Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jöjj, táncolj velem!


Aranyosi Ervin: Jöjj, táncolj velem!

Perdülj táncra én velem,
énekeld az énekem!
Szálljon fel az égre,
táncoljunk összeérve,
lépjünk ki a fényre,
jöjj táncolj velem!

Perdülj táncra én velem,
keresztül az életen,
Napunk felragyogjon,
jó kedvünk el ne fogyjon!
Lábunk meg ne rogyjon,
jöjj táncolj velem!

Refrén:
Ragyog a fény,
ragyog a fény,
körbefut a földtekén,
közben szól az én zeném,
vidámság bújt énbelém!

Ragyog a fény,
ragyog a fény,
szebb holnap indul felém,
vígan szól az én zeném,
járja hát lány és legény!

Perdülj táncra én velem,
énekeld az énekem,
szemünk felragyogjon,
tüzünk fellobogjon!
Földünk hadd forogjon,
jöjj táncolj velem!

Refrén:
Ragyog a fény,
ragyog a fény,
körbefut a földtekén,
közben szól az én zeném,
vidámság bújt énbelém!

Ragyog a fény,
ragyog a fény,
szebb holnap indul felém,
vígan szól az én zeném,
járja hát lány és legény!

Aranyosi Ervin © 2022.01.20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

koldus és katonaAranyosi Ervin: A könyv tündére 18. rész

Folytassuk a mesét
ahol abba maradt,
engedjük szárnyára
az álommadarat.

Mesélő tündérem,
tiéd a figyelmem,
ne kelljen tudásod
tőled irigyelnem.

Tegnap ott tartottunk,
hogy a kérők jöttek.
Mesebeli álmot,
szép vágyakat szőttek.

A tündérkirálylány
kezére pályáztak,
és hogy bejussanak
hosszú sorban álltak.

Mind-mind azt képzelte,
különb, mint a másik,
s volt, ki a tündérek
kincseire vágyik.

A sor élén állott
egy dalia vitéz.
Hát be is engedték,
– mutasd meg, hogy mit érsz!

És, amint belépett
az első terembe,
sok nyomorék, koldus
jött ott vele szembe.

Kezüket nyújtották,
alamizsnát kértek,
mocskos rongyaikkal,
a vitézhez értek.

A kérő kezeket
magáról leszórta,
visszalökte őket,
helyükre, a porba.

– Kevés az én pénzem,
s azt harcban szereztem,
nehogy néhány koldus
okozza a vesztem!

Ne szegülj hát szembe
az akaratommal,
mert szembe kerülhetsz
erős, hős karommal.

Kérkedett a vitéz,
s a szobán átvágott,
s a szoba túl felén
lám, két ajtót látott.

Már az ajtónálló
az egyiket nyitja,
s a benéző vitézt
gyorsan behajítja.

Ott, az ajtó mögött
a küszöbhöz tolva
tüzes csúszda indult
rögvest a pokolba.

Mert kinek nincs szíve,
aki nem tud adni,
ki nem tud szeretni
és ember maradni,

annak nincs itt helye
szép Tündérországban,
azt az ördög várja
a pokol kapujában.

Jött a következő,
aztán jöttek sorban,
hej sokan végezték
ott lent a pokolban.

Ők szív nélkül éltek,
s várt rájuk az ördög,
velük hát több időt
én már nem is töltök.

Aztán volt, ki adott
a kérő szegénynek,
másik ajtó nyílott
annak a legénynek.

Aki nem sajnálta,
s kenyeréből tépett,
annak más ajtó nyílt,
s azon tovább léphet.

Az első szoba
a szeretet próbája,
csak kit szív vezérel,
e próbát az állja.

A kérők nagy részét
a pokol elnyelte,
méltó fizetségként
ezt a díjat nyerte.

Volt, ki tovább jutott
a másik terembe,
megállt, s körülnézett,
– némelyik remegve.

Ám, hogy mit rejt vajon
a második terem,
úgy hiszem, hogy holnap
azt is megismerem.

A mai mesének
a végére értünk.
A könyvem bezárult,
s nyugovóra tértünk.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó verse

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó verse

Mosoly-manó már reggel rám kacsint,
derűt sugároz arca szüntelen.
Fürdőszobám tükréből visszaint,
s tudom, egész nap itt lesz majd velem.

Hiába jönne milliónyi gond,
Mosoly-manóm mindegyiken nevet.
Legyintek én is, “hálójával befont”,
az ember így szomorkás nem lehet.

Itt bujkál bennem, – vidáman kacag!
mosolya itt ül szájam szegletén,
s bár dolgozom, jó kedve rám ragad.
– mosolyt varázsló, kedves kis legény…

Mosoly-manó nem csak bennem lakik.
a lelkek mélyén ott él szüntelen.
Ha engeded, nevetni megtanít,
hogy neked is vidám napod legyen!

Aranyosi Ervin © 2012-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kéményseprő

Aranyosi Ervin: Kéményseprő

Kéményseprő vagyok én,
feketébe bújt legény.
Fényes szemem kivilágít,
onnan tudják, hogy kijárt itt!
Kis létrám a vállamon,
koromcsík az államon.
Füstös kéményt kormolok,
reád szerencsét hozok!

Aranyosi Ervin © 2011-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva