Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álmodj velem!


Aranyosi Ervin: Álmodj velem!

Hoztam egy álmot teneked,
hogy a világod szebb legyen!
Gyógyítson végre szeretet,
és végre boldoggá tegyen.

Álmodjunk együtt szebb jövőt,
s váltsuk valóra álmaink!
A múlt fájdalmát megtörőt,
amely a szívünkben lakik.

Használj hát kedves szavakat,
ölelj meg fáradt lelkeket,
bontsunk le szóval falakat,
erre képes a szeretet!

Ne bántson többé szép szavunk,
lelkünkből hadd szóljon zene,
Istenben mind egyek vagyunk,
ez a lélek üzenete!

Ne bántsd magad, s testvéredet,
a bántás mind fejedre száll,
tanulj meg élni életet,
olyat mely földi mennybe vár!

Csupán szakítsd szét láncaid,
hiszen a lélek mind szabad!
Jóságra használd szavaid,
emelj fel mást, s vele magad!

Szépen élni tanulni kell,
az embert lásd mindenkiben!
Lélekben szabadulni fel,
s a szívünk élőn megpihen!

Álmodj hát velem, kérlek én,
legyen szebbé ez a világ,
hadd nyíljon ki e földtekén,
egy jövőt rejtő szép virág!

Aranyosi Ervin © 2020-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fel kéne ébredned!


Aranyosi Ervin: Fel kéne ébredned!

A térerő a lánc,
és fogva tartanak.
Teszed, amit látsz,
de nem adod önmagad!
Földhöz köt az elméd,
nincsen saját szavad,
igazán sohasem voltál,
sosem leszel szabad!

Szerte szórod pénzed,
semmid sincs neked,
epekedve nézed,
a márkás kincseket.
Tükrödnek tört darabját
szépen felszeded.
Része vagy a tömegnek,
de senki sincs veled!

Refrén:
Fel kéne ébredned,
nem erről szól a lét,
ma nem teszik eléd,
a jó ígéretét!
Fel kéne ébredned,
ez csak álomvilág,
ne hagyd az álom porát
folyton szórni rád

Hullámok hátán ülsz,
de egyre húz a mély.
Súgják csak vásárolj,
hogy izgalmat cserélj!
De mindez rémálom,
csak káprázat és kéj.
Hírekkel bombáznak,
nem hagyják, hogy remélj,

Ne hagyd a mocskot
tovább szórni rád!
Változzon élhetővé
tetőled a világ!
Éld saját életed,
amíg még élheted,
amíg van léttered,
amíg még ébred benned vágy!

Refrén:
Fel kéne ébredned,
nem erről szól a lét,
ma nem teszik eléd,
a jó ígéretét!
Fel kéne ébredned,
ez csak álomvilág,
ne hagyd az álom porát
folyton szórni rád!
Fel kéne ébredned!

Aranyosi Ervin © 2020-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Március 15. – Itt és most


Aranyosi Ervin: Március 15. – Itt és most

Mit ünnepelsz ma drága népem?
Egy letűnt kor hős fiait,
akik még tudták, akkor, régen,
egy honfiszívben mi lakik?
Kik nem tűrték tovább a láncot,
mit idegen rájuk rakott,
nem akarták a szolgaságot,
nem maradtak tovább rabok!

Fellázadtak, utcára mentek,
és hallatták a hangjukat!
Legyünk végre egy szabad nemzet,
mely létével példát mutat!
Ők vajon elérték a céljuk,
s Mi végre szabadok vagyunk?
Vagy ugyanazt a létet éljük,
s a Földön nyomot sem hagyunk!

Győzött a túlerő, a zsarnok,
mi meg önként hajtunk fejet?
Más népek árnyékában élni,
rabszolgaként ma sem lehet!
De mindig kell, ki megvezessen,
kihez tartozni akarunk!
És tartozunk kamattal, pénzzel,
életre valók sem vagyunk?!

Hiába elménk gazdagsága,
a magyar földnek kincsei,
másnak fűlik már foga rája,
s megszerzi, ami nincs neki!
Fillérekért visz mindent tőlünk,
s drágán ad mocskot, szemetet.
Mi meg csak bárgyún nézelődünk:
– Azt adott, amit lehetett?!

Látszólag minket támogatnak,
s viszik hazánkból, ami jó,
és dübörög a gazdaságunk,
erről szól tévé, rádió.
Hóhér kezébe adunk pallost,
ítélkezzen fejünk felett!
Apró ügyekről szól a harc most,
csak, ami éppen fáj neked?

Mindenkinek van sérülése,
amiért önként síkra lép.
Senkinek nincs lelkébe vésve,
hogy szétszakítva él a nép!
Nem tud egymásért mind kiállni,
csak saját baja létezik!
Nem tud igaz nemzetté válni,
ki szabadságra éhezik.

Megbűnhődtük saját jövőnket?
Tán ez a lánc, mely fogva tart?
A bűntudatunk egyre nőhet,
így tartják féken a magyart!
Még mindig szabadságra vágyunk,
de gondolkodni sem merünk!
Készítik már halálos ágyunk,
s szűkítik az életterünk!

Mit ünneplünk? Egy forradalmat,
mely a mának példát mutat?
Csak azért van vége a dalnak,
mert elhagytuk a járt utat?
Ma inkább hordunk rozsdás láncot,
nyögünk az átok súly alatt,
magunkban oltjuk ki a lángot,
és már a lelkünk sem szabad…

Aranyosi Ervin © 2019-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva