Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hullámzik az élet?

hullámzó út
Hullámzik az élet? Hullámvasút volna?
Ha beleszólhatnál, tán, másképpen szólna?
Egyszer fenn a csúcson, máskor lenn a mélyben:
Fénylő napsütésben, vagy szénfekete éjben?
Kellene egy lámpa, ami utat mutat?
Keresed az élet vizét adó kutat?
Jó hírem van, nem kell tovább már keresned.
A jó irányjelző, létezik már benned!
Ám kifelé nézel, ezért nem találod,
hiába járod be az egész világot.
Pihenj meg egy kicsit, csillapítsd le elméd,
magadban megleled életed értelmét!

By

Aranyosi Ervin: Séta a hóban

Halványszürke égből apró hószilánkok,
el akarják fedni az egész világot.
Az út szélén álló, óriásra nőtt lámpa
sárga fényét önti, a hószínű világra.

Hófehér szőnyegen szürke óriások
sétálnak előttem, amerre csak járok.
Le-le maradoznak, majd előre futnak,
megtörve magányát az unalmas útnak.

Fehér kucsmás házon, zord kémény pipázgat,
sötétebbre festve a hópettyes vásznat.
Halvány arcú ablak, villogó szemekkel,
színes lámpáitól felvidul az ember.

Hó száll a szemembe, szinte alig látok.
Üvegen viruló kecses jég virágok
a hideg hevében kinyílva virulnak.
Hajlott eresz alatt jégcsapcsúcsok nyúlnak.

Hosszú utam végén, végre hazaérek,
s hallom pattogását, kandallóm tüzének.
Szívem véle vidul, testem átmelegszik.
Hűséges, jó kutyám lábaimhoz fekszik.

Hintaszékben ülök, rám talál az álom.
Legjobb helyen vagyok ezen a világon.

Aranyosi Ervin © 2010-12-20.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva