Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 44. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 44. rész

Hosszú napom után,
megint jött a mese,
benne a Tündérem,
s az ő szerelmese.

A tündér szülei,
kinek a testébe,
belebújtak bizony,
hogy varázsuk védje.

A szegény emberben
ott fészkelt a banya,
így lett a testéből
egy rút, gonosz tanya.

Nekem szerencsém volt,
csak magamban voltam,
és egy sarok mélyén
csendben meghúzódtam.

Jaj, nem is meséltem,
tündérpalotában,
trónszékeket rejtő,
csodakertben álltam.

Körbe szép pálmafák,
vígan hajladoztak,
a leander bokrok
virágokat hoztak.

Voltak szép gyümölcs fák,
alma, barack, füge,
tündérkirálynőnek
ez volt a szívügye.

Élő növényekkel
vette körül magát,
élvezte ezernyi
virága illatát.

És ha kedve szottyant
gyümölcsöket szedett,
kóstolta ízüket,
savanykást, édeset.

A virágok között
csermelyek csobogtak,
a virágszirmokban
méhek szorgoskodtak.

A fákon madarak
vígan énekeltek,
a gyönyörű kertben
szép békére leltek.

Pázsit puha rétet
is ide képzeltek,
ahol a tündérek
vidám táncra keltek.

Híres muzsikusok
sok dalt varázsoltak,
csodás hangú népek,
vidáman daloltak.

Minden olyan szép volt,
s minden nagyon élő,
le sem tudja írni
mindezt a mesélő.

Ám jött egy pillanat,
és az élet megállt,
a csoda szép kertre,
fájdalom köd szitált.

Ágon a madarak,
mind csendben maradtak,
hirtelen huzattól
a hangok megfagytak.

Ott állt az ajtóban,
egy csúf, szegényember,
izzó fájdalommal,
megtört, kisírt szemmel.

Kérte, hogy vezessék
a királynő elébe,
mert nem akar szűnni
szörnyű betegsége.

Kapott egy jóslatot,
és nagyon hisz benne,
a tündér királynő
biztos csodát tenne.

Levenné az átkot,
és meggyógyíthatná,
és az egészségét
biztos visszaadná.

Ám mikor a trónnak
közelébe lépett,
abba hagyta gyorsan
a sírós beszédet.

Kabátja zsebéből
pálcát húzott elő,
amelyben megbúvott
a nagy varázserő.

Legyinteni akart,
vele varázsolni,
de hirtelen messze
szállt e varázs holmi.

Mert a tündérkirály,
közben már varázsolt,
s ez egy különleges,
igazi varázs volt.

Hogy milyen varázslat,
azt ma még nem tudom,
mert pont itt sikerült
csendben elaludnom.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 32. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 32. rész

Újra tovaszaladt
egy nap életemből.
Vártam az újabb részt
kedves tündéremtől.

Hát mikor az este
ismét rám köszöntött,
a varázsedénybe
újra vizet öntött.

Indult a történet,
ott hol abba maradt,
hagytam hadd repüljön,
úgy, mint vadmadarat.

Víz színén megjelent
a varázsló vára,
s megint a figyelem
volt a mese ára.

A varázsló pedig
sok mindent tanított,
elromlott dolgokat
rendre megjavított.

A fiú figyelte
és érteni kezdte,
a varázstudományt
hamar megszerette.

Hiszen minden szebb lett,
akár merre jártak,
csodákat műveltek,
élhetőt csináltak.

Egy kiszáradt fából,
vesszőt hoztak létre,
és kivarázsolták
egy dús füvű rétre.

Az apró vesszőből,
kis fát varázsoltak,
lombján szép levelek
nőttek, kibomlottak.

Árnyat adtak annak,
aki arra tévedt,
lombjában száz édes,
finom gyümölcs érett.

Madarak is kaptak,
baldachinos fészket,
és a favarázslás
egy-kettőre kész lett.

Törött szárnyú madár
szárnyát bekötözték,
Azóta is szárnyal,
égen fenn köröz még.

Bemocskolt vizeket,
friss vizűvé tettek,
nyomukban források,
patakok eredtek.

Gyakran varázsoltak
jobb időt, szebb termést,
varázsszót dúdolva,
csodatévőt, elmést.

Koldusoknak adtak
munkát megélhetést,
s élvezték a létet,
a boldoggá tevést.

Annyi helyen várták,
s hálával fizettek,
ők meg varázslásban
magukért kitettek.

Volt, hogy önmagukra
álruhát öltöttek,
néha madár képben
az égben röpködtek.

Az ő jóságuktól
szebbé vált a világ,
nyílott körülöttük
számtalan szép virág.

A szeretet magját
szórták más szívekbe,
megszépült a világ
körülöttük egyre.

Mert ők a gonosszal
sosem szálltak szembe,
úgy esett rabságba,
egy saját verembe.

Hiszen nem volt képes
tőlük erőt nyerni,
amit a rossz oldal
nem tudott lenyelni.

Tisztultak a szívek,
megteltek jósággal,
egymáshoz fordultak,
jóval, barátsággal.

Öröm és boldogság
adott gazdagságot,
csodás jövőképet
élhetőbb világot.

Mára a tündérem
pont itt hagyta abba.
Volt valami csoda
e szép pillanatban.

Holnap elmeséli
– hadd fussunk elébe –
mért szeretett bele
az ő kedvesébe!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én mellettem unatkozni nem lehet

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Én mellettem unatkozni nem lehet

Én mellettem unatkozni nem lehet…
Hisz csodákkal töltöm meg a lelkemet.
Megfigyelek fát, madarat, virágot,
élvezem a hozzám szóló világot.
Jó kedvemet a természet okozza,
és ha játszom, képzeletem fokozza.
Annyi minden érdekesség vár reám,
amit meglát és lefotóz Nagymamám!
Kirándulunk, bejárjuk a világot,
s megőrizzük, hogy a szemünk mit látott.
Elrakjuk azt a hűvösebb napokra,
felvidít majd emlékeink nagy csokra!

Aranyosi Ervin © 2019-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel megetetlek


Aranyosi Ervin: Szeretettel megetetlek

Szeretettel megetetlek, adok a kajámból,
tudod, az a legszebb szív, mely elesettet ápol.
Tudom, tudnál madarakat, egereket fogni,
de azt hiszem, erről inkább le kellene szokni!
Adok inkább a kajámból, te hagyd élni őket,
ha elfogy a szeretetünk, a gonoszság nőhet,
és ha folyton másokat bántsz, vissza fogod kapni!
Szeretnék hát, drága cicám, a lelkedre hatni!
Legyél békés, az életet tiszteld minden lényben,
így élhetsz majd szeretetben, boldogító fényben!

Aranyosi Ervin © 2019-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet közös nyelve

Fotó: Katalin Borsné – Eszmecsere
Erdei pinty tojó, és mezei veréb

Aranyosi Ervin: A szeretet közös nyelve

Erdei pinty és egy veréb
találkozott egy ágon.
Persze, ez még nem nagy csoda,
van ilyen a világon.
Csakhogy beszélgetni kezdtek.
Közös nyelv mi lehetett?
Talán csak a szívek nyelve,
együttérzés, szeretet?
Lám csak, értették mind ketten,
pedig ők csak madarak.
Sosem jártak iskolába,
hol megtelnek az agyak.
Ez mutatja, mire képes
szívünkben a szeretet,
ezért hoztam jó példának
a pintyet, s a verebet!
Ha szívedben szeretet él,
könnyen elérsz másokat,
könnyen tudod gyógyítani,
kinek szíve fáj sokat!
Olyan nyelv ez, mely boldogít,
s megérint más lelkeket,
szomorú, hogy nem használják
nap, mint nap az emberek!

Aranyosi Ervin © 2018-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszcsalogató


Aranyosi Ervin: Tavaszcsalogató

Ébredj tavasz, szeretni vágyunk,
megöl a befagyott világ.
hadd nyíljon végre lét-virágunk,
süssön Napunk is újra ránk!

Anyagba fagyott érzéseink,
olvadjanak, s teljen szívünk!
Legyen reményünk, s élményeink!
Kelljen életre, miben hiszünk!

Madarak dala ébresszen fel,
jöjjön gyönyör, s harmónia!
Ébredjen jóra minden ember!
Ne kelljen már aggódnia!

Élesszük fel a szép világot,
élőn megélve minden álmot!

Aranyosi Ervin © 2018-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele


Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele

– Hipp-hopp vagyok, tapsifüles,
erdő peremén lakom.
Zöld mezőre, kies rétre
nyílik az én ablakom.
A Napocska már felébredt,
s ablakomon beköszönt,
szép hajnali ajándékként
küldött egy kis fényözönt.

Elkergette a sötétet,
minden csillog, csuda szép,
hallgatom a lombos erdő
ébredező, lágy neszét.
Ébrednek a madarak is,
dalba szökken trillájuk,
hálát adnak az új napért,
mit az élet hoz rájuk.

Vidámítják a világot,
meghozzák a kedvemet:
– Olyan jó, ha vidámsággal
indulnak a reggelek.
Kikecmergek az ágyamból,
kiugrálok a rétre,
harmatcseppel arcot mosok,
s felnyújtózom az égre.

Integetek a felhőknek,
ahogy szállnak magasan.
– Jó lenne már reggelizni!-
figyelmeztet a hasam.
Mező szélén, erdő mellett,
vár is már a reggeli,
füvek várnak, szép virágok,
orrom könnyen megleli.

Megtömöm a pocakomat,
s játszópajtást keresek,
erdőszélen keresgélve,
bokrok alá belesek.
Hátha ott van őzgidácska,
s kedve lenne játszani,
ám őt nehéz megtalálni,
mert nem akar látszani.

Ám ha észreveszi jöttöm,
felugrik, s szalad felém,
ilyen kedves, jó barátra
nem lelhetnék máshol én.
Jön a rétre, kergetőzünk,
én ugrálok, ő szalad.
Erdő szélen kell maradnunk,
messze futnunk nem szabad!

Hancúrozunk, jó a kedvünk,
tőlünk vidám a világ,
mosolyog a Nap is fentről,
jó kedvű lesz, aki lát.
Erdő szélén, kint a réten,
így indulnak reggelek,
örömökkel gazdagodni,
minden reggel felkelek!

Aranyosi Ervin © 2017-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszodik

tavaszodik
Aranyosi Ervin: Tavaszodik

Levetette a Föld  téli rossz gúnyáját,
most az égi pásztor terelgeti nyáját.
Rossz kedvű felhői a télért zokognak,
könnyeik a földre vízcseppként potyognak.
Sírjatok csak felhők, én bizony nem bánom,
végre sutba dobom megunt nagykabátom.
Kitárom a lelkem, szép tavaszra várva,
végre szabad leszek, nem leszek bezárva.

Végre repülhetek zúgó szelek szárnyán,
nem borongok tovább téli napok árnyán.
Kitárom lelkemet, hagyom megújulni,
vele komor kedvem biztos el fog múlni.
Arcomon a mosoly bimbódzik, virágzik,
napsugara fénylik, derű-cseppben ázik.
Kinyílik a tavasz ezer kis virága,
új rügyeket növeszt szép fám minden ága.

Lám még a szívem is jókedvűbben dobban,
éled a természet, s nem marad titokban,
hiszen kismadarak viszik szerte hírét,
dalukkal a remény magvát terítik szét.
A fű kíváncsian bújik ki a földből,
eddig csak álmodott puha, selymes zöldről,
most majd megalkotja, összefogva, szépen,
ahogy széjjel terül a tavaszi réten.

De jó, hogy világunk képes megújulni,
hogy a sötétség már lassan el fog múlni,
s megtelik a lelkünk vággyal, szeretettel,
kikelet szavára felébred az ember.
Fúj a tavaszi szél, a felhők repülnek,
hideg, téli napok emlékbe merülnek.
Egyre erősebben ragyog ránk szép Napunk,
sugarától reményt, fénylő hitet kapunk.

Aranyosi Ervin © 2017-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Hold és a Föld románca

13051684_535299680009913_474161284556824697_n
Aranyosi Ervin: A Hold és a Föld románca

Éj tengerébe lám, a Hold
lehajtja megfáradt fejét.
Arcán megannyi ránc a folt,
de kitöltötte idejét.

Öreg, vén teste elpihen,
nappal álmodja álmait.
Ott nem zavarja semmi sem,
szívében nyugalom lakik.

Benne még él az ifjúság:
– legyeskedett a Föld körül –
átvette szíve ritmusát,
s hitte, a vén bolygó örül.

Érte sovány lett, megfogyott,
kacéran évődött vele.
A Föld imádta a Napot,
a Hold ezért sápadt bele.

Bejártak ezer éveket,
s a távolság örök maradt,
e kettő együtt létezett,
s szálltak, mint boldog madarak.

Aranyosi Ervin © 2016-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fürdenek a verebek

fürdenek a verebek

Aranyosi Ervin: Fürdenek a verebek

Lázasan süt a nyári Nap,
fürödnek hát a madarak.
Pancsolnak szürke verebek,
elpilledt madárgyerekek.
A vízben ázik száz veréb.
– Inni, strandolni, jaj de szép!
Frissül a meleg tollazat,
miközben szikrát szór a Nap.
Vidáman néz a fényes ég,
hogyan tisztul meg száz veréb,
aztán megszárad, s szárnyra kap.
Toll szárítójuk volt a Nap!

Aranyosi Ervin © 2016-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva