Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jó szó

Aranyosi Ervin: Jó szó

Ha többed nincs is, amit adnál,
legyen máshoz egy jó szavad!
Figyeld csak meg, a jó érzésed,
honnan indul, miből fakad?
A szó elszáll, de nyomot hagyva,
s akkor jó, hogyha simogat?
Kiemel lelket a sötétből,
nem ás meg komor sírokat.

Egy jó szó mindig megvigasztal,
táplál, éltet és felemel.
S tudod, a Földön minden lélek,
legalább jó szót érdemel.
Hiszek a jó szó erejében,
amelyik szebb jövőt teremt.
Jó szó a lépcső, ha elindulsz.
Segít bejárni a jelent.

A jó szó sosem alamizsna,
sebekre gyógyír, azt hiszem!
Ha visszatér, lelkem beissza,
a jó szó éltető vizem!
Mindig legyen a tarsolyodban
egy jó szó, ami adható.
Amelyben szeretet virágzik,
– az éhes jól lakatható!

Ha többed nincs is, jó szót adjál,
tegyél gazdaggá másokat!
Meglásd, majd vissza fog találni,
mikor a szíved fáj sokat!
Ez neked is majd jól fog esni,
ha visszatér, ha megkapod.
Bízz hát a jó szó erejében,
s ígérd meg azt: – tovább adod!

Hadd adjak hát én is egy jó szót:
– Kísérjen öröm, szeretet!
Jobbítsa léted, a világod,
simogassa meg lelkedet.
Nekem is jó, hogy kimondhattam,
a jó szó így tesz majd csodát,
adj hát te is egy kedves, jó szót,
ne is keresd sosem okát!

Aranyosi Ervin © 2018-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy vagy a lelkeddel


Aranyosi Ervin: Egy vagy a lelkeddel

Akár hová is mész, veled megy a lelked.
Az benned a lényeg, le sem rakhatod!
Ám, a múlt terheit sosem kell cipelned!
Itt a mában élve van feladatod!

Ne csak jövőd várjad, inkább menj elébe,
építs hozzá lépcsőt, kényelmes utat!
Ne fogj terveidhez visszafogva, félve,
hidd el, Teremtőd majd mindent megmutat!

Önmagadnak tanulsz, s építed világod,
utadon a lelked el sem hagyhatod.
Mikor elcsendesülsz, magad meg találod,
s rájössz: – A lelkemmel, bizony, egy vagyok!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy béka gondolatai


Aranyosi Ervin: Egy béka gondolatai

Egy királyfi vagyok, béka testbe zárva,
a szívem magányos, szeretetlen, árva.
De ha megcsókolnál, szívedből szeretnél,
királyfivá válnék, a megmentőm lennél!

Mert tudod, amíg a békát látod bennem,
nem tudom, hogy kéne neked megfelelnem,
de ha szép szíveddel mutatod az utat,
herceggé varázsol engem majd a tudat!

Mert a hited lépcső, s magasra emelhet,
kiszabadítja a börtönbe zárt lelket.
Képessé tesz végre jó emberré válni,
célokat keresni, magamra találni.

Mint ahogy a bábból kibújik a lepke,
úgy nyílik értelmem, meg leszel majd lepve!
Mint a gyémánt, amit fényesre csiszolnak,
úgy ragyog ki lelkem, s szebb lesz így a holnap.

Ha felemelsz engem hálás leszek neked,
s én is felemelem tiszta, szép lelkedet!
Ha nem tudsz szeretni, hát maradok béka,
egy céltalan világ megtűrt ivadéka.

Aranyosi Ervin © 2017-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész

Könyv tündére12
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész

Lefekvéshez készül a Nap,
– nekem még van dolgom…
Elmegyek a tündéremhez
a szokásos módon.

Meghallgatom a mesének
mai folytatását,
göngyölítem a fonalát,
átveszem sodrását.

A tündérem ott folytatja
ahol abba hagyta,
figyelmemet, mint jó termést
szépen learatja.

Ott tartottunk tegnap este:
… a tündérkirály lánya,
elcsatangolt szüleitől,
mert csábította vágya.

Találkozott egy banyával,
aki várta régen,
mert ez ott volt már megírva
az ő jóskönyvében.

A teremből, ahol voltak,
két út indult útnak,
az egyik a folytatása
a nagyon mély kútnak.

A tündér-lány onnan indult
s ide érkezett meg,
hátralévő életéhez,
pont ez volt a kezdet.

A másik még titokzatos,
sötét jövőt jósol,
vajon hová lehet jutni
majd e folyosóról.

A boszorkány, s a tündérlány
elindultak rajta.
Az út falát, doh és penész,
s pókháló takarta.

Aztán, ahogy mentek, mentek,
egy lépcsőhöz értek,
lépcsőfokok vezettek fel,
s úgy látszott, temérdek.

Elindultak a lépcsőkön,
egyre feljebb mentek,
meredek volt rajta járni,
s néha megpihentek.

A kis tündér a boszorkányt
szó nélkül követte,
szófogadón, amit mondott,
mindig pont azt tette.

Fent a lépcső tetejénél
egy bűvös kör állott,
átjáró, mely elválaszthat
két külön világot.

Mint tó tükre, hullámozott,
helyenként örvénylett,
a boszorkány meg sem állt,
csak bátran belelépett.

A kis tündér visszahőkölt,
megijedt egy cseppet,
átlépjen, vagy itt maradjon?
Vacillálni kezdett.

Összeszedte bátorságát,
s egy jó nagyot ugrott,
túloldalon a vén banya
botjában megbotlott.

– Ejnye lányom, minek ugrálsz?
Kárt teszel magadban!
Nem óvhatlak, nem védhetlek
minden pillanatban.

Azért jöttünk, hogy megismerd
jövendő országod,
megtanítsam minden titkom,
a boszorkányságot.

Te uralod ezt az erdőt,
minden fáját, vadját,
tőlük nyered az erődet,
mely hatalmad adják.

Ez a hely lesz a háttered,
ha világod járod,
s megmutatom az ördögöt,
mától őt szolgálod!

Mindened lesz, amire vágysz,
hatalmad és pénzed,
kárörömöd adja majd
az elégedettséged.

Kezdjük el a tanításod,
tanulj varázsolni.
Te leszel a legjobb banya,
erről fog ez szólni!

Tudásoddal irányíthatsz
ördögi erőket,
a leggonoszabb boszorkányt
csinálom belőled!

Ma itt lett a mese vége,
mennem kell aludni,
elbúcsúztam, s a tündérem
nem fog haragudni.

Tudja, holnap visszajövök,
folytatásra várva,
én meg tudom, itt találom
szép szívét kitárva!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva