Aranyosi Ervin: A lusta tigris verse


Aranyosi Ervin: A lusta tigris verse

Kitől örököltem én a lustaságot?
Drága jó apámtól, neve legyen áldott!
Sosem siette el nagyon Ő a dolgát,
nem hajtott négy ökröt, nem is tartott szolgát.
Tudta, minden zsákmány oly nagyon kíváncsi,
nem kell mást tenni csak türelemmel várni.
Nyugodtan pihenni, mintha halott lenne,
így aztán nem láttak veszélyeset benne.
Mindig csak megvárta, hogy jöjjön az étel!
Egyik sem menekült, sosem volt kivétel.
Aztán folytatta csak a semmit tevését,
semmi sem gátolta a napi evését.
Mozogni csak sportból, élvezetből mozgott,
úszott, fára mászott, soha nem tolongott.
Hosszú életet élt, lustaságnak hála,
én meg megígérem, lustább leszek nála!

Aranyosi Ervin © 2018-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva