Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ha szíved magányos


Aranyosi Ervin: Ha szíved magányos

Ha szíved magányos,
s elkerülnek téged,
s a szeretetteket
irigykedve nézed,
ha mind rá talál a
boldogság útjára,
s nem a bús borongás
kongó útját járja.

Van úgy, hogy a szíved
nem találja párját,
nem érzi, más szívek
epekedve várják,
akkor muszáj magad,
s szíved megszeretni!
Szeretet tüzével
bátran megetetni.

Van úgy, hogy a szíved
magányba van zárva,
van hogy a kiutat
sehogy sem találja,
akkor meg kell nyílnod,
szíved ki kell tárnod,
és a boldog utat
megmutatja álmod!

Szeresd hát magadat,
tedd rendbe a szíved,
hogy szerethető vagy,
előbb el kell hinned!
Amíg te nem hiszel,
addig mindhiába,
küldj szeretet-jelet
szerte a világba!

Aranyosi Ervin © 2022-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Barátsághoz bizalom kell!


Aranyosi Ervin: Barátsághoz bizalom kell!

A barátsághoz bizalom kell,
mert anélkül nem megy,
aki folyton bizalmatlan,
az magánytól szenved.

Kitárt szívvel boldogabban
élheted világod,
ha belépnek rajta azok,
akikért kitárod.

Szeretettel befogadni
más szíveket könnyebb,
aki nyitott, könnyen ragyog,
ritkábban ejt könnyet!

Könnyebben köt barátságot,
magát jobban érzi,
az aki a többieket
bizalommal nézi!

Aranyosi Ervin © 2022-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgass szívedre!


Aranyosi Ervin: Hallgass szívedre!

Ne gondolkodj, csak hallgass a szívedre!
Mert más is hallgat, hidd el, a tiedre!
Képtelenség bizalom nélkül élni,
a reményt, bezárt magányra cserélni.
Ha szenvedtél, tán tanultál belőle!
Az életet mégsem kapod meg tőle.
Keress inkább örömöt, boldogságot,
s a választ majd szívedben megtalálod!

Ha volt ki szíved érzőn megnyitotta,
s később a kulcsát messze hajította,
bocsáss meg néki, engedd szabadon!
Ne fogyjon el az értő bizalom!
Hidd el, neked rossz, ha szíved bezárod,
csak téged kínoz felvállalt magányod,
s az élet elszáll, elzárva minden szépet,
rossz kedvre ítél, meggyötörve téged!

Hallgass szívedre, s ne félj a csalódástól!
Kell, hogy örömöt, mosolyt remélj mástól!
Remeteként lehet, de nem jó, élni,
életen át a megcsalástól félni!
De tenned kell önmagad érdekében,
mindenkinek egy óhaj él lelkében,
mind azt akarjuk, hogy szeressenek,
hogy álmaink szépek lehessenek!

Ehhez előbb önmagad kell szeretned,
és észrevenned az értékeset benned!
Szívedbe nézz, s ha azt már szépnek látod,
feléd fordul majd kíváncsian világod!
Szívedre hallgass és úgy tedd dolgodat,
legyen világod jobb hely, s te boldogabb!
Hidd el, a sorsod, saját magad teremted,
hallgass szívedre, csak tegyél benne rendet!

Aranyosi Ervin © 2022-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Madárijesztő


Aranyosi Ervin: Madárijesztő

Tökös legény és mégis mamlasz.
Vele nem, csak rajta mulathatsz!
Ölelését hiába várod,
s nem enyhíti a rút magányod.
Együtt és mégis külön éltek,
soha egy jó szót nem cseréltek.
Hiszed, megtudod változtatni,
de mindig ilyen fog maradni!

Nem hal bele szerelmi vágyba,
s hiába is cipeled ágyba,
nem ad szerelmet, vagy családot,
igaz, csak jó szokással áldott!
Nem veszekszik, csak tűri sorsát,
nem adja léte sava-borsát,
nem is lehet hát tűzbe hozni,
nincsen értelme felpofozni!

A madarakat riogatja,
hogy sikerül-e, meg nem hatja.
Monoton sorsát némán tűri,
a konfliktust mind elkerüli.
Szembeszáll akár zúgó széllel,
ott ácsorog nappal és éjjel.
Ki megkívánja azzal táncol,
s nem hordja el a pénzt a háztól!

Nem várja kocsma, nem lesz hűtlen,
ott ácsorog csak egykedvűen,
szíve tiéd, ha megszerezted,
örökös társ, ha megszeretted.
Öltöztetheted más gúnyába,
s nem orrol meg, ha vágod hátba,
mert egyszerű az élete,
így aztán nem is hal bele.

Ám tökfeje olykor leolvad,
és abban bízik, hogy te jól vagy!
Örök imádon, mindig rád vár,
a szerelmére rászolgáltál!
De jól vigyázz, mert ő mellette,
elfut a világ. Jobb, ha helyette
egy élő, hús-vér férfit szerzel,
hogy gazdagabb légy pár boldog perccel!

Aranyosi Ervin © 2021.10.30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hobbiból ne tarts!

Aranyosi Ervin: Hobbiból ne tarts!

Ha nincs időd reám,
nem vagy nekem való!
A kongó magányban
ritkábban cseng a szó!
Ritkább a kedvesség,
kevés a szeretet,
ne csak játékot láss!
Egy állat gyereket!
Ne zárj lakásodba
ne tegyél raboddá,
sznobságot tükröző,
hobbi-állatoddá!
Érző lényként jöttem
erre a világra,
szíved válaszoljon
a szép szeretet vágyra!
Ha tisztán tudsz szeretni,
hidd el, meghálálom,
érző, szép szívemmel
jó gazdára vágyom!

Aranyosi Ervin © 2020-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése


Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése

Őszapócska ül az ágon,
magányában elmerül,
bölcsen átlát a világon,
nem megy szembe emberül.

Hagyja hogy az idő sodra,
hadd vigye a perceket,
tudja, hiába kapkodna,
lassítani nem lehet.

Nézi hát a sietséget,
hogy az ember hogy rohan.
Amit egy madár nem érthet:
– Mért nem élünk boldogan?

Hisz, mindenünk meglehetne,
mert értünk van a világ!
Ha szívünk a jóval telne,
s nem lenne gond, ami rág.

Őszapócska ül az ágon,
figyel minket, s elmereng:
– Legbutábbak a világon,
a rohanó emberek…

Aranyosi Ervin © 2020-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Lesétált a Nap az égről,
a Hold pedig csavarog!
Kislámpámat meggyújtottam,
sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak,
ki nem érez, ki nem lát,
ragadozók járnak erre,
veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe,
úgy hívják, hogy szeretet.
A fényével beragyogok
ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni,
ha a magány menekül,
felbátorodik a lélek,
mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak,
lámpát gyújtok hát nekik,
a lepkék is ide szállnak,
hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben,
engedd éledni a fényt!
Éljünk végre szeretetben,
s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valami hiányzik


Aranyosi Ervin: Valami hiányzik

Parkban ül egy padon a három tagú család.
Látok egy gyermeket, egy anyát, s egy apát.
A szülők mobiljukat nyomkodják serényen,
csak a gyermeknek nincs semmi a kezében.

Valami hiányzik ebből a családból…
Talán a szeretet, ami szívet ápol?
Talán a figyelem, talán egy kis játék,
jó példa mutatás, kedveskedő szándék?

Ha jobban megnézem, lehet, nem is család,
látok egy gyermeket, de nem látok Anyát,
és az apuka sincs igazán a képben,
elmerült figyelme a virtuális térben.

A valóság árva, helyét nem találja,
keresi a választ: – Hová tűnt családja?
Nem baj, neki is majd egy szép mobilt vesznek,
és ha majd akarja, szülei ott lesznek!

De vajon akarja? Vagy majd másra vágyik,
lesz, mi motiválja majd felnőtt koráig?
Fogja vajon tudni, miről szól az élet,
vagy hagyja elfutni? Ez rá az ítélet?

Élőn haldokolva, nyomkodva a gépet,
hátha talál rajta majd valami szépet?
Olyat, mit egymásnak nem akarunk adni?
Nem akarunk érző emberek maradni?

Minden, ami fontos, kívül esik rajtunk,
s elhitetik velünk, hogy pont ezt akartuk.
Csak fogyasztók lettünk egy dömping világban,
programok tartanak örökös rabságban?

Aranyosi Ervin © 2019-08-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben


Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben

Erőtlenül süt a téli Nap sugára
hidegtől búsuló, bánatos világra.
De vajon a szívek, azok is befagynak,
átadják magukat a bénító fagynak?

Kéményekből lassú füst száll fel az égre,
válaszul a hideg téli ridegségre.
Kályhánknak melegét átveszi-e szívünk,
van-e reménységünk, mert jó lenne hinnünk!

Hinnünk a csodában, ami biztos eljő’!
Amit nem takarhat el néhány hófelhő,
ami másokra is szeretetet áraszt,
hogy érzéseinkre kapunk-e majd választ?

Közeleg az ünnep, a napok gyorsan telnek.
Gondolsz-e azokra, kik utcán telelnek.
Kiknek mások szíve nem nyújt menedéket,
mondd csak az ő létük, megérint-e téged?

Áruházak, bankok, most mind gazdagodnak,
az ünnepi fények szépen felragyognak,
s nem látod azokat, kik árnyékban élnek,
hiszen elvakítanak téged is a fények!

Álszent a csillogás, hisz fáznak a lelkek,
akik melegséget, megnyugvást nem lelnek,
akik magányosak, s nem értik a létet,
kiket nem kényeztet örömmel az élet.

Hol van a szeretet e kihűlt világban?
A gyertya fényében, a fenyőfaágban?
Drágán vett holmikban, ami nem is kell tán,
vagy villódzó fényű, feldíszített fejfán?

Hiába a külső, díszes megjelenés,
ha kihűlt szívekben a jóérzés kevés.
Hogy kovácsolsz össze szétesett családot,
ha csak a pihenést, a nyugalmat várod.

Kihűlt a szeretet, nincs ki melegítsen,
elárvult lelkeket jó kedvre derítsen?
Evésről, ivásról szól csak a karácsony,
s a magány sok rabja nem lát túl a rácson?

Van-e tűz szívedben, ami melegítsen,
magányos szíveken, éhezőn segítsen?
Szeretet tüzével olvaszd fel világod,
segíts most a Napnak, gyújts szeretet-lángot.

Szórd szerte mosolyod, jó szavad emeljen,
hogy az árva lélek is életre keljen!
Hogy remény szülessen Jézusunk nyomában,
szeretet ébredjen tüzedtől a mában!

Gyújts tüzet lelkedben és őrizd a lángot,
hadd tegye fénylővé, széppé a karácsonyt.
Okozzon örömöt a fény születése,
s engedd, hogy mosolyát a szívekbe vésse!

Aranyosi Ervin © 2018-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutya vágy


Aranyosi Ervin: Kutya vágy

Nahát, de kedves lénynek látszol!
Én tudnálak szeretni!
Szeretnék tartozni tehozzád,
az én vágyam is csak ennyi!
Na még csak az, hogy enni kapjak,
s ahol te élsz, ott éljek,
s a biztonság, hogy nem kell többé,
hogy magánytól féljek.
Odaadom mindenemet,
csak te légy a gazdám!
Szereteted, figyelmedet
majd gyakran ragaszd rám!
Őrzöm házad, birtokodat,
s jó kedved, ígérem!
Csak legyél jó, szeress engem,
ezt az egyet kérem!

Aranyosi Ervin © 2018-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva