Aranyosi Ervin: Mától szeretettel…

mától szeretettel
Aranyosi Ervin: Mától szeretettel…

Dühöm és haragom teremtett egy álmot,
semmi közepében védtelenül állok.
Tehetetlen vagyok, elesett, magányos,
gyenge, kinek sorsa már végképp talányos.

Karomon, lábamon a múltam bilincse,
s hiába kutatom, vészkijárat nincs-e?
Lelkemet a kínzó fájdalom gyötörte,
mely a valóságom végképp összetörte.

S jött a szörnyű sárkány és tüzet okádott,
haraggal és dühvel eltaposni vágyott!
Ott álltam védtelen, kit bénít az átok,
s némán üvöltöttem: – Hagyjál, megbocsájtok!

Így megadtam magam, karjaim széttárván,
s mint egy varázs szóra szétfoszlott a sárkány.
Mint kéményből a füst, akként lebbent széjjel,
nem bírt szembeszállni lelkem erejével.

Mert, ha harag és düh nem feszíthet többé,
akkor, ami kínoz szertefoszlik, köddé!
A szemem kitisztul, világosan látok,
elmúlik fejemről a múltbéli átok.

Megpróbálok mától tiszta szívvel élni,
magamért kiállni, szebb jövőt remélni.
Mindazt, ami bántott, mától megbocsájtom,
csupa szeretettel bélelem világom.

Aranyosi Ervin © 2016-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva