Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Olvasó lány

Kiss Rita: Olvasó lány – textilszobor

Aranyosi Ervin: Olvasó lány

Megszűnik a külvilág,
amint a hölgy belép a könyvbe.
A lélek most örülni vágy’,
s kiül az arcra tündökölve.

Mind, ami fáj, kívül marad,
s a könyvbe írt kedves sorok,
reptetnek szabad madarat,
s felélednek letűnt korok.

Új élet indul, születéssel,
kalandra fel barátaim!
Kérlek, olvasni sose késs el,
ébredj új létre lapjain!

A történet, ha véget érne,
kezdj bele újra, éltetőn!
Szebbítsd meg itt is a világot,
segíts a ma még szenvedőn!

Mert ott a sorok közt elbújva,
varázserőd is megleled,
valóságod, könyvből tanulva,
szebbíti majd a képzelet!

Aranyosi Ervin © 2019-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten


Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten

Isten sohasem harcol
veled, vagy ellened!
Hiszem, az ő nevében
harcolni nem lehet!
A harc, a küzdelem,
nagyon is emberi,
és nyerni is az képes,
ki ezt felismeri!

Isten sosem büntet,
nem rak rád láncokat,
de engedi, ha kell,
hogy leláncold magad!
Nem bánt, nem ver bottal,
csak tükröt tart neked,
s megérted a létet,
ha ezt felismered.

Jóisten nevében
szeretni tudsz csupán!
Figyellek, s nem értem,
minek harcolsz bután?
Dobd el véres kardod,
hisz az nem boldogít,
szeretettől lehetsz
igazán boldog itt!

Vegyél róla példát,
nem harcol Istened!
Hagyja megtörténni,
a dolgokat veled,
mit lelkedből küldesz,
az hozzád visszatér,
s visszaüt, ha küzdesz
anyagi célokért.

Legyen hát más célod,
legyél boldog, szabad,
s mások érdekében
emeld fel csak szavad!
Tudd, nem harc az élet,
a lét nem küzdelem!
Szeress, élj a mában,
józanul légy jelen!

Azt tedd, ami épít,
ami csak jól esik,
ami megemeli
lelked érzéseit,
amitől nap, mint nap
jobban érzed magad,
ami örömöt ad,
mitől lelked szabad!

Légy hát a világod
jó megfigyelője!
Lásd meg, mitől mennek
dolgaid előre!
Merj álmodni nagyot,
s hagyd valóra válni,
hagyd a mindenséget
lelkedet szolgálni!

Szemedet irányítsd
a jóra, a szépre,
hogy a világnak
a lényegét vedd észre!
Hogy lásd, akkor kaphatsz,
ha képes vagy adni,
ha a teremtőddel
együtt tudsz haladni.

Hisz ő egy úton jár,
arról sosem tér le,
ő a szeretetét
sosem teszi félre,
de mikor a vágyad
harc és küzdés lenne,
azt elnézi neked,
nem gátol meg benne.

Ám a világunkat
törvények vezérlik,
az írottak között
rengeteg a tévhit.
Ám, ha az igazit
szépen megfigyeled,
megérted a létet,
mi történik veled.

Bizony, ha az ember
tudna, s nem harcolna,
tán az egész világ
élhetőbb hely volna,
egymásra úgy néznénk,
mint valódi társra,
kivel együtt megyünk
egy nagy utazásra!

Kitől tanulhatunk,
kitől jobbá válunk,
kitől szebb is lehet
létező világunk?
S lesz, kit mi tanítunk
földi szépre jóra,
hogy a közös álmunk
válhasson valóra!

Látod, ebben lenne
jó társunk az Isten,
s hiszem, mellénk állna,
hogy rajtunk segítsen!
Csak a szeretetét
kéne elfogadnunk,
s minél több társunknak
szívvel továbbadnunk!

Ám, amíg a harc dúl,
pénz és siker ural,
szembe kell hogy szálljunk,
lelkünk árnyaival,
hiszen mi teremtjük
ellenségeinket,
s azok tesznek végül
szörnyű sírba minket.

Nem harcol az Isten,
ennyit kell értened,
szeretne szeretni,
s örvendezni veled!
Minden teremtménye,
belőle jött létre,
s mindnek szükség lenne,
felismerő fényre.

Megvilágosodás,
fényesen teremtés,
sötét gondolatból
valós lélek-mentés
– ez lenne a dolgunk,
mert ezért születtünk,
mind a magasztos fény
gyermekei lettünk!

Már csak az a kérdés,
mért élünk sötétben?
Mért látjuk jövőnket
csüggedten, sötéten?
Mi kell, hogy a lelkünk
magasra emeljük,
utat teremtőnkhöz
közösen megleljük!

Aranyosi Ervin © 2019-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi a dolga az embernek?


Aranyosi Ervin: Mi a dolga az embernek?

Kis falumban, Budapesten,
egy szép nap a Földre estem,
lepottyantam magas égből,
ám nem tudtam még, mi végből.

Mi a dolga az embernek?
Vannak, akik célra lelnek?
Van, hogy utat keresgélnek?
Van, hogy keseregve élnek?

Amíg utad nem találod,
addig várod a halálod,
addig csak a túlélés hajt,
hogy elkerülj minél több bajt!

Ez lenne az élet célja?
Hogy az ember végig sírja?
Ezért nem kell leszületni,
csak, ha szeretsz feszült lenni.

Én a célom megtaláltam,
sok ember él a hazámban,
szemeiket nyitogatom,
nézzenek ki az ablakon!

Hallgassanak szép szívükre,
legyen vágyuk lelkük tükre,
akarjanak merni, élni!
A haláltól nem kell félni!

Egy iskola az életünk
és amikor ráébredünk,
hogy csupán tanulni jöttünk,
eloszlik a köd fölöttünk.

El kezdünk majd tisztán látni,
egymással is jobban bánni!
Vágyainkat végigvinni,
az életvízéből inni.

Szeretni kell megtanulnunk,
s nem akadály ebben múltunk,
a jövőtől sem kell félni,
mindig csak a mában élni.

Mindőnknek van küldetése,
nincs a sorsunk kőbe vésve.
Gondolattal alakítjuk,
ahogy magunkat tanítjuk.

Ha meglelem küldetésem,
rögtön saját sorsom élem,
onnantól csak rajtam múlik,
létem mily hosszúra nyúlik.

Mert míg engem cél vezérel,
Isten támogat kezével,
megad mindent, mire vágyom,
s én teremtem a világom!

Aranyosi Ervin © 2019-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lemaradtam a világról?

Aranyosi Ervin: Lemaradtam a világról?

Aranyosi Ervin: Lemaradtam a világról?

Lemaradtam a világról,
elszaladt a technika?
Nem tartani most a lépést,
az valóban nagy hiba?
Keresem a világomban,
ami élő, emberi?
Remélem, hogy lelkem helyét,
holnap is még megleli.

Érzésekbe kapaszkodom,
fáraszt már a tudomány,
örökös versenyfutásban,
célom vesztem – tudom ám!
Mint egy csiga, ha elfárad,
inkább visszahúzódom,
s ha rám lép a modern világ,
lesz rajtam pár zúzó nyom.

Nem akarok versenyt futni,
csupán élni, szeretni,
a világgal eggyé válni,
az én vágyam csak ennyi.
Felfedezni a csodákat,
ami még van, ami él,
ami nekünk a világról
élőn, s szép hangon mesél!

Keresem a harmóniát,
s a nyugalmam nem lelem.
Nem is értem, mit szeretnek
az állandó versenyen.
Nem igaz, hogy harc az élet!
Nem állandó küzdelem!
Hiszen, mind a ketten vesztünk,
én és aki küzd velem.

Hogyan tudnám megértetni,
hiszen gyorsul az idő,
s az élet és tudomány közt
a távolság egyre nő.
Már régen nem minket szolgál,
rég nincs már az emberért.
Csak a pénzistennek hódol,
mit a lélek meg sem ért.

Lemaradtam a világról?
Elment, mint a gyorsvonat?
Mások írják, gépeikkel
szerte hulló sorsomat?
Nincsen már beleszólásom,
holnapra tán eltűnök?
Velem múlik a természet,
beton színfalak mögött?

Talán túlzó lenne vágyam,
lassítani rohanást?
Élő embernek maradni,
nem kívánnék soha mást!
A jelenben megmaradni,
itt alkotni holnapot.
Ez lenne az én kis célom,
s tudni azt, hogy hol vagyok.

Aranyosi Ervin © 2019-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve…

Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve...

Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve…

Mint ruhásszekrényben a levetett ruhák,
amit a lélek lassacskán kinőtt.
Felettük kőből, a levetett cipők.
Köröttük ősztől tépett lombú fák.

Pár kőbevésett, tárgyszerű adat,
hogy ettől-eddig hordta valaki,
kőfaragó kérésre rótta ki.
Neki szokványos, könnyű feladat.

Átkelt a lélek, letette terheit,
amit tovább, élők cipelnek majd.
Kiket még itt, az elvárásuk hajt.
A lélek lenne eltemetve itt?

Lomtár, adattár? S te őt keresed?
Azt, kit szerettél egy életen át?
Ki hagyott csodás emlékeket rád?
A ridegségben a lelkét nem leled!

Hát jó hírem van, mostantól szabad!
Elvégezte életfeladatát,
s nem nélküle változik a világ,
s lehet már kapott új testet, másikat.

Mert harmadnapon mind feltámadunk,
s a mennybe lépve, új létet tervezünk,
új ruhát hordva, ismét élők leszünk,
s keressük magunkra mért feladatunk.

Ruhásszekrények hát a temetők,
mely életekről bár tanúskodik,
de akik hordták, nem nyugosznak itt,
az igaz lelkek ott nem lelhetők.

Hiszen a lélek folyton vándorol,
s csak földi lépték neki az idő.
Csak ugródeszka születés – temető.
Amíg itt élsz, lelked térben honol.

Hát ünnepelj, halottak napja van!
Szeretted végre ledobta kínjait,
lehet azóta egy új testben lakik.
Vagy szomorkodj, siratva, hasztalan!

Halottak napján a lélek ünnepel!
A többi lelket, kikkel egyek vagyunk!
Mért rettegünk? Úgyis feltámadunk!
Lehull szemünkről a homályos lepel.

Aranyosi Ervin © 2019-10-26.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít

A szeretet gyógyít, felemel, támogat,
ezzel szolgálhatunk lelkesen másokat.
Olyan energia, ami sosem fogy el,
s ha kapom, úgy érzem, nekem is adnom kell!
Szeretettől a szív, mind örömre lelne,
boldogtalan, beteg, többé sosem lenne!
Tovább kell hát adnunk a szeretet-lángot,
és jobbá szeretni az egész nagyvilágot.

Jó lenne hát tudni, hogy mi célból lettél,
utad megtaláltad, amikor szerettél,
és ha másoknak is mutatod az utat,
jó érzéssel tölt el, boldogít a tudat.
Gyógyíts szeretettel, s taníts másokat is,
mert gyógyul a lélek, mikor másokban hisz!
Hiszem, ha örömöd másokban megleled,
lelked is gyógyítja majd a szereteted.

Ami kiáramlik, az visszatér hozzád,
ha az szeretet volt, szeretetet hoz rád!
Ezzel a tudattal sokkal könnyebb élni:
ahol szeretet van, nincsen okunk félni!
A szeretet ezért képes gyógyításra,
szórjuk hát szívünkből, a lelkünkből másra!
Gyógyuljon a világ, éljen a szeretet,
váljon gazdagabbá a hétköznap veled!

Aranyosi Ervin © 2019-10-12.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez


Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez

Nem ok nélkül jöttél erre a világra.
Célja van a létnek, hát okkal vagy itt!
Teremtő erő jut, minden egyes vágyra,
s minden embertársad valamit tanít.

Céltalanul élni, senki sincs e Földön,
teremtő célt szolgál mindaz, aki él.
A test, a léleknek nem csupán egy börtön,
csak rá kell még jönnünk, mi velünk a cél?

Hogyan lennénk képes segíteni máson?
Mit kellene tenni, hogy létünk szebb legyen.
Nem csak siránkozni néma elmúláson,
végig hánykolódni az élet-tengeren.

Keresd hát az utad, soha nincsen késő!
Mi végből születtél, miért is vagy itt?
Kerüljön kezedbe toll, ecset, vagy véső,
szebbítsd a világod hétköznapjait!

Tedd csupán a dolgod, azt, amihez értesz,
s tegyen boldogabbá ez a ténykedés!
Tegyél mindig hozzá mások életéhez,
nem sok az elvárás, és nem is kevés!

De nem az elvárás neked a kihívás,
nem kell megfelelned, ha lelked szabad!
Élvezd ki napjaid, légy ezerszer hálás,
s másokat dicsérni is használd szavad!

Találd meg életed valódi értelmét,
és ha jó úton jársz, jól érzed magad!
Fordulj önmagadba, csendesítsd le elméd,
s megkapod a léthez a varázsszavakat.

Mikor már élvezed az élet varázsát,
mikor örömmel kelsz, s hálás a szíved,
akkor meglelted a lényed tisztaságát,
s mint jó útravalót magaddal viszed.

Aranyosi Ervin © 2019-09-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy van, ami gyógyít


Aranyosi Ervin: Egy van, ami gyógyít

Egy van, ami gyógyít: A szeretet fénye!
Ettől válhat jobbá a világ összes lénye.
Mindenki lelkében ott van, ott világít,
sose keressétek hát a túlvilágit!

Ha a lelketekből e fény majd kiárad,
érezni fogod, hogy Istent megtaláltad,
hisz rajtad keresztül boldog, ha szerethet,
ezért rejtette el a szikráját benned.

Ha majd ez a szikra lángra gyúl, s fellobban,
akkor élhetünk majd boldogabban, s jobban.
Hisz ez a fény gyógyít, kire fénye vetül,
az érzi magát majd igazán emberül.

Mert amíg az ember kincseket keresgél,
sötétben botorkál, s homályos a szent cél:
– Nem uralni kell e csodaszép világot,
valóra váltani az isteni álmot.

Egymást kézen fogva, naponta teremtve,
szeretet fényében léphetünk a mennybe,
és már itt, a Földön, még az életünkben,
szeretet fényével betöltött lelkünkben.

Mi is lehet ennél komolyabb, nemes cél?
Utad megtalálni, amin mennybe mennél.
Talán, ha másokat is vinnél magaddal,
gyógyítva lelküket a fénysugaraddal.

Felnyitni szemüket, szívüket kitárni,
s együtt a jó utat, végre megtalálni!
A szeretet fényét árasztani másra,
új esélyt teremtve az emberré válásra.

Gyógyítsunk hát lelket és a test meggyógyul,
ezt kaptuk örökbe egykor megváltónktól.
Egy van, ami gyógyít: A szeretet fénye!
Ettől válhat jobbá a világ összes lénye.

Aranyosi Ervin © 2019-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindjárt jövök…


Aranyosi Ervin: Mindjárt jövök…

Ne nézz ilyen szomorúan,
mert most el kell mennem.
Rám is várnak feladatok,
amit meg kell tennem.
Nem vihetlek el magammal,
pedig úgy vinnélek!
Valahányszor el kell válnunk,
szomorú a lélek.
Látom, te is elkeseredsz,
de sietek vissza!
Okos füled búcsúzásom,
mint a vizet issza.
Ígérem, hogy visszajövök,
hamarosan hozzád!
Tudom, az a pillanat majd
nagy örömöt hoz rád…

Aranyosi Ervin © 2019-07-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!


Aranyosi Ervin: Ébredjetek Földlakók!

Ébredjetek Föld lakói,
megvezettek titeket,
a hatalom odafentről
a jóléttel hiteget.

Közben fejekben sötétség,
s a szegénység egyre nő.
Hazugságok posványára
épülhet egy szebb jövő?

Ébredjetek Föld lakói,
nyissátok ki szemetek,
Munka árán veszitek meg,
naponta a szemetet.

Csillogásba, flitterekbe
csomagolt már a világ,
élősködő tudatlanság
az agybogár, ami rág.

Ébredjetek Föld lakói,
rázzátok fel magatok,
hozzászólni az élethez
nem akad már szavatok?

Kiürül a szép lelketek,
elenyész a szeretet,
ez a mai társadalom
vezérelt, megvezetett.

Ébredjetek Föld lakói,
Földünk megrázza magát,
lesodorja a testéről
paraziták csapatát.

A bolygó túl fogja élni,
csak az ember tűnik el.
Mert élők az élősködőt
nem sokáig tűrik el!

Aranyosi Ervin © 2019-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva