Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem


Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol, a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templom tornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak.
A tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, azt amit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, a boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt,
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
Attól féltem, megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja ki vagy
én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.
Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, Égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, folyton rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt egy szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

KÖVETKEZTETÉS:
Ott vagy szerte a világban,
ott vagy kőben, élő ágban,
te vagy minden körülöttem,
előttem vagy és mögöttem,
testemben, a lelkem mélyén,
lelkem kibomló szegélyén.
Végre, végre reád leltem,
mert te veled egy a lelkem!

MÁSOKNAK:
Míg kívül keresed, eltűnik előled,
míg ha önmagadban, előlép belőled,
kitárul az élet, megnyílik előtted,
s rájössz, sohasem volt távol, messze tőled!

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kert őre


Aranyosi Ervin: A kert őre

Felkeltem és egy-kettőre,
felmásztam az etetőre.
Mért vagyok itt, kis barátom?
A világom jobban látom!

A kertünket felügyelem,
az egeret lefülelem,
Mindent hallok, mindent látok,
nem bízhatok mindent rátok!

Uralom hát ezt a kertet,
biztonságos, idegyertek!
Én vagyok e szép kert őre,
felmásztam az etetőre.

Madár nem jön, pedig várom,
lakat nincs az éhes számon!
De ha jönne, eggyé válnánk,
külön többé nem kószálnánk.

Ám a madár elkerül,
gyomrom korog legbelül.
Megyek, biztos vár a gazdám,
talán szárnyat is ragaszt rám!

Aranyosi Ervin © 2018-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Lennék a világ bohóca


Aranyosi Ervin: Lennék a világ bohóca

Lennék a világ bohóca,
ki nevetésre ingerel.
Mosolyt csalnék minden arcra
és nem mennék innen el.
Szeretettel megmutatnám,
hogyan éld az életed,
mosolyodban megfürödnék,
legyen szép a lét neked!

Szeretettel adnék szárnyat
repülj te is, mint madár,
kitágulna a világod,
megnőne a láthatár.
Neked adnám minden kincsem,
nevetésed többet ér,
megmutatnám, hogy kell élned,
hogy mindig boldogabb legyél.

Megtanítlak szívet adni,
szerető, szép szavakat,
szállni fennen, képzeletben,
utolérni madarat.
Másnak adni, tiszta szívvel,
mástól sosem venni el!
De ha adnak, elfogadni,
az örömhöz ennyi kell!

Lennék bohóc a világban,
lelkeket felvidító,
Hold fénye az éjszakában,
s tükre, sima vizű tó.
Lennék visszhang, mely a szépet,
visszaadja mind neked.
Lennék fény a lelked mélyén,
mely a jó felé vezet.

Aranyosi Ervin © 2018-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad dalol

Aranyosi Ervin: Rólad dalol

Rólad dalol, ha fúj a szél,
futó patak rólad mesél,
minden madár te rólad szól,
amelyik látott valahol…

Ha köztük jársz, fűszál simít,
út kényezteti talpaid,
lehajolnak hozzád a fák,
mindegyik boldog, hogyha lát.

Virág vonzza tekinteted,
örül neked, hogy itt lehet,
feléd fordítja szirmait,
s elárulja szép titkait.

Szívesen lát a nagy világ,
s nem akar kénnyel hatni rád,
lelkedből árad az erő,
minden szavad elismerő.

Felemel, szóval simogat,
megbecsülsz szépen másokat.
Szeretve éled napjaid,
benned egy jó tündér lakik!

Tenger simítja lábnyomod,
kincsként őrzi meg a homok.
Sós víz, amint körül ölel,
csillámló érzésekre lel.

Szellő öleli lényedet,
napfény tükrözi fényedet.
Fátyol felhő takarja el,
kérkedni véled ő se mer.

Este a Hold is megcsodál,
irigykedve fölédbe áll,
fénye sápad, ha rád tekint,
hisz szebbnek lát téged megint.

Tőled csodás minden tükör,
szépséged bennük tündököl,
de mind külsőd mutatja meg,
ezért lelked nem ismered.

Hadd legyek lelked tükre én,
s hadd legyek én is oly szerény,
s olyan sok szépséggel teli,
aki világát tiszteli.

Legyen bennem is szeretet,
adj lelkedből egy szeletet,
s cserébe én is azt adok,
s lelkedbe beleolvadok.

Rólad dalol minden nekem,
no lám, ilyen a szerelem?
Kerestem, merre, hol lakik,
s hittem, hogy egyszer elvakít.

Nem is látom, csak érzem én,
te rólad szól az én zeném.
Lelkem, ha tőled felragyog,
boldog, hisz melletted vagyok!

Aranyosi Ervin © 2018-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A képzelet szabad


Aranyosi Ervin: A képzelet szabad

A képzeletet nem lehet négy fal közé zárni!
Nincs olyan hely, hol  szárnyait ne tudná kitárni!
Nem lehet az rabmadár, aki lelkében őrzi,
a világ rideg rútságait álmával legyőzi.

Engedd hát szabadon lelked szép madarát,
hadd repüljön messze, hadd teremtsen csodát!
Álmaidat mindig lássad magad előtt,
teremtő Istened hadd repítse fel őt.

A gondolat teremt, száll képzelet szárnyon,
legyen szebb az élet ezen a világon.
Képzeld el, hogy mások veled együtt szállnak,
szeretet lángjától boldogabbá válnak.

Ne zárd az álmaid soha önmagadba,
engedd ki madarad szálljon a szabadba!
Hagyd, hogy felvidítson, lássa meg a szépet,
váljon valósággá, alkoss róla képet.

Lelked festővásznát magad előtt tartva,
képzeleted szárnyán emelkedj magasba.
Győzd le azt az erőt, mely a Földhöz láncol,
amitől másoknak áldozatnak látszol.

