Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A négy elem dala


Aranyosi Ervin: A négy elem dala

Lángból jöttél, tűzzé váltál.
Annyi mindent megpróbáltál.
Szíved égő, lelked lángol,
mégsem értesz a világból,
semmit, ami jobbá tenne,
csak mint gyertya égsz el benne!

Légy hát a tűz, ami éltet,
ne sodorjon el az élet,
ne pusztíts, csak csendben lobogj,
legyél kedves és ne morogj!
Legyél a szeretet lángja,
meleget hozz a világba.
Ne olyan légy mely megéget,
jó szándék vezessen téged!

Vízből jöttél, jéggé váltál,
keménykedni megpróbáltál,
de a szerep nem a tiéd,
hisz nem is vagy igazi jég.
szíved szeretettől olvad,
nem találod helyed, hol vagy?

Légy csak a víz, ami éltet,
itasd át a mindenséget.
Fűnek, fának inni adjál,
élet adó víz maradjál.
Oldódjon fel minden bánat,
adj új erőt a világnak.
Jó célokra használd erőd,
gyógyíts beteget, szenvedőt!

Földből nőttél, élő lettél,
örök élőnek születtél.
Hisz a lelked halhatatlan,
élő minden pillanatban.
haláltól már nem kel félni.
Kezdj el élni, kezdj el élni!

Légy az anyagba szállt lélek,
minden más is egy tevéled,
emelkedj fel, legyél boldog,
tapasztalj, hisz ez a dolgod.
Tested többé nem húz vissza,
ha a vágyak vízét issza.
Hagyd teremni bűvös elméd,
élvezd teremtőd kegyelmét!

Légből jöttél, égen szállni,
lélekkel emberré válni.
Repülj hát a szavak szárnyán,
ne búsulj a tegnap árnyán,
Valósíts meg minden álmot,
amit egykor lelked látott!

Légy lélegzet, ami éltet,
legyél, ami nem ér véget.
Legyél magad a varázslat,
tegyél jót hozó csodákat!
Legyél az, ki megtapasztal,
égen együtt száll a Nappal!
Legyél felhő tágas égen,
élj örömmel, élj csak szépen!

Aranyosi Ervin © 2018-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok az ölelésről


Aranyosi Ervin: Gondolatok az ölelésről

Az ölelés körül vesz, biztonságot ad!
ebben a kis körben jól érzed magad.
Többet ér egy szónál, érzést közvetít,
s minden kihűlt lelket jól át melegít!

Az ölelés megnyugtat, szívet karbantart,
ne felejtsd hát ölelésre használni a kart!
Egy boldog ölelésben két szív összeér,
a szeretet vizében, egy szép érzést cserél.

Burokból születtünk, az ölelés burok,
és ígéret, ha mennék, ha útnak indulok,
ígéret: – E körbe visszatérek én,
amíg ölelés vár, mindig van remény.

Az ölelés mélyén ott a szeretet,
egy csodás emléket adok teneked,
elkísér, ha elmész, végig utadon,
azt, hogy visszavárlak, így is tudatom!

Az ölelés elmondja: – Fontos vagy nekem,
amíg átölellek, eggyé válsz velem.
Megszabadít gondtól, bánatból felold,
talpra áll a lélek, amely verve volt.

Az ölelés fontos, szinte lételem,
szeretettel tölti meg az életem.
Nem vagyok magányos, van ki átölel,
szívem a karodban boldog társra lel.

Aranyosi Ervin © 2018-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pünkösdi gondolatok


Aranyosi Ervin: Pünkösdi gondolatok

A szentlélek a születéskor,
hiszem, testünkbe költözött!
Csak tanításként, hitrendszerként
vontak köréje szőtt ködöt.
Amit tudtál, azt elfeledted,
amit tanultál nem igaz.
a lelked nem valót teremtett,
a fű helyett kinőtt a gaz.

Ne háborúzz csak éld a létet,
értelmetlen minden csata!
Legyünk mind tiszta érző lélek,
Istenünk angyalcsapata.
Feledjük rút sérelmeinket,
ne bántson múlt, rossz akarat!
Engedjük el félelmeinket,
s bontsuk le mind a falakat!

De hol tanulj tisztábban látni,
mondd, hol virul a szeretet?
Hol érdek nincs, hol nem kell várni,
hogy felnyissák a szemedet!
Ahol etetnek, s önként adnak,
ahol nem várnak semmit el!
Ahol a lelkek megmaradnak,
s nem kell harcolnod senkivel.

Nincs erős, s nincsen gyenge lélek,
ahol a szeretet lakik,
ahol a tett, ahol a jóság,
egész világot alakít!
Ha rájössz, Isten ott él benned,
apró kis része, s terve vagy,
tapasztalni hívott világra,
s bárhova mész, ő el nem hagy.

De nem óv meg, mikor hibázol,
tetted keresztjét te viszed,
ezzel tanít és igazából
a világ rossz, ha elhiszed!
De mitől rossz? A gondolattól?
Egymást riasztjuk szüntelen!
S nem véded gyermeked magadtól,
mikor még tiszta, s bűntelen.

Tovább adod, mit egykor kaptál,
staféta botod múltbeli,
kíváncsi lelked csak adaptál,
s téves hited felszenteli.
Na és mi van, ha rég hazudtak,
adtak poklot és ördögöt!
Hibáit látod csak az Úrnak,
mert jó felett nem őrködött?

Naponta újra számonkéred,
miért teremtett rosszat is,
sajátos szűrődön hittel nézed,
amely rossz út, mivel hamis.
De te hiszel és te tapasztalsz,
te alkotod világodat,
s elfeded vallás-tapasszal,
s csak várod a válaszokat.

Nem kéne önmagadba nézned,
megismerve tisztán, ki vagy?
De lelked inkább el-eltéved,
s úgy érzed Isten veszni hagy!
Hát elveszel, ha nem találod,
ha lényegedet nem leled,
s naponta megleled halálod
mikor a poklod élteted.

Keresd meg, hol van a szentlélek,
leld meg, találd meg önmagad!
Hadd kezdjen végre élni véled,
s lásd, hogy világod tőled halad!
Koncentrálj végre, csak a jóra,
hidd el az élet szebb lehet!
Lelj rá a tiszta, igaz szóra,
s találd meg benne Istened!

Aranyosi Ervin © 2018-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyák napi jó kívánság


Aranyosi Ervin: Anyák napi jó kívánság

Hogy fér a szívedben el ennyi szeretet,
talán a jó Isten tett ily csodát veled,
hogy reánk sugározd szíved minden kincsét,
lenyomva a mennynek földi, szép kilincsét?

Megnyitva a lélek földi mennyországát,
szebbítve családunk napjait, világát,
mézet csepegtetve a mindennapokba,
teszed csak a dolgod, mosolytól ragyogva.

Ó, te földi angyal, de jó, hogy vagy nékünk,
általad szeretve, boldogabban élünk,
te pedig csendesen teszed csak a dolgod,
azt kívánjuk neked, légy örökké boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!


Aranyosi Ervin: Tapasztald meg az álmodott csodát!

Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam,
hisz nem tudjátok ki vagyok, ki voltam!
Hiszen én sem ismerem még magam,
mert minden új nap, újra csak ma van.

Élek tehát, teszem a dolgomat,
s nem bízom másra! Megélem sorsomat!
Hát minden újabb nap, egy új remény,
mikor a sorsom magam írom én!

Hiszed, más írja az én könyvemet?
Ezen, bizony a teremtőm nevet!
Hisz elültette bennem a tudást,
kizárhatom a sok nagyszájú MÁST!

Aki vagyok, mindig is az leszek,
s az boldogít, mit lelkemből teszek,
s ha azt teszem, amit nem tudok,
majd önmagamtól orra is bukok!

DE jó azt tudni, hogy tanulhatok,
és más lelkére én is úgy hatok,
ahogy mások érintik lelkemet,
tanít a lét, felnyit lezárt szemet.

Már nem akarok megfelelni én,
csak gondolattól vagyok én szegény,
s ha szabad vagyok, gazdag lehetek,
s boldog a lét, amikor szeretek.

Akartam én mást is tanítani,
sok mondatomat visszahallani,
hogy jó utamat megleltem talán,
s ez visszajön létem tükörfalán.

Lehet kívül oly zord a külvilág,
szívemben őrzöm mégis a csodát,
mert itt vagyok a létben veletek,
és boldogít, ha szívből szeretek.

Mert boldogít, hogy reményt adhatok,
ha megnyithatok bezárt ablakot,
hadd repüljön ki rajt’ a képzelet,
legyen gazdag végre a lét veled!

Csak higgy magadban, ahogy én hiszek,
s a holnapodba tiszta fényt viszek.
Tedd magadévá, mit én adok át,
ismerd fel benne a fénylő csodát.

Ha megértetted, használd lelkesen,
és ne azért, mert hátha meglesem,
hanem azért, hogy más is értse meg,
boldog a lét, ha magasban rezeg.

Ha szívedet a hála járja át,
ha szolgálod az emberek javát,
ha közben mindezt szívből élvezed,
ha magasba egy vidám szél vezet!

Nem érdekel ki voltam, ki vagyok,
magam mögött sok lábnyomot hagyok,
s lesz majd olyan, aki nyomomba lép,
s ha változom, majd változik a kép.

És tőlem is változik a világ,
s csodás dolog az újat élni át,
mikor tudom, ezt hívtam létre én,
kigondoltam és elindult felém.

Még nem hiszed: – A gondolat teremt!
Mi mozgathatjuk így a végtelent!
Hisz teremtőnkkel, teremtők vagyunk,
s az életünkkel mind nyomot hagyunk.

Csak az nem mindegy, milyen nyom marad,
hogy felemeled mennybe önmagad,
vagy inkább le, pokolba taszítod,
s poklod tűzét és kén-szagát szívod?

Mert ha a lélek felül emelkedik,
a vízen száll, siklik a szép ladik,
ha lelked nem iszapban süllyed el,
a szépet látod, amit szeretni kell.

Nap ragyog rád a csodás ég alatt,
s érted dalolnak vidám madarak,
érted rügyeznek bokrok és a fák,
te érted szépül meg a nagyvilág.

Hisz értünk van, nekünk teremtetett,
ehhez adott Teremtőd életet,
A dolgod azt, hogy teremts csak tovább,
s tapasztald meg az álmodott csodád!

Aranyosi Ervin © 2018-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne hagyd kihűlni a világot!


Aranyosi Ervin: Ne hagyd kihűlni a világot!

Kihűl a világunk, ha hagyjuk kihűlni!
Ha szívünk nem érez, s nem kap meleget.
Amikor a lélek nem tud felderülni,
amikor nem érint meg a szeretet.

Tanítani kéne mindenkit szeretni,
Hiszen a rossz csupán a szeretetlenség.
A szeretet képes mindent jobbá tenni,
sosem érzi a szív, hogy ebből már elég!

Szeretetben élni, ez a leghőbb vágyunk,
s hisszük, megszerezni csak durván lehet!
Mások szíve felett uralkodni vágyunk,
s hisszük, a miénk lesz a legnagyobb szelet!

Szeretetet kapni akkor tud az ember,
amikor világát fűti szeretettel!

Aranyosi Ervin © 2018-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet lángját ne hagyjuk kihűlni!


Aranyosi Ervin: A szeretet lángját ne hagyjuk kihűlni!

A szeretet lángját ne hagyjuk kihűlni!
Ezt a tüzet egész évben öröm körülülni!
A karácsony figyelmeztet, hogy ezt ne feledd el:
– Szeretetlen, boldogtalanná válik az ember.

Szeresd persze önmagad is, s az egész világot,
szeretettől lehet teljes, minden jóval áldott!
Bocsásd meg a gyengeséged, számtalan hibádat,
s bocsáss meg a többieknek, butaságból bántnak.

Hidd el nekem, mindenki a legjobbat akarja,
néha még is rosszat művel az esze, a karja.
Arra kéne jól figyelni, hogy szívünk mit érez,
s csak jó érzést adni hozzá mások életéhez.

Őrizzük a szeretetet, ezt a tiszta lángot,
tisztítsuk meg általa a most még zord világot.
Ne csak egyszer legyen minden évben ünnepelve,
szeretettel minden napunk sokkal szebben telne.

Őrizgesd hát ezt a lángot és add tovább másnak!
Szikrát szórva legyen oka lángra gyulladásnak!
Menekül a rossz előle, megtisztul a lélek,
minden napom boldogabb, ha szeretettel élek!

Aranyosi Ervin © 2017-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál


Aranyosi Ervin: A szeretet visszatalál

Minden, amit mással teszel,
egy napon majd visszajár.
A haragot, amit küldtél,
lehet, lelked issza már.

Azt add, amit elvársz mástól,
azt, aminek örülnél,
jobb az, mintha másokat csak
folyton képen törülnél!

Küldd inkább a mosolyodat
a világba szerteszét!
Szívét használja az ember,
ne csak “túl okos” eszét!

Szeretetet küldj másoknak,
ölelést, simogatást!
Tedd szebbé az életüket,
s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál,
érzed majd a melegét!
Csodák gyúlnak lángra benned,
s meglásd léted meseszép!

Emeld fel az elesettet,
a gyengének nyújts kezet,
ha így járod szép utadat,
földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk,
hisz pusztít a haragunk.
Mikor pénzre, kincsre vágyunk,
s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal,
nem élvezünk örömet.
Jóból másokat kizárunk:
– Ne zavard a körömet!

Pedig inkább oda kéne,
be a körbe húzni őt,
lelassítva a rohanást,
megállítva az időt!

Megmutatni mindenkinek,
szebben élni, hogy lehet.
Megmutatni milyen az, ha
bennünket a szív vezet.

Próbálj szívvel közeledni,
szeress jobbá másokat.
Mert a szeretetlen lélek,
az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát,
szeretettel töltve meg,
add tovább a lelked fényét,
hadd ébredjen a tömeg!

Nincs szükség csatározásra,
egy út van a szeretet,
adj az érző, szép szívedből
másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet,
egy nap majd visszakapod.
Így ereszd be a sötétbe,
melegítő szép Napod!

Aranyosi Ervin © 2017-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üres csizma


Aranyosi Ervin: Üres csizma

Kipucoltad a csizmádat,
a Mikulást vártad!
Tesz-e bele ajándékot,
ha csizmád kitártad?
De meglepett a Mikulás,
csak levelet hagyott:
– Kívül fényes lett a csizma,
s belül ontott szagot!

Arról árulkodott tehát,
Mikulás levele,
erős csizmádban a lábszag,
csokit nem tesz bele!
Amíg csak a külsőségre
figyelsz nagyon oda,
addig nem látsz a szívekbe,
s nem jön el a csoda!

Kirakat a fél világod,
és csillogást láttat,
ezért fordít a gondoknak
minden ember hátat.
Kifelé csak mosolyt mutat,
lelkét bánat rágja,
ezért beteg, mert elhervad
lelke szép virágja.

Nem lenne jobb, embertársam
őszintébbnek lenni,
a lelkedet megmutatni,
és tisztába tenni?
Nem játszani színjátékot,
ami másnak tetszik,
mert bizony, a konfliktustól
lelked megbetegszik.

Mutasd hát meg mi van belül,
mi mardos, mi éget?
Mutasd meg a valóságot,
láthassanak téged!
Legyen az a kirakatban,
ami a lelkedben,
csinosítsd ki előbb belül,
s éljél mától szebben.

Aranyosi Ervin © 2017-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon nincs szebb…


Aranyosi Ervin: A világon nincs szebb…

A világon nincs szebb dolog
tán a szeretetnél!
Mi lenne, ha minden szívet
szépen megetetnél!
Mi lenne, ha jól lakatnál
minden éhes szájat?
Csupa elégedett lélek
maradna utánad!
Mi lenne, ha érző szíved
melegségre lelne,
mi lenne, ha jóságodra,
hálával felelne?
Szeresd jobbá a világot,
s legyél boldog tőle,
engedd szívedet szeretni,
s nyerj erőt belőle!

Aranyosi Ervin © 2017-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva