Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vicces-spicces bordal


Aranyosi Ervin: Vicces-spicces bordal

Hej, de magasan van ez az emelet!
Ha tehetem, inkább lefele megyek!
Igaz, a pincéből feljönni nehéz,
de mire feljönnék, már megáll az ész!

Hej, de magasan van minden lépcső fok,
mondták is, ha iszom, az majd fájni fog!
Alig-alig mászok, visszagurulok,
s lám milyen az élet, a pincébe jutok.

Hej, de jó helyen van a hordónyi bor,
akad tán egy pohár itt még valahol.
Ha már visszacsúsztam, nem szomjazhatok,
egy szomjas, jó embert most megitatok.

Elindulnék újra, na de nem lehet,
messze van a földszint és az emelet.
Túl magas a lépcső, s már fáradt vagyok,
keresek egy zugot, hol elalhatok.

Hej, de magasan van az az emelet!
van egy hordó borom, megosztom veled!
Vígan dalolászunk, amíg tart borunk,
pince hűvösében egy dalt dalolunk:

Hej, de magasan van ez az emelet!
Inkább maradok lent a pincében veled!
Hej, de jó helyen van a hordónyi bor,
akad két pohár is itt még valahol…

Aranyosi Ervin © 2022-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ki állítja el az esőt?


Aranyosi Ervin: Ki állítja el az esőt?

(A Creedence Clearwater Revival:
Who’ll Stop The Rain című dala alapján)

Emlékszem egyszer régen
az eső csak egyre hullt,
rejtélyes felhők szálltak,
s a Napnak bealkonyult,
az emberek egyre várták,
hogy felragyog a Nap,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Messzire bujdokoltam
a nagy vihar elöl,
hiába vártam új hírt
a varázsló felől,
kellene már egy lépcső,
amin majd felszalad,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Dalnokok énekeltek
és mi szurkoltunk tovább,
imádkoztunk az éghez
és vártuk a nagy csodát,
az emberek egyre várták,
hogy felragyog a Nap,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Aranyosi Ervin © 2022.01.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó szó

Aranyosi Ervin: Jó szó

Ha többed nincs is, amit adnál,
legyen máshoz egy jó szavad!
Figyeld csak meg, a jó érzésed,
honnan indul, miből fakad?
A szó elszáll, de nyomot hagyva,
s akkor jó, hogyha simogat?
Kiemel lelket a sötétből,
nem ás meg komor sírokat.

Egy jó szó mindig megvigasztal,
táplál, éltet és felemel.
S tudod, a Földön minden lélek,
legalább jó szót érdemel.
Hiszek a jó szó erejében,
amelyik szebb jövőt teremt.
Jó szó a lépcső, ha elindulsz.
Segít bejárni a jelent.

A jó szó sosem alamizsna,
sebekre gyógyír, azt hiszem!
Ha visszatér, lelkem beissza,
a jó szó éltető vizem!
Mindig legyen a tarsolyodban
egy jó szó, ami adható.
Amelyben szeretet virágzik,
– az éhes jól lakatható!

Ha többed nincs is, jó szót adjál,
tegyél gazdaggá másokat!
Meglásd, majd vissza fog találni,
mikor a szíved fáj sokat!
Ez neked is majd jól fog esni,
ha visszatér, ha megkapod.
Bízz hát a jó szó erejében,
s ígérd meg azt: – tovább adod!

Hadd adjak hát én is egy jó szót:
– Kísérjen öröm, szeretet!
Jobbítsa léted, a világod,
simogassa meg lelkedet.
Nekem is jó, hogy kimondhattam,
a jó szó így tesz majd csodát,
adj hát te is egy kedves, jó szót,
ne is keresd sosem okát!

Aranyosi Ervin © 2018-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy vagy a lelkeddel


Aranyosi Ervin: Egy vagy a lelkeddel

Akár hová is mész, veled megy a lelked.
Az benned a lényeg, le sem rakhatod!
Ám, a múlt terheit sosem kell cipelned!
Itt a mában élve van feladatod!

Ne csak jövőd várjad, inkább menj elébe,
építs hozzá lépcsőt, kényelmes utat!
Ne fogj terveidhez visszafogva, félve,
hidd el, Teremtőd majd mindent megmutat!

Önmagadnak tanulsz, s építed világod,
utadon a lelked el sem hagyhatod.
Mikor elcsendesülsz, magad meg találod,
s rájössz: – A lelkemmel, bizony, egy vagyok!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy béka gondolatai


Aranyosi Ervin: Egy béka gondolatai

Egy királyfi vagyok, béka testbe zárva,
a szívem magányos, szeretetlen, árva.
De ha megcsókolnál, szívedből szeretnél,
királyfivá válnék, a megmentőm lennél!

Mert tudod, amíg a békát látod bennem,
nem tudom, hogy kéne neked megfelelnem,
de ha szép szíveddel mutatod az utat,
herceggé varázsol engem majd a tudat!

Mert a hited lépcső, s magasra emelhet,
kiszabadítja a börtönbe zárt lelket.
Képessé tesz végre jó emberré válni,
célokat keresni, magamra találni.

Mint ahogy a bábból kibújik a lepke,
úgy nyílik értelmem, meg leszel majd lepve!
Mint a gyémánt, amit fényesre csiszolnak,
úgy ragyog ki lelkem, s szebb lesz így a holnap.

Ha felemelsz engem hálás leszek neked,
s én is felemelem tiszta, szép lelkedet!
Ha nem tudsz szeretni, hát maradok béka,
egy céltalan világ megtűrt ivadéka.

Aranyosi Ervin © 2017-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész

Könyv tündére12Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész

Lefekvéshez készül a Nap,
– nekem még van dolgom…
Elmegyek a tündéremhez
a szokásos módon.

Meghallgatom a mesének
mai folytatását,
göngyölítem a fonalát,
átveszem sodrását.

A tündérem ott folytatja
ahol abba hagyta,
figyelmemet, mint jó termést
szépen learatja.

Ott tartottunk tegnap este:
… a tündérkirály lánya,
elcsatangolt szüleitől,
mert csábította vágya.

Találkozott egy banyával,
aki várta régen,
mert ez ott volt már megírva
az ő jóskönyvében.

A teremből, ahol voltak,
két út indult útnak,
az egyik a folytatása
a nagyon mély kútnak.

A tündér-lány onnan indult
s ide érkezett meg,
hátralévő életéhez,
pont ez volt a kezdet.

A másik még titokzatos,
sötét jövőt jósol,
vajon hová lehet jutni
majd e folyosóról.

A boszorkány, s a tündérlány
elindultak rajta.
Az út falát, doh és penész,
s pókháló takarta.

Aztán, ahogy mentek, mentek,
egy lépcsőhöz értek,
lépcsőfokok vezettek fel,
s úgy látszott, temérdek.

Elindultak a lépcsőkön,
egyre feljebb mentek,
meredek volt rajta járni,
s néha megpihentek.

A kis tündér a boszorkányt
szó nélkül követte,
szófogadón, amit mondott,
mindig pont azt tette.

Fent a lépcső tetejénél
egy bűvös kör állott,
átjáró, mely elválaszthat
két külön világot.

Mint tó tükre, hullámozott,
helyenként örvénylett,
a boszorkány meg sem állt,
csak bátran belelépett.

A kis tündér visszahőkölt,
megijedt egy cseppet,
átlépjen, vagy itt maradjon?
Vacillálni kezdett.

Összeszedte bátorságát,
s egy jó nagyot ugrott,
túloldalon a vén banya
botjában megbotlott.

– Ejnye lányom, minek ugrálsz?
Kárt teszel magadban!
Nem óvhatlak, nem védhetlek
minden pillanatban.

Azért jöttünk, hogy megismerd
jövendő országod,
megtanítsam minden titkom,
a boszorkányságot.

Te uralod ezt az erdőt,
minden fáját, vadját,
tőlük nyered az erődet,
mely hatalmad adják.

Ez a hely lesz a háttered,
ha világod járod,
s megmutatom az ördögöt,
mától őt szolgálod!

Mindened lesz, amire vágysz,
hatalmad és pénzed,
kárörömöd adja majd
az elégedettséged.

Kezdjük el a tanításod,
tanulj varázsolni.
Te leszel a legjobb banya,
erről fog ez szólni!

Tudásoddal irányíthatsz
ördögi erőket,
a leggonoszabb boszorkányt
csinálom belőled!

Ma itt lett a mese vége,
mennem kell aludni,
elbúcsúztam, s a tündérem
nem fog haragudni.

Tudja, holnap visszajövök,
folytatásra várva,
én meg tudom, itt találom
szép szívét kitárva!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva