Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése


Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése

Őszapócska ül az ágon,
magányában elmerül,
bölcsen átlát a világon,
nem megy szembe emberül.

Hagyja hogy az idő sodra,
hadd vigye a perceket,
tudja, hiába kapkodna,
lassítani nem lehet.

Nézi hát a sietséget,
hogy az ember hogy rohan.
Amit egy madár nem érthet:
– Mért nem élünk boldogan?

Hisz, mindenünk meglehetne,
mert értünk van a világ!
Ha szívünk a jóval telne,
s nem lenne gond, ami rág.

Őszapócska ül az ágon,
figyel minket, s elmereng:
– Legbutábbak a világon,
a rohanó emberek…

Aranyosi Ervin © 2020-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva