Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Költő-olvasó találkozó


Aranyosi Ervin: Költő-olvasó találkozó

De jó találkozni a kedves olvasóval,
lelkéhez beszélni, szívét tartva szóval.
Személyesen látni versem eredményét,
visszaadva hitét, elvesztett reményét.

Vidám kedvet, mosolyt csalni az arcára,
szívébe markolni végre, valahára,
hadd csorduljon könnye, és azt ne szégyellje,
a találkozásban az örömét lelje.

Hadd mehessen vissza a gyerekkorába,
mikor még oly fürgén mozgott keze-lába,
mikor a lelkére nem raktak bilincset,
s képes volt lenyomni ajtókon kilincset.

Mikor képzelete még szabadon szállott,
képes volt bejárni az álomvilágot,
volt hite egy csodás új holnapra várni,
élő, szép világát imádva csodálni.

Én most visszaadnám, amit elfelejtett,
amit egykor, régen a lelkébe rejtett,
amit, ha ma élne, boldoggá tehetné,
s önmagát, s világát újra felfedezné.

Nem lenne előle sut mélyére dugva,
nap, mint nap megélne, tiszta szívből tudna,
mellyel új napjait szívből teremthetné,
szeretettei sorsát szebbé, jobbá tenné.

Talán pár olvasóm elhiszi a szépet,
talán a reménye lelkében feléled,
Gyermeki lelkével újra mer álmodni,
a reményt, a hitet a mába áthozni.

Mikor találkozunk, összeér a lelkünk,
rájövünk, hogy végre jó társakra leltünk.
Lesznek közös célok, álmok, amik várnak,
angyalok, kik értünk folyton közben járnak.

Én csak locsolgatlak verseim vízével,
ismerkedj a szóval, szeretet ízével,
s ha látom arcodon, a mosolyt, vagy könnyet,
érzem tovább menned az utadon könnyebb.

De jó találkozni, a vers szárnyán szállni,
boldogabb emberré, barátokká válni,
a hétköznapokból kiragyogni végre,
a szeretet szavát felírni az égre!

Aranyosi Ervin © 2018-10-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére


Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére

Véget ért a földi léted,
drága, kicsi angyal,
mennyi álmot, mennyi szépet
vittél el magaddal?
Ennyi volt, mi megadatott.
Már most is hiányzol,
fájó szívünk az arcunkra
bús könnyeket mázol.

Fáj a szívünk, nem felejtünk,
ürességet érzünk,
eszünkbe jutsz, mindig
ha a csillagokra nézünk,
Fénylő, földi csillag voltál,
s felszálltál az égbe,
emlékeket, szép perceket
hagytál itt cserébe.

Álmodd tovább álmaidat,
hisz az nem veszett el,
Mi majd gyakran gondolunk rád,
nagy-nagy szeretettel,
Tudjuk mától égi utad
angyalok közt járod,
szeretettel gondolunk rád
itt lent a barátok.

Itt, a Földön nem látunk már
mert a mennybe mentél,
emlékedet megőrizzük,
lelkünk része lettél.
Nézz le ránk a csillagokból,
figyeld lépteinket,
köszönjük, hogy voltál nekünk,
őrzünk, mint egy kincset!

Aranyosi Ervin © 2016-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esik az eső

Esik az eső

Aranyosi Ervin: Esik az eső

Bús, szomorú felhők siratják a nyarat,
vagy mindazt a szépet, mi utána maradt.
Az ősz az ecsetét esővízbe mártja,
új színeket kever, s festi rá a tájra.
A százszínű zöldet, más színűre festi,
sárgával, barnával szépen beereszti.
Így csinál karnevált, színpompásat szépet,
így válik színessé a csodás természet.

Bús, borongós felhők takarják Napunkat,
sűrű könnyet ejtve siratják nyarunkat.
Néha a Nap mégis kibukkan mögöttük:
– Ejnye, szép felhőim, nem temetni jöttünk!
Legyen vigadalom, a termés beérett,
terítsünk lakomát, most a bőség végett!
Találjon magának őz, vaddisznó, gerle,
legyenek étellel jól felingerelve.

Még mielőtt telet mutatna a naptár,
teljen meg az odú, teljen meg a kaptár,
van mindenből bőven, van hát miből adjunk,
legyen hát jó kedvünk, gyertek hát, vigadjunk!
Ám a sötét felhők nem vigadnak, sírnak,
locsolják a földet, locsolnak, míg bírnak,
és a világ, látod, könnyeiktől ázik,
s minden magányos szív, könnyeiktől fázik.

Aranyosi Ervin © 2016-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézd a mosolyomat


Aranyosi Ervin: Nézd a mosolyomat

Nézd a mosolyomat, a szívemből árad,
mert szívem szeretni, soha el nem fárad.
Miért ne mosolyognék, engem is szeretnek,
ilyen a hatása rám a szeretetnek.

Könnyű mosolyogni, figyeld csak a képem,
szájam mindkét sarkát felhúzom egészen.
Fogaim csillognak, de nem vicsorognak,
vidámság könnyeim, néha kicsorognak.

Ám ezek a könnyek, tudd meg, sose fájnak!
Gyógyító cseppjei a gyógyuló világnak.
Kedves mosolyomat neked is elküldöm,
legyél te is boldog, e gyönyörű Földön.

Aranyosi Ervin © 2013-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva