Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész

Kinyitottam könyvem,
hol is hagytuk abba,
hát sietnem kellett,
gyorsan, nagy iramban.

Nehogy lemaradjak
a mai meséről,
kezdhetném elölről,
a legelejéről.

Na de ilyet bizony
nem fogok megtenni!
Varázsló várába
kellett visszamenni.

Siettünk hát gyorsan
be a palotába,
ahol a varázsló
már jöttünket várta.

Már mindenkit ismert,
de a szegény embert,
csak mesében látta,
– kit az átok megvert.

Most meg vidám arccal,
jókedvvel érkezett,
és a varázslónak
nyújtott rögtön kezet.

Varázsló kutyája
is odasomfordált,
gazdája kezéhez
odanyomta orrát.

Az megsimogatta,
magához ölelte,
látszott, hogy kutyáját
mennyire szerette.

Ám egy jó időre
csak lemondott róla,
de a szeretetét
semmi nem pótolta.

A mágus mindenkit
jól vendégül látott,
bőséggel telt asztal,
sok jóval megáldott,

étel, ital, amit
csak el tudsz képzelni,
azon az asztalon
meg lehetett lelni.

Mert varázsasztal volt,
elég rágondolni,
s azonnal ott termett
minden finom holmi.

Pont olyan ízesen,
ahogyan szerették.
Nagyon elégedett
volt hát minden vendég.

Aztán mindenkit
egy palackba varázsolt,
megfogtuk a dugót,
aztán pukkanás volt.

Mi meg a dugóval
messzire repültünk,
majd ejtőernyővel
a földre kerültünk.

Tündér palotának
csoda szép kertjében,
ott találtam magam,
mikor földet értem.

Jöttek a többiek,
egymás után sorban,
ki pázsiton landolt,
ki jázmin bokorban.

Aztán összegyűltünk,
s vártunk a csodára,
csak előkerül az,
kinek ez a vára.

Jöttek is rohanvást,
örömmel, vidáman.
Annyi kedves vendég
volt most ott a várban.

Csak eddig megírtak
több ezer levelet,
meghívtak mindenkit,
akit csak lehetett.

A lakodalomból
nagy ügyet csináltak,
minden kedves embert
szeretettel vártak.

Aztán elérkezett
az esküvő napja,
sürgött tündérország
apraja és nagyja.

Mindenki örömmel
végezte a dolgát,
mind maguk csinálták,
nem tartottak szolgát.

Folyt a sütés-főzés,
s persze a varázslat,
megadták a módját,
a jó mindent áthat.

Hát én alig győztem,
figyelni már rájuk,
a többit úgy hiszem,
majd holnap meglátjuk.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 28. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 28. rész

Ha a napom elszáll,
hát jöhet a mesém!
Ma is útra keltem,
jó tündéremhez én.

Halljam, a történet
hogyan folytatódik,
sok csoda egymásra,
vajon, hogy rakódik.

Vajon a varázsló
mit talált ki végül,
remélem kiderül
a mai meséből!

– Jaj, ne aggódjon már –
szólt rá az asszonyra,
ne legyen ennyire
már elszontyolodva.

Itt hagyom a kutyát
a fiúért cserébe,
ő majd szeretetet
varázsol szívébe.

Az asszony most kezdett
igazán csak sírni:
– A drága kutyussal
sokra fogom vinni!

Hisz dolgozni nem tud,
csak házat őrizni,
a rengeteg munkát,
nem lesz kire bízni.

A mágus mosolygott,
ezen segíthetünk.
Van erre tudásunk,
mivel teremthetünk.

Csak egy varázsigét
olvass a kutyára,
s rögtön átváltozik,
meglásd, szegény pára.

Képzelj varázsgömböt
szíved közepébe,
s jelenjen meg benne
kedves fiad képe!

Vesd a pillantásod
erre a kutyára,
mondd ki a varázsszót
és várj a csodára!

– „ÁMMAIFSIKAJLÁV” –
ez lesz a varázsszó,
s rögtön varázsolt is
vele a varázsló!

Lám, a kutya egyből
emberré változott,
s azonnal két lábra
állni próbálkozott.

Rögtön csodát látott
a kis kunyhó népe,
a kutyusból lett
a fiú tükörképe.

Más tán nem is tudna
különbséget tenni,
csak egy anya szíve
képes észrevenni.

És a varázsló szólt:
– Téged fog szolgálni,
s hidd el a munkája
javadra fog válni.

Mikor reá nézel,
fiad jut eszedbe,
s érezheted azt,
hogy tőle vagy szeretve.

Ám őt minden este
varázsold majd vissza,
s kutyaként majd újra
a kutya vizét issza.

Éjszaka, míg pihensz,
őrzi majd a házat,
és reggel kezdődhet
újra a varázslat.

Ahhoz, hogy eb legyen,
másik varázsszó kell,
de csak megbirkózol
ezzel a kettővel!

A másik varázsszó
„ÉBBEZZOTLÁV” legyen,
s hagyd, hogy a varázslás
boldogabbá tegyen.

A hasonmás fiú
kutyává lett megint,
négy lábra állt újra,
a fajtája szerint.

Mi a jelentésük
a varázsszavaknak?
– kérdezte az asszony –
mert úgy látom hatnak.

Mért e két varázsszó?
Tudd meg a miért-et!
Olvasd visszafelé,
s akkor majd megérted!

A mára mért mesém
e pontnál elfogyott,
rám talált az álom,
s ahogy kell, elnyomott!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 27. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 27. rész

Hej, a kíváncsiság
hogy szúrta oldalam,
ki lehet a vendég,
s vajon mi dolga van?

Ma már alig vártam,
hogy napom elszálljon,
s tündérem meséje
újra rám találjon.

Futottam hát hozzá,
végre kiderüljön,
minden apró részlet
a helyére kerüljön…

Ahogy megérkezem,
a mese is megjött.
S kiderült hogy kiállt
kint az ajtó előtt.

Egy szegény vénember,
hosszú, ősz szakállal,
ő állt az ajtóban,
egy kedves kutyával.

Éjszakára szállást,
s pár falatot kérne,
az bármilyen kincsnél
neki többet érne.

A világot járja,
és a jó emberek,
még ha szegények is,
mindig segítenek.

Mert, kinek kevés van,
szívvel képes adni,
nem hagyja az éhest
éhkoppon maradni.

Be is hívták nyomban,
ahol jut kettőnek,
ott jut még pár falat
a még éhezőnek.

Hoztak neki ételt,
csendben elé teszik,
jobb, ha a világban
senki sem éhezik.

Kutyának is dobtak
néhány jó falatot,
boldogan befalta,
jó ízűn harapott.

Köszönte a vendég
a kedves vacsorát,
aztán átváltozott
és lássatok csodát,

igazi varázsló,
mágus vált belőle,
varázsló köpenyét
önmagára öltve.

Az asszony, s a fia,
megdöbbenve nézte,
mindkettőjüket
a csoda megigézte.

El is telt néhány perc,
míg magukhoz tértek,
s az asszony megszólalt:
– Én semmit nem értek.

Így hát a varázsló
elmondta apróra,
amit eddig láttak
az csupán egy próba,

amit jó szívükkel
mindketten kiálltak,
amikor egy éhest
étellel kínáltak.

Ő már nagyon öreg,
de tervei vannak,
felvenné a fiút
varázsló inasnak.

Jó lenne, ha néhány
évig őt szolgálná,
s végül a varázslók
próbáját kiállná!

Mert ő reá hagyná
minden tudományát,
összes varázskönyvét,
bűvös mágiáját.

Hát a szegény asszony
megrémült, jaj nagyon:
– A drága fiamat elvinni
nem hagyom!

Hiszen egyedül már
nem bírom a munkát,
senkim sem maradna,
egymásnak vagyunk hát!

Na persze, örülnék,
ha ő tanulhatna,
ha el is mehetne,
s itthon is maradna…

Van-e rá megoldás?
Ezen törtem fejem,
Ám a mese megállt,
ahogy jött, – hirtelen.

A tündérem könyve
mára becsukódott,
de tudtam, talál majd
folytatásra módot.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fakutya


Aranyosi Ervin: Fakutya

Látod ezt a kutyát? Nagyon szófogadó!
Gazdára figyelő, hangot nem is adó.
Hűségesen őrzi a telket, a házat,
sohasem kér enni, és sohasem lázad.
Bizony a gazdája egy fából faragta,
a fatörzs darabja ott maradt alatta.
Dicsérjük a gazdát, hisz a műve szép lett!
Egy ilyet alkotni igazi művészet!

Aranyosi Ervin © 2019-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Janó manó küldetése

Ujvárosi László digitális festménye

Aranyosi Ervin: Janó manó küldetése

Volt egyszer egy manó,
úgy hívták, hogy Janó,
s hitte, a világot
bejárni volna jó.

Mindennap csak menni,
mindent megfigyelni,
s ahol szükség van rá,
másokkal jót tenni.

Így hát minden reggel,
manónk kutyát nyergel,
s elindul jót tenni
felnőttel, gyerekkel.

A világot járja
viszi nagy barátja,
s ahol segítség kell,
azt ő rögtön látja.

Varázserejével,
tán semmi sem ér fel!
Szeretetvarázzsal
új csodákat ér el.

A szívek gyógyulnak,
bizony megjavulnak,
Janó szavaitól
szeretni tanulnak.

Mert, aki manót lát,
átírhatja sorsát,
s képes kenyeréből
adni egy nagy morzsát,

vagy inkább szeletet,
hiszen a szeretet,
mindig csak jósághoz,
szép célhoz vezetett.

Bejárva az utat,
Janó példát mutat,
olyat, melyért sok szív,
még hiába kutat.

Ám talán megértik!
Gondold te is végig,
hogy lentről a Földről
felláthatsz az égig.

Láthatod a Napot,
mely feletted ragyog,
vagy az éjszakában
a sok-sok csillagot.

Többet ér a fényük,
s pont ez az erényük,
bármilyen más kincsnél,
– bár el sosem érjük.

Kézbe sem foghatjuk,
nem vesszük, nem adjuk,
mégis mind egyformán,
egyaránt láthatjuk.

Ez nem olyan holmi,
hogy tudnád birtokolni,
s nem kell senkivel sem
érte megharcolni.

A fény, a szeretet,
egyformán jár neked
és ha jól használod,
csodát is tesz veled.

A Nap tanít adni,
a fényt elfogadni,
mosolyt varázsolva,
másnak tovább adni.

Manónk hát varázsol,
sok szív felparázsol,
s bizony jobbá válik,
tenni akarástól.

Amit adsz, azt kapod,
engedd hát a Napod
másokra ragyogni,
s lásd, jóságod hatott.

Holnap ez a jóság,
lesz az új valóság,
visszatér, s örömöt,
szeretetet szór rád.

Jankó és kutyája
a világot járja,
s ezt a fontos tudást
szemed elé tárja.

Ne fuss el előle,
csak tanulj belőle,
hadd legyen világod
szerethetőbb tőle.

Aranyosi Ervin © 2019-04-05.
Ujvárosi László © 2019.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. A festmény felhasználása
csak az alkotó írásos engedélyével megengedett!
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bejelöltem ismerősnek


Aranyosi Ervin: Bejelöltem ismerősnek

Bejelöltem ismerősnek,
mert valóban ismerem!
Meglátszódik a jelölés,
szaga is van. Istenem!

Most legalább más is tudja,
hogy ő hozzám tartozik!
Így nem hiszi magáénak
másik kutya majd Rozit!

Ő rajta az én jelem van,
ő a legjobb barátom,
Facebookon is megjelölöm
a képeit, ha látom.

Kíváncsian várom azt,
hogy ő is majd visszajelöl?
Arról írok majd egy posztot,
megtalálod legelöl!

Aranyosi Ervin © 2018-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese a rántott húsról


Aranyosi Ervin: Mese a rántott húsról

Egyszer a rántott hús hosszú útra indult,
hívta a kalandvágy, látni a tepsin túl-t!
Arra nem számított, hogy a cica látta,
és a szegény cicát éhesen találta.

Így a cica gyorsan szaladt a kutyáért,
az meg jött, segített, mert hogy éppen ráért.
Körbefogták szegényt, jól bekerítették
és a szegény husit, hamar meg is ették…

Aranyosi Ervin © 2018-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A zsák és a foltja


Aranyosi Ervin: A zsák és a foltja

Egyszer volt, hol nem volt…
Volt egyszer egy zsák, s egy folt.
Ám ez a zsák lyukas volt,
s kellett volna rá egy folt!
Csakhogy a folt nem ott volt,
egész máshol kóborolt.

Elindult hát ez a zsák,
várta őt a nagy világ,
és valahol az a folt,
amely sajnos máshol volt!
A zsák nagyon kereste,
mert lyukas volt a teste,
így talált rá az este,
és a kutyát megleste!

Mert a kutyán is volt folt,
amit régen megspórolt.
A bundáját színezte,
barnára lett kifestve!
Kérte a zsák: – Add nekem,
hisz lyuk van a testemen!
Ha nem adod, letépem,
legyen dísz az enyémen!

Ám a kutya elszaladt
és a foltja sem maradt!
Búsult tovább hát a zsák,
s nem sajnálták meg a fák,
sem a fű, s a virágok.
– Erre foltot kilátott?
Indult hát a zsák tovább,
hogy meglelje a foltját.

A folt is csak vándorolt,
zsák nélküli vándor volt,
Keresett egy szép lyukat,
amit egy zsák megmutat.
Amerre járt nem volt zsák,
nem értette a sorsát.
Ment, csak folyton mendegélt,
de zsák nélkül egyre félt.

Hogyan történt? Nem tudom!
Találkoztak félúton,
vagyis zsákjába botolt,
a kóborló kicsi folt.
Reá talált az a zsák,
foltra lelni boldogság,
befoltozta a lyukat,
s foltjával már jól mutat!

Egyszer volt, és hol nem volt,
volt egy zsák és volt egy folt.
Megtalálta zsák a foltját,
szép kis zsák lett, ahogy mondják.
Zsákból, foltból, mondd elég-e?
Itt a vége, fuss el véle!

Aranyosi Ervin © 2018-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kutya kérése


Aranyosi Ervin: A kutya kérése

Szeretnék naponta szívedbe kerülni,
szeretet vizében vígan elmerülni,
tudni azt, hogy mindig számíthatok reád,
én leszek a fontos, a szeretett kutyád.

Mert felnézek én rád, s nem azért mert nagy vagy,
nem látlak erősnek, sosem látlak vadnak.
Sokkal inkább látok egy jó embert benned,
és ha tényleg az vagy, boldoggá kell tenned!

Ehhez nem is sok kell, kevéssel beérem,
etess meg mindennap és foglalkozz vélem!
Kell egy kicsi mozgás, egy kis közös játék,
ettől vagyok boldog, ez nekem ajándék!

És ha ezt megkapom, én boldoggá teszlek!
Mindig tudni fogod mennyire szeretlek.
Nem is kell nekem más, csak téged szolgállak,
s szívem máris repes, ahányszor meglátlak!

Aranyosi Ervin © 2017-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őrangyalra leltél


Aranyosi Ervin: Őrangyalra leltél

Pici vagy még, megláttad a világot,
máris találtál egy hűséges barátot.
Megismered, megtudod mennyit ér,
s amíg csak él, majd végig elkísér.

Kutyád is lesz, bohócod, játszó társad,
aki szeretni szívből el sose fárad.
Barátod Ő és őrző angyalod,
ott lesz, mikor elindulsz majd gyalog.

Körödben él, ott él mindig veled,
s boldog lesz attól, ha közel engeded.
Megvéd ha kell, s szolgál csak boldogan,
csak füttyentesz, s máris hozzád rohan.

Ha szólsz hozzá, figyeli hangodat,
ha veszély van, annak ő hangot ad.
Megőrzi titkod, s másért sosem hagy el,
hát hűséges barátot érdemel!

Szeresd tehát, érezze jól magát,
hadd lehessen örökös jó barát,
hadd kísérjen az életben tovább,
s amíg csak él élvezd ki a csodát!

Aranyosi Ervin © 2017-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva