Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Igazán szeretni


Aranyosi Ervin: Igazán szeretni

Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni,
szeretetet adva boldogabbá lenni!
Tisztelni a Földet, az állatvilágot,
megbecsülni élőt, árva kis virágot!
Legyen jó gazdája minden földi lénynek,
ne higgye, hogy azok csak miatta élnek!
Hisz minden élőlény isten teremtménye,
legyen az embernek jót-adó erénye!
Legyen hát felelős, gondoskodó gazda!
Sose azt figyelje, mennyi lesz a haszna!
Legyen értük hálás, becsülje meg őket,
óvja a vizeket, földeket, erdőket!
Szeretettel nézzen az egész világra,
úgy, mint éltet-adó, csodás gazdagságra!
Akarjon örülni, emberséges lenni!
Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felnézek a mamámra


Aranyosi Ervin: Felnézek a mamámra

Nem csak azért nézek fel rád,
mert nagyobbra nőttél,
hanem azért, mert korábban
szép álmokat szőttél!
Én voltam az egyik álmod,
és valóra váltam,
Megszülettem, s ezzel együtt
gyermekeddé váltam!
Te pedig az én mamámmá,
hiszen csoda történt:
vállaltad a gondoskodást,
szeretetet önként!
Ettől váltunk boldogokká,
ettől szebb az élet!
Felnézek rád, megbecsüllek,
s úgy szeretlek téged!

Aranyosi Ervin © 2018-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Régi jó barát


Aranyosi Ervin: Régi jóbarát

Egy régi jóbarát veled együtt érez,
szíved dobbanása elér a szívéhez,
és szíved érzését, szívből visszaadja,
mert az ő szíve a tiédnek visszhangja.

Előtte csinálhatsz bolondot magadból,
sosem fog nagy ügyet, gúnyt faragni abból,
sőt veszi a tréfát, veled bolondozva,
még bűneid alól is tán feloldozna.

Egy régi jóbarát valójában áldás,
a régi dolgokat nem is érti már más.
Nektek elég csupán egymásra nevetni,
bizony jó egy régi barátot szeretni.

Egymáshoz fűznek a közös, szép emlékek,
életetek súlyát együtt cipeltétek.
Nem kell tetteidet jól elmagyarázni,
a jó barát előtt már szabad hibázni.

A sok mondandódat rég nem érti félre,
nem gázol át rajtad, sosem lökne félre,
inkább együtt, veled egy cipőben járva,
járjátok az utat, szívetek kitárva.

Csak egy dolog miatt aggódik a lélek:
– Mi lesz, ha ő elmegy és én tovább élek?
Hogy cipelem tovább kettőnk közös terhét?
Hogy bírom nélküle, ha elvesztem figyelmét?

Egy régi barátot megbecsül az ember,
s nélküle a létbe belenézni sem mer.
Örülsz minden napnak, amikor csak látod,
s büszke vagy, hogy van egy régi jóbarátod!

Aranyosi Ervin © 2017-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva