Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Amíg te nem változol (akinek nem inge…)


Aranyosi Ervin: Amíg te nem változol
(akinek nem inge…)

Mit számít a véleményem,
mész mások feje után.
Hagyod magad megvezetni,
önsajnálón és bután.
Hagyod, hogy a reklámokkal
a lelkedre hassanak,
s ha besétálsz csapdájukba
rajtad jót mulassanak.

Mondjam azt, hogy én megmondtam,
láttam mindent, ami vár?
Elhiszed-e, hogy én tudtam,
csak csepp lelked a sivár?
Mindig csak a jóra vágyik,
s kell a sok elismerés!
A hazugság leple mögött,
ott vár a felismerés!

Én megsúgom titkaimat,
megírom a versemet,
de változni teneked kell,
nélküled azt nem lehet!
Nagy benned az ellenállás,
kétségekkel vagy teli,
médiából jön tudásod,
elméd azt ismételi.

Néha fényt gyújtok fejedben,
s kapsz egy pár felismerést,
de sokszor a szakadék nagy,
nehéz betömni a rést.
Elvakultan nem látsz semmit,
hited sem elég erős,
s problémáid szembejönnek,
s lám csak már mind ismerős.

Nem változik meg a világ,
amíg te nem változol.
Hazugokról papolsz egyre,
s igazról ábrándozol.
Politika, vagy épp vallás,
elferdített tudomány,
ezek okozzák vakságod,
s fel sem ébredsz, tudom ám!

Ezt tanultad, ebben hiszel,
s ez amibe belehalsz.
Úgy tálalják szemed elé,
hogy hidd, ez amit akarsz.
Ha próbálom nyitogatni
elvakított szemedet,
úgy kezeled mondandómat,
mint valami szemetet.

Keresnéd a lét értelmét?
Én hiába mutatom!
Nem hiszed el, ha a lélek,
átdereng a tudaton.
Így hát, amíg nem változol,
ilyen marad a világ.
Én meg írom csak a versem,
megpróbálva hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2019-05-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Többnek lenni másnál?


Aranyosi Ervin: Többnek lenni másnál?

Miért is akarnék a legjobbá válni,
mások elé törni, sor elején állni?
Harcolni egy címért, megmérkőzni mással,
tenni ezt esetleg csellel, vagy csalással.
Nemesebb a lélek, mikor külön válik?
Tényleg harcolnunk kell egymással halálig?
Mi a hajtó erőnk, irigy nagyravágyás?
Önbizalomhiány, vagy épp csodavárás?

Vajon a sikerben lényednek van része,
s boldog lesz a végén a csoport egésze?
Vagy csak aki győztes, az fog kiragyogni,
és a legyőzöttek mibe fognak fogni?
Vágyaink hegycsúcsa boldogít csak minket?
A célon kívül mást nem lát a tekintet?
Megyünk csukott szemmel, rohanunk előre,
hogy elsőként érjünk fel a hegytetőre?

Nem lenne egy jobb cél, együtt odaérni,
egymást kézen fogva, csak végig kísérni.
Élvezve az utat, egymás társaságát,
felfedezni közben a mások világát?
Ám ma a küzdelem áll a középpontban,
amibe a lélek megtör, összeroppan.
A harcban nincs öröm, kínlódás az egész,
csorbul a szív vágya, amit közben megélsz.

Oly kevés az öröm, amit ez nyújt nekünk,
de akkor mért küzdünk? Miért versenyezünk?
Nem lenne úgy könnyebb sorsunkat megélni,
hogy a veszteségtől sose kelljen félni?
Inkább csak játszani, örömet okozva,
egymás szép lelkének jóságát fokozva?
Kiélvezni a lét minden egyes percét?
Én veletek inkább játszani szeretnék!

Aranyosi Ervin © 2019-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Édesanyám


Aranyosi Ervin: Édesanyám

Édesanyám, te drága lélek,
általad lettem, tőled élek!
Tápláltad testem, s lelkemet,
s éreztem szíved hogy szeret.

Ápoltál, óvtál, védtél engem,
tanítottál, mivé kell lennem.
Látom, szép szemed hogy ragyog,
hisz legszebb csodád, az én vagyok.

Tanítottál szép álmot szőni,
hát jöttem hozzád megköszönni!
Szép arcodra egy csókot nyomni,
hogy láthassalak mosolyogni.

Hogy mondhassak egy verset néked,
mert veled áldott meg az élet!
Tőled vagyok az, aki lettem!
Te vagy, kit elsőnek szerettem!

Aranyosi Ervin © 2019-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmúlik a bánat


Aranyosi Ervin: Elmúlik a bánat

Kivívtam a csodálatát,
felnéz reám, látod?
Képes engem elfogadni
úgy, mint egy barátot.

Pedig sárga, s kicsi vagyok,
viszont szívvel élek!
Szerethető a világon
minden egyes lélek.

Csak az utat kell keresni,
s eljutni szívéhez,
átérezni, megérteni,
mit gondol, mit érez!

Megpróbálni kedves mosolyt
csalni az arcára,
visszaadni életkedvét
rossz kedve dacára!

Ha már együtt bolondozunk,
elmúlik a bánat!
Így bármikor hasznát veszed
egy kedves barátnak!

Aranyosi Ervin © 2019-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek


Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek

A gyermek nem tiéd, bár hozzád születik,
tanítani jött ő választott szüleit.
Neveld tehát szívvel, boldog szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!

Figyeld a vágyait, álmodj együtt véle,
segítsd őt az útján, hogy célját elérje!
Ne add örökségül nem teljesült vágyad,
ne add rá álmaid – levetett ruhádat!

Nem a te életed kell neki megélni,
ne akard az útját másikra cserélni!
Engedd azzá válni, kivé lennie kell,
s talán tetteivel téged tanít, nevel!

Engedd a szekerét könnyedén gurulni,
támogasd és meglásd, fog ő boldogulni!
Egyengesd az útját, s te is jobbá válhatsz,
s tán kérdéseidre ő fog adni választ!

Köszönd meg a sorsnak, hogy téged választott,
hogy szeretetével, szívvel elárasztott!
Ne tereld másfelé, mint amerre menne,
hiszen egy új jövő csírázik ki benne!

Hagyd, hogy megmutassa fénylő csillagait,
próbáld megérteni, ami benne lakik.
Ne urald a lelkét, de dicsérd, ha jót tesz,
biztasd, jó ha belé néha lelket öntesz!

Ami nagyon fontos, tedd ezt szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!
Hadd válhasson azzá aminek született,
ne adj vágyainak béklyót, feszületet!

Nem a tulajdonod, ne akard uralni,
ha más utat keres, nem kell belehalni!
Te dolgod, hogy segíts, – s csak akkor, ha kérte!
Ha eléri célját, hálás lesz majd érte!

Aranyosi Ervin © 2019-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megváltották bűneinket…


Aranyosi Ervin: Megváltották bűneinket…

Megváltották bűneinket,
mért van bennünk bűntudat?
Mért nem mutatja meg senki
a járható szép utat?
Mért nem élünk szebb világban?
Mért haldoklunk emberek?
Siker és pénz hajszolásban,
mivé lesz a szeretet?

Cipeljük a lélek terhét,
a testünk attól beteg.
Miközben a “jóra” vágyunk,
csak gondunk lesz rengeteg.
Anyagiasak a vágyak,
egymásban már nem hiszünk,
olyan kincsekért sóvárgunk,
mit magunkkal sem viszünk.

Pedig volt, ki megtanítson,
aki példát mutatott.
aki bebizonyította,
a lelkünk sosem halott!
Hiszen feltámadni képes,
nem létezik, nincs halál!
Lelkünk addig jön tanulni,
amíg választ nem talál.

Amíg végre meg nem érti,
mit kell megtanulnia,
hogy ő nem elveszett lélek,
hanem mind Isten fia!
S mind, amit az úr teremtett,
azt pusztítja szüntelen,
de ha meggyónja a bűnét,
tiszta lesz és bűntelen?

Hej, de nem értünk mi semmit,
imádkozunk csak vakon,
majd az Istenünk megoldja,
s éltet minket gazdagon?
Ha megváltott a Megváltó,
mért lennénk még bűnösök?
Mért nem látjuk a világot
festett színfalak mögött?

Megváltották bűneinket,
a lelkünk mégsem szabad,
kalitkánk lett a világunk,
s élünk, mint rab madarak.
Hazugságok mind a rácsok,
mégis fogva tartanak,
s feledésbe merülnek már
az igaz és jó szavak…

Aranyosi Ervin © 2019-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Visszatérünk e világba

Fotó: Somogyvári Zsóka

Aranyosi Ervin: Visszatérünk e világba

Elszállt az élet, a rigó maradt…
Nézi a lélek az élő madarat.
– Mi is voltunk e világban lakók,
jegyeink már nem visszaválthatók…
De jövünk még, hisz a lélek szabad,
csodálunk még élőn szép madarat,
vagy talán épp majd madarak leszünk,
ha lelkünkre egy új gúnyát veszünk…

Aranyosi Ervin © 2019-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szép nyomokat hagyni


Aranyosi Ervin: Szép nyomokat hagyni

Üres kézzel jövünk erre a világra,
s itt aztán szert teszünk birtoklási vágyra.
Mindenből akarunk sajátot magunknak,
ez adja alapját sok kapcsolatunknak.

Ember és ember közt a rangsort az adja,
kinek a vagyona másét meghaladja,
az különb másoknál, s egyre többet ér el,
s gyakran rendelkezik mások életével.

Sokan úgy gondolják, csupán egyszer élünk,
s ha ebben a létben elveszünk, mert félünk,
ha tárgyakat gyűjtünk boldogságra vágyva,
úgy tehetünk szert csak mesés gazdagságra.

Tényleg, birtoklásról szólna csak az élet?
Hogy a Föld, a tenger, vagy a Hold kié lett?
Vagy, hogy mit vagy képes munkáddal szerezni?
Ettől válhatsz többé, s tudsz gazdaggá lenni?

Amíg így gondoljuk, a világ porfészek,
ahol nem illenek egymáshoz a részek.
Kimarad a lényeg, az élet értelme,
míg sikerre vágyva harcol csak az elme.

Vajon a reklámok mért érzésre hatnak?
A sok hazugságot mért érzed magadnak?
Miért kell harcolni, háborúzni folyton,
miközben az érzést önmagamba fojtom?

Pedig, ha figyelnénk az érzéseinket,
nem hagyna a lelkünk önmagunkra minket.
Nem csapongna elménk, értené a létet,
könnyebben találnánk napjainkban szépet.

Hagynunk kéne magunk gyakran elmélázni,
gondolkodó helyett, érző lénnyé válni!
Figyelni az érzés jó útmutatását,
tapasztalva annak minden szép hatását.

Lassítanunk kéne, néha meg-megállni,
magunkra figyelve gazdagabbá válni,
átlátni az élet millió csodáját,
óvni, megcsodálni a létezés báját.

Szeretettel nézni kicsire és nagyra,
s vágyni, hogy világunk élőn megmaradna,
s nem harcról és pénzről szólna csak az élet,
élményektől lenne gazdagabb a lélek.

Ha már egyek vagyunk, együtt érezhetnénk,
lelkünk összekötné sok-sok közös emlék,
melynek része lenne, mindaz ami élő,
s csodáról mesélne minden elbeszélő.

Szeretettel kéne néznünk a világra,
szemünket lehunyva, szívünket kitárva!
Együtt tapasztalva az isteni rendet,
amit a jó Isten nekünk megteremtett.

Furcsa, hogy a versem csak azt ismételi,
ne a kezed legyen, lelked legyen teli!
Tele érzésekkel, álomszép világgal,
jobbító erővel, jót teremtő vággyal.

Ennek van értelme, élni így érdemes,
és nem csak azért, mert az ilyen cél nemes,
hanem azért is mert erről szól az élet,
és mert szerzett dolog nem boldogít téged.

Üres kézzel jövünk, szép életre vágyunk,
legyen szeretettől boldog a világunk.
Ezt kell hát tanulnunk, szeretni és adni,
a mások lelkében szép nyomokat hagyni.

Aranyosi Ervin © 2019-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hol a hiba bennünk?


Aranyosi Ervin: Hol a hiba bennünk?

Tudod, a világon mindenki hibázik.
Tökéletes lélek nem is létezik.
Ám ha a te lelked ezért könnytől ázik,
akkor szeretetre, jóra éhezik.
Hibát követtél el, pedig jót akartál?
A legjobbat adtad, amit lehetett?
Lehet, csak a régi utadon haladtál,
ahonnan hiányzott még a szeretet.

Hiszem, minden lélek, ki eljön a Földre,
hibátlan és tiszta, tanulni akar.
Úgy érzi, hogy mástól kaphat csak erőre,
s falakat kell bontson, ami eltakar!
Mindannyiunk szíve szeretetre éhes,
és hogy megszerezzük, bármit megteszünk.
Erősítjük szívünk, s ha már harcra képes,
mindent, mire vágyunk, mástól elveszünk.

Ám tudd, a szeretet különleges jószág,
másoktól elvenni, csak úgy, nem lehet!
Jó lenne, ha látnánk, mi is a valóság,
mi késztet hibára érző lelkeket?
Hiszen szeretetet senki nem kap pénzért,
s adni is csak szívből, tisztán adható!
Ám, ha adni akarsz, pusztán csak a létért,
visszaáramlik majd – ebben az a jó!

Meg kéne csak értsük, egyek vagyunk mind-mind,
egy kirakós játék szép darabjai,
akik társaikat játéknak tekintik,
s maguk is egy játék vétlen rabjai.
Ám a szabályokat mások találták ki,
s rosszul is tanítják, ettől szenvedünk.
Azt tanítják nekünk, hogy uralhat bárki,
s mi csak szerencsétlen bábuk lehetünk…

Hogyha megtanulnánk szeretetet adni,
nem vétenénk többé annyi sok hibát.
Ha nem akarnánk a versenyben maradni,
nem okoznánk többé fájó galibát.
Nem mérnénk magunkat egyre-másra máshoz,
csak a jó érzésre figyelne szívünk!
Visszatérnénk végre teremtőnk szavához,
s megkérdőjeleznénk amikben hiszünk.

Ha a többi lényért élne csak az ember,
s képes lenne fogni a mások kezét,
ha emelni tudna szívvel, szeretettel
és ezért használná a tudós eszét!
Apránként feladnánk számtalan hibánkat,
s jót látnánk másokban, és szerethetőt!
Megértenénk mindazt, ami fájón ránk hat,
s végre tisztán állnánk Istenünk előtt!

Hol a hiba bennünk? Hogy javíthatnánk ki?
Mit kellene tennünk, hogy létünk szebb legyen?
Tapasztalatunkat át kéne formálni,
hogy ne bántson senki, s boldoggá tegyen!
Bocsássuk meg végre, amit elkövettünk,
próbáljuk meg jobban, szívből, igazán!
Csupán az volt a baj, hogy rosszul szerettünk!
Tanuljunk szeretni, és jobb lesz talán…

Aranyosi Ervin © 2019-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel adni


Aranyosi Ervin: Szeretettel adni

Próbáld ki! Jó érzés szeretettel adni,
éhest megetetni, s nem hagyni megfagyni!
Jó érzés figyelni, hogy telik a bendő,
mikor van ételből kellő, elegendő.
Lásd, a látványától jól lakik a lélek,
segítsd hát azokat, kik odakint élnek!
Hidd el, a jó érzés lelkedre fog hatni,
mert jó szeretettel, s szeretetet adni!

Ha szeretettel adsz, az már egy varázslat,
sosem fog a hiány megjelenni nálad.
Hiszen a jó Isten azt az űrt kitölti,
a bőség ruháját a lelked felölti.
Áramlani is fog minden, ha van helye,
csak az üres polcot pakolhatod tele.
Az nem a te dolgod, honnan lesz a pótlás,
csupán az a fontos, az adásban jót láss!

Hej, ha minden ember tiszta szívből adna,
éhező a Földön biztos nem maradna!
Nem lenne elesett, szeretetlen lélek,
mindenki érezné: – Teremtőmben élek!
Végre megértenénk az élet értelmét,
s jóra használhatnánk a szívet, az elmét!
Együtt teremthetnénk boldogabb világot,
amilyet az ember a Földön nem látott!

Aranyosi Ervin © 2017-01-11. és 2019-01-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva