Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Keresd az utat!

Aranyosi Ervin: Keresd az utat!

Keresd meg az utat az emberek szívéhez!
Ismerd meg a lelkét: – mit gondol, mit érez?
Képes-e megnyílni, őszintén szeretni,
önfeledten élni, vidáman nevetni?

A szív kapujához kérdések vezetnek.
Van, ki bezárkózik, s van, kit nem szeretnek…
Van, aki úgy érzi, magányt mért rá sorsa,
ezért nem jut neki szép szeretet morzsa.

Csak a kulcsot kéne hozzá megtalálni,
meghallgatni szavát, s a pártjára állni.
Néhány kedves szóval vidítani lelkét,
s odaadni időnk, s a lelkünk figyelmét.

Keresd hát az utat szívvel, szeretettel,
keresd meg, mitől lesz boldogabb az ember!
Amit kisugárzol, az tér vissza hozzád,
keresd meg a kulcsot, indulj, s ne habozz hát!

Aranyosi Ervin © 2016-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin. Mi lenne vélem nélküled?

Mi lenne vélem nélküled?
Ez nem csak kérdés, nem talány!
Felfalna rettegett magány!
Lelkem, akár üres terem,
úgy kongana, s lélegzetem,
sötét ábrákat festene,
és rimánkodnék: – Este ne,
ne leljen rám a gyilkos álom,
hol csak kihűlt helyed találom…

Mi lenne vélem nélküled?
Képzeletem, rút árnyat rajzolna a falra
amit rögtön törölni is akarna.
Üresség súlya nyomná vállam,
s félig tán hinném, holttá váltam,
s nélküled már nem létezem,
s mint füst, eloszlik életem.
Nélküled tán nyom sem marad,
s bámulnám csak az üres falat.

Mi lenne vélem nélküled?
Vágynék rád úgy, mint napsütésre,
s intenék, végre vegyél észre,
és ragyogtasd rám két szép szemed,
mert ez a csöppnyi élvezet,
tudom, mely hozzád elvezet.
Ha kimondom szívem szeret,
várom visszhangod, válaszod!
Addig a lét, nem állapot!

Mi lenne vélem nélküled?
Ha fülem kapuját kitárnám,
s kedves szavad hiába várnám,
mint szomjas föld, tikkadtan az esőt.
Mert csak belőled merítek erőt!
Hangod nélkül lelkem csak kongana,
s az üresség még annyit mondana:
– Benned valami végképp meghasadt,
s a léken át elfolyva elszaladt…

Mi lenne vélem nélküled?
Ha mosolyod nem láthatná szemem,
s átjárná lelkem a félelem.
Nehéz lenne, mint súlyos puszta kő,
s mélybe húzna, hol nincsen levegő,
ott fuldokolnék némán, csendesen,
s nem lenne többé, tudom, semmi sem,
csak szívbe maró, kínzó rémület,
a halál várna reám nélküled.

Aranyosi Ervin © 2015-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magányos harcos

Magányos tigris

Aranyosi Ervin: Magányos harcos

Magányos harcos volnál?
Düh és harag feszít!
Szembeszállsz a világgal,
– de aki küzd, veszít!
Lehet sok győztes harcod,
ám erőd véget ér!
Kit hatalom tesz naggyá,
lelkében félve él.
Nem bízol önmagadban,
– nem hiszel, nem szeretsz!
Hiába a fölényed,
így boldog nem lehetsz!
A magány börtönébe
száműzöd önmagad,
értelme földi létnek,
számodra nem marad!

By

Aranyosi Ervin: A magányról

 Aranyosi Ervin: A magányról

 A magánynak csapdájában
hány és hány jó ember él.
Elzárkózva a világtól,
mert a szíve nem remél.

Hiányzik az életéből
bizalom és szeretet.
Magányában nyalogatja
a szívén ejtett sebeket.

A magánynak börtönéből
engedd végre ki magad,
a csalódás csak rossz emlék,
tanulandó feladat.

Nem más zárt be oda téged,
kiengedni sem tud más.
A börtön kulcsa a kezedben:
a megbocsátani tudás!

Aranyosi Ervin © 2013-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélekgyógyítás

gyogykezekkis

Magányod végleg úrrá lett feletted.
Úgy érzed, rajtad senki nem segít.
Elfordult tőled barátod, szeretted.
Jó kedvre többé semmi sem derít.

Tárd ki a szíved, változtass a dolgon,
ködbe bújva, nem láthat senki meg.
Hidd el, tudom, és nem hiába mondom.
Nem látja senki az eltitkolt szívet.

Nem szeretsz élni? Hisz tán nem is éltél.
Börtönbe zárva élted életed.
Múltadon sírtál, a jövődtől féltél,
rácsok közt tartott, a kínzó képzelet.

Ám van kiút, az önkéntes magányból,
hidd el, hogy vár még sok, kedves barát!
Köd-falad az, mely körül vesz és gátol.
– Bontsd le a lelked felépített falát!

Ölts hát mosolyt, a vihar verte arcra,
engedd, hogy fénye lámpásod legyen!
ne gondolj többé a régi, sok kudarcra.
Engedd, hogy lelked boldoggá tegyen!

Tárd ki a szíved, hogy újólag dobogjon,
engedd be azt, ki hozzád bekopog.
Szeretet lángja “kályhádban” lobogjon,
s lásd meg a tüzet, mely másban ott lobog.

Ne akarj senkit, saját raboddá tenni,
a szabad lélek, boldogabban ad!
Érezd, milyen jó, őszintén szeretni,
s milyen az érzés, mit lelked befogad.

By

Aranyosi Ervin: Magány

aranyosi_ervin_magany

Szerettem volna segíteni rajtad.
Nyúltam feléd, de Te nem akartad.
Magasságból, magadba zuhantál,
eltoltál és magadra maradtál.

Láttam én, hogy belül sír a lelked,
nincs mosolyod, nincs mit ünnepelned.
Fájdalmadat önmagadba zárod,
s megtagadod az egész világot.

Bezárkoztál, de nem lát sírni senki,
– “A fájdalmat hősként kell viselni!”
Hadd higgyék csak, minden rendbe véled,
hogy napjaidat vidám szívvel éled.

Ám én látom, féreg vájt szívedbe.
Egyedül élsz, messze, számkivetve.
Emberek közt tengeted a sorsod,
nem nézel fel, lógatod az orrod.

Nem öntöd ki senkinek a lelked,
fájdalmadat így kell elviselned.
Befordulva, halálodat várod.
S nem enyhíti senki a magányod.

Én próbáltam, – hagynálak beszélni.
Próbálj meg a terhek nélkül élni!
Próbáld meg, elfeledni a múltad,
szeretném, hogy végre megtanuljad.

Isten vagy, hisz embernek születtél.
Nézz magadba, mit is teremtettél.
Építs fel egy másik, új világot,
mit gyermeklelked álmaidban látott.

Sosincs késő, mindig van egy fűszál,
kapaszkodj meg, mától légy felül már!
Legyen célod, akarj élni végre,
s szeretettel légy nyitott a szépre!

 

By

Aranyosi Ervin: Levél egy magányos költőhöz

A költő bíz’ magányos nem lehet,
mert olvasói mindig elkísérik.
Aki vidít, vagy tanít lelkeket,
azt újabb sorok írására kérik.

A szerelmes magányos nem lehet,
mert újra, s újra lángra gyúl a lelke,
ezért ír mindig, újabb verseket,
mert még ha fáj is, folyton ünnepelne!

Mert annyi lélek vesz téged körül,
elveszni köztük a szíved képtelen,
és látva ezt csak ujjongva örül!

Elnyelheti  a zúgó végtelen,
– az öröklétet kapta örökül,
s a szerelmet, hogy mindig szép legyen…

By

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

Aranyosi Ervin © 2011-10-31.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni jöttünk…

Aranyosi Ervin: Szeretni jöttünk

Szeretni jöttünk széles e világra.
Keresni másban énünk jobb felét.
Örömöt lelni. Napról napra várva
a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából,
az élet ösvénye másfelé vezet.
Tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,
s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed, s a lelkedben érezd:
ami ma gond, az mind megoldható.
Álmodni merj és sohase fékezd!
Amit hiszel, valóra váltható.

Szellemedet, ha lehet, csillapítsd le!
Érzéseid vezessék léptedet!
Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be,
s hidd, amit akarsz, el is érheted.

Érezni fogod, megnő a világod.
Szépség és jóság mind tiéd lehet.
Becsülj meg minden szerető barátot,
s teljessé válik az egész életed.

Aranyosi Ervin © 2011-10-20.
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öcsi emlékére

És jött a baj,
– s a mentő sajnos késett.
Egy pillanat,
s egy élet semmivé lett.
Kinek a férje,
s van kinek az apja!
Eltávozott,
és nincs ki visszaadja!
Apró porszem,
ennyi csak egy ember.
Aki érzi,
az rágondolni sem mer.
Milyen rövid
az ember “tudománya”!
S mit itt hagyott,
lám, a többiek magánya.
Ne sírjatok,
mert van a túlvilágon
találkozás,
– a félbemaradt álom,
nem marad így,
ettől már félni nem kell!
Mert újra jön,
mert újra él az ember!