Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Élhetőbb új évet kívánok!

Buek-2017
Aranyosi Ervin: Élhetőbb új évet kívánok!

Lassú vajúdással szüli meg december,
reményteli szívvel várja minden ember.
Mindőnk azt reméli, jobb lesz, mint elődje,
tán az életünk is megváltozik tőle.
Hogy az egész világ szebbé, jobbá válik,
a gonosz rossz arca, mint egy máz, lemállik,
és egy szerethető világ jön helyébe,
amit szép hitünkért Isten ad cserébe.

Múlatjuk az időt, magunk kimulatjuk,
bút, keserűséget az óévben hagyjuk,
Várjuk a jövendőt, benne van reményünk,
hogy szeretve egymást, ember módra éljünk.
Változik az idő, változzon világunk!
Az válik valóra, amit láttat álmunk,
amit elképzelünk, s képes vagyunk látni,
csak az jöhet létre, tud valóra válni.

Mi lenne, ha mi most nem csodára várnánk,
a jót elképzelnénk, s teremtővé válnánk!
Képünk lenne róla, hogy élhetünk szépen,
s tudnánk, a mennyország eljöhet, egészen!
Nem hatalmasokat dicsérne a nimbusz,
egy nemzetért szólna ma éjjel a himnusz!
Kezünk, szívünk, lelkünk egymásba karolna,
ha az év-forduló, egy új kezdet volna!

Amikor kigyúlnak az ünnepi fények,
mikor felélednek hitek és remények,
Isten egy nemzetnek tegye jobbá sorsát,
legyen hát mennyország végre Magyarország!
Hiszen, minden mi kell, nemzetünknek, megvan!
Csupán elosztani, adni kéne jobban!
Csupán felemelni kéne ezt a népet,
ehhez kívánok most egy boldogabb évet!

Aranyosi Ervin © 2016-12-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!


Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!

Acsargó, veszett farkascsordák,
osztozkodnak a koncokon.
Te vagy a préda Magyarország,
– édes hazám és otthonom.
A történelem viharában
bárkivel szembe szállt hadunk.
“Magyar szúnyog” szív vért a mában,
s ellene védtelenek vagyunk.
Országunk annyi drága kincse,
széthordva már! Nem létezik!
Mert van ki sajátnak tekintse,
– a dolgozó meg éhezik.
Dolgoztunk köröm szakadtáig,
adósságunk meg egyre nőtt.
Nincs jog mi véd, jövőnk nem látszik,
így állunk istenünk előtt.
Birkák vagyunk, gyapjúnk lerágva,
pásztor mi ránk már nem figyel,
zsebét tömi, – a nép meg árva –
s tehetetlen, ha tenni kell!
Egészségünk, lelkünk szakadtan.
Terelgetnek, s megosztanak.
Bégetve, sírva szakadatlan,
s nézve, ki hogyan fosztanak?
Néhányan érzik, tenni kéne!
De mit? Hogyan? És nincs vezér!
Nincsen “király” kit becsül népe,
ki bosszút állhat mindezért.
Tanácstalanság húz a mélybe,
ha így folytatjuk, elveszünk!
Az irányítást vegye kezébe,
a nép,  és mentsük NEMZETÜNK.

Aranyosi Ervin © 2010-03-21.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva