Aranyosi Ervin: Plüssmaci születésnapja

Aranyosi Ervin: Plüssmaci születésnapja

Kisgazdám odakint játszik, és nem vitt magával.
Pedig minden hova hurcol. Ez bizony nem rávall!
Valami nagy titok készül, töröm hát a fejem,
még a homokba is bevisz, ott is játszik velem.

Ám úgy hiszem, most megtréfál, huncutságra készül.
Egyedüllét nem jutott még nekem osztályrészül.
Felállhatnék, hogy kimenjek az udvarra én is,
de ő biztos megijedne, hát maradok mégis.

Képzeljétek, nem tudja még, hogy én tudok járni,
ha akarnék futkoshatnék úgy, ahogy akárki.
Ám szeretem, ha ő mozgat, ő viszi a testem,
na, meg múltkor a gödörbe majdnem beleestem.

Mi is lehet a nagy titok, mért kell itt benn várnom,
vajon épp mit találhatott ki az én barátom?
Úgy látom, hogy jön is hozzám, mosolygós a kedve,
amit olyan szívesen lát minden játékmedve.

Na most felkap, megsimogat, magához ölelget:
– Gyere Mackóm – így szól hozzám – megnézzük a kertet!
Aztán futunk nagy vidáman, lábam sem ér földet,
a kisgazdám szemei most fénytől tündökölnek!

– Drága Mackóm, kétéves vagy, születésnapod van,
sütöttem egy homoktortát – mondja meghatottan!
Homok gyertyákat is gyúrtam, lásd, a tetejére,
amiket el kell most fújnod, várva szerencsédre.

Hát valóban gyönyörű lett, rögtön meg is ettük,
aztán jókat bohóckodva vidáman nevettünk.
Most már értem, miért kellett a konyhában várnom,
hogy ettől majd nagyra nőjön a kíváncsiságom!

Aranyosi Ervin © 2020-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva