Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kövesd végre álmaidat!

Aranyosi Ervin: Kövesd végre álmaidat!

Hittel kéne teremteni,
nem pedig hitellel!
Az életnek árnyékában
elvész minden ember.
Kialszik a tiszta fénye,
lelke láthatatlan,
másoktól vár feloldozást
minden pillanatban.

Illúzió, szemfényvesztés,
megtévesztő álca,
elvakít, bár kezedben
a bűvös varázspálca.
A gondolat erejével
új világba léphetsz,
tekints végre önmagadba,
hogy szíved mit érez?

Hazug hírek vezetnek meg,
uralnak a bankok!
Médiából riogatnak
félrevert harangok.
Földre nyomnak, vakítanak,
de igaznak látod,
tehetséged aprópénzre,
élvezetre váltod.

Hiányzik a legfontosabb
sivár életedből,
amit, hogyha megismernél
emelkednél egyből.
A gondolat szabadsága tiéd,
még sem érted,
mert a régen megszokottat:
– kényszerpályád félted.

Túlélésre gyúrsz de mit kell
valóban túlélni?
A média megtanított
árnyékodtól félni!
Visszanézel, s csak azt látod.
Fordulj már előre!
Álmodj boldogabb világot,
s attól kapj erőre!

A fényszóród előtted van,
előre világít,
ne keseregj a múltadon,
juss már el a máig!
Találd végre meg magadat,
higgyél végre benned!
Elcsüggedve nem sikerül
magad felemelned.

Mi lenne, ha megértenéd:
– Ijesztgetnek téged!
Sokkal könnyebb megvezetni,
ha napjaid féled.
Az, ki ígéri, hogy megvéd,
éppen az ijesztget.
És ha futsz a csorda után
hatalmad is veszted!

Pedig jó lenne már végre
önállóvá válni,
kézbe venni életedet,
s magadért kiállni!
Tégy hát végre önmagadért,
urald már a sorsod.
Kövesd végre álmaidat,
s legyél ettől boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kövesd a madarat!


Aranyosi Ervin: Kövesd a madarat!

Képzeld el, ha szállnál, ha te is repülnél,
szélbe kapaszkodva, felhő szélen ülnél.
Onnan fentről látnád az egész világot,
megélhetnéd végre dédelgetett álmod.

Fentről másképp látnál, tán angyallá válnál,
Földhöz kötő gondok nélkül égben járnál.
Megértenéd végre, mi húz le a Földre,
mi tesz a múltadnak rabjává örökre?

Képzeld el, hogy fent szállsz, s az életed nézed,
kívülről láthatod szinte az egészet!
Nem ragadsz hitedbe, lehúzó mocsárba,
álmod megvalósul szebb napokra várva.

Hagyd hát, a képzelet emeljen magasra,
ne verhesse rossz hit, vagy félelem vasra!
Engedd el magadat, s kövesd a madarat,
aki fenn szárnyalva könnyed, büszke, szabad.

Aranyosi Ervin © 2017-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva