Aranyosi Ervin: Megérett a kajszibarack


Aranyosi Ervin: Megérett a kajszibarack

Megérett a kajszibarack, tündöklik a bőre.
A ruhája a napfénytől váltott ünneplőre!
Fenn, a fákon mosolyognak, jelzik: ízük édes!
Leszedni a fáról őket lassan esedékes!
Színük sárga, narancssárga, helyenként piroslik,
húsuk édes, ízes, nedves, szájunkban elomlik.
Amit nem tudunk megenni, eltesszük befőttnek,
jó lesz később, amikor a hűvös napok jönnek.

Aztán, ami jól megérett, jó lesz majd lekvárnak,
azokra a barackokra már az üstök várnak.
Így mentjük át őszre-télre a nyár finom ízét,
ettől majd a kenyér-szelet, s palacsinta híz’ még.
Jó lesz majd a süteménybe is a finom lekvár,
de siess, mert gyorsan elfogy, rád sokáig nem vár!
A barackban ott a nyárnak ezer szép emléke,
télen aztán újra éled, hiába lett vége.

Mert a barack megmutatja, mily édes az élet,
a Nap ízét megőrizve elkényeztet téged!
Aki pedig szomjas fajta, s kit ural a bánat,
az megfőzi a barackot házi pálinkának.
A Nap fénye a jókedvet ott is garantálja,
pohár alján, ha elveszett, biztos megtalálja.
Megérett a kajszibarack, fogyasszunk belőle,
a többit meg tegyük félre, jó lesz majd jövőre!

Aranyosi Ervin © 2017-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva