Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébredj magyar!


Aranyosi Ervin: Ébredj magyar!

Ébredj magyar, hisz átaludtad múltad!
Nem úgy történt, ahogyan azt megtanultad!
Kívülről fújod a sok-sok hazugságot,
de gyökered a léthez nem találod!

Pedig, ha tudnád őseid tudását,
pedig ha élnéd néped hagyományát,
pedig ha hinnél saját Istenedben,
élhetnél végre szabadabban, szebben!

Juthatna végre neked is a jóból,
olvasnod kéne a tiszta, magyar szóból!
Megfejteni a nyelvben megbújt titkot,
s az igazság is felbukkanna itt-ott!

Ébredj magyar, dobd végre le a láncod,
hisz szolgaként az utad nem találod!
Ne mástól függj, ne más írja meg sorsod!
A teremtést magyar nyelvedben hordod!

Ha te nem érted, amit súg a nyelved,
hát nem kellene végre felébredned?
Ne akarj hát egy más nemzetként élni,
a történelmet ki kéne cserélni!

Megismerni a tiszta valóságot,
lerázni az évezredes átkot,
Istenednek fényét befogadni,
gyermekednek jövőképet adni!

Ébredj magyar, és ismerd meg a múltad!
Lökd szemétre, amit neked hazudtak!
Legyél magyar újra, szeretettel!
Emeld fejed, légy büszke, magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2018-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Augusztus huszadikai jó kívánság!


Aranyosi Ervin: Augusztus huszadikai jókívánság!

Jó lenne, ha újra Alkotmányunk lenne!
Újra az igazság tükröződne benne!
Jog és az igazság kézen fogva járna,
hazánk virágozna, s ránk szebb jövő várna.
Gazdagabbak lennénk mind az új kenyérrel,
amit dolgos kezek osztanának széjjel.
Áldás lenne végre nemzeten, s hazánkon,
siker koronázzon  minket, ezt kívánom!

Hadd járjon a magyar újra emelt fővel,
szembesüljön végre élhető jövővel!
Vegye végre vissza összes régi jussát,
mit kivívtak, kik örök álmukat alusszák!
Őseink, kik naggyá tették az országot,
amely eleinknél szebb napokat látott!
Isten áldásával éljünk boldogabban,
s minden jó magyarnak legyen része abban!

Legyen hát egyenlő, mindenki, ki magyar,
aki e szent földön boldogulni akar!
Föld, víz és levegő csak minket szolgáljon,
kezünk közt a munka teremtővé váljon!
Tegyük hát a dolgunk szépen, összefogva,
egymást jól megértve, összemosolyogva!
A szívünk, mint a dob, egyszerre dobbanjon,
minden gondolatunk reményt, hitet adjon!

Legyen új kenyerünk, házban lakhatásunk,
legyen biztos jövőnk, s legyen rá hatásunk!
Gyermekünk kezébe adjunk jó stafétát,
tanítsd őket élni, s velük együtt éld át,
hogy a magyar haza újra felvirágzik,
és a magyar szeme örömkönnytől ázik!
Mindőnk szíve telik méltó büszkeséggel,
s jóllakik lelkünk is friss, meleg kenyérrel!

Aranyosi Ervin © 2018-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés


Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés

Hej, Magyar, mért nem lelsz okot a jókedvre?
Csak a sebeidet nyalogatod egyre!
Orrod mélyen hordod, nem jársz emelt fővel,
a harcodat vívod egyre a jövővel.
Közben nem tudsz róla, hogy ezzel teremtesz,
minden gondolatod eredménye meglesz,
mert “az ember tervez, a jó Isten végez!”
Balsorsoddal fordulsz mindig az igéhez!

Hej, Magyar, mért nem vagy tudatosabb, bátrabb?
hagyod kirabolni csodaszép hazádat!
Idegen nemzetek orrodnál vezetnek,
te meg sírva hordod hályogját szemednek.
Őseidnek lelke felsikítva lázad,
hagyod, más kezére játsszák át hazádat?
Te meg elmenekülsz, mert könnyebb szolgálni,
mint saját hazádban a sarkadra állni!

Hej, Magyar, ne búsulj, tedd inkább a dolgod,
itt légy, e hazában mától kezdve boldog!
Keresd meg jó kedved, kezdj el végre élni,
az igahúzásnak a végéhez érni!
Hiszen a jó Isten téged felruházott,
teremtő lélekkel gazdagon megáldott!
Csupán rajtad múlik tudásoddal élsz-e,
elmúlik-e rólad évszázadok félsze?

Hej, Magyar, a sorsod vedd végre kezedbe,
úgy teremts, hogy okod legyen a jó kedvre.
Válts valóra véle évezredes álmot,
teremts a hazádban sokkal szebb világot!
Emeld fel fejedet, légy magadra büszke!
Legyen a hazánk már lelkünk élő tükre!
Találd meg igazad, s tegyen boldogabbá,
hogy a magyar lélek ne válhasson rabbá!

Hej, Magyar, teremts hát élő gondolattal,
érezd, hogy a lelked összeér a Nappal!
Mosolyod ragyogjon, hited sugározza,
mely teremtő erőd is megsokszorozza.
Vigadjunk hát együtt, közös, vidám kedvvel,
higgyük el, hogy Atyánk támogat és kedvel!
Tegyük újra széppé, élővé e földet,
melyet szép hazának őseink jelöltek!

Aranyosi Ervin © 2018-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áldd meg Isten…


Aranyosi Ervin: Áldd meg Isten…

Áldd meg Isten a magyart mosollyal, vígsággal,
béküljön meg végre már ezzel a világgal!
Töltse el a büszkeség, hiszen megérdemli,
nem kellene már tovább szolganépnek lenni!
Áldd meg Isten a hazát, s add vissza a népnek,
gazdagítsa azokat, kik e földön élnek!
Ne mihaszna léhűtők arassák le kincsét,
s ne alkotót, teremtőt nyomasszon az ínség!

Segítsd élni a magyart, ne éljen hiába!
Ne vigye a tudását, ne fusson el lába!
Itthon tegye a dolgát, s békességben éljen,
önmagáért dolgozzon, s holnaptól ne féljen!
Árulóktól mentesen virágozzon földünk,
legyen szebb az életünk, amit együtt töltünk!
Fogjon össze a magyar, legyünk újra nemzet,
áldj meg Isten, s vállunkról vedd le a keresztet!

Nincsen okunk bűnhődni, hisz tiszta a lelkünk,
ne bánkódjunk a múlton, most kell ünnepelnünk,
s teremtenünk új jövőt nemzetnek, hazának,
végre érvényt szereznünk népünk igazának!
Isten áldd meg a magyart! Erőt adj a népnek!
Adj értelmet, tiszta célt, hozzá egészséget!
Ne legyen több háború, legyen béke végre,
hálás szívvel nézhessen a magyar az égre!

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat


Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat

Tudod, engem egy dolog bánt,
ha szidják hazámat.
Ha bántják a szülőföldem,
honfi lelkem lázad!
A magyar hon csodálatos,
minden megvan benne!
Ha elveszne, érző szívem
vele együtt veszne!

Istenadta ez az ország,
s nem pótolja semmi.
Bármi történik is vélem,
jó magyarnak lenni!
Anyanyelvem meghatároz,
magyarságom élem,
s azt, hogy újra felvirágzik,
én szívből remélem.

Ha magyar vagy, arra kérlek,
sose szidd hazádat!
E csodás föld sosem oka,
ha kínoz a bánat.
Mindent megad fiainak,
csak el kéne venni,
a jólétünk rajtunk múlik,
merj magyarnak lenni!

Ám, míg sorsod a hazában
rabszolgaként éled,
árulók és idegenek gyakran
szívják véred.
Míg nem éled magyarságod,
kiszolgáltatott vagy,
kit a rendszer sárba tipor,
s haldokolni ott hagy!

Míg nem tudod, mi a haza,
és kik szívják véred,
addig saját birtokodban
mások sorsát éled.
A magyar nép van megosztva,
s rajtunk múlik minden,
megváltozhat-e a világ
határunkon innen.

De, amíg a hazád szidod,
nem változik semmi,
addig nyögjük terheinket,
s nem tudjuk letenni!
Becsüld hát meg ezt a földet,
merj álmodni szépet,
csak közösen emelhetjük
fel a magyar népet!

Nem fontos, hogy énnekem higgy,
ismerd meg hazádat!
Sértő, bántó, vagy szitokszó
ne hagyja el szájad!
Ha pedig majd kiállsz érte,
nem kell többé félned,
s átérzed majd, hogy magyarként
jó e honban élned!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Okulj magyar!

Az illusztrációt Mihályfalvi János készítette

Aranyosi Ervin: Okulj magyar!

Okulj magyar! S őrizd meg nyelvedet!
Ez teszi naggyá majd, s jobbá is nemzeted!
Ne feledd el sosem, mit atyád rád hagyott,
ne félj hát senkitől, s tanulj alázatot!

A szép magyar nyelv – tudod –  tudással felruház!
Magyarul szól hozzád, s mindent megmagyaráz!
Nincs több a világon, amely pont így teremt,
ezt adta jussodul teremtő Istened.

Teremts tehát magyar! Feledd el gondodat!
Téged szolgál a szó, és minden gondolat!
Ha álmod, s vágyaid szép céloddá teszed,
segíthetsz magadon, s megsegít Istened!

Álmodj hát – ó magyar – szebb jövőt, holnapot,
ha lelked elhiszi, meglátod, megkapod!
Félelmed dobd csak el, Istennek gyermeke!
Te lehetsz teremtőd legbüszkébb remeke!

Kövesd hát – ő magyar – őseid lábnyomát,
tiszteld a tegnapot, s imádd e szép hazát!
Ne sírj a múltadért, –  dicső volt egykoron –
virágok nőnek már a régi sírokon!

Légy hát virág, amely az ős MAG-ból kinő,
csodát hord magában itt minden férfi, s nő!
Ne hagyd, hogy elvegyék, tapossák e csodát,
óvjad és tedd naggyá léteddel a hazát!

Becsüld meg földjeit, folyói friss vizét,
élvezd az ételed éltető, friss ízét!
Járd be a hegyeit, járd be a völgyeket,
ismerd meg szép hazád, amit költőd szeret!

Emeld fel nemzeted, s legyél eggyé vele,
s mindaz, ki messze ment, térhessen meg bele!
Széthúzás, megosztás, ne bántsa lelkedet,
legszentebb kötésként tartsd össze nemzeted!

Legyél újra MAGYAR, erős és büszke nép!
Feszítse kebledet örökös büszkeség!
Nyelvünk legyen a híd, amely mind összeköt,
állhassunk nemzetként a teremtőnk előtt!

Aranyosi Ervin © 2018-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyere haza élni…

a karikatúra a négymadar.blog.hu oldal google megosztásból

Aranyosi Ervin: Gyere haza élni…

Gyere haza élni, azután szavazzál!
Az itt élők helyett döntést sose hozzál!
Szavazatod súlyát nem te cipeled majd,
mi sem küldünk neked plusz terheket, meg bajt!

Ne a médiából ítéld meg hazánkat,
hazug, kapzsi érdek mind az, ami ránk hat!
Ne a mi nyakunkra ültess hazug pártot,
a nép, aki itt él, neked sose ártott!

Magyar vagy? Élj velünk, büszkén e hazában!
Aki itt él köztünk, hihet igazában!
Ám a megvezetett, messzire ment ember,
azzal ami itt van szembenézni nem mer!

Ha pedig kívül élsz, elszakított részen,
akard, hogy az ország egy legyen egészen!
És amikor egy lesz, neked sem lesz mindegy,
hogy kizsigerelnek, vagy vágyaid szerint megy!

Gyere haza magyar, s légy népeddel eggyé!
Válj egy jót akaró néppé, szép eleggyé,
akiket a közös cél vonzott magához,
akiket a közös sors is meghatároz!

Ha pedig kint maradsz, hagyjál minket élni,
ne akarj sorsunkba “csak” belebeszélni.
Felejtsd el a jogod, ha ez nem a hazád,
ne hidd el árulók pénzen vett igazát!

Szavazz ott és arra, hol napjaid éled,
s hagyd szabaddá válni régi, kedves néped!
S ha egyszer úgy érzed, haza akarsz térni,
legyen jó neked is magyarként itt élni!

Aranyosi Ervin © 2018-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Talán véget ér…


Aranyosi Ervin: Talán véget ér…

Talán véget ér a balsors,
amit nyög a büszke népünk!
Elnyomásnak, megtorlásnak
egyszer tán végére érünk.
Talán megfogjuk majd szépen
egymás kezét, összefogva,
talán végre áldás szállhat
miránk, büszke magyarokra!

Talán új világ lesz végre,
felvirágzik ez az ország,
nem hagyjuk, hogy kincseinket
farkashordák szerte hordják!
Talán ledobjuk a láncot,
amit hordunk Mátyás óta,
talán szól népünk ajkáról
újra élő, boldog nóta!

Talán végre visszavesszük,
ami miénk, ősi jussunk.
Tán az Isten is velünk lesz,
hogy már végre révbe jussunk!
Talán erős lesz a népünk,
önellátó lesz a nemzet,
utódoktól felvirágzó,
kiket magyar szülő nemzett.

Talán újra kalákában
építhetjük szép hazánkat,
s újra magyar lesz az Isten,
jog és törvény, ami ránk hat!
Talán szabad lesz a lélek,
és a testünk egészséges,
újra jelentős csodákat
tehetünk, vihetünk véghez!

Talán, aki tud, tanítja,
így lel méltó követőre,
saját népét gazdagítja,
nyomot hagyva lép előre!
Talán, majd az utódaink
tőlünk igazat tanulnak,
s birtokában lesznek kincsnek,
igazságnak, büszke múltnak!

Talán még valóra válhat,
hiszem, sosincs hozzá késő,
megvan még a józan eszünk,
s kezünkben még ott a véső!
Faragjunk embert magunkból,
egyedekből büszke népet!
Szeretettel, jó szándékkal,
álmodjunk új jövőképet!

Ne csak feltételes módban,
sose függjünk többé mástól,
merjünk tenni, cselekedni,
nem félve az elmúlástól!
Van-e erő, mely erősebb
Istenünknél? Egyáltalán?
Legyen erős a reményünk,
legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!

A szeretet erejével
tartsuk egyben ezt a népet,
hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk,
s bölcsőnk az anyatermészet.
Isten áldd meg hát a magyart,
add vissza minden reményünk,
kérünk, mutass utat nekünk,
s emeld újra fel a népünk!

Aranyosi Ervin © 2017-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Testvérvárosi köszöntő


Aranyosi Ervin: Testvérvárosi köszöntő

Mindegy a világnak mely táján születtél,
te a testvérünk vagy, ha magyarrá lettél!
Ősi szülőhelyünk összeköti létünk,
együtt dobban szívünk, egy nyelvet beszélünk.
Mindegy, a világunk miért szakadt széjjel,
magyarul álmodunk mindig, minden éjjel!
Összeköt a szívünk, összeköt a vérünk,
légy hát üdvözölve jó magyar testvérünk!

Boldoggá tesz minket: – Nem vagyunk egyedül,
vannak kik még élnek Kárpátokon belül!
Kerestük a hidat, s végre rátaláltunk,
s minden jó magyarral gazdagabbá váltunk!
Nagyborzsova: falu, Beregszász járásban,
Ukrán területen, a Borzsa partján van.
Onnan jött most hozzánk egy kedves küldöttség,
hogy ezt a pár napot a körünkben töltsék!

Kis műsort terveztünk a tiszteletükre,
ami a mi falunk kulturális tükre.
Egy kis ízelítő pár helyi szokásból,
néhány dal, néhány tánc, amit nem látsz máshol.
Bele csomagoltuk szívünk szeretetét,
érezze jól magát, itt, nálunk a vendég.
Bemutatjuk nékik a szűkebb hazánkat,
melyet feldicsérni megnyitjuk a szánkat!

Közös a mi múltunk, legyen jövőnk is az!
Legyen barátságunk őszinte és igaz!
Ápoljuk nyelvünket, büszke hagyományunk,
megismerve egymást, jó testvérré váljunk!
Vigyétek hát hírét Tiszaörs népének,
baráti jobb kezet nyújtunk most felétek.
Építkezzünk ebből, – nyíló barátságból –
közös jövőt adó tervekre a mából!

Aranyosi Ervin © 2017-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak


Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak

Üzenem a nagyvilágnak:
– Nem mehetek, otthon várnak!
Hazavárnak szeretettel,
a mennybe sem mehetek fel!
Hiszen nincsen más fontosabb,
mint ki ölel, szívvel fogad,
kinek minden nap hiányzom,
kinek jókedvét vigyázom!
Kinek fontos egészsége,
aki úgy vár haza: – Végre!
Akik nélkül nem megy dolgom,
akik hazavárnak otthon.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Ha megyek is visszavárnak,
hazahúz a szívem, lelkem,
boldogságra csak itt leltem.
Szebb lehet a világ máshol,
de távol e kis hazától
honvágy kínoz, húzna haza,
s e kötelék sosem laza!
Mert szeretem a hazámat,
itt ér öröm, itt ér bánat,
itt kell boldogulnom, élnem,
sosem szabad elcserélnem.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Szívemben nem maradt másnak
ilyen vonzó, kedves helye,
ezért térek vissza, bele.
Itt születtem, magyar vagyok!
Máshol élni? Akadna ok!
Ám mindenütt magyar lennék,
s visszahúzna minden emlék.
Visszahúzna szülőföldem,
sose legyen messze tőlem!
Anyanyelvem itt beszélik,
magyarságom csak itt élik!

Üzenem a nagyvilágnak:
– Az eszemben ősök járnak,
akik itt éltek e honban,
kiknek szíve velem dobban!
Üzenem a nagyvilágnak,
ha minden fát is kivágnak,
gyökereim idekötnek,
mert őseim visszajöttek,
visszatértek, s e hazában
hittek maguk igazában.
Nem érdekel, hogy mit hittél,
aki magyar, ma is itt él!
Kárpátok közt, magyar tájon,
lelkem helyét itt találom!

Aranyosi Ervin © 2017-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva