Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve


Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve

– Kijön, vagy bent marad? – tanakodott Lackó.
– Milyen időt jósol az idén a mackó?
Tovább álmodozni, van-e neki kedve,
vagy kint marad köztünk, szépben reménykedve?
Közeleg a tavasz, vagy a tél feltámad?
Visszamegy aludni, szundít még egy párat?
Vagy ünnepli velünk a Napot az égen,
s olyan szép tavasz jön, mint amilyen régen!

Kíváncsian várjuk, kijön-e a medve,
figyeljük az arcát, mihez támad kedve.
Lassan előcammog, most kiderül végre,
milyen időt jósol, ha felnéz az égre.
Vajon meglátja-e a saját árnyékát,
vagy mint rossz időjós, mond tücsköt, meg békát?
Vagy dörmög magában, s nem árul el titkot:
Láthatod-e eztán az erdőben itt-ott?

Hát kijött a Maci, s látta az árnyékát,
rögtön jelezte is az alvó szándékát.
Hosszú lesz még a tél, a maci úgy véli,
alszik, az életét barlangjában éli.
Na majd megfigyeljük, jó jós-e a medve,
ne legyünk a téltől úgy elkeseredve.
Van ám benne szép is, van ám benne jó is,
és ha lesz egy kis hó, élvezi Lackó is!

Aranyosi Ervin © 2018-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mackó lecke


Aranyosi Ervin: Mackó lecke

Idejöttünk a folyóhoz,
a mai nap biztos jót hoz!
Ma itt fogjuk meg a halat.
Mert a lazac finom falat.
Csak kitátod éhes szádat,
ő meg úszva belevágtat.
Mikor jönnek, sokan vannak,
egyet fogjál ki magadnak!
Ám ha meglép minden lazac,
akkor bizony éhen maradsz!

Aranyosi Ervin © 2017-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Korai vendég


Aranyosi Ervin: Korai vendég

Reggel van, reggel van, ébredezni kéne!
Itt az első vendég, erdő éhes lénye.
Ha volna számomra  némi finom étel,
én korgó gyomorral, biztos nem mennék el!
Jöhet méz, vagy málna, egy kis áfonyával,
de mit is beszélek az üres konyhával?
Éhes a pocakom, már hangosan korog,
üvegajtótokon  már  a szemem kopog!
Légy jó házigazda, lássál már vendégül!
Örülj, asztalodnál ma mackó vendég ül!

Aranyosi Ervin © 2017-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodó

Tavaszról álmodó
Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodó

Mackó pajtás, mi van veled?
Te is unod már a telet?
Ki aludtad tán magadat?
Kamrádban méz csepp sem maradt?
Már a hó is olvad, csorog?
– Enned kéne, gyomrod korog?
Mire gondol most a medve?
– Bár a tavasz közeledne!
Visszafordul barlangjába,
visszabújik a vackába,
újra rátalál az álom.
– Utánoznám, megpróbálom!

Aranyosi Ervin © 2017-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bölcsis versek

Aranyosi Ervin: Sündisznócska

Sündisznócska kívül szúrós,
de szíve csupa szeretet.
Simogasd meg, puhítsa
a tüskéit a tenyered.

Gombszemében mosoly ragyog,
pici lábán gyorsan fut,
reméljük, hogy holnapután
újra erre láthatjuk.

Aranyosi Ervin: Száll a madár

Száll a madár,
fára ül,
Hess!- mond neki
s elrepül!

Aranyosi Ervin: Nap, hold, csillagok

Nappal fenn a nap világit,
éjszaka a hold ragyog,
körülötte csillagok,
én a földön lent vagyok.

Aranyosi Ervin: Csacska macska

Csacska macska nem leled
a konyhában az egeret?

Össze-vissza keresed,
és ha végre megleled,
bajuszod is megremeg,
lábad gyorsabban szeded.

Ha a szemed rámered,
uccu, futásnak ered,
s már hiába keresed,
talált biztos rejteket.

Csacska macska nem leled
a konyhában az egeret?

Aranyosi Ervin: Maci és a méz

Mackó pajtás mézet enne,
odút talált, s mézet benne,
ám a sok méh mérges lenne,
mackón elégtételt venne,
ha megtömné korgó gyomrát,
megcsipkednék kényes orrát.
ezért máshol keres étket,
elkerüli a sok méhet.

Aranyosi Ervin: “Aprótalpak” bölcsőde

Fotó: Kosztolányi Adrienn


“Aprótalpak” a nevünk,
picik vagyunk, nevetünk,
sokat játszunk, megnövünk,
mi is szép nagyok leszünk!

Apró talpunk meg nem áll,
tipeg-kopog kalapál,
énekünk az égre száll,
táncunk forog körbejár.

Mint egy mackó táncolunk,
mély hangunkon brummogunk,
vidámságra jó okunk:
apró tappancsok vagyunk.

Körbe állunk lelkesen,
tánclépésed ellesem,
ne nevess, ha elesem,
nem tréfa a fele sem.

De ha kedved van, nevess!
Vidám kis kópé lehess,
barát vagyok, hát szeress!
és ha hiányzom keress!

“Aprótalpak” a nevünk,
picik vagyunk, nevetünk,
sokat játszunk, megnövünk,
vidám nagy kópék leszünk!