Ha van képzeleted, teremtő erőd van,
azt akarom érezd! Én most erről szóltam,
és ha összefogunk, holnap már meglátod,
építhetünk együtt emberibb világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélő levelek


Aranyosi Ervin: Mesélő levelek

A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Elvarázsol és nem számít,
merre járok hol vagyok.

Mesék kelnek szárnyra bennem,
azt súgják a levelek.
– Meséljétek most el nekem,
hogy mi történt veletek!

Meséljetek a tavaszról,
mikor a rügy kifakadt.
Fénylő Napról, az esőről,
amikor az úgy szakadt!

Meséljetek a madárról,
aki köztetek dalolt,
s álmotokról, mely meglepett,
míg a madár dala szólt.

Meséljetek kis fészekről,
mit egy madárpár rakott,
kibélelt madár lakásról,
ahol fióka lakott.

Meséljetek nyári égről,
melegről, mi lebegett,
meséljetek turistáról,
ki vidáman nevetett.

Meséljetek a patakról,
amit innen láttatok.
Mókusról mely köztetek járt,
mikor reá vártatok.

Meséljetek meleg nyárról,
amit bús ősz követett,
bántó szélről, vad viharról,
melyet eső övezett.

Meséljetek a színekről,
ami közben változott,
hogy lett zöldből, sárga, barna,
olyan, mit az ősz hozott.

Hogy lettetek ilyen szépek,
drága, fénylő levelek,
hogy lett végül a fázós föld
beterítve veletek?

A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Arról írnak, a lét múlik,
bőgnek már a szarvasok…

Aranyosi Ervin © 2017-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyurgyalag


Aranyosi Ervin: Gyurgyalag

Fán vagy villanydróton ücsörgő madárka,
röptében csap le a repkedő bogárra.
Darázs, légy vagy bögöly nem menekül tőle,
szitakötő, lepke sem száll el előle.
Májusban érkezik téli szállásáról,
Lényegében csak a telet tölti távol.
Színpompás ruhája okozhatja vesztét,
mert néhány „oktondi” dísznek hiszi testét.
Ám nem olyan csodás halottként kitömve,
mint amikor röpköd élve, örömködve.

Aranyosi Ervin © 2016-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mese varázsa

A mese varázsa
Aranyosi Ervin: A mese varázsa

Felolvasok egy nagy könyvből.
Cicáim figyelnek.
Lehet, hogy az olvasásért
kicsit irigyelnek?

Ez a mese egérről szól
és egy kis madárról,
akiket egy csodatündér
emberré varázsol.

Királyfi és hercegnő lesz
a két apró állat.
A cicáim arcára már
kiült a csodálat.

Tán azt hiszik, tündér vagyok,
s varázsolni kezdek?
Lehet, hogy egy új élethez
kaptak éppen kedvet?

De a varázslat nem jött meg,
itt a mese vége,
ám a cicáknak nem tudom
egy mese elég-e?

Na jó jöjjön még egy mese
huncut kis cicákról,
akik mindig szemétdombot
csinálnak a házból.

Lelökik a virágokat,
a függönyön másznak,
minden bútort karmaikkal
összekaparásznak.

Amint felnézek a könyvről,
cicáim eltűntek,
lehet, ez egy pontos mása
az ő életüknek?

Lehet, hogy a valóság
az nem is olyan édes?
Megnézni, hogy merre járnak
most már esedékes.

Aranyosi Ervin © 2017-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mosoly gazdagít

a mosoly gazdagít
Aranyosi Ervin: A mosoly gazdagít

Milyen gazdag vagyok, tudok mosolyogni!
Egy egész világ fog köröttem forogni!
Mert mosolyom szórom, mintha magot vetnék,
s mosolyt is aratok, nálam örök vendég!

Nem fukarkodhatok, van belőle bőven!
Mosolyt fogok vetni egész esztendőben.
Szeretet vizével locsolom a lelked,
neked is így kéne folyton ünnepelned!

Mosolyod gazdagít, feltölt, elvarázsol,
Jókedvet szórsz széjjel, szép mosolyt kapsz mástól.
Járja át szívedet, hagyd, hogy melegítsen,
hagyd, hogy az életet megélni segítsen!

Legyen hát mosolyod gyakori vendéged,
szíved ragyogása gazdagítson téged!
Úgy, mint szabad madár engedd elrepülni,
a mosolyod mását más arcára ülni!

Aranyosi Ervin © 2017-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megváltó dal


Aranyosi Ervin: Megváltó dal

Nézz csak fel az égre,
ahol száz madár dalol.
A te lelked ott száll,
az is ott száll valahol.

Nézz csak fel az égre,
valósítsd meg álmaid!
Szeretet és béke
már a szívedben lakik.

Refrén:
Nézz fel az égre
és érezd magad jól!
Ez a dal most végre
a megváltásról szól,
nézz fel az égre!

Járd körül a Földet
és emeld fel szép szavad!
Legyen minden ember
boldog és szabad.

Nézz csak fel az égre
kérlek, tárd ki karjaid,
a Teremtő végre
a lelkedben lakik!

Refrén:
Nézz fel az égre
és érezd magad jól!
Ez a dal most végre
a megváltásról szól,
nézz fel az égre!

Nézz csak fel, az égen
hány mosoly ragyog?
Távoli, szép lelkek,
Ők a csillagok.

Vigyázzák az álmod,
óvnak, féltenek,
szép mesét mesélnek
álmodban neked.

Refrén:
Nézz fel az égre
és érezd magad jól!
Ez a dal most végre
a megváltásról szól,
nézz fel az égre!
Nézz fel az égre…

Aranyosi Ervin © 2016-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva