Aranyosi Ervin: A szajkó karrierje

Fotó: Fenyvesi Zoltán

Aranyosi Ervin: A szajkó karrierje

Kormányzónak készült madarunk a Szajkó.
Meg is nyílt előtte minden titkos ajtó.
Tudatlanok aztán szív repesve várták,
a bárkit leutánozó, jópofa madárkát.
Utánozott újat, figurázott régit,
tudott adni síri hangot, s persze adott égit.
Csak igaz szó nem jött soha ki a száján,
lovagolt hát mások szétszórt hazugságán.
Nap, mint nap, amerre éppen forgolódott,
sok-sok ígérgető politikus volt ott.
Mindnek a szövegét szépen betanulta,
így listája megnőtt, cseppet sem volt kurta.

Boldog volt tőle a sok tudatlan ember:
mert ha ígéretét majd beváltja egyszer,
hát itt majd mindenki gazdagon fog élni,
kincsük kamrájukba nem fog beleférni!
S mert a Szajkó ígért mindig a legtöbbet,
ő hozzá a népek csak úgy özönlöttek,
s hitték, bővében van Ő az igazságnak,
elnevezték végül jó Mátyásmadárnak.
Ettől fogva ő lett a bölcs, igazságos,
s idomultak tehát az ő igazához.
Elkezdett hát ezért törvényeket írni,
alig győzték a jogászok ötletekkel bírni.

Csakhogy, a sok törvény csupán őt szolgálta,
ebből aztán persze, sokaknak lett kára.
Mert a szajkó-törvény csak a Szajkót védte,
s nem számított az sem, igazságot sért-e?
Sok ember, sok sértett a bagolyhoz fordult,
mert annak fejébe egykor sok ész tódult,
s nem tudhatták róla, a Szajkó megvette,
jutalmul a kincstár egereit ette.
A bagoly onnantól megvédte a Szajkót,
s csupa hamis hírrel látta el a sajtót.
Nem engedte nyúzni megbecsült barátját,
jobban jár, ha azt is csak jó színben látják.

Morgolódtak ugyan, de tűrtek a népek,
ellenségkép pedig gyártódott temérdek,
ráfoghattak bármit rókára, szarkára:
– Ők loptak, s miattuk ment fel minden ára!
Vagy épp eltűnt minden, ami csillog, s fényes,
amire az ember szolgalelke kényes.
Közben a medvét is gyanúba keverték,
hiszen külföldön élt, ezért persze merték.
Nem is tudott, s akart, önként védekezni,
igazának ő is jól érvényt szerezni.
Távolról táplálta a negatív képet,
ezért méhkaptárból kapott sűrűn mézet.

A medve hát nyaralt, tejben, mézben fürdött,
haza, megméretni nem is készülődött.
A szajkó meg szidta plakátra ragasztva,
fogy az állam pénze, a népet aggasztva.
A sok állat tűrte, ameddig tűrhette,
bár sokaknak csőrét bántotta a tette,
mégis meghagyták a szajkót jómadárnak,
hisz az ellenzéktől jót hiába várnak.
Mert az ellenzéket a szajkó etette,
az ellopott pénzből éppúgy lefizette,
azok lázadoztak, de csak színjátékból,
s kapták a fizetést államkincstáréból.

Hogy mi lett a vége, azt titkosították,
és a hőzöngőkről készítettek listát.
Betiltottak minden közös együttlétet,
egyes személyekre osztva fel a népet.
Sok megosztott állat, nem mert lázadozni,
csak a csapatsporttal tudták lázba hozni.
Befogták csőrüket, s a szajkó rikácsolt,
és a hőzöngőknek sok, nagy cirkuszt ácsolt.
Ennyi volt a mesém, a szajkó karrierje,
valósnak hinni senki ne is merje,
képzeleted játszik, ha van hasonlóság,
ez csak mai mese, kicsit sem valóság…

Aranyosi Ervin © 2021-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva