Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

nov
27

By

Aranyosi Ervin: Az 1 kép 1 vers sorozatnak 8 kötete kapható!

Category: 1 kép 1 vers, Könyvajánló Tags: , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Az 1 kép 1 vers sorozatnak 8 kötete kapható!

1 kép 1 vers sorozatban,
8 kötetem megjelent.
Minden képhez írtam verset,
s nem tettem ki képtelent!

Kézbe véve olvashatod,
ajándéknak is remek,
most e versben elmesélem,
megrendelned hogy lehet!

Menj el a Webáruházba,
a link majd odavezet,
Ott a polcon megtalálod
a rád váró könyveket.

Tedd csak be a kosaradba,
mindet, ami megfogott,
rendeld meg ott az oldalon,
aztán várd a csomagot.

Minden fontos tudnivalót
az oldalon megtalálsz,
s fúrni fog a kíváncsiság,
majd amíg a könyvre vársz.

Aztán, végre a tiéd lesz,
amikor már megkapod,
s meg látod, hogy jó lesz kedved,
valahányszor olvasod!

http://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2018-03-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

júl
25

By

Aranyosi Ervin: Plüssmaci születésnapja

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Plüssmaci születésnapja

Kisgazdám odakint játszik, és nem vitt magával.
Pedig minden hova hurcol. Ez bizony nem rávall!
Valami nagy titok készül, töröm hát a fejem,
még a homokba is bevisz, ott is játszik velem.

Ám úgy hiszem, most megtréfál, huncutságra készül.
Egyedüllét nem jutott még nekem osztályrészül.
Felállhatnék, hogy kimenjek az udvarra én is,
de ő biztos megijedne, hát maradok mégis.

Képzeljétek, nem tudja még, hogy én tudok járni,
ha akarnék futkoshatnék úgy, ahogy akárki.
Ám szeretem, ha ő mozgat, ő viszi a testem,
na, meg múltkor a gödörbe majdnem beleestem.

Mi is lehet a nagy titok, mért kell itt benn várnom,
vajon épp mit találhatott ki az én barátom?
Úgy látom, hogy jön is hozzám, mosolygós a kedve,
amit olyan szívesen lát minden játékmedve.

Na most felkap, megsimogat, magához ölelget:
– Gyere Mackóm – így szól hozzám – megnézzük a kertet!
Aztán futunk nagy vidáman, lábam sem ér földet,
a kisgazdám szemei most fénytől tündökölnek!

– Drága Mackóm, kétéves vagy, születésnapod van,
sütöttem egy homoktortát – mondja meghatottan!
Homok gyertyákat is gyúrtam, lásd, a tetejére,
amiket el kell most fújnod, várva szerencsédre.

Hát valóban gyönyörű lett, rögtön meg is ettük,
aztán jókat bohóckodva vidáman nevettünk.
Most már értem, miért kellett a konyhában várnom,
hogy ettől majd nagyra nőjön a kíváncsiságom!

Aranyosi Ervin © 2020-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
18

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Civilizációnk rút végéhez értünk?
Nem lettünk bölcsebbek, semmihez sem értünk!
Szakadék szélére vezetett az utunk,
tömeg jön mögöttünk, s repülni nem tudunk!
Lélektelen lények lépnek majd helyünkbe,
vagy chipet ültetnek bús birka fejünkbe,
ne kelljen megélnünk folyton félt halálunk,
hogy lélektelen lénnyé, robotokká váljunk!

Kihal a szeretet? Ez az ember sorsa?
Elfogy a szívünkből a szeretet morzsa?
A tudomány győz le – amit kitalálunk –
s életen át várjuk rettegett halálunk?
Mi lesz a lelkünkkel, ami emberré tesz?
Kell-e még a szívünk, ami együttérez?
Kiszabadulunk-e elménk börtönéből,
vagy elmenekülünk népünk örökéből?

Becsapva, megosztva, szerte-széjjelszórva,
otthonunkba zárva, lelkünkbe tiporva
éljük napjainkat, telve félelemmel,
s lázadni a lelkünk nem tud? Élni sem mer?
Megvezetett világ alszik otthonában,
megszokott életét nem leli a mában,
de vajon lesz-e még ebből feltámadás?
Vagy ez lesz a végső, teljes filmszakadás?

Létezik-e benned elég kíváncsiság,
a színfalak mögött, milyen is a világ?
Hagyjuk-e magunkat vágóhídra vinni,
vagy képesek leszünk önmagunkban hinni?
Teszed, amit fentről tereád kiszabnak,
s élvezed a bűzét a mocskos iszapnak?
Vagy a felszínre mész, tiszta levegőért,
s teszel néhány lépést egy élhető jövőért?

Semmi nem lesz olyan, amilyen volt eddig,
holnap rabságunkat végleg bejelentik,
technika béklyója kerül a karunkra,
s nem találunk többé élő önmagunkra!
Tiéd a választás: – Csendben tűrni, várni!
Vagy sarkunkra állva magunkért kiállni,
hogy az utódaink élhessenek szépen,
s maradjon világunk az ember kezében!

Aranyosi Ervin © 2020-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
8

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 41. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 41. rész

Visszatértem újra,
hosszú napom végén,
varázskörben lássam,
a folytatást még én.

A varázsló mellett
álltam a teremben,
annyi kíváncsiság
gyúlt az én szívemben.

Ám a kíváncsiság,
csak szomj a tudásra,
megértést szolgálja
bennünk egyre-másra.

A tündér, s a fiú
egy füstgömbben szálltak,
amíg tündérország
előtt meg nem álltak.

Aztán felszállt a füst,
színe szerte foszlott,
tündérek várának
nagy kapuja volt ott.

Megnyílott előttük,
szépen, hívogatva,
és ámult a tündér,
aki nyitogatta.

Köszönt, de már futott,
vitte őt a lába,
ő meg a hírt vitte
fel a palotába.

Hiszen csoda történt,
hazatért a lányka,
akit soká gyászolt,
szerető családja.

Pici lányként tűnt el,
felnőtt hölgyként jött meg,
vitték gyorsan a hírt
a tündér szülőknek.

Mindenki boldog lesz,
ki itt él a várban,
hazajött a kislány,
de csak nagy korában.

Tündér-kürtök szóltak,
hirdették a csodát,
itt nagy ünnep lészen,
meglásd, több napon át!

Tündérek királya,
rohanvást érkezett,
ölelte a lányát,
s a szeme könnyezett.

Ám ez öröm könny volt
és milyen jól esett,
s látszott, nem szégyenli,
szívből eredezett.

A tündérkirálynő
is eléjük szaladt,
az ő lelkéből is
végre öröm fakadt.

Hisz újra láthatta
elveszett kislányát,
drága szeme fényét,
legszebb tündér-álmát.

Le sem lehet írni,
mennyire örültek,
s köröttük mind a
népek összegyűltek.

Így, együtt kísérték
őket ünnepelve,
felszabadult szívvel,
jó érzéssel telve.

Fent a palotában
folytatódott tovább,
hiszen tündérország
élvezte a csodát!

Hét nap és hét éjjel,
mind együtt vigadtak,
tündér meséjének
vidám szárnyat adtak.

Minden tündér táncolt,
vidáman nevetett,
búslakodó tündért
látni sem lehetett.

A nyolcadik napon
aztán megpihentek,
de jót tett az ünnep
a tündér szíveknek.

Ekkor minden tündér
elment a dolgára,
így maradt a Király
családja magára.

Ott a könyv tündére,
meséjébe kezdett,
hol mély kútba vivő
lépcső volt a kezdet.

Ám én e pontnál már
kezdtem elaludni,
becsukva a könyvet,
jó volt hazajutni.

A tündérem biztos
végig elmeséli,
s aki visszalapoz,
az majd újra átéli.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva