Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mesélő angyal

Festmény: Jacsó Teodóra (akvarell)

Aranyosi Ervin: Mesélő angyal

Egyszer volt, hol nem volt,
talán a mesében…
Élt egyszer egy angyal,
zafír füvű réten.

Mikor eső esett,
szivárványt varázsolt,
és hogy meg ne ázzon,
az alá bemászott.

Vitte mesekönyvét,
és olvasni kezdte,
miközben a felhő
nedvét eresztette,

Napfényes perceket
olvasott belőle,
így a morcos felhő,
tovaszállt felőle.

Mindig és mindenre
volt egy jó meséje,
akinek gondja volt,
rögtön lett reménye.

Mert bizony az angyal,
mesével varázsolt,
mosollyal vidított,
bús lelkeket ápolt.

Minden apró gyerek,
ki róla vett példát,
megtanulta tőle,
hogy: – Mesédet éld át!

Keress olyan mesét
mely szíved vidítja,
mert a boldogságnak
vidámság a nyitja.

Amikor teheted,
végy egy mesekönyvet,
mert a mese szárnyán
élni, s szállni könnyebb.

Mikor bánatos vagy,
keresd meg az angyalt,
ő már a mesékkel
mást is megvigasztalt.

Egyszer volt, hol nem volt,
s lesz a valóságban!
Vidáman, nyílt szívvel
járjál a világban!

Angyal és a mese
mindig legyen véled!
Legyél attól boldog,
hogy álmaid éled!

Aranyosi Ervin © 2017-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem harc az élet

Nem harc az élet
Aranyosi Ervin: Nem harc az élet

Az életet megélni kell!
Az ember ezt felejti el:
– Nem háború a puszta lét,
a lélek élni szállt beléd!

A túlélés csak harc, vita,
mint mikor két szarvasbika,
egész csordáért harcba száll,
s a tét győzelem, vagy halál!

A túlélés, önvédelem,
amit az átkos félelem,
hazug hitrendszer támogat,
s megöl csodaszép álmokat.

Ha rájönnél, az nem te vagy,
nincs benne szív, csak hűvös agy,
a harc olcsó babért terem,
vagy díjat, mely élettelen.

Hol van az élet lényege?
A lélek Napja, kék ege?
A mennyország, amire vágysz,
amihez utat nem találsz!

Meg kell tagadnod önmagad,
legyőznöd harcban másokat,
amíg bírod, míg van erőd,
tetszelegsz a világ előtt.

És amíg vívod harcodat,
nem leled saját arcodat,
s amikor rájössz: – Nem te vagy!
minden öröm magadra hagy.

Az élethez más út vezet,
s ha rálelsz majd, már élvezed,
ha szíved, vágyad hajt tovább,
hogy megtapasztald a csodát!

Hogy mások közt otthonra lelj,
hogy miértekre megfelelj,
megértsd a létnek lényegét,
amit “túlélő” meg nem ért!

Mert tiszta szívek várnak már,
a szeretet, mi rád talál,
s mit eldugsz a harc idején,
az ott van szép szíved helyén.

Mert ott a kincs: a SZERETET!
Minden, ami egy teveled,
ott lelheted meg önmagad,
ez által lehetsz csak szabad!

Keresd a lét szebbik felét,
hidd el, akkor tárul eléd,
ha lelked mélyén megleled,
ha önmagad is szereted!

Építs világot, új csodát,
leld meg a lélek otthonát,
s taníts elveszett lelkeket,
hogyan kell élni életet!

Aranyosi Ervin © 2016-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva