Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szerelem a réten


Aranyosi Ervin: Szerelem a réten

Emlékszel még, ott a réten,
egy májusi reggelen?
Álmot hozó napsütésben
lelkemben jókedv terem.

Fűtengernek hullámában
táncoltam az ég alatt.
Szabad voltam, s arra vágytam
téged megtaláljalak.

S lám, az igaz szerelemnek
az első hulláma jő’!
Belopódzott a lelkembe,
s boldog érzés tört elő!

Refrén:
Zöld hullámok tengerében
jöttél, jöttél én felém.
Te drága szöszke lányka voltál,
én meg pajkos kislegény!
Szívem dobbant szenvedéllyel,
s rabbá váltam már megint,
a te raboddá, drága kincsem,
legszebb álmaim szerint!

Emlékszel még, ott a réten,
csak ránk nevetett a Nap.
Álmot rejtő napsütésben,
titkon megcsókoltalak.

Aranyosi Ervin © 2020-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 35. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 35. rész

Tegnap elaludtam,
elnyomott az álom,
segíts drága tündér
most visszatalálnom.

Kinyitottam szemem,
s a sas hátán ültem,
tudom, varázslat volt,
hogy ide kerültem.

Ide csak magamtól
nem tudnék feljutni,
ezért a világot
kéne körbefutni.

De ott ültem megint
csodás sasom hátán,
kissé elképedve
a vártornyok láttán.

A varázsló vára
itt volt, pont alattunk,
s kitágult a tér is
amerre haladtunk.

Egy nagy piactéren
landolt a madaram,
hátáról lecsúszva
földre rúgtam magam.

Talpraesett voltam,
hisz arra érkeztem,
a hatalmas téren
körül is nézhettem.

Majd a sasmadaram
újra szárnyat bontott,
maga mögött hagyta
a kerek porondot.

Követtem szememmel
csodás szárnyalását,
élveztem magamban
a mese varázsát.

A varázsló várban
még hajnal lehetett,
nem láttam felnőttet,
sem apró gyereket.

Oly kihalt volt minden,
s olyan titokzatos.
Árnyak hajoltak földig,
s mind oly alázatos.

Mintha csak az utat
próbálnák mutatni,
elmesélve nekem,
merre kell haladni.

A palota felé
vezetett az ösvény,
virággal díszítve,
cseppet sem volt fösvény.

Színek kavalkádja
mutatta az utat,
majd lépteim sora,
hamar oda juttat.

Díszes boltív várta,
hogy rajta belépjek,
ott még ébredeztek
az ott élő népek.

Fenn a magas tornyon
kakas kukorékolt,
szivárványszín tolla
jaj, de nagyon szép volt.

Álmos szemű lányka
futott épp elébem,
mintha álmodozna,
nyitott szemmel, ébren.

Köszöntött kedvesen,
s tessékelt befelé,
még az én arcom is
felragyogott belé.

Belül a palotát
mennyi dísz színezte,
szeretet érzéssel
volt csodásra festve.

Szép faragott ajtó
magától kitárult,
és a látogató
nyitott szemmel ámult.

Hatalmas teremben
találhattam magam,
s számoltam hogy körben
mennyi ajtaja van.

Tizenkét nagy ajtó,
mindegyiken címer,
csodásan kifestve,
ezer fénylő színnel.

Ott az ajtók között,
felnyúlva az égig,
könyvespolcok voltak
végestelen végig.

Középen asztal állt,
szépen kifaragott,
a sok varázskellék
azon sorban lakott.

Megálltam mellettük,
mindet megcsodáltam,
amíg a nagy csendben
a varázslót vártam.

De nem a Mágus jött,
hanem csak az álom,
s hiszem, hogy magam majd
újra itt találom.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mosoly varázslata

a mosoly varázsaAranyosi Ervin: A mosoly varázslata

Vidám szemében fény ragyog.
Azt súgja: – Én a fény vagyok!
Mosolya árad szerteszét.
Ennek a lánynak lelke szép!
Engedd mosolyát hatni rád,
legyen vidám a nagyvilág!
Mosoly vegyen körös-körül,
s figyeld a szíved, mint örül.
Ne tartsd magadnak, add tovább,
e kedves lányka mosolyát!
Szemen, szíven és szájon át,
engedd a mosoly szálljon át,
s érintse meg a szíveket,
örüljön mind, ki itt lehet!

Aranyosi Ervin © 2015-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva