Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben


Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben

Erőtlenül süt a téli Nap sugára
hidegtől búsuló, bánatos világra.
De vajon a szívek, azok is befagynak,
átadják magukat a bénító fagynak?

Kéményekből lassú füst száll fel az égre,
válaszul a hideg téli ridegségre.
Kályhánknak melegét átveszi-e szívünk,
van-e reménységünk, mert jó lenne hinnünk!

Hinnünk a csodában, ami biztos eljő’!
Amit nem takarhat el néhány hófelhő,
ami másokra is szeretetet áraszt,
hogy érzéseinkre kapunk-e majd választ?

Közeleg az ünnep, a napok gyorsan telnek.
Gondolsz-e azokra, kik utcán telelnek.
Kiknek mások szíve nem nyújt menedéket,
mondd csak az ő létük, megérint-e téged?

Áruházak, bankok, most mind gazdagodnak,
az ünnepi fények szépen felragyognak,
s nem látod azokat, kik árnyékban élnek,
hiszen elvakítanak téged is a fények!

Álszent a csillogás, hisz fáznak a lelkek,
akik melegséget, megnyugvást nem lelnek,
akik magányosak, s nem értik a létet,
kiket nem kényeztet örömmel az élet.

Hol van a szeretet e kihűlt világban?
A gyertya fényében, a fenyőfaágban?
Drágán vett holmikban, ami nem is kell tán,
vagy villódzó fényű, feldíszített fejfán?

Hiába a külső, díszes megjelenés,
ha kihűlt szívekben a jóérzés kevés.
Hogy kovácsolsz össze szétesett családot,
ha csak a pihenést, a nyugalmat várod.

Kihűlt a szeretet, nincs ki melegítsen,
elárvult lelkeket jó kedvre derítsen?
Evésről, ivásról szól csak a karácsony,
s a magány sok rabja nem lát túl a rácson?

Van-e tűz szívedben, ami melegítsen,
magányos szíveken, éhezőn segítsen?
Szeretet tüzével olvaszd fel világod,
segíts most a Napnak, gyújts szeretet-lángot.

Szórd szerte mosolyod, jó szavad emeljen,
hogy az árva lélek is életre keljen!
Hogy remény szülessen Jézusunk nyomában,
szeretet ébredjen tüzedtől a mában!

Gyújts tüzet lelkedben és őrizd a lángot,
hadd tegye fénylővé, széppé a karácsonyt.
Okozzon örömöt a fény születése,
s engedd, hogy mosolyát a szívekbe vésse!

Aranyosi Ervin © 2018-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutya vágy


Aranyosi Ervin: Kutya vágy

Nahát, de kedves lénynek látszol!
Én tudnálak szeretni!
Szeretnék tartozni tehozzád,
az én vágyam is csak ennyi!
Na még csak az, hogy enni kapjak,
s ahol te élsz, ott éljek,
s a biztonság, hogy nem kell többé,
hogy magánytól féljek.
Odaadom mindenemet,
csak te légy a gazdám!
Szereteted, figyelmedet
majd gyakran ragaszd rám!
Őrzöm házad, birtokodat,
s jó kedved, ígérem!
Csak legyél jó, szeress engem,
ezt az egyet kérem!

Aranyosi Ervin © 2018-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valaki szeret


Aranyosi Ervin: Valaki szeret

Egy nyelven beszéltek,
a szeretet nyelvén,
s mindent megértetek
egymásra figyelvén.

Ettől a csodától
meggyógyul a lélek.
Szeretetburokban,
tiszta szívvel éltek.

Menekül a magány,
értelmet nyer a lét,
ha szíved kedvence
érkezik meg eléd.

Visszaadja hited,
ami tán elveszett,
hiszen újra érzed,
hogy valaki szeret!

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mást figyelsz


Aranyosi Ervin: Mást figyelsz

Van úgy, az ember ürességet érez,
van úgy, hogy szíve nyárban megfagyott.
Van úgy, hogy szóval mindent összevérez,
ha múltja benne késszúrást hagyott.

Van úgy, szemedre vetül múltad árnya,
életed Napját sehol sem leled.
Van, hogy szívedre tör léted magánya,
mert kire vágysz, az nem lehet veled.

Van úgy, hogy látod, ajándék az élet,
s a másik éli, s folyton ünnepel,
s ez felháborít, folyton bosszant téged,
a jó előled miért tűnhet el?

Lám, nem látod, pont ez a te féked,
hogy mást figyelsz, s nem saját léted éled!

Aranyosi Ervin © 2018-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresd az utat!

Aranyosi Ervin: Keresd az utat!

Keresd meg az utat az emberek szívéhez!
Ismerd meg a lelkét: – mit gondol, mit érez?
Képes-e megnyílni, őszintén szeretni,
önfeledten élni, vidáman nevetni?

A szív kapujához kérdések vezetnek.
Van, ki bezárkózik, s van, kit nem szeretnek…
Van, aki úgy érzi, magányt mért rá sorsa,
ezért nem jut neki szép szeretet morzsa.

Csak a kulcsot kéne hozzá megtalálni,
meghallgatni szavát, s a pártjára állni.
Néhány kedves szóval vidítani lelkét,
s odaadni időnk, s a lelkünk figyelmét.

Keresd hát az utat szívvel, szeretettel,
keresd meg, mitől lesz boldogabb az ember!
Amit kisugárzol, az tér vissza hozzád,
keresd meg a kulcsot, indulj, s ne habozz hát!

Aranyosi Ervin © 2016-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin. Mi lenne vélem nélküled?

Mi lenne vélem nélküled?
Ez nem csak kérdés, nem talány!
Felfalna rettegett magány!
Lelkem, akár üres terem,
úgy kongana, s lélegzetem,
sötét ábrákat festene,
és rimánkodnék: – Este ne,
ne leljen rám a gyilkos álom,
hol csak kihűlt helyed találom…

Mi lenne vélem nélküled?
Képzeletem, rút árnyat rajzolna a falra
amit rögtön törölni is akarna.
Üresség súlya nyomná vállam,
s félig tán hinném, holttá váltam,
s nélküled már nem létezem,
s mint füst, eloszlik életem.
Nélküled tán nyom sem marad,
s bámulnám csak az üres falat.

Mi lenne vélem nélküled?
Vágynék rád úgy, mint napsütésre,
s intenék, végre vegyél észre,
és ragyogtasd rám két szép szemed,
mert ez a csöppnyi élvezet,
tudom, mely hozzád elvezet.
Ha kimondom szívem szeret,
várom visszhangod, válaszod!
Addig a lét, nem állapot!

Mi lenne vélem nélküled?
Ha fülem kapuját kitárnám,
s kedves szavad hiába várnám,
mint szomjas föld, tikkadtan az esőt.
Mert csak belőled merítek erőt!
Hangod nélkül lelkem csak kongana,
s az üresség még annyit mondana:
– Benned valami végképp meghasadt,
s a léken át elfolyva elszaladt…

Mi lenne vélem nélküled?
Ha mosolyod nem láthatná szemem,
s átjárná lelkem a félelem.
Nehéz lenne, mint súlyos puszta kő,
s mélybe húzna, hol nincsen levegő,
ott fuldokolnék némán, csendesen,
s nem lenne többé, tudom, semmi sem,
csak szívbe maró, kínzó rémület,
a halál várna reám nélküled.

Aranyosi Ervin © 2015-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magányos harcos

Magányos tigris

Aranyosi Ervin: Magányos harcos

Magányos harcos volnál?
Düh és harag feszít!
Szembeszállsz a világgal,
– de aki küzd, veszít!
Lehet sok győztes harcod,
ám erőd véget ér!
Kit hatalom tesz naggyá,
lelkében félve él.
Nem bízol önmagadban,
– nem hiszel, nem szeretsz!
Hiába a fölényed,
így boldog nem lehetsz!
A magány börtönébe
száműzöd önmagad,
értelme földi létnek,
számodra nem marad!

By

Aranyosi Ervin: A magányról

 Aranyosi Ervin: A magányról

 A magánynak csapdájában
hány és hány jó ember él.
Elzárkózva a világtól,
mert a szíve nem remél.

Hiányzik az életéből
bizalom és szeretet.
Magányában nyalogatja
a szívén ejtett sebeket.

A magánynak börtönéből
engedd végre ki magad,
a csalódás csak rossz emlék,
tanulandó feladat.

Nem más zárt be oda téged,
kiengedni sem tud más.
A börtön kulcsa a kezedben:
a megbocsátani tudás!

Aranyosi Ervin © 2013-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélekgyógyítás

gyogykezekkisAranyosi Ervin: Lélekgyógyítás

Magányod végleg úrrá lett feletted.
Úgy érzed, rajtad senki nem segít.
Elfordult tőled barátod, szeretted.
Jó kedvre többé semmi sem derít.

Tárd ki a szíved, változtass a dolgon,
ködbe bújva, nem láthat senki meg!
Hidd el, tudom, és nem hiába mondom:
– Nem látja senki az eltitkolt szívet.

Nem szeretsz élni? Hisz tán nem is éltél.
Börtönbe zárva élted életed.
Múltadon sírtál, a jövődtől féltél,
rácsok közt tartott, a kínzó képzelet.

Ám van kiút, az önkéntes magányból,
hidd el, hogy vár még sok, kedves barát!
Köd-falad az, mely körül vesz és gátol.
– Bontsd le a lelked felépített falát!

Ölts hát mosolyt, a vihar verte arcra,
engedd, hogy fénye lámpásod legyen!
ne gondolj többé a régi, sok kudarcra.
Engedd, hogy lelked boldoggá tegyen!

Tárd ki a szíved, hogy újólag dobogjon,
engedd be azt, ki hozzád bekopog.
Szeretet lángja “kályhádban” lobogjon,
s lásd meg a tüzet, mely másban ott lobog.

Ne akarj senkit, saját raboddá tenni,
a szabad lélek, boldogabban ad!
Érezd, milyen jó, őszintén szeretni,
s milyen az érzés, mit lelked befogad.

Aranyosi Ervin © 2013-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magány

aranyosi_ervin_magany

Szerettem volna segíteni rajtad.
Nyúltam feléd, de Te nem akartad.
Magasságból, magadba zuhantál,
eltoltál és magadra maradtál.

Láttam én, hogy belül sír a lelked,
nincs mosolyod, nincs mit ünnepelned.
Fájdalmadat önmagadba zárod,
s megtagadod az egész világot.

Bezárkoztál, de nem lát sírni senki,
– “A fájdalmat hősként kell viselni!”
Hadd higgyék csak, minden rendbe véled,
hogy napjaidat vidám szívvel éled.

Ám én látom, féreg vájt szívedbe.
Egyedül élsz, messze, számkivetve.
Emberek közt tengeted a sorsod,
nem nézel fel, lógatod az orrod.

Nem öntöd ki senkinek a lelked,
fájdalmadat így kell elviselned.
Befordulva, halálodat várod.
S nem enyhíti senki a magányod.

Én próbáltam, – hagynálak beszélni.
Próbálj meg a terhek nélkül élni!
Próbáld meg, elfeledni a múltad,
szeretném, hogy végre megtanuljad.

Isten vagy, hisz embernek születtél.
Nézz magadba, mit is teremtettél.
Építs fel egy másik, új világot,
mit gyermeklelked álmaidban látott.

Sosincs késő, mindig van egy fűszál,
kapaszkodj meg, mától légy felül már!
Legyen célod, akarj élni végre,
s szeretettel légy nyitott a szépre!