Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ültess fát, olvass alatta könyvet!


Aranyosi Ervin: Ültess fát, olvass alatta könyvet!

Ültess fát, olvass alatta könyvet!
Ha megpihensz, az élet újra könnyebb!
Tedd le a terhed, hagyd elméd kalandozni,
egy jó kis könyv tud téged lázba hozni.
Az olvasásra van még komoly ok:
Mikor olvasol, egy fa mosolyog,
mert látja, hogy van a halál után élet,
a fából készült papír újraéled!
Hát ültess fát, s pihenj meg árnyékában,
és tudd meg azt, mennyi jó van egy fában.
mert tisztítja megfáradt levegődet,
és oxigénnel tölti fel tüdődet.
Nélkülük, tudod, kihalna az élet,
ültess hát fát, hadd védje egészséged!
Ha teheted, öleld is meg a fákat,
köszönd meg azt, hogy érted annyit fárad,
hogy gazdagabb tőlük csodás világunk,
hogy madarak fészkét is rejti águk.
Ha öleled, jó energiát is adhat,
mely dobbanó mesés szívedre hathat.
Öleld a fát, hunyd be a szemedet,
érezd hogy árad reád a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2020-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Széki gólya/Gólyatöcs család

Fotó: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Széki gólya/Gólyatöcs család

A tó tükrén lépegetünk,
s nézegetjük önmagunk.
Azt hiszed, hogy találgatjuk
milyen madarak vagyunk?
Széki gólyák, de tudósan
Gólyatöcsnek neveznek.
A szárnyaink fenn az égen,
repüléskor eveznek.
Itt lenn csak a gázlót járjuk,
mint gázoló madarak,
csipegetünk, vacsorázunk.
Ki lakik jól hamarabb?
Ha ránk nézel, kitalálod,
melyik lehet a mamánk?
Hárman az idén születtünk,
és nincs velünk a papánk.
Bár bulizni sosem szoktunk,
parti madarak vagyunk,
vacsorára a csőrünkkel
vízi rovart harapunk.
Gerinctelen vízi állat,
az nekünk mind eledel,
amerre e kis csapat jár,
minden rovart lelegel…

Aranyosi Ervin © 2020-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Fotó: Balog Lajos – Kékbegy

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Az ablakom alatt a madarak dalolnak,
apró kis torkokból víg dallamok szólnak.
Büszkén magasztalják az élő világot,
mely a csodát adja, s általuk is áldott.
A pici szívükben ott él a Jó Isten,
bennük szeretet van, semmi gonosz nincsen.
Könnyedek, vidámak, egyszerűek, szépek,
hajnalban vigadó, röpke szárnyas népek.

Néha úgy szeretnék én is madár lenni,
a földi gondokon felülemelkedni.
Élvezni a létet, s nem törődni mással,
se a tegnapokkal, sem az elmúlással.
Könnyed szárnyalással élni szabadságom,
csupán fészkem lenne, sose lenne másom.
Ám ha párt találnék, úgy lenne értelme,
hiszen minden napom szeretetben telne.

Hej, ha madár volnék, nem törődnék mással,
beélném ennyivel, élni akarással!
Csak a mának élnék, egyre csak dalolnék,
világomnak boldog teremtője volnék.
Fütyülném dalomat a szép szerelemről,
Isten jóságáról, igaz kegyelemről.
Hálás szívem folyton igazat dalolna,
dalomból szeretet, és szabadság szólna.

Mindenem meglenne, eledelem, fészkem,
mában megteremtett, holnapi reményem.
Sosem őrizgetnék haragot szívemben,
csupa csodás álom ébredhetne bennem.
Tisztelném a világ többi teremtményét,
erre építhetném holnapom reményét.
Minden nap dicsérném az élő világot,
mely az én dalomtól lenne szebb és áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ünnepeld a tavaszt!


Aranyosi Ervin: Ünnepeld a tavaszt!

Odakint a kertben madarak dalolnak,
nekik nem is kérdés, vajon lesz-e holnap?
Csak az ember teremt félelmet magának,
megásva a sírját a szebb holnapjának.

Bárcsak madár lennék, egy faágra ülnék,
a bús embert látva, igencsak derülnék,
hiszen itt a tavasz, feléled a világ,
bizakodva nyílik a sok tarka virág!

Csak az embereknek lóghat most az orra,
gyászosan tekintve az eljövő korra,
hisz a félelmei a lelkét nyomasztják,
céljait, vágyait sorra elsorvasztják.

Miért lett az ember ilyen hitevesztett?
Benne a félelem gyökeret eresztett,
s elnyomja az élet csodatermő fáját,
s elveszti reményét, s elveszti a hálát.

Tavasz van, éledjünk, akár a természet,
vegyük világunkban észre most a szépet!
Hiszen kint a réten a virágok nyílnak,
fű serken, s a fák is rügyezni tanítnak.

Csak az ember szívben maradt a didergés,
félelem, szorongás, hogy a holnap elvész.
Elfelejt az ember mosolyogni, élni,
csak túlélésre hajt, s hagyja szívét félni!

Ébredjünk, tavasz van, mosoly-rügy fakadjon,
a madarak dala újra reményt adjon!
Napról, napra szebbítsd környező világod,
hagyd életre kelni kinyíló virágod.

Locsolgasd hadd nyíljon – hited erejével –
a lélek zenéje hadd áradjon széjjel.
Szeress, ez a gyógyír, sóvárgó szívekre,
ne légy világodból önként számkivetve!

Hallgasd a madárdalt, viduljon a lelked,
a tavaszt idén is meg kell ünnepelned!
Holnapod magjait, te ültesd a mában,
oldódj a madarak biztató dalában.

Aranyosi Ervin © 2020-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 44. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 44. rész

Hosszú napom után,
megint jött a mese,
benne a Tündérem,
s az ő szerelmese.

A tündér szülei,
kinek a testébe,
belebújtak bizony,
hogy varázsuk védje.

A szegény emberben
ott fészkelt a banya,
így lett a testéből
egy rút, gonosz tanya.

Nekem szerencsém volt,
csak magamban voltam,
és egy sarok mélyén
csendben meghúzódtam.

Jaj, nem is meséltem,
tündérpalotában,
trónszékeket rejtő,
csodakertben álltam.

Körbe szép pálmafák,
vígan hajladoztak,
a leander bokrok
virágokat hoztak.

Voltak szép gyümölcs fák,
alma, barack, füge,
tündérkirálynőnek
ez volt a szívügye.

Élő növényekkel
vette körül magát,
élvezte ezernyi
virága illatát.

És ha kedve szottyant
gyümölcsöket szedett,
kóstolta ízüket,
savanykást, édeset.

A virágok között
csermelyek csobogtak,
a virágszirmokban
méhek szorgoskodtak.

A fákon madarak
vígan énekeltek,
a gyönyörű kertben
szép békére leltek.

Pázsit puha rétet
is ide képzeltek,
ahol a tündérek
vidám táncra keltek.

Híres muzsikusok
sok dalt varázsoltak,
csodás hangú népek,
vidáman daloltak.

Minden olyan szép volt,
s minden nagyon élő,
le sem tudja írni
mindezt a mesélő.

Ám jött egy pillanat,
és az élet megállt,
a csoda szép kertre,
fájdalom köd szitált.

Ágon a madarak,
mind csendben maradtak,
hirtelen huzattól
a hangok megfagytak.

Ott állt az ajtóban,
egy csúf, szegényember,
izzó fájdalommal,
megtört, kisírt szemmel.

Kérte, hogy vezessék
a királynő elébe,
mert nem akar szűnni
szörnyű betegsége.

Kapott egy jóslatot,
és nagyon hisz benne,
a tündér királynő
biztos csodát tenne.

Levenné az átkot,
és meggyógyíthatná,
és az egészségét
biztos visszaadná.

Ám mikor a trónnak
közelébe lépett,
abba hagyta gyorsan
a sírós beszédet.

Kabátja zsebéből
pálcát húzott elő,
amelyben megbúvott
a nagy varázserő.

Legyinteni akart,
vele varázsolni,
de hirtelen messze
szállt e varázs holmi.

Mert a tündérkirály,
közben már varázsolt,
s ez egy különleges,
igazi varázs volt.

Hogy milyen varázslat,
azt ma még nem tudom,
mert pont itt sikerült
csendben elaludnom.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 32. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 32. rész

Újra tovaszaladt
egy nap életemből.
Vártam az újabb részt
kedves tündéremtől.

Hát mikor az este
ismét rám köszöntött,
a varázsedénybe
újra vizet öntött.

Indult a történet,
ott hol abba maradt,
hagytam hadd repüljön,
úgy, mint vadmadarat.

Víz színén megjelent
a varázsló vára,
s megint a figyelem
volt a mese ára.

A varázsló pedig
sok mindent tanított,
elromlott dolgokat
rendre megjavított.

A fiú figyelte
és érteni kezdte,
a varázstudományt
hamar megszerette.

Hiszen minden szebb lett,
akár merre jártak,
csodákat műveltek,
élhetőt csináltak.

Egy kiszáradt fából,
vesszőt hoztak létre,
és kivarázsolták
egy dús füvű rétre.

Az apró vesszőből,
kis fát varázsoltak,
lombján szép levelek
nőttek, kibomlottak.

Árnyat adtak annak,
aki arra tévedt,
lombjában száz édes,
finom gyümölcs érett.

Madarak is kaptak,
baldachinos fészket,
és a favarázslás
egy-kettőre kész lett.

Törött szárnyú madár
szárnyát bekötözték,
Azóta is szárnyal,
égen fenn köröz még.

Bemocskolt vizeket,
friss vizűvé tettek,
nyomukban források,
patakok eredtek.

Gyakran varázsoltak
jobb időt, szebb termést,
varázsszót dúdolva,
csodatévőt, elmést.

Koldusoknak adtak
munkát megélhetést,
s élvezték a létet,
a boldoggá tevést.

Annyi helyen várták,
s hálával fizettek,
ők meg varázslásban
magukért kitettek.

Volt, hogy önmagukra
álruhát öltöttek,
néha madár képben
az égben röpködtek.

Az ő jóságuktól
szebbé vált a világ,
nyílott körülöttük
számtalan szép virág.

A szeretet magját
szórták más szívekbe,
megszépült a világ
körülöttük egyre.

Mert ők a gonosszal
sosem szálltak szembe,
úgy esett rabságba,
egy saját verembe.

Hiszen nem volt képes
tőlük erőt nyerni,
amit a rossz oldal
nem tudott lenyelni.

Tisztultak a szívek,
megteltek jósággal,
egymáshoz fordultak,
jóval, barátsággal.

Öröm és boldogság
adott gazdagságot,
csodás jövőképet
élhetőbb világot.

Mára a tündérem
pont itt hagyta abba.
Volt valami csoda
e szép pillanatban.

Holnap elmeséli
– hadd fussunk elébe –
mért szeretett bele
az ő kedvesébe!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én mellettem unatkozni nem lehet

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Én mellettem unatkozni nem lehet

Én mellettem unatkozni nem lehet…
Hisz csodákkal töltöm meg a lelkemet.
Megfigyelek fát, madarat, virágot,
élvezem a hozzám szóló világot.
Jó kedvemet a természet okozza,
és ha játszom, képzeletem fokozza.
Annyi minden érdekesség vár reám,
amit meglát és lefotóz Nagymamám!
Kirándulunk, bejárjuk a világot,
s megőrizzük, hogy a szemünk mit látott.
Elrakjuk azt a hűvösebb napokra,
felvidít majd emlékeink nagy csokra!

Aranyosi Ervin © 2019-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel megetetlek


Aranyosi Ervin: Szeretettel megetetlek

Szeretettel megetetlek, adok a kajámból,
tudod, az a legszebb szív, mely elesettet ápol.
Tudom, tudnál madarakat, egereket fogni,
de azt hiszem, erről inkább le kellene szokni!
Adok inkább a kajámból, te hagyd élni őket,
ha elfogy a szeretetünk, a gonoszság nőhet,
és ha folyton másokat bántsz, vissza fogod kapni!
Szeretnék hát, drága cicám, a lelkedre hatni!
Legyél békés, az életet tiszteld minden lényben,
így élhetsz majd szeretetben, boldogító fényben!

Aranyosi Ervin © 2019-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet közös nyelve

Fotó: Katalin Borsné – Eszmecsere
Erdei pinty tojó, és mezei veréb

Aranyosi Ervin: A szeretet közös nyelve

Erdei pinty és egy veréb
találkozott egy ágon.
Persze, ez még nem nagy csoda,
van ilyen a világon.
Csakhogy beszélgetni kezdtek.
Közös nyelv mi lehetett?
Talán csak a szívek nyelve,
együttérzés, szeretet?
Lám csak, értették mind ketten,
pedig ők csak madarak.
Sosem jártak iskolába,
hol megtelnek az agyak.
Ez mutatja, mire képes
szívünkben a szeretet,
ezért hoztam jó példának
a pintyet, s a verebet!
Ha szívedben szeretet él,
könnyen elérsz másokat,
könnyen tudod gyógyítani,
kinek szíve fáj sokat!
Olyan nyelv ez, mely boldogít,
s megérint más lelkeket,
szomorú, hogy nem használják
nap, mint nap az emberek!

Aranyosi Ervin © 2018-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszcsalogató


Aranyosi Ervin: Tavaszcsalogató

Ébredj tavasz, szeretni vágyunk,
megöl a befagyott világ.
hadd nyíljon végre lét-virágunk,
süssön Napunk is újra ránk!

Anyagba fagyott érzéseink,
olvadjanak, s teljen szívünk!
Legyen reményünk, s élményeink!
Kelljen életre, miben hiszünk!

Madarak dala ébresszen fel,
jöjjön gyönyör, s harmónia!
Ébredjen jóra minden ember!
Ne kelljen már aggódnia!

Élesszük fel a szép világot,
élőn megélve minden álmot!

Aranyosi Ervin © 2018-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva