Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak


Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak

Üzenem a nagyvilágnak:
– Nem mehetek, otthon várnak!
Hazavárnak szeretettel,
a mennybe sem mehetek fel!
Hiszen nincsen más fontosabb,
mint ki ölel, szívvel fogad,
kinek minden nap hiányzom,
kinek jókedvét vigyázom!
Kinek fontos egészsége,
aki úgy vár haza: – Végre!
Akik nélkül nem megy dolgom,
akik hazavárnak otthon.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Ha megyek is visszavárnak,
hazahúz a szívem, lelkem,
boldogságra csak itt leltem.
Szebb lehet a világ máshol,
de távol e kis hazától
honvágy kínoz, húzna haza,
s e kötelék sosem laza!
Mert szeretem a hazámat,
itt ér öröm, itt ér bánat,
itt kell boldogulnom, élnem,
sosem szabad elcserélnem.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Szívemben nem maradt másnak
ilyen vonzó, kedves helye,
ezért térek vissza, bele.
Itt születtem, magyar vagyok!
Máshol élni? Akadna ok!
Ám mindenütt magyar lennék,
s visszahúzna minden emlék.
Visszahúzna szülőföldem,
sose legyen messze tőlem!
Anyanyelvem itt beszélik,
magyarságom csak itt élik!

Üzenem a nagyvilágnak:
– Az eszemben ősök járnak,
akik itt éltek e honban,
kiknek szíve velem dobban!
Üzenem a nagyvilágnak,
ha minden fát is kivágnak,
gyökereim idekötnek,
mert őseim visszajöttek,
visszatértek, s e hazában
hittek maguk igazában.
Nem érdekel, hogy mit hittél,
aki magyar, ma is itt él!
Kárpátok közt, magyar tájon,
lelkem helyét itt találom!

Aranyosi Ervin © 2017-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor leszek boldog?


Aranyosi Ervin: Mikor leszek boldog?

Mikor leszek boldog?
– Amikor akarom!
Mikor nem a múltam
sebeit vakarom.
Mindnek megbocsátok,
ki ellenem vétett,
mert a vádaskodás
nem oszlat sötétet.

Mert tudom a dühöm,
haragom és mérgem,
lelkemet mérgezik,
s nem élhetek szépen.
Elvakultan nem jó
a világban járni,
nem enged álmodni,
kitárt szívvel látni!

Múltam összes súlyát
leteszem hát végre,
Súlytalanná válva
felszállok az égre.
Itt az élő létben,
mindent megcsodálok,
megértőn figyelve,
boldogabbá válok.

Mikor leszek boldog?
– Ha már nem ítélek,
elfogadva, értve,
szívem szerint élek.
Érzésem figyelve,
hallgatok szavára,
így épül szép jövőm
csodálatos vára!

Mások életére
jó példámmal hatok.
Megismerem magam,
megtudva, ki vagyok.
Tudom, ma teszem le
szép jövőm alapját,
építőköveit
gondolatok adják.

Amit elképzelek,
az válhat valóra,
csak miattam múlik
minden perc és óra.
A jóra törekszem,
– persze még hibázok –
hát a tanulásra
mindig akad száz ok.

Mikor leszek boldog?
– Amikor akarom!
Mikor a gondjaim
már nem nyomnak agyon.
Mikor az életem
végre már élvezem,
s mikor a dolgomat
szívem szerint teszem.

Mikor testemben nem
képzek betegséget,
ha lelkiismeret,
önvád már nem éget.
Amikor megértem,
mi miért történik,
s tudatosan megyek
az utamon végig.

A kérdés még mindig:
– Boldog mikor leszek?
Mikor világomért
élek, lépek, teszek.
Mikor úgy, ahogy van,
vele eggyé válok,
magamért és értük
egyaránt kiállok.

Azt adom másoknak,
amit én is várnék.
Világítok nekik,
s menekül az árnyék.
Így borul világom
örömbe és fénybe,
s boldogság költözik
minden érző lénybe!

Addig még tanulok,
és teszem a dolgom.
Világom nagy részét
már szívemben hordom.
Ügyelek hitemre,
a teremtő szóra,
így váltom jövőnket
kedvesebbre, jóra!

Kedves embertársam,
akarj boldog lenni!
Kezdj el világunkért
te is sok jót tenni!
Nem várok túl sokat,
szívvel tedd a dolgod,
legyen szép világunk
felhőtlenül boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szavakat keresek


Aranyosi Ervin: Szavakat keresek

Szavakat keresek,
amik rólad szólnak,
szép szirmait bontják
mondanivalómnak.

Szavakat keresek,
miket még te sem tudsz,
míg a tiszta lelked
közelébe nem jutsz.

Hadd legyek hát tükröd,
lelked méltó párja,
szép szavakból készült
csodaszép ruhája.

Szavakat keresek,
amik rólad vallnak,
lüktetését adják
egy rólad írt dalnak.

Szavakat keresek
mit csak szívem ismer,
mely képes láttatni,
s hiszem, több nem is kell.

Hadd adhassam vissza,
mindazt, amit érzek,
mely nélkül a szívem
magányosan lézeng.

Szavakat keresek,
legyen szép üzenet,
mivel gyújtottad fel,
s őrzöd rég tüzemet.

Szavakat keresek,
dicsérőket, szépet,
Miért csatol hozzád
utunkon az élet.

Hadd mondjam el neked,
szívem összes titkát,
ahogy nem hallottad,
ahogy nem tanítják.

Szavakat keresek,
szívemben a hála,
melyek könnyű szárnyán
lelkem hozzád szállna.

Szavakat keresek,
s távolról már hallom,
szívem minden vágyát
velük most bevallom.

Hadd jusson el hozzád,
vidítsa fel lelked,
hogy tudd, az enyémet
magadhoz emelted.

Szavakat keresek,
melyből öröm árad,
biztonságban tudom
a szívemet nálad.

Szavakat kerestem,
s talán rájuk leltem,
amíg veled élek,
boldog az én lelkem!

Aranyosi Ervin © 2017-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Reggelre szerkesztett, kelesztett vers


Aranyosi Ervin: Reggelre szerkesztett, kelesztett vers

Reggelre kenyerem meglelem megkelve!
Versbe szedem lelkem neked remekelve!!
Verseket kelesztve elememben leszek,
szeretetre vele – meglehet – szert teszek!

Verselek, mert lelkem emelkedett szellem,
veled leszek, s teszek, te szeretett jellem!
Elememben leszek, versekkel teremtek,
elveszett lelkeket felemelve mentek.

Vezetem szemetek szeretettel telve,
ne legyen lelketek teleszemetelve!
Megeszem kenyerem, megkelesztem versem,
nem lesz ehetetlen, s megeheted nyersen!

Aranyosi Ervin © 2017-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Imádkozás

Császár Tamás festménye

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Imádkozás

Befelé fordultam, imádkozni kezdtem.
Lelkem tiszta mélyén az Istent kerestem!
Mert tudom, hogy ott van, biztos megtalálom,
nem kívül keresem, túl égi határon.

Itt van a mennyország, ha hiszem, ha látom,
mert akit szeretek, itt mind megtalálom.
Azt is aki elment, más létsíkra lépett,
mert róla is őrzök sok-sok szép emléket.

Mikor imádkozom, magamhoz is szólok,
és szép imám szerint változnak a dolgok.
Hálám új kincseket vonz az életembe,
amit így álmodok, az jön velem szembe.

Nem csak imádkozom, most meg is bocsájtok,
amikor haragszom, önmagamnak ártok!
Lelkemet mérgezem, nem azt, aki bántott.
Haragom leveszem, mint egy rossz kabátot.

Amit mások tettek, azon sem rágódom,
inkább a szeretet szép köntösét hordom.
Amim van, azt szívből tudom másnak adni,
így lehetek képes a fényben maradni.

Befelé fordultam és kitárulkoztam,
háborgó lelkemre szép megnyugvást hoztam.
Hitem erősödött, megnyugodott lelkem,
imám erőt adott, fogódzóra leltem!

Aranyosi Ervin © 2017-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Turbékolás

turbékolás
Aranyosi Ervin: Turbékolás

Hófehér galamb vagy, ki a párját vonzza,
szerelemre éhes. Aki viszonozza,
aki kiteríti lelkét hófehéren,
s remélem szívemmel, lelkemmel elérem.
Bár sötét a külsőm, én sem vagyok rosszabb!
Veled turbékolnék, szívesen naphosszat.
Legszebb érzéseim suttognám füledbe,
Apró zugot kérnék törékeny szívedben.

Kitárnám a lelkem, csak igazat szólnék,
minden kérdésedre önként válaszolnék.
Hadd lássam lelkedet, vajon, olyan szép-e,
mint az én szívemnek rólad formált képe.
Ne rejtsd el előlem száz apró hibádat,
szeretni akarom – furcsa az imádat!
Szépségeddel együtt el tudom fogadni,
s én is hadd akarjak minél többet adni.

Én sem titkolom, mi nem válik javamra,
hazugságot, önzést nem veszek magamra.
Nem építek neked széptevésből várat,
melyet fenntartani a lelkem elfárad.
Szeress engem, kérlek, együtt száz hibámmal,
szeress tiszta szívből, ne csak ímmel-ámmal!
Hadd keressek benned eldugott csodákat,
amit mélyen titkolsz, s a szívedbe zártad!

Nem akarlak saját képemre formálni,
sohasem kell értem más emberré válni.
Mint kő a patakban, úgyis csiszolódunk,
néhány rossz szokásunk, majd lepereg rólunk.
Szeretni akarlak, megismerni vágylak,
maradj meg ilyennek, hófehérnek, lágynak!
Kettőnk tiszta lelke, hadd olvadjon eggyé,
páncélodat dobd el, alakuljon keggyé!

Letettem a lelkem eléd hófehéren,
vedd el, és cserébe a tiédet kérem!
Tanuljunk őszintén és tisztán szeretni,
ez a kívánságom, a vágyam csak ennyi.
A világon minden megtalálja párját!
A lelkek útjukat nem hiába járják!
Áldom a sorsomat, végre rád találtam,
s hiszem, hogy általad teljesebbé váltam!

Aranyosi Ervin © 2016-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Reménye vesztett szerelem

reménytelen szerelem
Aranyosi Ervin: Reménye vesztett szerelem

Rólad szól minden a világban, minden mi el nem érhető.
Csillámló csermely csobogása, völgy fölé nyúló hegytető.
Szárnyaló sólyom lebegése, lelkemben kélő gondolat,
mikor a kéz nem ér el mégse, s a szó, csak bennem ott marad.
A csoda, amely csupán csak álom, és minden éjjel feldereng,
aztán napközben nem találom, s hiába vágyom, – nem lehet!
Csillag vagy nékem fenn az égen, s nekem ragyogsz ott, jól tudom,
s nyújtom kezem – téged elérjen – de elveszítlek félúton.

A remény olyan akár a lépcső, mely hozzád visz az égbe fel,
s a nap végén – tudom már késő – ma már nem érlek mégsem el!
Ám minden nappal újra kezdem, s ezt nem veheti senki el,
megfürdöm szép tekintetedben, s nekivágok, mert menni kell!
Küzdök érted, de el nem érlek, az élet játszik csak velünk,
a remény mégis újra éled, mert találkoznunk kell nekünk!
Előbb én voltam megkötözve. Házasság rabja voltam én.
Lelkem bilincsben hánykolódott, ezért hát vak volt a remény.

Mikor már végre szabadultam, te tetted rabbá lelkedet,
s hiába vágy, vagy csalfa ábránd, közös utunk mégsem lehet!
Szerelmünk így nem érhet véget! Nem porlad el, lángol tovább!
Legyőznék időt, messzeséget, bárcsak teremthetnék csodát!
Szívem, bár szinte belerokkan, szerelmem mégis élteti,
elsüllyed néma fájdalomban, de mindhiába: – Kell neki!
A boldogság elérhetetlen, hitem mégis éltet tovább,
nincs olyan pontja életemnek, ahol ne lelnék újra rád!

Mélységes fájdalomban élek, s hiszem, hogy egyszer véget ér,
mert szerelmem feladni félek, veled mindenem veszteném!
Mi marad röpke életemből, ha nem gondolhatok reád?
Járom utam, vakon, merengve, s várok, míg szemem újra lát.
Találkozunk a végtelenben, hiszem majd így lesz, érzem én,
talán a fátyol majd lelebben, szerelmünk boldog kezdetén.
Csak a remény, mi táplál engem, mely boldogsággal hiteget,
addig is őrzöm álmaimban elérhetetlen szívedet.

Aranyosi Ervin © 2016-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szólt hozzám az Úr

Szólt hozzám az Úr

Aranyosi Ervin: Szólt hozzám az Úr

Szóltam az Úrhoz, s válaszolt.
Lelkemben kelt egy gondolat.
Talán csak szívem álma volt?
– Oldd meg magad a gondodat!

Hiszen a gondolat teremt,
s a hit mindenben támogat.
Neked adtam a végtelent,
a szíved mégis fáj sokat.

Beléd ültettem a reményt,
s amire vágysz, azt megkapod!
Hogy megláthasd, kaptad a fényt,
és időt rá, – a holnapot.

Csak sóvárogsz, de nem hiszel,
nem érzed úgy, hogy jár neked!
Mindenbe kétséget viszel,
koldus vagy, ki csak kéreget!

És hiába nyújtom feléd,
neked adnám a kék eget,
csak elfogadnod illenék,
de nem nyúl felé két kezed.

– Hát nem kell mégsem? – Megmarad!
Lesz majd talán ki elveszi!
Te meg csak áltatod magad.
Más elfogadja, s élvezi!

Na persze, akkor fáj szíved,
az irigység megmérgezi,
a másiknak mindent lehet,
hát ezt az Úr miért teszi?

Biztattalak, álmodni merj!
Nagyot, gazdagot, fényeset!
Tapasztald meg, hogy végre nyerj,
a választás is rád esett!

Tárd ki karod, várd a csodát,
s képzeld, hogy máris a tiéd.
A jövőt mában élve át,
legyen öröm a földi lét!

Legyen kincsed és örömed,
tapasztalj, élvezd, boldogulj!
Mert vágyat megélés követ,
s nem kell, hogy ezért térdre hullj!

Hisz gyermekem vagy én nekem,
s ha kérsz, oly szívesen adok.
Lelkedben ott szól énekem,
s örökre veled maradok!

Aranyosi Ervin © 2016-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felemelő érzés

a napkorongot
Aranyosi Ervin: Felemelő érzés

A Napkorongot, mint labdát, felemeltem,
és melegsége átjárta a lelkem.
Megéreztem, hogy én is Nap vagyok,
s a lelkem bentről, kifelé ragyog.
Kaptam belőle egy nagy szeletet,
s mint édes lé csordult a szeretet.
Fénycseppeket  szórtam a Nagyvilágra,
melegítse, kinek a szíve árva,
kinek a szíve majdnem megfagyott,
akit egy másik rútul elhagyott.
Mert kell a fény és kell a szeretet,
hogy felnyissak  lesütött szemeket,
hogy meglássák a  létnek célja van!
Az elmúlás csupán a céltalan.

Aranyosi Ervin © 2016-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gólyaorr

Gólyaorr

Fotó: Májinka András

Aranyosi Ervin: Gólyaorr

Nyirkos erdőn, árokszélen nyílik kis virága,
Öt szirmával csodálkozik rá a nagyvilágra.
Rózsaszínes, vagy pirosas gyógynövény a lelkem,
csillapíthat külső-belső vérzéseket bennem.
A virágok párosával merednek előre,
ha beérik, a termése: – mint a gólyacsőre.
A magjait szerteszórja parittyamódjára,
területet így foglal ő már a jövő nyárra.

Aranyosi Ervin © 2016-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva