Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jó útra lépve…


Aranyosi Ervin: Jó útra lépve…

Majmolod a sikereset
és feladod önmagad,
abból, akinek születtél,
végül semmi sem marad!
Álmaidat elfelejted,
a másokét másolod,
s úgy érzed, hogy elveszett vagy,
sors által elátkozott.

Uniformizált világban
egy vagy csak a sok közül,
s elhiszed, hogy tiszta lelked
csak ily módon üdvözül.
Kockafejként, megvezetve,
idegen életet élsz,
hasonulsz a többiekhez,
s a tömeggel együtt félsz.

Elhiszed, hogy azzá válhatsz,
akit leutánozol,
ha jól tanulsz, sikerülhet,
így hát nem gondolkozol!
Adod, amit várnak tőled,
olykor meg is hasonulsz,
a lét ködében elveszel,
s a munka-hullámsírba hullsz.

Jó lenne, ha megtalálnád
végre régi önmagad,
ki a saját útját járja,
s csak a jó felé halad!
Nem törődnél lehúzókkal,
mennél utadon tovább,
megtapasztalnád a létet,
s megértenél sok csodát!

Mindannyian egyek vagyunk,
és egyek a sok közül,
s nem kell folyton keringenünk
egy kialudt Nap körül!
Ha akarjuk, mi ragyogjuk
be fénnyel az életet!
Ha önmagad vagy,
színesebbé válik a világ veled!

Merj hát mindig az maradni,
ki lelkét büszkén követi,
ki a saját élő magját
itt, a Földön elveti!
Ki tanulni jött, jobbá válni,
nem tömegbe olvadni be,
ki megtalálja saját útját,
mert önmagában van hite!

Aranyosi Ervin © 2022-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őrizzük a magyar nyelvet!


Aranyosi Ervin: Őrizzük a magyar nyelvet!

Majmoljuk az angolokat,
ugye, milyen jó nekünk!
Hepi nyú jírsz, hepi börtszdéj
emeli az ünnepünk.
Mindegy az, csak hadd virítson,
tudásunkkal villogunk!
Nem értjük, hogy mért vezetnek,
s mért van tőlük billogunk!

Szép nyelvünket elfelejtjük,
beolvadunk lelkesen,
hogy az inglisek világa
uralhasson teljesen!
Honnan jöttünk, hová tartunk,
majd ők megmondják nekünk,
elfeledjük őseinket,
egy szép nyelvet temetünk!

Ha magyar vagy, használd kérlek,
a teremtő nyelvedet!
Gyökereidtől megfosztva
elveszíted nemzeted!
Sokunknak csak ez maradt meg,
s nem érdekel pénz, vagyon,
de hazámat és nyelvemet
elporladni nem hagyom.

Nyelvújítók, itt a mában,
rombolják le szavaink,
kisebbítve a tudásunk,
elrabolva javaink.
Az sem baj, ha már nem értjük,
szajkózzuk, ez trendi lett!
Ám a sok szó elferdítés
nem igazán honfi tett!

A nyelvében él a nemzet,
s ha azt tőlünk elveszik,
vele sírba száll világunk,
a magyar hon elveszik!
Mentsük meg hát csodás nyelvünk,
ápoljuk, élő legyen!
Emeljük fel nemzetünket,
váljon naggyá e helyen!

Ne használj idegen “szókat”,
csakis magyar szavakat,
őrizzük meg örökségünk,
ez egy nemes feladat!
Próbálj meg szépen beszélni,
választékkal, helyesen!
Álljon helyre szép világunk,
teremthessünk lelkesen!

Olyan eszköz ez kezünkben,
mely felemel és tanít,
képzeletünkkel színezve,
tönkrementet megjavít!
Nyelvünk varázslattal ér fel,
benne csodánk ott ragyog.
Hadd mondjuk ki büszkeséggel:
– Én igaz magyar vagyok!

Aranyosi Ervin © 2021-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva