd az embert bennem!
Kézen fogva menjünk által a világon,
s amíg tart az élet, te légy méltó párom!

Aranyosi Ervin © 2015-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva