Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Süni verse

Aranyosi Ervin: Süni verse

Szeretem az őszt,
ilyenkor megtelik az éléstáram.
Alma érik, potyog a makk,
finomságot cipel vállam.

Kell is az, mert nem sokára,
majd az ősz is elköszön.
Bezárkózom a lakásba,
s nem jövök ki, esküszöm!

Fontos hát, hogy összeszedjem,
amit télen ehetek.
Amikor már hó takarja,
én azon már nevetek.

Addig viszont szorgoskodom,
gyűjtögetek jó sokat.
Nem érek rá meghallgatni
én az időjósokat!

Aranyosi Ervin © 2018-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő


Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő

Itt maradt egy pár jó cipő,
valaki levette.
Az egyiket az egérke
már birtokba vette.

A mókus is gondolkodott,
jó lehet-e háznak?
Vagy az odút kibélelni,
ha majd télen fáznak?

Csak, hogy most a mókusodú
telve élelemmel,
a mókusnak meg a szíve,
egy kis félelemmel.

Mire a makk, a mogyoró
elfogyhat belőle,
bizony ezt a szép lábbelit
elviszik előle!

Hogyan tudná szerzeményét
biztonságban tudni,
hova lehetne a cipőt
más elöl eldugni?

Ki lehetne talán adni
egy madárnak bérbe,
havonta egy egész diót
kérhetne cserébe.

Hát a cipőt hol őrizze,
míg bérlőt találhat?
Mert addig egy jó rejtekhely
előnyére válhat.

Úgy döntött hát, hogy elviszi
medve barlangjába,
rá a cipő úgy sem lesz jó,
mert túl nagy a lába.

A medvének barlangjába
úgysem jár be senki.
Róka, nyúl, vagy tolvaj szarka
nem merne bemenni!

Így aztán a medvénél
a cipőt elrejtette,
s büszke volt, hogy mennyi észre
vallott ügyes tette.

Kínálgatta fűnek-fának
cipő-bérleményét,
csillogtatva az albérlet
számos szép erényét.

De a cipőt látatlanban,
a holló sem kérte,
azt üzente, hogy a mókus
előbb menjen érte!

Elment hát a mókusunk
a medve barlangjába,
ám az odarejtett cipőt
sehol sem találta…

Barlang előtt, a tisztáson
medvebocs tanyázott,
valamivel bíbelődött,
elfoglaltnak látszott.

A mókusunk felszaladt
egy közeli fenyőre,
onnan lesett le a földön
buzgón ügyködőre.

Aztán elhűlt, szörnyülködött,
borzasztó mit látott,
a kis mackó éppen
az ő cipőjével játszott!

Karmaival széttépkedte,
foggal marcangolta,
félredobta, majd ráugrott,
s széjjeldarabolta.

Mert a mackó azt tanulta
egész bocs korától,
hogyan szabaduljon lelke
mások bocskorától.

A mókusnak nem lesz holló
idén a vendége,
mert a cipő széjjelszakadt…
Itt a mese vége!

Aranyosi Ervin © 2017-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rókus


Aranyosi Ervin: Rókus

Én vagyok a Rókus, bizony!
Ravaszdi rágcsáló!
Diót, makkot tőrbecsaló,
jóllakottá váló!

Sompolyogva nyakon csípem,
az eszén túljárok.
Azt hiszi mind, hogy egérre,
vagy tyúkra vadászok.

Beérem én mogyoróval,
mert nem vagyok róka.
Eleséget gyűjtögetek
kora reggel óta.

A mogyoró nem menekül,
makkot becserkészem,
a furfangom bizony túl jár
egy diónyi észen!

Rókus vagyok, erdőlakó,
ugrom ágról-ágra,
lombok közül nevetek
a rám váró vadászra.

Aranyosi Ervin © 2017-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Fotó: Papp László

Fotó: Papp László

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Magányos tölgy, gömb alakban égre tárja ágait,
dúsan tömött ágak között megannyi levél lakik.
Az ágai szétterülő, imádkozó szép kezek,
egyenes, nem hajlik törzse, tán, mert sosem vétkezett.
Az öreg fa a magasba, fel az égbe tör utat,
a sok levél nyugtatólag, kellemes zöld színt mutat.
Kérge mintha ráncosodna, barázdákat rejteget,
hullámvonal veszi körbe a sok üde levelet.
Termővirág ötösével kocsányokon megpihen,
kis csészényi kupacsokban makk fejlődik íziben.
Ha a makkot kiemeled, a kupacsból síp lehet,
ha nem sikerül megfújnod, a tölgyfa is kinevet…

Aranyosi Ervin © 2016-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Tölgyfa születése

Tölgyfa születése

Leesett a makk a fáról,
benne sok sok tápanyag.
Ám ne hidd, hogy megszülője,
az öreg tölgy, tán hanyag!
Csemetéjét azért küldte,
egykor Ő is tölgy legyen.
Földanya gondjára bízta,
– új fa nőjön a hegyen!
(Aranyosi Ervin)