mag | Aranyosi Ervin versei

jún
9

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, csódák, hatalom, mag, pillanat, Rajtad múlik, rendező, részed, teremtő, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Rajtad múlik! Csak te rajtad,
milyen lesz az életed?
Hogy átadod-e a hatalmat,
vagy vágyaidat élteted?
Te írod szövegét a dalnak,
varázspálcád a képzelet.

Lehetsz darabod rendezője,
de hagyhatod, más írja meg.
Ha részed kiveszed belőle,
akkor saját utad is lehet.
Ha elfutsz és megijedsz tőle,
csodákra mondasz nemet!

Csak bíznod kéne önmagadban,
teremtő lény vagy, higgy nekem!
Ott van a mag a pillanatban,
s ha öntözöd élőt terem!
Életre kel a gondolatban,
s eléd teszi a végtelen.

Ne másra várj, tedd a dolgod,
ne más írja életed,
lelked akkor lehet boldog,
ha az utat élvezed!
Te írd hát a monológod,
s gazdag lesz a lét veled.

A holnapod rajtad múlik,
bármin járhat az eszed,
léted darabokra hullik,
ha más diktál csak neked!
Álmod szebb jövőbe nyúlik,
ha lelkedben élteted!

Aranyosi Ervin © 2020-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: Aranyosi Ervin, ész, felismer, gyógyít, kacagás. szabad, Lélek, mag, teher, Váljon szokásoddá a nevetés!, vers, vidám, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

A nevetés képes gyógyítani lelket,
amikor a gondok a földre tepernek.
Mikor már úgy érzed nem számíthatsz másra,
akkor lenne szükség vidám kacagásra!

Amikor siralmas, akkor nevetséges,
s kimászni gödörből csak úgy lehetséges,
ha a kedved végre magasra emeled
és a reménytelent szépen kineveted!

Mert ott lent a mélyben, nem tudsz reá hatni,
nem szabad a szintjén sokáig maradni!
A félelem legyőz, a gond akadályoz,
az alacsony rezgés rútat vonz magához.

Keresned kell olyat, amin tudsz nevetni,
ami faramuci, nem kell eltemetni!
Inkább kinevetni az elvétett hibát,
vedd észre hogy milyen hit okoz galibát!

Mert ha felismered, s nevetni tudsz rajta,
emelkedik kedved, s az már a jobb fajta.
ha saját magadon képes vagy nevetni,
jobbá fogod tudni világod szeretni!

Hiszen a nevetés leveszi a terhet,
súlytalanná válik az, aki nevethet!
Nem terheli vállad, ami földre nyomjon,
megtanulhatsz szállni, ezt komolyan mondom!

Ha a lelked gyógyul a sok nevetéstől,
menekül a bánat a borongós észtől.
Lelked kivirágzik, álmokat hoz reád,
s lebontja az elme sötét börtönfalát.

Ha gyógyul a lélek, a test sem betegszik,
s hiszem, ez a világ, egyre jobban tetszik.
Ha nem hagyod tovább, hogy bánat vezessen,
engedd, hogy a lelked titkokba belessen!

Nem megy a nevetés? Próbáld erőltetni,
szomorúság ráncba, vidám magot vetni!
Váljon szokásoddá a napi nevetés,
s meglátod, hogy hamar kikel majd a vetés!

Váljon szokásoddá, hogy mindennap nevetsz,
ennyit önmagadért lelkesen megtehetsz!
Csak keress alkalmat, találj reá módot,
vedd észre, hogy lelked, eddig csak kínlódott!

Nevess, s legyél boldog, ne is törődj mással,
töltsd meg életedet sűrűn kacagással!
Szomorúság, harag, mind-mind kívül marad,
vidám nevetéssel szabadítsd fel magad!

Aranyosi Ervin © 2020-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: November

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, avar, bogár, erdőben, mag, November, Ősz, Szél anyó, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: November

Puha avar takaróval
az ősz szép ágyat vetett.
Ha épp most az erdőben jársz,
ez fogja fel léptedet.
Szél anyó, ha úgy találja,
nem sima a lepedő,
felkap pár tucat levelet,
s a nyomukba ered ő.

Aztán szépen elsimítja.
Ott alszik a sok bogár,
és a később kikelő mag,
a telet ott várja már.
Azt hiszed, hogy szemetel csak?
Mire jó a sok levél?
Ám a természet az tudja:
– Tavasz és nyár bennük él.

Az frissíti fel a földet,
tápanyaggal lesz teli,
az elmúlók sok tudása,
a születőt élteti.
Ha jön a tél, betakarja,
szórva rá puha havat.
Némi faggyal tartósítja,
s jégvirágot is arat.

A napfény is egyre csökken,
fázik mind-mind, aki él.
Bújjatok hát ágyatokba,
közeledik már a tél!
Szép álmokat, hogy tavasszal
minden szebb és jobb legyen!
Megújuljon a világunk,
a körforgás így megyen.

A világ elcsendesedik,
belesápad, ami zöld,
önmagába néz a világ,
szenderegni kezd a Föld.

Aranyosi Ervin © 2019-11-03.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

feb
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Okulj magyar!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, haza, Istened, mag, magyar, nemzet, nép, okulj, ős, vers 5 hozzászólás

Az illusztrációt Mihályfalvi János készítette

Aranyosi Ervin: Okulj magyar!

Okulj magyar! S őrizd meg nyelvedet!
Ez teszi naggyá majd, s jobbá is nemzeted!
Ne feledd el sosem, mit atyád rád hagyott,
ne félj hát senkitől, s tanulj alázatot!

A szép magyar nyelv – tudod – tudással felruház!
Magyarul szól hozzád, s mindent megmagyaráz!
Nincs több a világon, amely pont így teremt,
ezt adta jussodul teremtő Istened.

Teremts tehát magyar! Feledd el gondodat!
Téged szolgál a szó, és minden gondolat!
Ha álmod, s vágyaid szép céloddá teszed,
segíthetsz magadon, s megsegít Istened!

Álmodj hát – ó magyar – szebb jövőt, holnapot,
ha lelked elhiszi, meglátod, megkapod!
Félelmed dobd csak el, Istennek gyermeke!
Te lehetsz teremtőd legbüszkébb remeke!

Kövesd hát – ő magyar – őseid lábnyomát,
tiszteld a tegnapot, s imádd e szép hazát!
Ne sírj a múltadért, – dicső volt egykoron –
virágok nőnek már a régi sírokon!

Légy hát virág, amely az ős MAG-ból kinő,
csodát hord magában itt minden férfi, s nő!
Ne hagyd, hogy elvegyék, tapossák e csodát,
óvjad és tedd naggyá léteddel a hazát!

Becsüld meg földjeit, folyói friss vizét,
élvezd az ételed éltető, friss ízét!
Járd be a hegyeit, járd be a völgyeket,
ismerd meg szép hazád, amit költőd szeret!

Emeld fel nemzeted, s legyél eggyé vele,
s mindaz, ki messze ment, térhessen meg bele!
Széthúzás, megosztás, ne bántsa lelkedet,
legszentebb kötésként tartsd össze nemzeted!

Legyél újra MAGYAR, erős és büszke nép!
Feszítse kebledet örökös büszkeség!
Nyelvünk legyen a híd, amely mind összeköt,
állhassunk nemzetként a teremtőnk előtt!

Aranyosi Ervin © 2018-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tigris-papagáj

Category: 1 kép 1 vers, FurcsÁllatok Tags: ehető, fenevad, furcsállatok, mag, papagáj, tigris, tigris-papagáj, vérengző, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Tigris-papagáj

Papagáj testbe bújt mérges tigris vagyok,
és tudod, egy tigris mégsem ehet magot.
Vérengző fene vad, így hívnának engem!
Ám, aki így becéz, azt mind meg kell ennem!
Vigyázz hát, mit mondasz, beszélni is tudok,
na meg repülni is, így messzebbre jutok!
Könnyedén röppenek itt fent ágról ágra,
s jobban rálátok az ehető világra…

Aranyosi Ervin © 2018-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Talán véget ér…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: balsors, haza, kaláka, mag, magyar, Mátyás, nemzet, nép, ország, szabad, talán, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Talán véget ér…

Talán véget ér a balsors,
amit nyög a büszke népünk!
Elnyomásnak, megtorlásnak
egyszer tán végére érünk.
Talán megfogjuk majd szépen
egymás kezét, összefogva,
talán végre áldás szállhat
miránk, büszke magyarokra!

Talán új világ lesz végre,
felvirágzik ez az ország,
nem hagyjuk, hogy kincseinket
farkashordák szerte hordják!
Talán ledobjuk a láncot,
amit hordunk Mátyás óta,
talán szól népünk ajkáról
újra élő, boldog nóta!

Talán végre visszavesszük,
ami miénk, ősi jussunk.
Tán az Isten is velünk lesz,
hogy már végre révbe jussunk!
Talán erős lesz a népünk,
önellátó lesz a nemzet,
utódoktól felvirágzó,
kiket magyar szülő nemzett.

Talán újra kalákában
építhetjük szép hazánkat,
s újra magyar lesz az Isten,
jog és törvény, ami ránk hat!
Talán szabad lesz a lélek,
és a testünk egészséges,
újra jelentős csodákat
tehetünk, vihetünk véghez!

Talán, aki tud, tanítja,
így lel méltó követőre,
saját népét gazdagítja,
nyomot hagyva lép előre!
Talán, majd az utódaink
tőlünk igazat tanulnak,
s birtokában lesznek kincsnek,
igazságnak, büszke múltnak!

Talán még valóra válhat,
hiszem, sosincs hozzá késő,
megvan még a józan eszünk,
s kezünkben még ott a véső!
Faragjunk embert magunkból,
egyedekből büszke népet!
Szeretettel, jó szándékkal,
álmodjunk új jövőképet!

Ne csak feltételes módban,
sose függjünk többé mástól,
merjünk tenni, cselekedni,
nem félve az elmúlástól!
Van-e erő, mely erősebb
Istenünknél? Egyáltalán?
Legyen erős a reményünk,
legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!

A szeretet erejével
tartsuk egyben ezt a népet,
hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk,
s bölcsőnk az anyatermészet.
Isten áldd meg hát a magyart,
add vissza minden reményünk,
kérünk, mutass utat nekünk,
s emeld újra fel a népünk!

Aranyosi Ervin © 2017-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szívesen látott vendég

Category: Állatok, természet Tags: dalol, etető, határ, kedvesség, kismadár, mag, szívesen, tavasz, vendég, visszajár 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szívesen látott vendég

Hej kismadár, kismadár,
aki gyakran erre száll,
térj be hozzánk, légy vendégünk,
hisz az idő télben jár.

Hej kismadár, kismadár,
hóval fedett a határ,
égen szállva, bárhol keres,
szemed magot nem talál

Hej kismadár, kismadár,
az etetőnk téged vár,
megtöltöttük eleséggel,
jól kellene lakni már.

Hej kismadár, kismadár,
mikor zöld volt a határ,
kedves dalod adtad nékünk,
de a tavasz messze jár.

Hej kismadár, kismadár,
hívó szavunk megtalál:
– Térj be hozzánk, légy vendégünk,
a kedvesség visszajár.

Hej kismadár, kismadár,
a zord idő majd lejár,
tavasszal is visszavárunk,
ha dalolnod kéne már!

Aranyosi Ervin © 2017-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Sze
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Eső (avagy az élet körforgása)

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: élet, eső, esőcsepp, föld, halál, körforgás, mag, nap, okkal, táplál, zuhan 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Eső
(avagy az élet körforgása)

Csepereg az eső,
ütemesen, lassan.
Millió esőcsepp,
földet ér, felpattan,
aztán megnyugodva
terül el az utcán,
némelyik gödörben,
másik homokbuckán.

Tudja, megérkezett,
sose tér már vissza,
hűs vízét a szomjas,
fáradt föld beissza,
magába öleli,
lassan befogadja,
rövid életének
örök végét adja…

Ez lenne hát minden
esőcsepp halála?
Ennyi volt az élet?
Nincsen benne hála?
Az eső csak esik,
lassan földre hullik,
soha nem juthat el
az életen túlig?

De hát a föld alatt
élet vize árad,
a föld kincsét oldja,
s itatni nem fárad.
Szomjas fák gyökerét,
mint anya táplálja,
esőcsepp életét
szívből meghálálja.

Mind-mind a növények
a víz által élnek.
Egész életükben
a haláltól félnek:
– Ezért szaporodnak,
hogy maradjon élő,
mert úgysincs mennyország,
nincs körforgás – félő!

Esőcseppek hullnak,
öngyilkosok lesznek?
Végtelen magasról
szörnyű mélybe vesznek.
Értelmetlen halál
várja őket, mégis,
fájó rítusukat
táplálja az ég is!

Ha a Nap akarja,
felszívja, mint párát,
szél szárítja testét,
s alkot felhőpárnát.
Mert a víznek is van
élő körforgása,
újjászületése,
jogos folytatása.

Bizony, sok esőcsepp
folyót, tavat táplál,
életet folytatni
jó oldalra átáll.
Talán nincs is más mód
méltó folytatásra?
Aki földre zuhan,
ne gondoljon másra?

Mindnek dolga akad,
hiszen okkal esnek!
Víz után szomjazók
táplálói lesznek,
Ők adnak életet
minden alvó magnak,
akik a víz nélkül
“halottak” maradnak.

Nos, ha belegondolsz,
pont ilyen az élet.
Születéstől fogva
várod földi véged.
S hiszed életednek
nincs is semmi haszna,
csupán a gyors halál
van így elhalasztva.

A félelem okán
nem tudsz szépen élni.
Egyet jól megtanulsz,
a haláltól félni.
Retteged a percet,
hogy földbe kerül tested,
s nem volt időd élni,
míg a véget lested.

Tehát több boldogság
jut egy esőcseppnek,
mint egy érző lénynek
kit emberként szeretnek?
Harcolsz félelmedben,
inkább, mint szeretnél,
mintha esőcseppként
te is földre esnél.

Tudod, az esőcsepp
élvezi az útját.
Maga mögött hagyja
értelmetlen múltját.
Talán az esőcsepp
odafentről látja,
hogy itt lent új élet,
s nem a halál várja.

Nem létezik halál,
körforgásban élünk.
Jövünk, aztán megyünk,
újra visszatérünk.
Hiszem, az utazást
kellene élveznünk,
örökre feledve
csúf halálfélelmünk.

Ennyi az üzenet:
– Legyél végre ember!
Béleld ki világod
érzőn, szeretettel.
Ne félj a haláltól,
tegyed csak a dolgod,
légy az utazástól
felhőtlenül boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Sze
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: MAG-ok vagyunk!

Category: dalszöveg Tags: ázik, büszke, csírázik, fény, lét, mag, MAGunk, magyar, megszülettél, szív, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: MAG-ok vagyunk!

MAGyar vagyok,
MAGból lettem!
Csodát tenni
megszülettem.

Mivel bízok
önMAGamban,
jövő vagyok
élő MAGban.

Ref.:
A világban szerte szórtak,
bizony, van sok szerteszórt MAG,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Hej, ti MAGok
ébredjetek,
gazdagabb
a lét veletek!

Engedjük a
fényt MAGunkba,
Táplálja a
fényt a munka!

Ref.:
A világban szerte élünk,
gazdagabb a lét mi vélünk,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Legyél büszke,
MAGból lettél!
Fénylő céllal
megszülettél!

Engedd hogy a
szív vezessen,
hogy a világ
szebb lehessen!

Ref.:
A világban szerte élünk,
gazdagabb a lét mi vélünk,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Aranyosi Ervin © 2017-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Sze
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: árnyék, egység, közöny, lámpás, mag, menny, nap, példa, szeretet 1 Comment

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre,
s nem látunk rá az egészre,
csak a részleteket látjuk,
felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység,
a jó lelkek ezt keresték,
de míg kétség marad bennünk,
nem hagy boldogokká lennünk!

MAGok vagyunk, MAGból lettünk,
nincs más hatalom felettünk,
csak hitünkben a sötétség,
s lelkünkben az örök kétség.

Tudatos vagy? Akkor érted,
a világod van te érted!
Nemcsak te vagy a világért,
ezért jöttél, semmi másért.

Ezért jöttél, jobbá válni,
a világod megcsodálni,
ahol hibás, jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Megosztottat összefogni,
nemcsak nap, mint nap nyafogni,
teremteni szeretettel,
szívével lásson az ember!

MAGnak jöttél e világra,
nyisd meg szíved valahára!
Ne szenvedj és ne siránkozz!
Az a rossz út, mi elátkoz.

Emelkedj ki a közönyből,
lépj ki végre börtönödből,
emeld fejed, s nézz az égre,
vedd észre a Napot végre.

Ne csak árnyékodat lássad,
ne a földi sírod ássad.
Lásd meg a jót és a szépet,
ne csak rángasson az élet!

Te akarjál jobbá válni,
méltósággal lábra állni,
Büszkének lenni magadra
és a jóra, feladatra!

Ne az elvárás vezessen,
engedd szíved, hogy szeressen.
akarj mást is felemelni,
együtt szép EGYSÉG-re lelni.

Találsz olyat, aki kéri,
és örül, ha jóság éri,
aki remény után kutat,
annak mutass helyes utat.

Aki nem kér, azt hagyd békén,
hadd kullogjon a sor végén,
Ki hisz benned, annak adjál,
csalódástól ne lankadjál.

Lépj csak tovább segíts máson,
hagyd, hogy szíved megbocsásson!
Hitet osszál, reményt, békét,
lelked minden emberségét!

Szórd a magot, hogy kikeljen,
másban jó talajra leljen,
Mutass példát, más hadd lássa,
itt a mennynek földi mása!

Lámpás légy, s lelj követőkre,
világíts a sötét földre!
Szívük szeretettel teljen,
s a járható útra leljen!

Aranyosi Ervin © 2017-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Rajtad múlik

Rajtad múlik! Csak te rajtad, milyen lesz az életed? Hogy átadod-e a hatalmat, vagy vágyaidat élteted? Te írod szövegét a dalnak, varázspálcád a képzelet.

Lehetsz darabod rendezője, de hagyhatod, más írja meg. Ha részed kiveszed belőle, akkor saját utad is lehet. Ha elfutsz és megijedsz tőle, csodákra mondasz nemet!

Csak bíznod kéne önmagadban, teremtő lény vagy, higgy nekem! Ott van a mag a pillanatban, s ha öntözöd élőt terem! Életre kel a gondolatban, s eléd teszi a végtelen.

Ne másra várj, tedd a dolgod, ne más írja életed, lelked akkor lehet boldog, ha az utat élvezed! Te írd hát a monológod, s gazdag lesz a lét veled.

A holnapod rajtad múlik, bármin járhat az eszed, léted darabokra hullik, ha más diktál csak neked! Álmod szebb jövőbe nyúlik, ha lelkedben élteted!

Aranyosi Ervin © 2020-06-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

A nevetés képes gyógyítani lelket, amikor a gondok a földre tepernek. Mikor már úgy érzed nem számíthatsz másra, akkor lenne szükség vidám kacagásra!

Amikor siralmas, akkor nevetséges, s kimászni gödörből csak úgy lehetséges, ha a kedved végre magasra emeled és a reménytelent szépen kineveted!

Mert ott lent a mélyben, nem tudsz reá hatni, nem szabad a szintjén sokáig maradni! A félelem legyőz, a gond akadályoz, az alacsony rezgés rútat vonz magához.

Keresned kell olyat, amin tudsz nevetni, ami faramuci, nem kell eltemetni! Inkább kinevetni az elvétett hibát, vedd észre hogy milyen hit okoz galibát!

Mert ha felismered, s nevetni tudsz rajta, emelkedik kedved, s az már a jobb fajta. ha saját magadon képes vagy nevetni, jobbá fogod tudni világod szeretni!

Hiszen a nevetés leveszi a terhet, súlytalanná válik az, aki nevethet! Nem terheli vállad, ami földre nyomjon, megtanulhatsz szállni, ezt komolyan mondom!

Ha a lelked gyógyul a sok nevetéstől, menekül a bánat a borongós észtől. Lelked kivirágzik, álmokat hoz reád, s lebontja az elme sötét börtönfalát.

Ha gyógyul a lélek, a test sem betegszik, s hiszem, ez a világ, egyre jobban tetszik. Ha nem hagyod tovább, hogy bánat vezessen, engedd, hogy a lelked titkokba belessen!

Nem megy a nevetés? Próbáld erőltetni, szomorúság ráncba, vidám magot vetni! Váljon szokásoddá a napi nevetés, s meglátod, hogy hamar kikel majd a vetés!

Váljon szokásoddá, hogy mindennap nevetsz, ennyit önmagadért lelkesen megtehetsz! Csak keress alkalmat, találj reá módot, vedd észre, hogy lelked, eddig csak kínlódott!

Nevess, s legyél boldog, ne is törődj mással, töltsd meg életedet sűrűn kacagással! Szomorúság, harag, mind-mind kívül marad, vidám nevetéssel szabadítsd fel magad!

Aranyosi Ervin © 2020-04-22. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: November

Aranyosi Ervin © 2019-11-03.A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Okulj magyar!

Okulj magyar! S őrizd meg nyelvedet! Ez teszi naggyá majd, s jobbá is nemzeted! Ne feledd el sosem, mit atyád rád hagyott, ne félj hát senkitől, s tanulj alázatot!

A szép magyar nyelv – tudod – tudással felruház! Magyarul szól hozzád, s mindent megmagyaráz! Nincs több a világon, amely pont így teremt, ezt adta jussodul teremtő Istened.

Teremts tehát magyar! Feledd el gondodat! Téged szolgál a szó, és minden gondolat! Ha álmod, s vágyaid szép céloddá teszed, segíthetsz magadon, s megsegít Istened!

Álmodj hát – ó magyar – szebb jövőt, holnapot, ha lelked elhiszi, meglátod, megkapod! Félelmed dobd csak el, Istennek gyermeke! Te lehetsz teremtőd legbüszkébb remeke!

Kövesd hát – ő magyar – őseid lábnyomát, tiszteld a tegnapot, s imádd e szép hazát! Ne sírj a múltadért, – dicső volt egykoron – virágok nőnek már a régi sírokon!

Légy hát virág, amely az ős MAG-ból kinő, csodát hord magában itt minden férfi, s nő! Ne hagyd, hogy elvegyék, tapossák e csodát, óvjad és tedd naggyá léteddel a hazát!

Becsüld meg földjeit, folyói friss vizét, élvezd az ételed éltető, friss ízét! Járd be a hegyeit, járd be a völgyeket, ismerd meg szép hazád, amit költőd szeret!

Emeld fel nemzeted, s legyél eggyé vele, s mindaz, ki messze ment, térhessen meg bele! Széthúzás, megosztás, ne bántsa lelkedet, legszentebb kötésként tartsd össze nemzeted!

Legyél újra MAGYAR, erős és büszke nép! Feszítse kebledet örökös büszkeség! Nyelvünk legyen a híd, amely mind összeköt, állhassunk nemzetként a teremtőnk előtt!

Aranyosi Ervin © 2018-02-07. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Tigris-papagáj

Aranyosi Ervin: Talán véget ér…

Talán véget ér a balsors, amit nyög a büszke népünk! Elnyomásnak, megtorlásnak egyszer tán végére érünk. Talán megfogjuk majd szépen egymás kezét, összefogva, talán végre áldás szállhat miránk, büszke magyarokra!

Talán új világ lesz végre, felvirágzik ez az ország, nem hagyjuk, hogy kincseinket farkashordák szerte hordják! Talán ledobjuk a láncot, amit hordunk Mátyás óta, talán szól népünk ajkáról újra élő, boldog nóta!

Talán végre visszavesszük, ami miénk, ősi jussunk. Tán az Isten is velünk lesz, hogy már végre révbe jussunk! Talán erős lesz a népünk, önellátó lesz a nemzet, utódoktól felvirágzó, kiket magyar szülő nemzett.

Talán újra kalákában építhetjük szép hazánkat, s újra magyar lesz az Isten, jog és törvény, ami ránk hat! Talán szabad lesz a lélek, és a testünk egészséges, újra jelentős csodákat tehetünk, vihetünk véghez!

Talán, aki tud, tanítja, így lel méltó követőre, saját népét gazdagítja, nyomot hagyva lép előre! Talán, majd az utódaink tőlünk igazat tanulnak, s birtokában lesznek kincsnek, igazságnak, büszke múltnak!

Talán még valóra válhat, hiszem, sosincs hozzá késő, megvan még a józan eszünk, s kezünkben még ott a véső! Faragjunk embert magunkból, egyedekből büszke népet! Szeretettel, jó szándékkal, álmodjunk új jövőképet!

Ne csak feltételes módban, sose függjünk többé mástól, merjünk tenni, cselekedni, nem félve az elmúlástól! Van-e erő, mely erősebb Istenünknél? Egyáltalán? Legyen erős a reményünk, legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!

A szeretet erejével tartsuk egyben ezt a népet, hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk, s bölcsőnk az anyatermészet. Isten áldd meg hát a magyart, add vissza minden reményünk, kérünk, mutass utat nekünk, s emeld újra fel a népünk!

Aranyosi Ervin: Szívesen látott vendég

Hej kismadár, kismadár, aki gyakran erre száll, térj be hozzánk, légy vendégünk, hisz az idő télben jár.

Hej kismadár, kismadár, hóval fedett a határ, égen szállva, bárhol keres, szemed magot nem talál

Hej kismadár, kismadár, az etetőnk téged vár, megtöltöttük eleséggel, jól kellene lakni már.

Hej kismadár, kismadár, mikor zöld volt a határ, kedves dalod adtad nékünk, de a tavasz messze jár.

Hej kismadár, kismadár, hívó szavunk megtalál: – Térj be hozzánk, légy vendégünk, a kedvesség visszajár.

Hej kismadár, kismadár, a zord idő majd lejár, tavasszal is visszavárunk, ha dalolnod kéne már!

Aranyosi Ervin: Eső (avagy az élet körforgása)

Csepereg az eső, ütemesen, lassan. Millió esőcsepp, földet ér, felpattan, aztán megnyugodva terül el az utcán, némelyik gödörben, másik homokbuckán.

Tudja, megérkezett, sose tér már vissza, hűs vízét a szomjas, fáradt föld beissza, magába öleli, lassan befogadja, rövid életének örök végét adja…

Ez lenne hát minden esőcsepp halála? Ennyi volt az élet? Nincsen benne hála? Az eső csak esik, lassan földre hullik, soha nem juthat el az életen túlig?

De hát a föld alatt élet vize árad, a föld kincsét oldja, s itatni nem fárad. Szomjas fák gyökerét, mint anya táplálja, esőcsepp életét szívből meghálálja.

Mind-mind a növények a víz által élnek. Egész életükben a haláltól félnek: – Ezért szaporodnak, hogy maradjon élő, mert úgysincs mennyország, nincs körforgás – félő!

Esőcseppek hullnak, öngyilkosok lesznek? Végtelen magasról szörnyű mélybe vesznek. Értelmetlen halál várja őket, mégis, fájó rítusukat táplálja az ég is!

Ha a Nap akarja, felszívja, mint párát, szél szárítja testét, s alkot felhőpárnát. Mert a víznek is van élő körforgása, újjászületése, jogos folytatása.

Bizony, sok esőcsepp folyót, tavat táplál, életet folytatni jó oldalra átáll. Talán nincs is más mód méltó folytatásra? Aki földre zuhan, ne gondoljon másra?

Mindnek dolga akad, hiszen okkal esnek! Víz után szomjazók táplálói lesznek, Ők adnak életet minden alvó magnak, akik a víz nélkül “halottak” maradnak.

Nos, ha belegondolsz, pont ilyen az élet. Születéstől fogva várod földi véged. S hiszed életednek nincs is semmi haszna, csupán a gyors halál van így elhalasztva.

A félelem okán nem tudsz szépen élni. Egyet jól megtanulsz, a haláltól félni. Retteged a percet, hogy földbe kerül tested, s nem volt időd élni, míg a véget lested.

Tehát több boldogság jut egy esőcseppnek, mint egy érző lénynek kit emberként szeretnek? Harcolsz félelmedben, inkább, mint szeretnél, mintha esőcseppként te is földre esnél.

Tudod, az esőcsepp élvezi az útját. Maga mögött hagyja értelmetlen múltját. Talán az esőcsepp odafentről látja, hogy itt lent új élet, s nem a halál várja.

Nem létezik halál, körforgásban élünk. Jövünk, aztán megyünk, újra visszatérünk. Hiszem, az utazást kellene élveznünk, örökre feledve csúf halálfélelmünk.

Ennyi az üzenet: – Legyél végre ember! Béleld ki világod érzőn, szeretettel. Ne félj a haláltól, tegyed csak a dolgod, légy az utazástól felhőtlenül boldog!

Aranyosi Ervin: MAG-ok vagyunk!

MAGyar vagyok, MAGból lettem! Csodát tenni megszülettem.

Mivel bízok önMAGamban, jövő vagyok élő MAGban.

Ref.: A világban szerte szórtak, bizony, van sok szerteszórt MAG, csak a hit fénye hiányzik, a tudás sötétben ázik, de ha ázik, – előbb utóbb kicsírázik!

Hej, ti MAGok ébredjetek, gazdagabb a lét veletek!

Engedjük a fényt MAGunkba, Táplálja a fényt a munka!

Ref.: A világban szerte élünk, gazdagabb a lét mi vélünk, csak a hit fénye hiányzik, a tudás sötétben ázik, de ha ázik, – előbb utóbb kicsírázik!

Legyél büszke, MAGból lettél! Fénylő céllal megszülettél!

Engedd hogy a szív vezessen, hogy a világ szebb lehessen!

Ref.: A világban szerte élünk, gazdagabb a lét mi vélünk, csak a hit fénye hiányzik, a tudás sötétben ázik, de ha ázik, – előbb utóbb kicsírázik!

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Nap, mint nap csodákban élünk, de nem látjuk, mivel félünk. s bár az Isten bennünk él, lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre, s nem látunk rá az egészre, csak a részleteket látjuk, felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység, a jó lelkek ezt keresték, de míg kétség marad bennünk, nem hagy boldogokká lennünk!

Rajtad múlik! Csak te rajtad,
milyen lesz az életed?
Hogy átadod-e a hatalmat,
vagy vágyaidat élteted?
Te írod szövegét a dalnak,
varázspálcád a képzelet.

Lehetsz darabod rendezője,
de hagyhatod, más írja meg.
Ha részed kiveszed belőle,
akkor saját utad is lehet.
Ha elfutsz és megijedsz tőle,
csodákra mondasz nemet!

Csak bíznod kéne önmagadban,
teremtő lény vagy, higgy nekem!
Ott van a mag a pillanatban,
s ha öntözöd élőt terem!
Életre kel a gondolatban,
s eléd teszi a végtelen.

Ne másra várj, tedd a dolgod,
ne más írja életed,
lelked akkor lehet boldog,
ha az utat élvezed!
Te írd hát a monológod,
s gazdag lesz a lét veled.

A holnapod rajtad múlik,
bármin járhat az eszed,
léted darabokra hullik,
ha más diktál csak neked!
Álmod szebb jövőbe nyúlik,
ha lelkedben élteted!

Aranyosi Ervin © 2020-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A nevetés képes gyógyítani lelket,
amikor a gondok a földre tepernek.
Mikor már úgy érzed nem számíthatsz másra,
akkor lenne szükség vidám kacagásra!

Amikor siralmas, akkor nevetséges,
s kimászni gödörből csak úgy lehetséges,
ha a kedved végre magasra emeled
és a reménytelent szépen kineveted!

Mert ott lent a mélyben, nem tudsz reá hatni,
nem szabad a szintjén sokáig maradni!
A félelem legyőz, a gond akadályoz,
az alacsony rezgés rútat vonz magához.

Keresned kell olyat, amin tudsz nevetni,
ami faramuci, nem kell eltemetni!
Inkább kinevetni az elvétett hibát,
vedd észre hogy milyen hit okoz galibát!

Mert ha felismered, s nevetni tudsz rajta,
emelkedik kedved, s az már a jobb fajta.
ha saját magadon képes vagy nevetni,
jobbá fogod tudni világod szeretni!

Hiszen a nevetés leveszi a terhet,
súlytalanná válik az, aki nevethet!
Nem terheli vállad, ami földre nyomjon,
megtanulhatsz szállni, ezt komolyan mondom!

Ha a lelked gyógyul a sok nevetéstől,
menekül a bánat a borongós észtől.
Lelked kivirágzik, álmokat hoz reád,
s lebontja az elme sötét börtönfalát.

Ha gyógyul a lélek, a test sem betegszik,
s hiszem, ez a világ, egyre jobban tetszik.
Ha nem hagyod tovább, hogy bánat vezessen,
engedd, hogy a lelked titkokba belessen!

Nem megy a nevetés? Próbáld erőltetni,
szomorúság ráncba, vidám magot vetni!
Váljon szokásoddá a napi nevetés,
s meglátod, hogy hamar kikel majd a vetés!

Váljon szokásoddá, hogy mindennap nevetsz,
ennyit önmagadért lelkesen megtehetsz!
Csak keress alkalmat, találj reá módot,
vedd észre, hogy lelked, eddig csak kínlódott!

Nevess, s legyél boldog, ne is törődj mással,
töltsd meg életedet sűrűn kacagással!
Szomorúság, harag, mind-mind kívül marad,
vidám nevetéssel szabadítsd fel magad!

Aranyosi Ervin © 2020-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2019-11-03.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Okulj magyar! S őrizd meg nyelvedet!
Ez teszi naggyá majd, s jobbá is nemzeted!
Ne feledd el sosem, mit atyád rád hagyott,
ne félj hát senkitől, s tanulj alázatot!

A szép magyar nyelv – tudod – tudással felruház!
Magyarul szól hozzád, s mindent megmagyaráz!
Nincs több a világon, amely pont így teremt,
ezt adta jussodul teremtő Istened.

Teremts tehát magyar! Feledd el gondodat!
Téged szolgál a szó, és minden gondolat!
Ha álmod, s vágyaid szép céloddá teszed,
segíthetsz magadon, s megsegít Istened!

Álmodj hát – ó magyar – szebb jövőt, holnapot,
ha lelked elhiszi, meglátod, megkapod!
Félelmed dobd csak el, Istennek gyermeke!
Te lehetsz teremtőd legbüszkébb remeke!

Kövesd hát – ő magyar – őseid lábnyomát,
tiszteld a tegnapot, s imádd e szép hazát!
Ne sírj a múltadért, – dicső volt egykoron –
virágok nőnek már a régi sírokon!

Légy hát virág, amely az ős MAG-ból kinő,
csodát hord magában itt minden férfi, s nő!
Ne hagyd, hogy elvegyék, tapossák e csodát,
óvjad és tedd naggyá léteddel a hazát!

Becsüld meg földjeit, folyói friss vizét,
élvezd az ételed éltető, friss ízét!
Járd be a hegyeit, járd be a völgyeket,
ismerd meg szép hazád, amit költőd szeret!

Emeld fel nemzeted, s legyél eggyé vele,
s mindaz, ki messze ment, térhessen meg bele!
Széthúzás, megosztás, ne bántsa lelkedet,
legszentebb kötésként tartsd össze nemzeted!

Legyél újra MAGYAR, erős és büszke nép!
Feszítse kebledet örökös büszkeség!
Nyelvünk legyen a híd, amely mind összeköt,
állhassunk nemzetként a teremtőnk előtt!

Aranyosi Ervin © 2018-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Talán véget ér a balsors,
amit nyög a büszke népünk!
Elnyomásnak, megtorlásnak
egyszer tán végére érünk.
Talán megfogjuk majd szépen
egymás kezét, összefogva,
talán végre áldás szállhat
miránk, büszke magyarokra!

Talán új világ lesz végre,
felvirágzik ez az ország,
nem hagyjuk, hogy kincseinket
farkashordák szerte hordják!
Talán ledobjuk a láncot,
amit hordunk Mátyás óta,
talán szól népünk ajkáról
újra élő, boldog nóta!

Talán végre visszavesszük,
ami miénk, ősi jussunk.
Tán az Isten is velünk lesz,
hogy már végre révbe jussunk!
Talán erős lesz a népünk,
önellátó lesz a nemzet,
utódoktól felvirágzó,
kiket magyar szülő nemzett.

Talán újra kalákában
építhetjük szép hazánkat,
s újra magyar lesz az Isten,
jog és törvény, ami ránk hat!
Talán szabad lesz a lélek,
és a testünk egészséges,
újra jelentős csodákat
tehetünk, vihetünk véghez!

Talán, aki tud, tanítja,
így lel méltó követőre,
saját népét gazdagítja,
nyomot hagyva lép előre!
Talán, majd az utódaink
tőlünk igazat tanulnak,
s birtokában lesznek kincsnek,
igazságnak, büszke múltnak!

Talán még valóra válhat,
hiszem, sosincs hozzá késő,
megvan még a józan eszünk,
s kezünkben még ott a véső!
Faragjunk embert magunkból,
egyedekből büszke népet!
Szeretettel, jó szándékkal,
álmodjunk új jövőképet!

Ne csak feltételes módban,
sose függjünk többé mástól,
merjünk tenni, cselekedni,
nem félve az elmúlástól!
Van-e erő, mely erősebb
Istenünknél? Egyáltalán?
Legyen erős a reményünk,
legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!

A szeretet erejével
tartsuk egyben ezt a népet,
hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk,
s bölcsőnk az anyatermészet.
Isten áldd meg hát a magyart,
add vissza minden reményünk,
kérünk, mutass utat nekünk,
s emeld újra fel a népünk!

Hej kismadár, kismadár,
aki gyakran erre száll,
térj be hozzánk, légy vendégünk,
hisz az idő télben jár.

Hej kismadár, kismadár,
hóval fedett a határ,
égen szállva, bárhol keres,
szemed magot nem talál

Hej kismadár, kismadár,
az etetőnk téged vár,
megtöltöttük eleséggel,
jól kellene lakni már.

Hej kismadár, kismadár,
mikor zöld volt a határ,
kedves dalod adtad nékünk,
de a tavasz messze jár.

Hej kismadár, kismadár,
hívó szavunk megtalál:
– Térj be hozzánk, légy vendégünk,
a kedvesség visszajár.

Hej kismadár, kismadár,
a zord idő majd lejár,
tavasszal is visszavárunk,
ha dalolnod kéne már!

Aranyosi Ervin: Eső
(avagy az élet körforgása)

Csepereg az eső,
ütemesen, lassan.
Millió esőcsepp,
földet ér, felpattan,
aztán megnyugodva
terül el az utcán,
némelyik gödörben,
másik homokbuckán.

Tudja, megérkezett,
sose tér már vissza,
hűs vízét a szomjas,
fáradt föld beissza,
magába öleli,
lassan befogadja,
rövid életének
örök végét adja…

Ez lenne hát minden
esőcsepp halála?
Ennyi volt az élet?
Nincsen benne hála?
Az eső csak esik,
lassan földre hullik,
soha nem juthat el
az életen túlig?

De hát a föld alatt
élet vize árad,
a föld kincsét oldja,
s itatni nem fárad.
Szomjas fák gyökerét,
mint anya táplálja,
esőcsepp életét
szívből meghálálja.

Mind-mind a növények
a víz által élnek.
Egész életükben
a haláltól félnek:
– Ezért szaporodnak,
hogy maradjon élő,
mert úgysincs mennyország,
nincs körforgás – félő!

Esőcseppek hullnak,
öngyilkosok lesznek?
Végtelen magasról
szörnyű mélybe vesznek.
Értelmetlen halál
várja őket, mégis,
fájó rítusukat
táplálja az ég is!

Ha a Nap akarja,
felszívja, mint párát,
szél szárítja testét,
s alkot felhőpárnát.
Mert a víznek is van
élő körforgása,
újjászületése,
jogos folytatása.

Bizony, sok esőcsepp
folyót, tavat táplál,
életet folytatni
jó oldalra átáll.
Talán nincs is más mód
méltó folytatásra?
Aki földre zuhan,
ne gondoljon másra?

Mindnek dolga akad,
hiszen okkal esnek!
Víz után szomjazók
táplálói lesznek,
Ők adnak életet
minden alvó magnak,
akik a víz nélkül
“halottak” maradnak.

Nos, ha belegondolsz,
pont ilyen az élet.
Születéstől fogva
várod földi véged.
S hiszed életednek
nincs is semmi haszna,
csupán a gyors halál
van így elhalasztva.

A félelem okán
nem tudsz szépen élni.
Egyet jól megtanulsz,
a haláltól félni.
Retteged a percet,
hogy földbe kerül tested,
s nem volt időd élni,
míg a véget lested.

Tehát több boldogság
jut egy esőcseppnek,
mint egy érző lénynek
kit emberként szeretnek?
Harcolsz félelmedben,
inkább, mint szeretnél,
mintha esőcseppként
te is földre esnél.

Tudod, az esőcsepp
élvezi az útját.
Maga mögött hagyja
értelmetlen múltját.
Talán az esőcsepp
odafentről látja,
hogy itt lent új élet,
s nem a halál várja.

Nem létezik halál,
körforgásban élünk.
Jövünk, aztán megyünk,
újra visszatérünk.
Hiszem, az utazást
kellene élveznünk,
örökre feledve
csúf halálfélelmünk.

Ennyi az üzenet:
– Legyél végre ember!
Béleld ki világod
érzőn, szeretettel.
Ne félj a haláltól,
tegyed csak a dolgod,
légy az utazástól
felhőtlenül boldog!

MAGyar vagyok,
MAGból lettem!
Csodát tenni
megszülettem.

Mivel bízok
önMAGamban,
jövő vagyok
élő MAGban.

Ref.:
A világban szerte szórtak,
bizony, van sok szerteszórt MAG,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Hej, ti MAGok
ébredjetek,
gazdagabb
a lét veletek!

Engedjük a
fényt MAGunkba,
Táplálja a
fényt a munka!

Ref.:
A világban szerte élünk,
gazdagabb a lét mi vélünk,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Legyél büszke,
MAGból lettél!
Fénylő céllal
megszülettél!

Engedd hogy a
szív vezessen,
hogy a világ
szebb lehessen!

Ref.:
A világban szerte élünk,
gazdagabb a lét mi vélünk,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre,
s nem látunk rá az egészre,
csak a részleteket látjuk,
felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység,
a jó lelkek ezt keresték,
de míg kétség marad bennünk,
nem hagy boldogokká lennünk!

MAGok vagyunk, MAGból lettünk,
nincs más hatalom felettünk,
csak hitünkben a sötétség,
s lelkünkben az örök kétség.

Tudatos vagy? Akkor érted,
a világod van te érted!
Nemcsak te vagy a világért,
ezért jöttél, semmi másért.

Ezért jöttél, jobbá válni,
a világod megcsodálni,
ahol hibás, jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Megosztottat összefogni,
nemcsak nap, mint nap nyafogni,
teremteni szeretettel,
szívével lásson az ember!

MAGnak jöttél e világra,
nyisd meg szíved valahára!
Ne szenvedj és ne siránkozz!
Az a rossz út, mi elátkoz.

Emelkedj ki a közönyből,
lépj ki végre börtönödből,
emeld fejed, s nézz az égre,
vedd észre a Napot végre.

Ne csak árnyékodat lássad,
ne a földi sírod ássad.
Lásd meg a jót és a szépet,
ne csak rángasson az élet!

Te akarjál jobbá válni,
méltósággal lábra állni,
Büszkének lenni magadra
és a jóra, feladatra!

Ne az elvárás vezessen,
engedd szíved, hogy szeressen.
akarj mást is felemelni,
együtt szép EGYSÉG-re lelni.