Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ázott fáknak levelein…

Aranyosi Ervin: Ázott fáknak levelein...

Aranyosi Ervin: Ázott fáknak levelein…

Ázott fáknak levelein égi könny csorog,
apró szálra összefűzött, fénylő gyöngysorok.
Csillognak majd elgurulnak, amint fúj a szél,
összezördül, táncba rebben sok, fázós levél.
Szürke égen, ólom szárnyon, felhő száll tova,
villám végén mennydörög, az Isten ostora.
Összerezzen minden állat, szívük megremeg,
messze szállt a múló nyár, a napfény. a meleg.
Templom tornyán szól a harang, hangja elidőz,
temetjük az elmúlt nyarat, itt van már az ősz.

Aranyosi Ervin © 2014-09-01.
A versek és a festmények megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Alkotás macska módra

Aranyosi Ervin: Alkotás macska módra

Mancsomat festékbe mártom,
és egy új kép alakul.
Az árnyékos naplementét
vettem hozzá alapul.
Vörös volt az égnek alja,
mielőtt a Nap lement.
Fekete könnyel siratta
a tovatűnő, szép jelent.

By

Aranyosi Ervin: Ha véget ér egy kapcsolat

Aranyosi Ervin: Ha véget ér egy kapcsolat

Ha véget ért egy kapcsolat,
nincs vissza út belőle.
Ne láncold le a másikat,
hanem tanuld meg tőle,
hogy kedvesed nem birtokod,
ha elszeretne menni,
magadhoz kötni nincs okod,
ne tartsa vissza semmi.

Mikor érzed, – nem működik,
elmúlt a “szép” varázsa
bár szíved ezen ügyködik,
– ne légy felette strázsa.
Ebből már jó úgysem lehet,
csak szenvedés az ára.
Tüskék szúrják a lelkedet,
s patakzik könnyed árja.

Megélni, tudjuk, oly nehéz,
ám mégis lépj túl rajta,
nem létezőt “markol a kéz”,
ha Ő már nem akarja.
Csalóka már minden remény,
önmagad áltatása.
Az elválás ugyan kemény,
ám másnak birtoklása,

csak szemfényvesztés, délibáb
mit szem lát, – szív nem érez,
de lelked rabként éli át,
és hidd el, mit sem ér ez.
Úgy tartsd markodban kincsedet,
mintha csak vízből volna.
Ha összeszorítod kezed,
eltűnne, szerte folyna…

Ha birtoklod – tönkre teszed,
többé már nem virágzik.
Ám ha szabadon engeded,
örökké visszavágyik.
Ha menni akar engedd el,
mert szabad minden lélek,
kit börtön rácsa nem fed el,
szabad világban élhet…

Aranyosi Ervin © 2012-06-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki vagyok én, s mi lehetek?

Aranyosi Ervin: Ki vagyok én, s mi lehetek?

Ki vagyok én?
S mi lehetek?
Egy mélyen szántó gondolat,
mely eltereli figyelmedet,
de nem oldja meg gondodat?

Ki vagyok én?
Egy cseppnyi porszem,
mit szellő könnyen elrepít?
De mondd mi lehetek szemedben,
ha előcsalom könnyeid?

Ki vagyok én?
Földre szállt angyal,
ki szebbé teszi napjaid?
És egyben ördög is talán,
ki jóra, s rosszra megtanít.

Ki vagyok én,
ha benned élek?
Buzdító lelkiismeret?
Keress meg engem Önmagadban,
s hogy ki vagy te, tán megleled…

Aranyosi Ervin © 2010-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bohóc

Aranyosi Ervin: A bohóc

Nézzenek rám!
Bohócruhám,
takarja érző szívemet.
Mindenki kinevet.
Bár én is könnyezem,
ha fáj a szívem.
Tudják, az okoz örömöt,
ha Önökkel együtt röhögök.
Saját lábamon átesek,
ha ez kell, hogy nevessenek,
csak kérem, meg ne vessenek.
s szívükből szeressenek!
Tudják, csak ennyi, mire vágyom,
s megteszek mindent a világon,
átmegyek tűzön és a lángon.
S ha arcukon mosoly ragyog,
higgyék el, én boldog vagyok.

Aranyosi Ervin © 2010-01-30.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva