Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Fotó: Papp László

Fotó: Papp László

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Magányos tölgy, gömb alakban égre tárja ágait,
dúsan tömött ágak között megannyi levél lakik.
Az ágai szétterülő, imádkozó szép kezek,
egyenes, nem hajlik törzse, tán, mert sosem vétkezett.
Az öreg fa a magasba, fel az égbe tör utat,
a sok levél nyugtatólag, kellemes zöld színt mutat.
Kérge mintha ráncosodna, barázdákat rejteget,
hullámvonal veszi körbe a sok üde levelet.
Termővirág ötösével kocsányokon megpihen,
kis csészényi kupacsokban makk fejlődik íziben.
Ha a makkot kiemeled, a kupacsból síp lehet,
ha nem sikerül megfújnod, a tölgyfa is kinevet…

Aranyosi Ervin © 2016-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Kakasy Éva: A madarak és fák napja
Kakasy Éva: A madarak és fák napja

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!
Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,
ők a teremtői a tiszta levegőnek.
Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,
akik élőhelyet adnak sok madárnak,
hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,
tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.
Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,
dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.
Mennyi féle levél és hány féle termés,
ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.
És ha a törzsüket gyakran megöleled,
energiát adnak, csodát tesznek veled.
Gyökereiken át beléd élet árad,
szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.
Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,
az embert jóságban jócskán meghaladják.
Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,
csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,
együtt ébredeznek a felkelő Nappal.
Manapság sok veszély leselkedik rájuk,
pedig lelket vidít reggeli trillájuk.
Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,
és ha szomorú vagy, egy szép madárének
lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,
leveszi lelkedről a fájó koloncot.
Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,
párjukat csábítva vígan dalolásznak.
Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,
mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.

Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Ha én rajtam műlik, élnek, megmaradnak,
csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,
csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!

Aranyosi Ervin © 2016-05-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva