Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: MagasLó


Aranyosi Ervin: MagasLó

Csodás érzés idefentről
nézni a világot!
Úgy érzem, hogy nagyobb vagyok,
és messzebbre látok.
Az én lovam olyan magas,
nehéz rá felülni!
Megmutatja, hogyan lehet,
föld felett repülni…

Aranyosi Ervin © 2013-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vizes páros


Aranyosi Ervin: Vizes páros

Van nekem egy szép kis lovam,
Pacikámnak nevezem,
amikor mi vízre szállunk,
Ő úszik, én evezem.
Megbecsülöm hátasomat,
nem csak kutyába veszem.
Átúszhatnék, nélküle is,
s partot érnék nehezen…
De így kinn vagyok a vízből,
ezt megúsztam szárazon,
Pacikámon a jövőmet
bizakodva várhatom!

Aranyosi Ervin © 2012-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van egy lovam…

Aranyosi Ervin: Van egy lovam…

Van egy lovam.
gyönyörű kanca Ő,
Lónyelven lány,
vagy jobban mondva nő.

Fekete szőrén
fénylőn ragyog a nap,
Az orra keskeny,
két meleg szeme nagy.

Mozgékony szája,
úgy látom mosolyog.
Lófoga van,
– ez nem ritka dolog.

A kockacukrot
kezemből cseni el,
és ahogy nézz rám,
nagyon szeretni kell.

Homlokát, orrát,
ha megsimítom.
kezemen érzem,
– szereti nagyon.

És mikor hátát
végre felnyergelem,
és lóra szállok
Ő útra kél velem.

Felülről nézve
még szebb a világ,
A szemem innen
Jó messzire lát.

Átveszem lassan
mozgása ritmusát,
s átélem véle
őseink rítusát.

Mert lóra termett,
régen a Magyar.
Határozott lett,
tudja mit akar.

Magyar vagyok,
nekem is van lovam.
Amikor vágtat,
jól érzem magam.

Aranyosi Ervin © 2012-05-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van egy lovam…

Aranyosi Ervin: Van egy lovamAranyosi Ervin: Van egy lovam

Van egy lovam.
gyönyörű kanca Ő,
Lónyelven lány,
vagy jobban mondva nő.

Fekete szőrén
fénylőn ragyog a nap,
Az orra keskeny,
két meleg szeme nagy.

Mozgékony szája,
úgy látom mosolyog.
Lófoga van,
– ez nem ritka dolog.

A kockacukrot
kezemből cseni el,
és ahogy nézz rám,
nagyon szeretni kell.

Homlokát, orrát,
ha megsimítom.
kezemen érzem,
– szereti nagyon.

És mikor hátát
végre felnyergelem,
és lóra szállok
Ő útra kél velem.

Felülről nézve
még szebb a világ,
A szemem innen
Jó messzire lát.

Átveszem lassan
mozgása ritmusát,
s átélem véle
őseink rítusát.

Mert lóra termett,
régen a magyar.
Határozott lett,
tudja mit akar.

Magyar vagyok,
nekem is van lovam.
Amikor vágtat,
jól érzem magam.

Aranyosi Ervin © 2009-12-11.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva